Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-04-27 / 34. szám

3 L. ke Ára. Pest, április’ 27. I936. TÁRSALKODÓ. SZERÉNY HAZAPOLGÁR. Tenger mélyiben is gyöngy a’ gyöngy; ’s por marad a’ por, Szél’ szárnyán ,ahogy a’ mennyig emelkedik is. L. M. B. Tek. Bihar vármegye’ Rendes— Beöthy Ödön országgyűlési követ úr’ képe’ életbeli nagyságú másának — gyűléseik’ nagyobb teremébe való felfüggesztetését határozván, a’ tisztelt követtől következő levelet vettek: „Tek. KK. és RR.! Az elenyészett év’ dec. 4-én tartatott és első alispán úr által közlött közgyűlési végzésből elérzékenyedett hálával értettem meg azon határozást , mi szerint a’ t. Rendek — képem’ életbeli nagyságú másának — gyűléseik’ nagyobb teremébe való felfüggesztését kegyesen elrendelni méltóztattak. Ezen kegyesség lelkem’ mélyére hatott, és keblemet bár milly fáradozásra és tűrésre edzve, mennyei érzéssel töltiel. A’ t. kir. atyai kegyességeknek és hazafiéi lelkesedésüknek érzem nagyságát, de érzem egyszersmind saját tetteim’ parányi voltát is. A' jutalmak legdicsőbbike az, mit hazafiak adnak; mert ezt nem egyesek’ önkénye veti kegyelemként oda az azért sóvárgóknak; mert ezt szabad férfiak’ szabad akaratja adja ’s nemzet szenteli naggyá; de épen mivel ez a’ jutalmak’ legdicsőbbike, azért tárgyai is csak dicsők lehetnek. Hol a’ szigorú kötelesség végeződik, ott van kezdete az erény szülte érdemnek. Mi marad ennek, ha amaz nyeri már el azon pálya-díjt, melly csak a’ küzdés edzette erényt, csak a’ kötelességen túl, és felűlhaladó áldozatokat illetheti? Fen és magasan kell a’ nemzeti jutalom dicső koszorújának függeni, hogy csak fáradság, küzdés, legelszántabb feszültes törekvés érhesse azt el: becsét veszti, ha mindennapi pályán haladók is kényelmesen juthatnak fel ahoz. Sn három év haladtán, a’ t. RR. bizodalmával megtisztelve, kötelességem’ teljesítésére fordítani minden igyekezetem’ , és ezen kötelesség’ teljesítése az, — de csak is az, a mit, ha erőm akaratomnak hív segédje tehetett, tettem. Illy tett, minek ellenkezője szoros büntetést érdemelne, nem érdemelhet kitüntető jutalmazást, és a’ szűk körű telért a’ t. RR. helybenhagyása bő jutalom vala. Engedjék a’ t. RR., hogy e’ szép jutalmat, nyugtató önérzésemmel együtt, mint legdrágább kincsemet, de igaz keresményemet tarthassam meg keblemben, és ne legyek kénytelen meg nem érdemlett jutalomért pirulni. Valaki’ képének közgyűlések’teremében történő helyhezése olly fény, olly dicsőség, minél több, polgárt, hazafit bajosan sugározhat körül.Nem példátlan ez ugyan hazánkban, de azon tisztes férfinak ez osztályrésze, ki nyolcz országgyűlésen volt a’ Haza’ ügyének felszentelt bajnoka , ki a’ fenyegető ’s incselkedő próbákat kiállja egy hosszúra terjedt munkás élet’ számos évein keresztül, szerezhetett és szerzett érdemeket. Nekem engedjék meg a’ t. RR. azon őszinte ’s elhatározott nyilatkozást tennem, hogy szeméremokozta keserűséggel epésítené keblemet azon fényes megtiszteltetés. Mert nem szégyenít, nem gyaláz semmi annyira, mint a’ nem érdemlett megtiszteltetés és jutalom. Reménytem, nem fogják a’ t. RR. reám mérni azt, mi alatt roskadnom kellene,’s nem fognak illetni olly fénnyel, mellynek tündöklése ’s melege isteni, de engem emésztve égetne. Hogy tehát képem a’ megye’ teremébe függesztessék, azt kénytelen vagyok mély tisztelettel, de elhatározottan el nem fogadni; de ha a’ t. RR., ha szeretett polgártársaim és rokonim keblökbe méltányolják képemet egy helyre, az édes örömet fog reám árasztani; mert létemmel van azon tisztelet összeolvadva , mellyel öröklök a’ t. RR. és RR. kegyes és jó uraimnak alázatos szolgája Beöthy Ödön.“ (Szemlélő.) libéria, ’ A’ RABSZOLGA - GYARMAT. (Folytatás). 1820dik évben indult meg az első hajó SS gyarmatlakossal; de az uj gyarmat a’ benszülöttekkel viselt makacs harezok után nyerhete csak szilárd állapodást. Különösen Ashman ügy viselő az, ki magának a’ gyarmat-alapítás körül, úgy szinte egy az ellenes szomszédokat visszarezzentő hadiállás ’s a’ gyarmatlakóknak adott bölcs törvények által kitűnő érdemeket szerzett. — A’ Társaság több oldalian hathatós segélyt ’s pártolást nyert, és sokan e’ tárgyban a’ haszonkeresetlenség’ dicséretes példáját adák. Egy polgár a’ georgiai statusból 1828ban valamennyi rabszolgáját — számra 43at — a’ Társaság’ szabad rendelkezésire hagyta. Ugyanazon évben egy papi tulajdonos 17 rabszolgáját engedéáltal. „Ők mindnyájan — imígy szól a’ Társasághoz írt levelében — becsületes és értelmes munkások. A’ fiatalabbak Önök’ teljes figyelmére méltók. Én próbáltam, őket olvasásra megtanítani, de azon helyzetnél fogva, mellyben még jelenleg vannak, szándékom kivihetlen maradt. Szabad földön ’s szabad állapotban a’ rabszolgaságból szülemlett gonoszságokat majd elhagyják ’s idővel ’s isten’ segítségével a’ gyarmat’ hasznos lakosivá lehetnek. In elszegényülök az által, hogy rabszolgáimat Önöknek adom. A’ jelen pillanatban nem ajándékozhatommeg őket egyébbel, mint — szabadsággal.“ — Ugyanezen időtájon egy asszonyság, hasonlag Georgiából, következő tartalmú levelet irt a’ Társaság’ titoknokához: „Ön utolsó látogatásakor nekem azt monda, hogy, ha én rabszolgáimmal a’Társaságot megkínálnám, ez őket Libériába fogná küldeni. Nekem néhány napra vala szükségem, hogy törvényes iromány által jogaimat előbe hozzam. Ez által most törvényszerű tulajdonosnéja vagyok 25 rabszolgának, kik felől a’ legczélirányosbnak vélt mód szerint kívánok rendelkezni. Én még több másokat is küldöttem volna, ha t. i. ezek azt nem nyilatkoztatják, hogy inkább akarnak mint rabszolgák itt maradni, mintsem Afrikában szabadon élni; ’s én kivánságjogát megtagadni nem tartom igazságosnak. Azok, kiket Önöknek itt küldök, nekem 4100 dollárba (mintegy 8500 p. forint) kerültek.“ — Egy richmondi polgár 70 nevei-t kiddé Libériába, ’s egy polgár Kentuckyből mintegy 1 'öt engedett-által a’ Társa-