Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-04-16 / 31. szám
31. 17«»). Peat, április’ 16. 1836. TÁRSALKODÓ. A’ TOLNAI JOBBÍTOTT EKÉRŐL. Nem lehet a’ hazafinak nem örülni, midőn a’ hazát érdeklő közlemények a’ közönségben figyelmet gerjesztenek; de még sokkal jobban örülhetünk, ha találkoznak munkás és bőkeblű honfitársaink, kik a’ közleményekről gondolataikat, észrevételeiket a’ közönséggel ismét tudatni kívánják. Csak igy fejlődhetik ki az igazság, csak így haladhatunk gondolatot cserélve, jobbulva, tökélesbülve előre, ’s velünk az egész haza. A’ tudományok szépek, de valódi beesők csak akkor van, ha a’ nép’ előmenetére, fejlődésére befolyással vannak, ’s az igazi tudósoknak , közvetve ’s közvetlenül népnevelőknek kellene lenniük. Meg ne ütközzünk az ekének illy czifra előbeszédén, vagy is inkább a’közlőnek, az eke elibe írott illy czifra beszédén. Mezei gazdaság, földmivelés ’s ennek termesztvényei az országoknak legelső szükségei. A’ mezei gazdaság’ műszerei között pedig legelső helyet foglal az eke. A’ legtöbb, legnevezetesb munkálás ezzel megy végbe, ezért minden gazdasági könyv teljes ennek leírásával, ’s gazdasági egyesületek iparkodtak is iparkosznak ennek tökéletesítésén. Különös figyelembe vétetett, hogy ez tartás nélkül szántson, mert igy sok esetben egy emberi napszám megkiméltethetik; vegyünk például csak ollyan jószágot, mellyben száz hold földet kell évenkint háromszor megszántani, már csak egy esztendőben mintegy háromszáz napszámot kimél meg egy olly eke, mellynek szarvát tartani nem szükség. Hát a’ hol több ezer hold műveltetik? Hát nagyobb uradalmakban? Hát egy egész országban mennyi munka és költség kimélethetik meg? Ezért nagy figyelemre méltatták a’ gazdasági intézetek a’ hasonló találmányokat, p. o. a’ franczia Grange’ ekéjét , melly ámbár nagyon sok részbül áll, ’s mellynek elkészíttetése, bánásmódja nem könnyű, ámde a’ ki hozzá ért, tartás nélkül szánt. Az angolok pedig, ha jól emlékezem, több országot bejártak, keresvén, hol találnának tökéletes l ekékre. Ezért a’ Jelenkor ’s Társalkodó’ szerkesztősége , valamint mindenben igen ki tudja szemelni a’ szépet, a’ jót ’s hasznost, úgy itt is figyelmezteté a’ hazát a’ Grange-féle jeles ekére, ’s ennek szolnoki ügyes készítőjére. És valljon nem csodálatos dolog é ’s nem mutat-e a’ magyar nemzet’ apathiájára? a’ hazában, mint előttem állíttatott, ’s mint másszor érintém, emlékezet - haladó idő óta létez, a’ franczia ekénél tökéletes l eke, és senki egy betűt sem tudott róla. Múlt nyáron néhány hetet falun, nevezetesen Szabolcs vármegyében keblező Tetétlen helységben töltvén, a’ följebbi okok ekkor inditanak rá, hogy figyelmeztessem a’ közönséget ezen magyar ekére, mellynél tökéletesbet, mint másszor érintém és még érintendem, csupán akkor képzelhetni, ha ember és marha nélkül az ekevas magától járna szántani. Ekkor említem ennek „tolnai“ nevét is, minthogy Tolnából eredetinek tartatik. Ezen közleményemre Tolnából felszólamlott egy hazafitársunk B. K. betűkkel a’jelenévi Társalkodó’ Ildik számában, ’s érinté, hogy Tolnában valósággal létez illy eke, de előadása szerint ez nem olly tökéletes, mint mellyet én láttam ’s miilyenről én a közönséget tudósítottam. Ő azt írja: „Ezen eke, melly egyébiránt 4 vagy legalább 3 erős marha után való, egyszerűen, csupa fából készül, kivévén a szántó-czimervasat és csoroszlyát; igy tehát elgondolhatod, hogy meglehetős izmosságu, kivált ha gyepszegésre használtatik. Hogy az illyeket készítő faragó azon dicsért czélt is elérhesse, melly szerint szarvtartás nélkül egyenesen menjen, szükséges, hogy szinte fából levő talpa széles és elég hosszú legyen, így elkészülve, igaz, hogy az általam ismertek közt legjobb ’s hatalmasb a’ gyepszegésre, ámde jókora nagysága ’s nehézsége miatt közönséges szántáshoz a’ hozzákivántató 4 vagy 3 marhabeli erő miatt nem igen czélirányos.“ Ennek olvasta után azon gondolat támadt bennem, hogy ezen tolnai eke valahol akár számításból, akár történetből, jobbittatott, ’s ezért nevezem most tolnai jobbított ekének. Ez olly könnyű, hogy vele két ökör, vagy legalább a’ magyar macskalovakból három (egy széltben fogva) közönséges szántásnál (nem gyepföldben) kényelmesen járhat, ennek tatala még kisebb és rövidebb, mint a’ vidékben divatozó közönséges ekéké. Ollyan egyszerű , hogy minden falusi faragóember elkészítheti, és csak annyiba kerül, mint más közönséges paraszt eke, semmi más részei nem lévén, mint imennek; egész mestersége, mint máskor mondám, úgy látszik, egy kis görbületben áll, melly az ekevason gerendelyen létetik; úgy hogy Tetétlenen Farkas Károly ur csak régi közönséges ekéit igazittató hamarjában ezen eke’ formájára, ’s velők tökéletesen czélt ért, ’s ha jól emlékezem, csak gerendely kellett rájok ut. Ezen eke végre olly czélszerű, hogy vele, tartás nélkül, tetszés szerint kisebbet, nagyobbat, magasabban ’s mélyebben lehet fogatni; e’ mellett olly szépen ’s egyenlőn szánt magától, hogy szebben szántam földet soha sem láttam. Véleményem szerint — bár véleményim nem igen szoktak kapósak lenni — ezen tárgy hazánknak mind némi becsületére , mind a’ közönséges nagy haszonra nézve, megérdemlené, ha a’ gazdasági egyesület, azon falusi mesterembereket, u. m. faragót és kovácsot Tetellenről, kik már az általam magasztalt ekék’ formájára, tudtomra vagy húszat készítettek , ’s együlegyig tökéletesen eltalálták, Pestre felhivatná, ’s ott helyben az egyesület’szemeláttára, és pesti mesteremberek vagy műszerészek előtt mind újat készítenének, mind régi közönséges ekéket is ezen formára igazítanának. Ekkor pontosabban lehetne ezen ekének nem annyira részeit, — mert azok a’régiek, — mint részei’ arányzatát leírni; vagy a’ mi jobb, minél többet készíttetni , szét az országba eladni ’s imígy elterjeszteni. Jsogarati János.