Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-08-20 / 67. szám
26? 7) Podhraczky Jósef. Péts városára Rákóczy hívei által vetett adónak jegyzéke. 8) Kunos.s. Töredékrész a’ természeti jogból. 10) Egy genie karbeli liszt által, Pesten felállítandó gőzmalomról. 10) Horvát István. A’ magyar nyelv régi Maradványairól.“ Folytatás a’ tavaly megkezdett Értekezéshez, mellyhez képmások is adatni szoktak. ,,II. Literatúra. A) Hazai Literatura. Könyves mértet és. l) Horvát István. ,,„Almanach für Geschichte, Kunst und Literatur von Tirol u. Voralberg, herausgegeben von Anton Emmert. Erster Jahrgang 1831. Mit 5. Bildern, Insbruck 1S36.81.““ azért tétetik a’ Hazai Literatura sorába, mert szerzője Magyarországi születésű, mint ezen ajándékát a’ magyar nemzeti Museumhoz kisérte levelében maga megvallja. ,,BJ Külföldi Literatura. Könyvet mértet és, l) Horvát István. „„Versuch einer Geschichte der armenischen Literatur, nach den Werken der Mechitaristen, frei bearbeitet von Carl Friedrich Neumann. Leipzig, 1836. 81.““ Annyiból nevezetes reánk nézve, mert bennünket érdeklő ösméreteket is foglal magában. III. Tudományos Jelentések.) „Ellenkritika,“ ebben Fő idő. Fejér György úr védi Közhasznú Metaphysikáját, a’ Kritikai lapok VII. Füzetében olvasható Bírálat ellen. — 2) A’ Magyar Tudós Társaság Tudósításai. — 3) Jelentés a* Magyar Atlásról — Karacs Ferencztől a’ kiadójától. — 4) A’ magyar Nemzeti Muzeum Gyarapodásai. IV. L. A’ TÜZES BOLT. (Valenczei novella. Forrás: „Lewald's Europa.“) Sajkák, álokzánok, gyilok, kinpad ’s méreg: ezek mellőzhetlen elemei minden történetidnek. Velencze! ,igen jól tudom én, fiam, — szólt az öreg Carucchio, — hogy holnap Morentali gróf palotájában fényes ünnep leend; de a’ szárnyas oroszlánra esküszöm .......“ „Az én uram, a’ herczeg, — felelt az iQu, — szintolly szerelmes mint nagylelkű; többször valék szemtanú, midőn sajkáját vezérlém, mikép a’legszebb leánykákra pillanatokat lövell, mellyek’ tüze----“ „Hallgatás illőbb a’ hű szolgához, mint illy beszédek; tudd meg íiy, hogy hozzád hasonló csacska kémek’ számára bizonyos helyek állnak készen, mellyek sokkal forróbbak, mint e’ kövek a meleg déli órákban. Ne felejtsd, hogy Miollano barátodnak szerencséje volt egy illy tüzes börtönben kiadni lelkét, *s csupán azért, mivel bizonyos ékszert egy leányka fürtjei közt ismét megösmert.“ — „Az igaz, atyám, hanem az ő ura nem Antonio dillegola herczeg volt; *s ha mindent jól meggondolunk, tehát még nem is egészen bizonyos, hogy azon puffadt holttest, melly hálónkba akadt, valóban Micllano volt.“ „Szent Márk légy velem! ha még ebben is kétkedel, úgy csak menj a’ tüzesbolthoz, majd megtérít annak látása. Mi engem illet, én hús lakás’ barátja vagyok. Sok szerencsét fiú megyek, mert közelítni látom egyik rendes bérlőmet.“ — Ezen szavak után az öreg sajkás távozók ’s a’ vizen hosszú barázda mutatá gyorsan forgatott evezője’munkásságát, melly olly hamar tova röpíté a’ márvány - lépcsőktől a’ lebegő könnyű sajkát. A’ másik sajkás még igen fiatal volt, izmos termetű ’s arczán szép rendes vonalmak, de mellyekben bizonyos komor elszántság tünt elő. Eltávozván az öreg sajkás, levevé nagy süvegét naptólbarnított homlokárul, hűtözgeté magát vele’s így szólt: ,,Börtön! — Halál! meglehet —; de mit árt az? hisz a’ gondolatok nincsenek bírálat alatt. Valóban, ezen büszke Morentali gróf, kinek leánya most Lorenzo’ menyasszonya, hálás lehetne irántam, mivel titkát olly híven őrzem meg. Szent Márkra mondom! kedvem volna őt fölvilágosítói, hogy tudhassa, mennyivel tartozik nekem. De majd talán csupa hálaérzésből olly lakást rendelne számomra, miilyent szegény Micilano kapott. Valóban ezen kilátás nem igen bájoló, de Ugyan mit tegyek? — Egy főrangú úr meglátogat némi asszonyt, ki hozzám közel lakik, bizonyosan csak azért, hogy segélypénzt adjon nek‘ ki, mert hisz láttam, hogy pénzt nyomott markába, midőn távozok; de ekkor hirtelen leesik álorczája ’a én — megösmerém Morentali grófot. Ha tehát.........“ „Ha? Mit? barátom, szólj mit? — szóla most egy álorczás férfi, sajkába ülve; — de először is monddmeg, melly családnak szolgálsz ?“ ■—„Ön bizonyosan idegen, — viszonzá a’ fiatal sajkás, — különben ismerné Begola herczeg’ színeit.“ — „Valóban az vagyok , ’s szeretném, ha végig eveznél velem a’ főutczákon ’s megneveznéd e’ gyönyörű paloták’ birtokosait; — ez, például kié?“ — „Ezen keleti monorban épült ’s számtalan ékesitvénnyel halmozott palota Morentali gróf’ tulajdona.“—„Hallám már e’ nevet említetni. Mit beszélnek a’ velenczeiek ezen emberről ?“ — „Illetlen, hogy egy szegény sajkás illy nagy úrról szabadon kimondja véleményét.— „Eh mit, mi gondom nekem a’ grófra ’s az ő nagyságára? én csak kíváncsiságomat akarom kielégíteni. Ezen csekély szolgálatot talán csak teljesítheted ?“ — „Igen is, uram, ha meg volnék győződve, hogy Ön hallgatni fog.“ — „Hidd el, néhány nap múlva már emlékezni sem fogok beszédidre. De im fogadd itt előre is hallgatásomnak egy kis zálogát.“ — „Köszönöm, édes úr, — szólt a’ sajkás, zsebébe rejtvén az idegentől nyert aranyat. — Minden, mit a’ grófról tudok, abból áll, hogy közönségesen kevélynek és kegyetlennek tartják. Egyébiránt ő gazdag ’s hatalmas.