Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-03-23 / 24. szám
más Icáin a’ hegyen Tolt négy száz vitéz-tarsival hét ezer török ellen olly dicsően védelmező magát , hogy öt száz török öletett meg, a’ többi pedig futásban keresett menekvést. Gura volt kis Miltiadeszökiki később Akropolisban esett el. Szellők’ enyhe hősében nyargalék a’ csatamezőn keresztül, vissza Athene felé,—azon mezőn, hol Miltiadesz’ vezérlete alatt Athene ’s Plataea’ vitéz serege tizszer számos ellenségen dicső győzedelmet von; példát adván, menyivel hathatósbak elragadtatás ’s erkölcsi erő a’ lelketlen nagyságnál! 6 Theon. PEPITA. ( Vége.) A’ bátorlelkű leány most az egész tanya’belsejét kikémlé, de mindenütt mély halotti csend uralkodott. Egy nagy istállóra akadt, hol az öszvérek törték az éjszakát; a’postalegények pedig,kik, mint látszott, a’ marquis’ borát emberül fogyasztani segítek,karmaik mellett kinyujtózva hortyogtak. Ezen istállók közelében volt egy tágas nyilt szoba, mellynek ajtaját kivülről hasonlókép erős reteszekkel lezárni lehete. Pepita az öreg tanyagondviselőt nem látá sehol, ajtaja be volt zárva. Miután meggyőződött, hogy többé szándékát semmi nem akadályozhatja, fölveve a’ haramia’ köpönyegét, fejére téve kalapját, a’ bárdot vállára akasztá, ’s a’ vadászkürtöt jobbjában tartva, kiment az udvaron. Az éj rendkívül sötét volt; csakhamar eljutott a’ fenyverdő’ széléhez, ’s lassú hangon néhányszor kürtjébe főtt, mellyre azonnal hosszú füttyentés felelt.—Most eljött a’ pillanat, mellyben Pepitának lelke’ minden bátorságát összesítni kelle; mert mintegy 10 —12 emberből álló csapatot láta csakhamar a’fák közül előtörni’s feléje tartani. A’ vitéz hajadon most visszavonult a’ ház felé , ’s ennek sötét körében a’ haramiák előtt csak annyira láttatá magát, mennyire szükséges volt, hogy őt követhessék. Mihelyt hozzá közelebb jövőnek, a’ bárdot megvillanta vállain, kezével hallgatást parancsolt ’s az egész bandát az udvarra vezető. Most jelt adott, mellyre az egész haramiacsoport az istálló melletti nagy szobába húzódott. Pepita beteve utánok az ajtót, ’s vastag férfihangot utánozva, mondá halkan: Pacientia hasta luego. Kivül azután az ajtót reteszre zára csöndesen ; ’s a rablók nem is gyaniták, hogy fogva vannak. A’ hőslelkü Pepita most késedelem nélkül urához futott ’s elmondá mind azt, a’ mit cselekedett. Nem szándékunk itt a’ marquis’ nagy elrémültet festeni ; ő Pepita* tanácsára fölkelte Cesart, ki csakhamar a’ legjobb öszvérre felülvén, Acajettébe sietett, hogy egy lovag-osztályt, melly épen Acajettében szállásolt, hozzon segítségül. A’ marquis és Pepita eltökélék, hogy azalatt foglyaikat őrzendik ’s úgy cselekszenek, mint a’ körülmények kívánni fogják. Felkerték a’ két szolgát, Simont és József Mariát ’s egyiket karddal, másikat puskával fegyverzék föl. Hallgatóztak Gomez és társa’ ajtaján, de ezek folyvást mélyen hortyogtak, ’az oldalról bátorságban hívők magokat; de nem úgy az elfogott csapat’részéről; itt a’nagy teremből zsibongás , indulatos kitörés hallatszott , melly nyilván eláruló a’ haramiák’ nyugtalanságit. Már hajnallott ’s a’ marquis félt, ha a’ rablók megtudják elfogatásukat, egyes erővel kitörik fogházuk’ ajtaját, ’s őt családostul felkonczolják, mielőtt a’ várt segítség elérkezhetnék. Az áruló bérkocsis’s a' két postalegény hasonlag összeszövetkezhetik a’ bandával, tehát e’ részrül is biztosítni kelle magokat. Meztelen kardot von tehát a’ marquis kezébe, öve alá két pisztolyt tűzött, fölkereső őket az istállóban, hol még alattak, ’s fenyegető hangon rajok rivalt, a’guadaluppei sz. S.azre esküdvén, hogy ha tüstént meg nem vallják az igazságot, t. i. hogy mit tudnak a’ haramiák’ szándékiról, azonnal halál’ fijaivá lesznek; ellenben nem történik bántalmuk, ha őt ’s családját védendik a’ gonosztevők’ megtámadása ellen. A’ nyomoruk rémülten valják meg, hogy őket Mexicoban Gomez’ egyik czimborája elcsábitá, ’s közöttük előre ki volt dolgozva, hogy a’ pinoli hegyekben töressék el a’ kocsi, ’s igy az utasok ez éjjel kiraboltassanak. E’ vallomás a’ marquist kettős elővigyázatra ösztönző; ő Gomez’ajtajához futott vissza, ’s midőn ott élénken figyelne, hallá, hogy a’ két haramia-főnök épen most ébredt föl,’s borzasztó szitkok közt törekvőnek a’ teremből szabadulni. A’ jelenés, melly most következők, a’ legmeglepőbb vala. Fölébredt e’ pillanatban a’ tanyán minden, ’s olly nagy zaj ’s éktelen hangzavar hallatszék, hogy nincs ecset, melly azt híven leírhassa. Gomez és társa dühösen ordítoztak, a’ haramiák pedig bőgve feleltek vissza, egyszersmind iparkodtak foghelyök’ ajtajit feltörni. A’ marquis, Pepita’s a’szolgák egész torokkal’s különféle hangon kiáltozák, hogy ők eltökélvék azon elsőt, ki magát mutatni meri, meggyilkolni; hogy pedig nagyobb számmal látszassanak lenni, mint valóban valónak, több költött nevet kiáltoztak. Értésükre adók, hogy a’ katonai segély tüstént itt lesz, ’s halállal fognak bűnhődni, kik magokat védendik. Erre a’ ha