Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-06-11 / 47. szám
Nagy hibának tarthatni azt , ha azon páholyokból, mellyek a’ színteremben oldalaslag elrendelvék, csak keveset, ’s azt is csupán erőtetett állásból láthatni , ’s hogy végre azon rekeszték falak által, mellyek egyik páholyt a’ másiktól elválasztják, a’ kilátás gátoltatik. Ezen akadályt az által hárithatni el némileg, ha az érintett rekesztékfalak nem nyernek több magasságot, mintsem a’ mellfalak, ’s ha igy keresztül lehet azokon látni. Azonban e’ most felhozott hiba jobbadán magától a’ színterem’ alkatától származik , ’s ezeknél fogva igen jó ’s czélirányos forma a’ félkör, mert igy jól láthatni mindenünnen, ’s nem veszi el egyik páholy a’ másik’ kilátását. Épen illy jó alkat az is, mellynél a’ félkör’ két vége egyenes és parallel-vonalak által meghosszíttatik, ámbár az is igaz , hogy azok, kik az oldal-szinerkélyekben tartózkodnak, kényelmesen nem láthatnak előre,’s kénytelenek ez okból megfordulni, hogy mind azt tökéletesen láthassák, mi a’színpadon előfordul. Ha már egy részről megérdemli is a’ szinterem’ ezen formája az általános használtatást, más részről azonban fölötte hibás elrendezést árulna el, ha az egyenkezű oldalakat igen hosszúknak készitenők, mellynek következése természetesen az volna, hogy azok, kik a’ közép páholyokban tartózkodnak, igen keveset hallanának a’ távolság miatt. A’ bordeauxi játékszín Francziaországban, melly belső’s külső alkatára nézve egyike a’ legszebbeknek egész Európában, a’ színteremre nézve sokban hasonlít Saunder’ theatromához. Ennek szinterme csaknem tökéletes körrajz, mellybe egy négyszög íratott, ’s melly alkatnak 3 oldala a’ szintermet teszi, a’ 4 dik pedig a’ színpad’ kezdetét képezi. — Azon színteremben, mellyet Cochin javaslott, a’nézők csaknem mindegyik páholyból kellőleg látják a’ színészeket; azonban az erkélyen levő helyek, ’s néhány páholy nem bírnak azon kényelemmel; mert ha a’ nézők megláthatják is azon színészeket, kik az elő-szinpadon állanak, hátráltatnak még is az egész színpadnak egyszerrei áttekintésében. — Azon színteremben, mellyet Patte hozott javaslatba, a’ páholyok’ többségének nincs illő helyeztetése, miután, kivévén az 5 középső páholyt, s egy vonalt húzván a’ színpadig, a’ szinerkélyek összesen befelé hajló vonalt képeznek. — Saunder’terén csak néhány páholy van a’ fél-körön kívül ’s 3 azok közül behajló vonalt képezvén, ezeknek nincs jó kilátásuk a’ színpadra. Az eddig felhozott 5 külön alkatú színterem mutatja azon formákat, mellyeket sikerrel használhatni játékszíneknél, ’s mellyek képesek a’ kitűzött czélnak méltán megfelelni. Bármilly alkatot nyerjenek is a’ színtereinek, azok’ választásánál még is mindenkor az a’ fő irány, hogy a’ nézők’ nagyobb száma láthassa azt, mi a’ színpadon történik,’s hogy a’ színészek’ szavát akárhol is hallani ’s érteni lehessen. — Az ókorig felszámlált többféle alkaton kívül, más formákat is szemlélhetni, miilyenek: a’ hosszas négyszög, a’ patkós alkat, melly hátul körrajzot képez, a’színpad felé pedig tágul, ’s igy egy harang - átmérőhez hasonlít. — Mi a’négyszög-alkatot illeti,az kétségkívül az előhomlokon több szinerkélyt nyerhet, mintsem a’ körrajz és ovál; ellenben a’ színteremnek ezen formájánál, rósz helyzetűek az oldalpáholyok, ’s a’ nézőkre nézve kényelmetlenek. A’ patkó-alkatnál egyedül csak a’ homlokon elrendelt páholyokból láthatni jól az egész színpadot, nem igy az oldalvást alkalmazottakból, útban lévén az elől helyzeti szinerkélyek. A’ színterem’ magasságára nézve, a’művész szorgalmasan óvakodjék,nehogy az fölötte magas legyen, mivel mennél magasb állást nyer a’ néző, annál kevésbé veheti ki a’ színész’ szavát,’s igy annál nehezebb őt érteni is. Ezen kívül a’magas helyeztetés mindig alkalmatlan, mivel homályosan ’s csupán a’ színész’ fejére láthat a’ néző , melly által minden előadás a’ színpadon, ’s az alkalmazott diszítvények rövidítve jutnak szembe, melly által a’ színi előadás’ kellemessége végkép elenyészik. Következik innen, hogy a’ szintermek igen magasok ne legyenek. Ennek elérhetése végett azon magasságban készüljön a’ színterem’ padlásozata, melly illő idomzatban áll annak magasságával’s a’kerülettel. — Saunder’ elve szerint legjobb magasság az, ha a’ színterem’ körrajzának átmérőjéből rész vézetik annak magasságához. Ha ennélfogvást a’terem’ általzója 60 láb, úgy annak magassága a’ színpadtól számítva 45 lábat tesz,’s melly magasság egyszersmind 45 grádusnyi látszögletet ad mindenik páholyból. Azon okoknál fogva, hogy minél számos néző nyerhessen helyet a színteremben, ollykor 4, 5, 6 sor páholyt is alkalmaznak egymás fölött az architektusok, azonban ezen elrendezés bármilly esetben sem nyerhet helybenhagyást. Illy egyes galleriák’ alkalmazása által igen nagy magasságot nyer a’ színterem, ’s a’ felső karzaton tartózkodó nézők se nem láthatják jól a’ színdarabot, se nem érthetik a’ színész’ szagát. Tanácsos tehát, ha a’ karzatok vagy páholyok nem érnek egészen a’ padlásozathoz, s még ennél is jobb, ha a’ szintermet körülövedző fal bizonyos magasságra szabadon hagyatik felül a’ plafondnál, melly által a’ szóhang’ elterjedése növekszik, midőn az ellenkezőleg azon páholyok által, mellyek a’ felső sort képezik, sokat vesz a’ szóhangból. — Mi a’ páholyok’ felosztását ’s azok’ átltatását illeti, azok vagy függélyesen állhatnak egymás fölött, vagy pedig olly alkalmazást nyerhetnek, melly által az alsóbb sor