Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-08-20 / 67. szám

26? 7) Podhraczky Jósef. Péts városára Rákóczy hí­vei által vetett adónak jegyzéke. 8) Kunos.s. Töredékrész a’ természeti jogból. 10) Egy genie karbeli liszt által, Pesten felállí­tandó gőzmalomról. 10) Horvát István. A’ magyar nyelv régi Ma­radványairól.“ Folytatás a’ tavaly megkezdett Érte­kezéshez, mellyhez képmások is adatni szoktak. ,,II. Liter­a­túr­a. A) Hazai Literatura. K­öny­ves m­értet és. l) Horvát István. ,,„Almanach für Geschichte, Kunst und Literatur von Tirol u. Voralberg, heraus­gegeben von Anton Emmert. Erster Jahrgang 1831. Mit 5. Bildern, Insbruck 1S36.81.““ azért tétetik a’ Hazai Literatura sorába, mert szerzője Magyaror­szági születésű, mint ezen ajándékát a’ magyar nem­zeti Museumhoz kisérte levelében maga megvallja. ,,BJ Külföldi Literatura. Könyvet m­értet és, l) Horvát István. „„Versuch einer Geschichte der armenischen Literatur, nach den Werken der Me­­chitaristen, frei bearbeitet von Carl Friedrich Neumann. Leipzig, 1836. 81.““ Annyiból nevezetes reánk nézve, mert bennünket érdeklő ösméreteket is foglal magában. III. Tudományos Jelentések.­­) „Ellenkritika,“ ebben Fő idő. Fejér György úr védi Közhasznú Metaphysikáját, a’ Kritikai lapok VII. Füzetében olvasható Bírálat ellen. — 2) A’ Magyar Tudós Társaság Tudósításai. — 3) Jelentés a* Ma­gyar Atlásról — Karacs Ferencztől a’ kiadójától. — 4) A’ magyar Nemzeti Muzeum Gyarapodásai. IV. L. A’ TÜZES­ BOLT. (Valenczei novella. Forrás: „Lewald's Europa.“) Sajkák, álok­zánok, gyilok, kinpad ’s méreg: ezek mellőz­hetlen elemei minden történetidnek. Velencze! ,igen jól tudom én, fiam, — szólt az öreg Ca­­rucchio, — hogy holnap Morentali gróf palotájában fényes ünnep leend; de a’ szárnyas oroszlánra eskü­szöm .......“ „Az én uram, a’ herczeg, — felelt az iQu, —­ szintolly szerelmes mint nagylelkű; többször valék szemtanú, midőn sajkáját vezérlém, mikép a’legszebb leánykákra pillanatokat lövell, mellyek’ tüze----“ „Hallgatás illőbb a’ hű szolgához, mint illy be­szédek; tudd meg íiy, hogy hozzád hasonló csacska kémek’ számára bizonyos helyek állnak készen, mel­lyek sokkal forróbbak, mint e’ kövek a meleg déli órákban. Ne felejtsd, hogy Miollano barátodnak sze­rencséje volt egy illy tüzes börtönben kiadni lelkét, *s csupán azért, mivel bizonyos ékszert egy leányka fürtjei közt ismét megösmert.“ — „Az igaz, atyám, hanem az ő ura nem Antonio dillegola herczeg volt; *s ha mindent jól meggondolunk, tehát még nem is egészen bizonyos, hogy azon puffadt holttest, melly hálónkba akadt, valóban Micllano volt.“ „Szent Márk légy velem! ha még ebben is kétkedel, úgy csak menj a’ tüzesbolthoz, majd megtérít annak lá­tása. Mi engem illet, én hús lakás’ barátja vagyok. Sok szerencsét fiú­ megyek, mert közelítni látom egyik rendes bérlőmet.“ — Ezen szavak után az ö­­reg sajkás távozók ’s a’ vizen hosszú barázda muta­­tá gyorsan forgatott evezője’munkásságát, melly olly hamar tova röpíté a’ márvány - lépcsőktől a’ lebegő könnyű sajkát. A’ másik sajkás még igen fiatal volt, izmos termetű ’s arczán szép rendes vonalmak, de m­ellyekben bizonyos komor elszántság tünt­ elő. Eltá­vozván az öreg sajkás, levevé nagy süvegét naptól­­barnított homlokárul, hűtözgeté magát vele’s így szólt: ,,Börtön! — Halál! meglehet —; de mit árt az? hisz a’ gondolatok nincsenek bírálat alatt. Való­ban, ezen büszke Morentali gróf, kinek leánya most Lorenzo’ menyasszonya, hálás lehetne irántam, mi­vel titkát olly híven őrzem­ meg. Szent Márkra mon­dom! kedvem volna őt föl­világosítói, hogy tudhassa, mennyivel tartozik nekem. De majd talán csupa há­laérzésből olly lakást rendelne számomra, miilyent szegény Micilano kapott. Valóban ezen kilátás nem igen bájoló, de Ugyan mit tegyek? — Egy főrangú úr meglátogat némi asszony­t, ki hozzám közel lakik, bizonyosan csak azért, hogy segélypénzt adjon nek‘ ki, mert hisz láttam, hogy pénzt nyomott markába, midőn távozok; de ekkor hirtelen leesik álorczája ’a én — megösmerém Morentali grófot. Ha tehát.........“ „Ha? Mit? barátom, szólj mit? — szóla most egy álorczás férfi, sajkába ülve; — de először is mondd­­meg, melly családnak szolgálsz ?“ ■—„Ön bizonyosan idegen, — viszonzá a’ fiatal sajkás, — különben is­merné Begola herczeg’ színeit.“ — „Valóban az va­gyok , ’s szeretném, ha végig eveznél velem a’ fő­­utczákon ’s megneveznéd e’ gyönyörű paloták’ birto­kosait; — ez, például kié?“ — „Ezen keleti monor­­ban épült ’s számtalan ékesitvénnyel halmozott palo­ta Morentali gróf’ tulajdona.“—„Hallám már e’ ne­vet említetni. Mit beszélnek a’ velenczeiek ezen em­berről ?“ — „Illetlen, hogy egy szegény sajkás illy nagy úrról szabadon kimondja véleményét.— „Eh mit, mi gondom nekem a’ grófra ’s az ő nagyságá­ra? én csak kíváncsiságomat akarom kielégíteni. Ezen csekély szolgálatot talán csak teljesítheted ?“ — „Igen is, uram, ha meg volnék győződve, hogy Ön hall­gatni fog.“ — „Hidd­ el, néhány nap múlva már em­lékezni sem fogok beszédidre. De im fogadd itt elő­re is hallgatásomnak egy kis zálogát.“ — „Köszönöm, édes úr, — szólt a’ sajkás, zsebébe rejtvén az ide­gentől nyert aranyat. — Minden, mit a’ grófról tu­dok, abból áll, hogy közönségesen kevélynek és ke­­gyetlennek tartják. Egyébiránt ő gazdag ’s hatalmas.

Next