Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-10-26 / 86. szám

86. 1836. TÁRSALKODÓ. Pest, October 26. TELEKSZABÁLYOZÁS. (Folytatása.) 1) Mi az elsőt illeti: ha azon elvből kiabál va­laki az igazságos telekszabályozás ellen, mivel a’kö­zös zavarban több földet bitangolhat igazságos il­letményénél, vagy talán régóta űzött ármányokkal, foglalással, elszántással nagyobbitotta tábláit, min­denütt, a’ hol csak lehetett, kivált a’ legelők’szom­szédságában,’s tudja, hogy az igazságos uj osztály által, annyi föld őt illetni nem fogja: ez, valóságos lopás ’s nemes embert rútul lealacsonyító tett volna, ’s nem érdemes miatta itt szót szaporítani, mert ez az erkölcsiség’ iskolájának tárgya. Szép kis dicső­ség lenne a’ magyar birtokosokra, ha valamelly an­gol vagy német utazó írná rólunk, hogy itt sok föl­desúr, a’ maga emberségéből nem élhetvén el ra­vaszságra szorúl, zavart terjeszt, vagy alattvalók­hoz csatlakozik,’s azok’árnyékában jól él, valamint marhája is; mig az adózó nép oda jár utat csinálni, addig a’ közlegelőt igen jó sikerrel bitorolja. Illy nemtelen szándéknak talán csak gyéren találkoz­nak imitt amott, kik tán még az alattvalókat is biz­­gatják, hogy tagosztályra v.legelőkülönzésre ne áll­janak, mert akkor így lesz, amúgy lesz, ’s a’ t. Mindazáltal ezt általjában állítani, vagy nemes tel­kekről csak fel is tenni, sértés volna. Az adózó nép csak nyerhet, de nem veszthet a’ kü­lön-válás által, mert róla nemcsak a’ törvények szorosan gondos­kodtak , sőt a’ vármegye ’s közhatóság nekik való­ságos atyjok ’s védangyalok , úgy hogy ezek’ tudta ’s megegyezése nélkül, semmi legkisebb változás bir­­tokjokban nem történhetik,’s ha csakugyan valamelly uradalomban bizonyos terv’ következésében változás­nak lenni kell: ezt becsületesen ’s bőven kipótolja minden uraság, mert ez sok alkudozásba kerül, a’ megyei ügyvéd pedig úgy alkuszik a’ nép’ nevében, hogy az, részére mindig nyereség. Különösen pedig az uj törvények’ értelmében , egész biztosságok fog­ják a’ nép’ érdekeit őrizni: nem volna­­ tehát bűn a’ népet hitegetni, hogy rá ne álljon, mert meg­csalják? Bizonyosan, m­elly közbirtokos a’ népet illy fortéllyal lenne amitani képes,az a’ nép rovására, több földet akar bitorolni ’s több jogot használni, mint őt illeti. 2) Hogy minden határnak van jobb és rosszabb szakasza, ez tagadhatlan; de az osztály nem vaktá­ban ’s a’ mérnök’ önkénye szerint történik, mert ez mást nem tehet, mint a’ mi utasításában áll. Utasí­tást pedig maga az illető érdeklett közbirtokosság szab a’ mérnök­ekibe, mellyben többféle szükséges intézvény közt fő helyet foglal a’ föld’ becsűértéke, ’s érték-egyenlítése. Ugyanis az egész közbirtokos­ság, más törvényes tanúbizonyságok’,’s dologhoz ér­tő gazdák’ társaságában bejárván az egész határt, megbecsüli mindenütt a’föld minemüségét, és finór­­mértékű­l fölvevén a’ legjobb földet, holdját tán 1000 vagy 1100, vagy 1200 t öllel, ehez hasonlítja, s ebből határozza­ meg az egész határ minőségét, ’s megnevezi azon telkeket is, mellyek különböző ér­tékűek lévén,holdját talán 1300 — 1400 — 1500’sa’t, szeg­ölivel köteles a’ mérnök számítani, hogy érték­­egyenbe jusson az alapul fölvett legjobb földdel. Az osztály e’ sinórmérték szerint történvén, lehetetlen valakit megcsalni, kivált ha még a’ közelségre ’s tá­volságra is tekintet van; mert a’ becsülésen minden közbirtokos, ha úgy tetszett, jelen volt, ’s becsül­te a’ földet, még mielőtt tudta volna, hol fog az ő illetménye kivágatni. Ezen becsű szerint adatik­ ki az alattvalóknak is minden illetménye. Megeshetik tehát, hogy a’ melly határ mérnöki számolás szerint talán tíz ezer mérnök-holdat tett 1200 szeg­ölivel, az becsű szerint újra számíttatva összeolvad talán hat ezer becsű­ holdra; de azért senki sem csalatik* meg, mert egyiknek minemüségét kipótolja a’ má­siknak mennyisége. Ha pedig a’ föld épen igen kü­lönböző lenne, akkor semmi sem áll ellen, ugyan­annyi , sőt több rendű tagasztályt is tenni, csakhogy az szabad, saját birtok legyen,’s így is mindig jobb a’ közösnél. Az okos gazda majd tudja, mellyik föl­dön mit kezdjen? a’ többi pedig önként utána fog indulni. 3) Ki a’ maga rátáján kívül még más rátákból is, vagy darabonként vagy általjában, zálog-birto­kot szerze magának: ezt elintézni ugyan egyenesen a’ törvény’ dolga; de a’ mennyiben mérnöki munká­nak is alapul szolgál, illy szempontból is tanakod­hatni róla. Én itt a’ határt úgy tekinteném, mintha abban soha közös gazdálkodás nem lett volna, hanem a’ föld eleitől fogvást a’ közbirtokosi külön fő ága­zatok’ száma szerint már elkü­lönözve állana. Nem is tekinthetni azt másként józan észszel és czélból, mert ez az igazi birtok, ’s a’ közös gazdálkodás’ ideje alatt is mindig ezen jog szenderge abban, mellynek akármikor föl kellett ébrednie, azaz szabály által valósulnia. Már a’ ki valamelly rátáját, vagy jogának darabrészét valakinek elzálogosította, a’ má­sét természetesen nem adhatta, hanem csak a’ ma­gáét,’s így, ha az A ráta, a’B rátát talán egészen, a’ C rátának pedig a részéből f részt szerzett zá­log által,’s t. ef.: azért a’ C ráta mindig C ráta ma­rad, és soha sem olvadhat­ össze A ráta névre tu­lajdonképen, mert azon rátának jogát mindig a’ C név őrzi, ’s kezeskedik érette. Az eredeti fő ráták­nak tehát, akárhány apró részre legyenek is elosz­tatva, ’s akárhány idegen zálogbirtokos bírja is a­­zokat, saját eredeti miségökben kell ki szeletniök, mintha t. i. semmi idegen birtokos nem ült volna beléjük;’s ha beléjök ült, úgy kell abból ismét az elzálogosított részt alkalmas helyen ’s alakban ki­adni , s mind addig békés birtokában hagyni, mig a’ zálog meg nem változik. Azonban, a’ barátságos egyezés ’s törvény itt legelső bíró; de a’ zálogos szerzemények vető-képen a’ telek-szabályt nem sem­­misíthetik­ meg. A’ hány fő ráta van a’ határban,an­nyi egyenlő vagy arányos részre kell a’ mérnöknek osztani a’ határt a’ tér­képen becsű’ értelme sze­rint; ’s mikor ezen osztály kész, akkor az illető fő

Next