Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-10-26 / 86. szám
86. 1836. TÁRSALKODÓ. Pest, October 26. TELEKSZABÁLYOZÁS. (Folytatása.) 1) Mi az elsőt illeti: ha azon elvből kiabál valaki az igazságos telekszabályozás ellen, mivel a’közös zavarban több földet bitangolhat igazságos illetményénél, vagy talán régóta űzött ármányokkal, foglalással, elszántással nagyobbitotta tábláit, mindenütt, a’ hol csak lehetett, kivált a’ legelők’szomszédságában,’s tudja, hogy az igazságos uj osztály által, annyi föld őt illetni nem fogja: ez, valóságos lopás ’s nemes embert rútul lealacsonyító tett volna, ’s nem érdemes miatta itt szót szaporítani, mert ez az erkölcsiség’ iskolájának tárgya. Szép kis dicsőség lenne a’ magyar birtokosokra, ha valamelly angol vagy német utazó írná rólunk, hogy itt sok földesúr, a’ maga emberségéből nem élhetvén el ravaszságra szorúl, zavart terjeszt, vagy alattvalókhoz csatlakozik,’s azok’árnyékában jól él, valamint marhája is; mig az adózó nép oda jár utat csinálni, addig a’ közlegelőt igen jó sikerrel bitorolja. Illy nemtelen szándéknak talán csak gyéren találkoznak imitt amott, kik tán még az alattvalókat is bizgatják, hogy tagosztályra v.legelőkülönzésre ne álljanak, mert akkor így lesz, amúgy lesz, ’s a’ t. Mindazáltal ezt általjában állítani, vagy nemes telkekről csak fel is tenni, sértés volna. Az adózó nép csak nyerhet, de nem veszthet a’ külön-válás által, mert róla nemcsak a’ törvények szorosan gondoskodtak , sőt a’ vármegye ’s közhatóság nekik valóságos atyjok ’s védangyalok , úgy hogy ezek’ tudta ’s megegyezése nélkül, semmi legkisebb változás birtokjokban nem történhetik,’s ha csakugyan valamelly uradalomban bizonyos terv’ következésében változásnak lenni kell: ezt becsületesen ’s bőven kipótolja minden uraság, mert ez sok alkudozásba kerül, a’ megyei ügyvéd pedig úgy alkuszik a’ nép’ nevében, hogy az, részére mindig nyereség. Különösen pedig az uj törvények’ értelmében , egész biztosságok fogják a’ nép’ érdekeit őrizni: nem volna tehát bűn a’ népet hitegetni, hogy rá ne álljon, mert megcsalják? Bizonyosan, melly közbirtokos a’ népet illy fortéllyal lenne amitani képes,az a’ nép rovására, több földet akar bitorolni ’s több jogot használni, mint őt illeti. 2) Hogy minden határnak van jobb és rosszabb szakasza, ez tagadhatlan; de az osztály nem vaktában ’s a’ mérnök’ önkénye szerint történik, mert ez mást nem tehet, mint a’ mi utasításában áll. Utasítást pedig maga az illető érdeklett közbirtokosság szab a’ mérnökekibe, mellyben többféle szükséges intézvény közt fő helyet foglal a’ föld’ becsűértéke, ’s érték-egyenlítése. Ugyanis az egész közbirtokosság, más törvényes tanúbizonyságok’,’s dologhoz értő gazdák’ társaságában bejárván az egész határt, megbecsüli mindenütt a’föld minemüségét, és finórmértékűl fölvevén a’ legjobb földet, holdját tán 1000 vagy 1100, vagy 1200 t öllel, ehez hasonlítja, s ebből határozza meg az egész határ minőségét, ’s megnevezi azon telkeket is, mellyek különböző értékűek lévén,holdját talán 1300 — 1400 — 1500’sa’t, szegölivel köteles a’ mérnök számítani, hogy értékegyenbe jusson az alapul fölvett legjobb földdel. Az osztály e’ sinórmérték szerint történvén, lehetetlen valakit megcsalni, kivált ha még a’ közelségre ’s távolságra is tekintet van; mert a’ becsülésen minden közbirtokos, ha úgy tetszett, jelen volt, ’s becsülte a’ földet, még mielőtt tudta volna, hol fog az ő illetménye kivágatni. Ezen becsű szerint adatik ki az alattvalóknak is minden illetménye. Megeshetik tehát, hogy a’ melly határ mérnöki számolás szerint talán tíz ezer mérnök-holdat tett 1200 szegölivel, az becsű szerint újra számíttatva összeolvad talán hat ezer becsű holdra; de azért senki sem csalatik* meg, mert egyiknek minemüségét kipótolja a’ másiknak mennyisége. Ha pedig a’ föld épen igen különböző lenne, akkor semmi sem áll ellen, ugyanannyi , sőt több rendű tagasztályt is tenni, csakhogy az szabad, saját birtok legyen,’s így is mindig jobb a’ közösnél. Az okos gazda majd tudja, mellyik földön mit kezdjen? a’ többi pedig önként utána fog indulni. 3) Ki a’ maga rátáján kívül még más rátákból is, vagy darabonként vagy általjában, zálog-birtokot szerze magának: ezt elintézni ugyan egyenesen a’ törvény’ dolga; de a’ mennyiben mérnöki munkának is alapul szolgál, illy szempontból is tanakodhatni róla. Én itt a’ határt úgy tekinteném, mintha abban soha közös gazdálkodás nem lett volna, hanem a’ föld eleitől fogvást a’ közbirtokosi külön fő ágazatok’ száma szerint már elkülönözve állana. Nem is tekinthetni azt másként józan észszel és czélból, mert ez az igazi birtok, ’s a’ közös gazdálkodás’ ideje alatt is mindig ezen jog szenderge abban, mellynek akármikor föl kellett ébrednie, azaz szabály által valósulnia. Már a’ ki valamelly rátáját, vagy jogának darabrészét valakinek elzálogosította, a’ másét természetesen nem adhatta, hanem csak a’ magáét,’s így, ha az A ráta, a’B rátát talán egészen, a’ C rátának pedig a részéből f részt szerzett zálog által,’s t. ef.: azért a’ C ráta mindig C ráta marad, és soha sem olvadhat össze A ráta névre tulajdonképen, mert azon rátának jogát mindig a’ C név őrzi, ’s kezeskedik érette. Az eredeti fő rátáknak tehát, akárhány apró részre legyenek is elosztatva, ’s akárhány idegen zálogbirtokos bírja is azokat, saját eredeti miségökben kell ki szeletniök, mintha t. i. semmi idegen birtokos nem ült volna beléjük;’s ha beléjök ült, úgy kell abból ismét az elzálogosított részt alkalmas helyen ’s alakban kiadni , s mind addig békés birtokában hagyni, mig a’ zálog meg nem változik. Azonban, a’ barátságos egyezés ’s törvény itt legelső bíró; de a’ zálogos szerzemények vető-képen a’ telek-szabályt nem semmisíthetik meg. A’ hány fő ráta van a’ határban,annyi egyenlő vagy arányos részre kell a’ mérnöknek osztani a’ határt a’ térképen becsű’ értelme szerint; ’s mikor ezen osztály kész, akkor az illető fő