Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-09-28 / 78. szám
ségben olly gazdag,’s ember-szerencsében olly szegény? Miért a’ világot ’s önmagát is sophismák által ámítani, hol a’ nyomor ’s ínség olly borzasztó világosan áll szem előtt? Sokat, igen sokat köszönhetni derék Raumer-ünknek, ki mint embernem’barátja, olly nemes hévvel, egyszersmind részrehajlás nélkül fedezé föl Európa előtt Izland’ hitányait; ezen érdemét Raumernek Angliában toryk ’s radikálok egyaránt megismerik. Irtóztató ezen országban utazni ’s mind ezen kimondhatlan nyomornak szemtanúja lenni, még irtóztatóbb ’s szívrepesztőbb pedig látni, hogy senki sem segít rajta. De valljon három millió ember, kik félig meztelenek ’s éhen halnak; valljon ama’ több ezer kunyhó, mellyekbe, világosság’ hiánya miatt, még legutolsó marhánkat sem zárnék; valljon a’ legirtóztatóbb nyomornak ezen barlangjai, mellyekben az izlandi páriák ínség-teljes napjaikat leélik; valljon ezen borzasztó jelenései egy egész néptörzsek’ elbaromitásának — nem égbekiáltó vádpanaszok e Anglia’ minden időbeli kormánya ellen? — És itt még municipal-reformok,szegényi törvények, testületjavitási indítványok ’s egyéb létörő ékesszólási közhelyek felett czivódnak, hol még is csak kereskedési szabadság, jog-egyenlőség és saját vagyon-igazgatás segíthet egyedül; mit mindenki tud, mindenki mond, és senki sem visz keresztül. És ha most egy szilárd, merész szellem fölemelkedik,’s ez — az emberekről ’s dolgokról az álhüvelyt lerántja, ’s a’ dolgot saját nevén nevezi, és igazságot ’s mindig csak igazságot követel, és kardot nem ránt és lámpakarókat nem állít, hanem szilárdul léptet a’ pályán előre, szegény hazáját a’ rabszolgaság alól felszabadítani, — ekkor talpra szökik minden, mozgásba jő minden, ’s a’ szenvedély az izgatót majd naggyá, majd kicsinnyé teszi, egy rész őt istenné magasítja, ’s a’ másik — posványba húzza le. Én nem tudom, vallyon e’ férfi képes leendő mindazon próbát kiállni, mellyek még reá várnak , ’s nem fogja-e a’ lordság szintúgy megfosztani őt nimbuszától, mikép a’lánglelkű Brougham benne leáldozott; ámde azt világosan látom, midőn vérző szívvel utazok az izlandi nyomorúságon végig, hogy minden férfi, ki illyes ügyet felvállal’s védelmez , az emberiség’ legnagyobb háláját érdemli. O’ Connell úgy áll itt, mint bazaföldének bazalt-oszlopa a’ közösleg háborgó részben; ő egymaga küzd a’ föld’ legnagyobb aristokratiájának soha meg nem tért hatalma ellen. Én nem tudom, igaz ő az, mirel őt vádolják, t. i. hogy nagyravágyó, hiú ’s még tudja isten, mi minden; ámde azt mindennap látom ezen országban, hogy alkalom elég van nevének dicsőséget szerezni, ha mingyárt csak némelly részben szabadítja is meg azt a’ nyomasztó ínségtől; és hogy csupán tőle függött ’s függ most is, fegyverre szólítani Izlandot. Mindazáltal O’Connell’ legfőbb érdemét abban találom, hogy ő az erőszakot megveti ott, hol jobb eszközök békésen vezetnek czélhoz, ’s annyira Izlandban is látnak, hogy vérrel kivívott reformok soha sem hoznak jó gyümölcsöt. A’ conservativ párt azt állítja, hogy az izlandi Mirabeau kevesebb bátorsággal ’s több erkölcsiséggel bír, mint franczia példányképe; azonban egy gondolkozó ember sem kétkedik a’ britt birodalomban, hogy O’Connell czélját elérni fogja ’s hazájának Angliával közös jogokat szerzene, ha ti. a’ mérséklet’ és szilárdság’ pályájáról , mellyen megindult , el nem tér. ÉRDEM ÉS JUTALOM. (Anekdota ) April’ 22-én 1811. tartá Napoleon, uj virító nejével Brüsselbe menetét. Néhány nappal azután az Allée-Verte-ben az őrség felett szemlét tartott, ’s ugyanekkor megpillanta egy öreg őrmestert, kinek arczán a’ háborúk’ kiállott súlyos bajai ’s viszontagságai mutatkoztak. — Napoleon a’ sorból kiléptető az agg vitézt’s szokása szerint e’kérdéseket intézte hozzá: „Én téged ismerlek, mi a’ neved?“ — „Noel, felséges úr!“ — „És hazád?“ — „Belgium.“— Nem talál Olaszországban?“ — „Voltam Sire! mint dobos az arcolei hídon.“ — „’S őrmesterré levél?“ — „Marengonál, Sire!“ — „’S később?“ — „Minden ütközetben részt vettem.“ — Napoleon az élemült katonát helyére küldé vissza. — Előljáróji őt ajánlani ’s fölebb léptetni megfelejtkeztek. — Miután a’ császár az ezredessel kis ideig beszélgetett, Noélt a’ sorból újólag kilépteté. „Te megérdemled a’ becsületkeresztet — monda — imhol az enyim.“ — Noel nem talála szót, érzékeny háláját kifejezhetni, ’s szemei imádva nyugovónak a’ császáron. — Az ezredes bemutató ezredének a’ becsületrend’ új vitézét. Míg ez örömittasan mellére tekintgetett, hangosan felszólalt az ezredes: ,,A’ császár’ nevében hirdetem, hogy Noo1 őrmester alhadnagy ezen ezredben! “ — A’ katonák itt fegyvereikkel tisztelkedtek.— A’ megjutalmazott a’ császár’ lábaihoz akart borúlni; ez mint márványszobor mozdulatlanul ’s komolyan állott, ’s Noel remegve tartá meg katonai helyzetét. Napoleon jelt ad ’s a’ dobok zajolnak. Az ezredes megszólalt: „A’ császár’ nevében hirdetem, Noel alhadnagy,ezen ezrednél főhadnagy!“ — A’ szegény meglepetett őrmester már önerejéből nem állható meg lábain, őt támogatni kelle. ’Sim! a’ harmadik dolozat után újólag megszólalt az ezredes: ,,A’császár’nevében hirdetem , Noel főhadnagy ezen ezredben kapitány! “ — Míg Noel félájultan ezredese’ karjai közé borult, ’s alaki „vive l’Empereur“-t (éljen a’ császár!) rebegtek,Napoleon komolyan ’s hidegen tovább folytatá a’ szemlét. — A’ császárság’ ideje olly gazdag illy történetekkel, hogy az itt közlöttnek hitelességéről legkevésbbé sem kétkedhetni. aBITKTTSZÓ. Elsőm hű követőd; étkednek másika ízt ad. Töltsd teli jó borral és elveri badat egész. , Sarkadról. A 177dik számú rejtett szó: Napló. Szerkeszti Helmeczy. — Nyomtatja Beimel.