Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-03-04 / 18. szám

72 szent; könyvek’ olvasásából élnek. Ők már szület esü­k­től fogva engesztelhetlen gyű­lölséget táplálnak a’ fran­­z/­iák iránt; e’ két nemzet közt még soha sem volt f­gyverszünet. 2dik vers­szak. Ha az ember Angliának ter­mékeny hegyeit tekinti ’s azon gazdagságokat, mel­­lyek e’ hegyek’ csúcsait borítják, azt vélné, hogy egy fiatal szépségnek zárkózó szempilláit látja. A’ ter­mészet pazérolva osztotta áldásit e’ nemzet’ asszonyira; mert őket mindazzal megajándékozó , a’ mit csak e’ föld tökéletest mutathat; ők egyszersmind határtalan befolyást gyakorlanak a’ férfiakon s mindenhol leg­nagyobb tiszteletben tartatnak. A’ fiatal leányzók’ ar­­cza pirosló, mint a’ most fejlő rózsa; nyakuk szebb a’ csillogó fejérgyöngynél. A’ férfiak szeretik nőiket, a’ nők szeretik férjeiket; ’s éltük legkésőbb korá­ig legtökéletesb kölcsönös egyességben élnek. 3dik vers­szak. Milly kellemes egy szép nyá­ri estvén a’ sétálók’ számtalan csoporti közé vegyül­ni ’s meglátogatni a’ falukat ’s kerteket, mellyek a város’ környékét szépítik­; most egy virágot szakasz­tok a’ mezőn, majd ismét ama’ zöld téren andalgok, hol szelid bárányok vígan szökdelnek. Itt egy szor­galmas arató dalolva köti kévékbe az arany kalászo­kat, mig amott csapongó hivalkodók virágokat szed­nek ’s a’ mellettük elmenőket hazatérésre intik, ne­hogy az ártalmas ködöknek tegyék­ ki magokat. Most a’ 4dik vers­szak következik, mellynek fordításától megkíméljük tollunkat; ez a’ londoni szín­házak’ leírására van szánva. A’ költő elbeszéli olva­sóinak, hogy a’színházak’ajtaji Londonban egész nap bezárvák ’s csak éjjel adatnak játékszíni mutatvá­nyok. Ezen megjegyzés, melly nekünk ízetlennek tet­szik , egészen maga helyén van ; mert Chinában köz­tudomás szerint a’ játékszíni előadások csak nappal történnek. A’ költő így folytatja további leírását. 5dik vers­szak. E’ boldog partokon halkan sim­lik egy hatalmas folyam; rajta egész szélességé­ben három fölséges kőhíd visz. Messze alant, meg­­mérhetlen bolt­ ívei alatt mennek keresztül a’ hajók kifeszített vitorlákkal; fönn pedig az iszonyú maga­son — közel a’ felhőknél — van az út, mellyen em­berek ’s lovak haladnak. A’ víznek mélyiből irtózta­­tó kő­ tömegek emelkednek, mellyek a’ folyam’ me­netét megakasztják ’s azt kilencz külön csatornára szorítják. Én ezen hidakat csak a’ Logany-hiddal ha­­sonlíthatnám­ össze, melly legnagyobb, legmagasb ’s legszebb, egész birodalmunkban. 6dik vers­szak. Ezen Anglia egy gazdag, igen népes, és mű-szorgalma által álmélásra gerjesztő or­szág. Sehol sem láthatni olly nagy gyárakat, sehol sem aláthatni ügyesebb művészeket. A’ királyok’ palotá­ja nemes és fönséges építvény, ’s gyakran láthatni magas-ü­stökü fákat, mellyek a’ magányos házak’ hom­lokrészét beárnyékozzák. A’ fiatal emberek, kik a’ nemesi rendhez tartoznak, e’ sétahelyeken soha sem jelennek máskép meg, mint lovon vagy kocsin, ’s azon hölgyek, kik tetszeni kívánnak, selyembe öl­­tözvek. 7dik v­e­r­s­s­z­a­k. Minden ház Londonban több emeletű ’s rajtok minden a’ nagyság’ és pompa bé­lyegét viseli. A’ bejárás vas - rostélyokkal van elre­­kesztve, ’s a’ falak közül viz szökellik­ föl. A’ tere­mek különszínű gazdag szövetekkel díszesítvék, és kívülről az ablakok­ üvegein által bámulhatni a’szőnye­gek’ fényes visszasugárzását. Ha az ember e’ sűrűn egymás mellett álló házak’ végetlen sorait látja ,’azt gondolja , hogy egy varázs-kép mutatkozik szemeinek. 8dik vers­szak. Az év’ kilenczedik hónapjá­ban minden londoni polgár egy kis utazást tesz; né­­m­ellyik ekkor mezei jószágára veszi lakását, míg má­sok barátikat falusi birtokukon látogatják­ meg. Reg­­geltől estig szünet nélkül hallatszik a’ haladó kocsik ’s futó lovak’ egyhangú zörgése. Őszkor az életne­műk’ ára csökken, ’s legtöbb ház laktalan ’s elhagyat­va áll; ezen időtájon az épületeket javítják és szé­pítik. 9dik vers­szak. Az utczák tágasok, egyene­sek ’s jó kövezettel bírnak, ’s egy bizonyos távolság­ra egymást á­tm­etszik. Mindkét oldalon a’házak mel­lett különös hely van a’ gyalogok’ számára; közepén pedig a’ lovagok ’s kocsik járnak. A’ kocsik és lovak’ vad zörgésivel vegyül a’ kalmárok’ ’s­árkiáltók’ zajgó lármája ’s a’ kézművesek’ kalapácsverése ’s csattoga­­tása. Télen az utakat hóhalmok rekesztik­ el, ’s éj’ idején levegőben függő lámpák, mellyek világossága a’ menny’ csillagjéval vetélkedik, árasztanak fényt az utakra ’s imígy biztosítják a’ vándornak lépteit.­lődik vers­szak. Ha mingjárt az éghajlat’ zor­­donsága nem engedi is meg a’ rizs-termesztést, még sincs Anglia soha is öldöklő éh-halálnak kitéve. Az angolok igen jó t­cét isznak, mellybe tejfelt szokás vegyíteni, ’s hozzá zsírral kent búzakenyeret esznek. Valóban igen különös népfaj ez az angol. Nekik vá­logatott étkeik vannak ’s azokat ezüst tálakon hord­­ják­ fel; bort csak igen tiszta kristály-edényekből isz­nak. Asztalnál a’ legszorosb Hiedelem’ szabályit kö­vetik , és soha sem szokás vendégségbe vagy társas körbe menni, a’ nélkül, hogy ruhájokat változtassák. REJTETT SZÓ. Elsőm­ testben ’s földben áll . Benne vár ’s víz, folydogál. Másik tagom fej nélkül Hézagba jár ’s lyukba dili. Kisebb ’s nagyobb mértékben Van embernek egészen. Ö r r­é n y i. A’ 17dik számú rejtettszó: Szurok. Szerkeszti Helyieczy. — Nyomtatja Beimel.

Next