Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-04-16 / 31. szám

31. 17«»). Peat, április’ 16. 1836. TÁRSALKODÓ. A’ TOLNAI JOBBÍTOTT EKÉRŐL. Nem lehet a’ hazafinak nem örülni, midőn a’ hazát érdeklő közlemények a’ közönségben figyelmet gerjesztenek; de még sokkal jobban örülhetünk, ha találkoznak munkás és bőkeblű honfitársaink, kik a’ közleményekről gondolataikat, észrevételeiket a’ kö­zönséggel ismét tudatni kívánják. Csak igy fejlőd­­hetik­ ki az igazság, csak így haladhatunk gondo­latot cserélve, jobbulva, tökélesbülve előre, ’s ve­lünk az egész haza. A’ tudományok szépek, de valódi beesők csak akkor van, ha a’ nép’ előmene­­tére, fejlődésére befolyással vannak, ’s az igazi tu­dósoknak , közvetve ’s közvetlenül népnevelőknek kellene lenniük. Meg ne ütközzünk az ekének illy czifra elő­beszédén, vagy is inkább a’közlőnek, az eke elibe írott illy czifra beszédén. Mezei gazdaság, földmi­­velés ’s ennek termesztvényei az országoknak leg­első szükségei. A’ mezei gazdaság’ műszerei között pedig legelső helyet foglal az eke. A’ legtöbb, legnevezetesb munkálás ezzel megy végbe, ezért minden gazdasági könyv teljes ennek leírásával, ’s gazdasági egyesületek iparkodtak is iparkosznak ennek tökéletesítésén. Különös figyelembe vétetett, hogy ez tartás nélkül szántson, mert igy sok eset­ben egy emberi napszám megkiméltethetik; ve­gyünk például csak ollyan jószágot, mellyben száz hold földet kell évenkint háromszor megszántani, már csak egy esztendőben mintegy háromszáz nap­számot kimél­ meg egy olly eke, mellynek szarvát tartani nem szükség. Hát a’ hol több ezer hold műveltetik? Hát nagyobb uradalmakban? Hát egy egész országban mennyi munka és költség kimél­­­ethetik­ meg? Ezért nagy figyelemre méltatták a’ gazdasági intézetek a’ hasonló találmányokat, p. o. a’ franczia Grange’ ekéjét , melly ámbár nagyon sok részbül áll, ’s mellynek elkészíttetése, bánásmódja nem könnyű, ámde a’ ki hozzá ért, tartás nélkül szánt. Az angolok pedig, ha jól emlékezem, több országot bejártak, keresvén, hol találnának tökéletes l ekékre. Ezért a’ Jelenkor ’s Társalkodó’ szerkesz­tősége , valamint mindenben igen ki tudja szemelni a’ szépet, a’ jót ’s hasznost, úgy itt is figyelmez­­teté a’ hazát a’ Grange-féle jeles ekére, ’s ennek szolnoki ügyes készítőjére. És valljon nem csodá­latos dolog é ’s nem mutat-e a’ magyar nemzet’ apathiájára? a’ hazában, mint előttem állíttatott, ’s mint másszor érintém, emlékezet - haladó idő óta létez, a’ franczia ekénél tökéletes l eke, és senki egy betűt sem tudott róla. Múlt nyáron néhány hetet falun, nevezetesen Szabolcs vármegyében keblező Tetétlen helység­ben töltvén, a’ följebbi okok ekkor inditanak rá, hogy figyelmeztessem a’ közönséget ezen magyar ekére, mellynél tökéletesbet, mint másszor érin­­tém és még érintendem, csupán akkor képzelhetni, ha ember és marha nélkül az ekevas magától jár­na szántani. Ekkor említem ennek „tolnai“ nevét is, minthogy Tolnából eredetinek tartatik. Ezen közleményemre Tolnából felszólamlott egy hazafi­­társunk B. K. betűkkel a’jelenévi Társalkodó’ Ildik számában, ’s érinté, hogy Tolnában valósággal lé­tez illy eke, de előadása szerint ez nem olly tö­kéletes, mint mellyet én láttam ’s miilyenről én a közönséget tudósítottam. Ő azt írja: „Ezen eke, melly egyébiránt 4 vagy legalább 3 erős marha u­­tán való, egyszerűen, csupa fából készül, kivévén a szántó-czimervasat és csoroszlyát; igy tehát el­gondolhatod, hogy meglehetős izmosságu, kivált ha gyepszegésre használtatik. Hogy az illy­eket ké­szítő­ faragó azon dicsért czélt is elérhesse, melly szerint szarvtartás nélkül egyenesen menjen, szük­séges, hogy szinte fából levő talpa széles és elég hosszú legyen, így elkészülve, igaz, hogy az ál­talam ismertek közt legjobb ’s hatalmasb a’ gyep­szegésre, ámde jókora nagysága ’s nehézsége miatt közönséges szántáshoz a’ hozzákivántató 4 vagy 3 marhabeli erő miatt nem igen czélirányos.“ Ennek olvasta után azon gondolat támadt bennem, hogy ezen tolnai eke valahol akár számításból, akár tör­ténetből, jobbittatott, ’s ezért nevezem most tol­nai jobbított ekének. Ez olly könnyű, hogy vele két ökör, vagy legalább a’ magyar macskalovak­ból három (egy szélt­ben fogva) közönséges szán­tásnál (nem gyepföldben) kényelmesen járhat, en­nek tatal­a még kisebb és rövidebb, mint a’ vidék­ben divatozó közönséges ekéké. Ollyan egyszerű , hogy minden falusi faragóember elkészítheti, és csak annyiba kerül, mint más közönséges paraszt eke, semmi más részei nem lévén, mint imennek; egész mestersége, mint máskor mondám, úgy lát­szik, egy kis görbületben áll, melly az ekevason­­ gerendelyen létetik; úgy hogy Tetétlenen Farkas Károly ur csak régi közönséges ekéit igazittató hamarjában ezen eke’ formájára, ’s velők tökélete­sen czélt ért, ’s ha jól emlékezem, csak gerendely kellett rájok ut. Ezen eke végre olly czélszerű, hogy vele, tartás nélkül, tetszés szerint kisebbet, nagyobbat, magasabban ’s mélyebben lehet fogat­ni; e’ mellett olly szépen ’s egyenlőn szánt magá­tól, hogy szebben szántam­ földet soha sem láttam. Véleményem szerint — bár véleményim nem igen szoktak kapósak lenni — ezen tárgy hazánknak mind némi becsületére , mind a’ közönséges nagy ha­szonra nézve, megérdemlené, ha a’ gazdasági e­­gyesület, azon falusi mesterembereket, u. m. fa­ragót és kovácsot Tetellenről, kik már az általam magasztalt ekék’ formájára, tudtomra vagy húszat készítettek , ’s együlegyig tökéletesen eltalálták, Pestre felhivatná, ’s ott helyben az egyesület’sze­­meláttára, és pesti mesteremberek vagy műsze­részek előtt mind újat készítenének, mind régi kö­zönséges ekéket is ezen formára igazítanának. Ek­kor pontosabban lehetne ezen ekének nem annyira részeit, — mert azok a’régiek, — mint részei’ arány­­­zatát leírni; vagy a’ mi jobb, minél többet készít­tetni , szét az országba eladni ’s imígy elterjeszteni. Jsogarati János.

Next