Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-07-08 / 54. szám
TÁRSALKODÓ. Pest, julius’ 8kán 54. szám 1835. AZ IFJÚSÁG. Ébred a’ hegy, ébred a’ völgy, ’S a’ mezőség kést lehel, ’S kis madárka tölgyek’ árnyán Kedvre gyúlva énekel: Kedvre gyűl az ifjú szív is ’S annak él arany korán — Csak gyönyörnek, szerelemnek Hódul élet-hajnalán. Majd tüntével a’ tavasznak Hervad a’ rét ’s a’ virág, ’S kis madárka sűrű bokrok’ Hűs ölébe szökdel át: Ő is a’ szép rózsa-álom’ Elröptével bágyadoz, ’S többé kéjre-gyúlt kebelről ’S lánykáról nem álmodoz’. A’ virány’ varázs-pompája Tűnik ’s hervadásra dűl, de majd uj tavasz’ jöttével Uj becsekkel földerűl. Ah! nem így a’ lét’ tavasszal Nem hajt többé, nem virul — ’S hervadt teste’zordon őszén Sír’ fagyos mélyére hull. T. K. L. A. SZOLNOKI VAGY BODOR-BECSI meg jobbított ORANGE-FÉLE EKE. A’ múlt évi Társalkodó’ 25ik ’s a’ Jelenkor’ 48ik számaiban örömmel olvastam azon próbatételeket, mellyek Bodor János szál - ellenőr ’s Bécsi János szolnoki kovácsmester által megjobbított Grange-féle ekékkel történtek, fölgerjedt bennem tüstént a’ vagy hasonló ekék’ birtokába jutni. Mindazáltal fiatal ’s kezdő gazda lévén nem mertem ezen egykét próbatétel után mingjárt belé vágni; megszereztem azonban nyomtatásban kijött leirását az illyetén ekének , ’s minél figyelmesebben olvastam ezen kis munkát, annál nagyobb lett az inger illyes ekékkel miveltetni földemet; elgondolván, hogy ha czélirányos, milly nagy befolyásúnak kell ennek lenni a’ földmivelésre , kivált Borsod’ alsó részén, hol az áldott természet tiszta anyafölddel ajándékozottmeg, ’s mellyet talán nem egészen rosszul Gömör’, Szepes ’s talán Sáros’ magtárának is nevezhetni; hozzájárulván még a’ miskolczi életpiacz, mellyet Hazánk’ jelesebbei közzé bátran számíthatunk, ’s azon környíiiállás, hogy itt még százados szokás szerint 6 Ökörrel’s 2 béressel szántatnak, főkép a’ birtokosak. Tisztelt barátom H.M., ki a’ nemzeti művelődésnek érdekeit tettleg is kész előmozdítani, vala szives, Bécsi János által egy pár Grange - féle ekét számomra készíttetni, mellyek, a’ nevezett szolnoki kovácsmesternek, szorgalmas elkészíttetésük miatt, valódi becsületére szolgálnak. F. e. január’ okán érkezvén hozzám az ekék, várva vártam a’ kikeletet, hogy első próbáim megtehessem. Felkészülve tehát Széchenyi István gróf azon jeles állításával, hogy egy-két nem sikerült próbától nem szabad vagy nem kell megijednünk, kivitettem ekéimet, megvallom igazán, hogy ámbár magamon, ispánomon s béresimen kivül senki sem volt jelen, mégis sebesebben dobog a szivem; meglehet azonban, hogy talán az öröm, hogy kis gazdaságomban valami hasznos újat létesíthetek — ebben ’s az idő józan szellemével előhaladásban lévén legnagyobb gyönyörűségem— vagy talán a’félelem, hogy sokat várván a’ próbától, ez ne talán balul üssön ki, tévé bennem ezen változást; elég ahoz, nyugtalan voltam; nem lévén könyvecskémen és Bodor János felüleges utasításán kivül semmi vezérem, csak isten neki, befogattam 4 ökröt ’s neki akasztván a’ földnek az ekét, az—nem fogott, csak 2 iznyit; igy vagy száz lépésnyit ballagtam az eke után ’s a’ vezért mindig odább odább dugtuk egy lyukkal a’ jobb oldalra, ’s minél odább dugtuk, annál kevesebbet fogott ekém; már szinte elszomorodtam, midőn egyik kéresem nem tudom mi sugallatból, épen ellenkező oldalra t. i. balra igazitá a’ vezért—’s íme ekém a’ legszebben fogott, ’s már most kitanulván, de csak tálalómból, csínját, az ekék kívánat szerint a’legkielégítőbben szántottak. Akaratom ellen is eszembe ötlött itten , hogy de sok jó örök homályba dől azért, mert nem sikerültének magunk vagyunk okai! Nem czélom itt nekem az ekének összeállítását vagy alkotórészeit magyarázgatni, mert azt a’ már magyar nyelven kijött könyvecske, vagy Bécsi János annak, ki vele csináltat, személyesen maga megmagyarázza; én egyedül az ekével tett próbatételeimet s észrevételeimet akarom a’ közönséggel tudatni ; s azért hoztam a’ fenirtakat elő, hogy hasonló eke birtokosa ne rémüljön el az első próbától, ha netalán ez nem sikerülne, vagy ekéje kielégítőleg nem szántana; én nem ijedtem el a’ fent leirt s balul kiütött próbától, ’s állhatatosságomat a’ legszebb siker koronázza, mert azóta rendesen’s minden növény alá illy szolnoki ekékkel szántátok, s tökéletesen meg vagyok velök elégedve s óhajtanám: bar közönségessé válnék ezen eke, akkor megvagyok győ