Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-09-27 / 77. szám
kezest, abból ez nem sül ki; mert csak azokra van a’ kajánszájuság mondva, kik az első értekezésben a’ „m o n d a t i k“ szóval kezdődő rágalmazó beszédeket hírlik a’ dunai munkákra, nem pedig minden előbbi adatira. És hogy a’ brixeni tapasztalásokról írt adatira ez nincsen mondva, világosan kitetszik abból, mivel azokról azt irá, hogy egy német nyelven irt katonai instructioból van mágyárra fordítva, melly a’ dunai munkákat vivő ingenieurökkel egy igen érdemes tiszt által már rég közöltetett. Ki ruházná tehát ezen adatokra is a’ kajánszájúságot ? sőt inkább igen is becsületes kézből valóknak mondatnak! A’ mondatik hírek’ terjesztőit ellenben újra kajánszájuaknak nevezem, míg meg nem mutatják igazságukat. Alább ismét megtéved H. úr, midőn a’ Társalkodóbeli értekezésben ezt mondja lenni: „---nem csak az ott használt repesztésmód helyes rendszeréről meggyőződött,hanem még a’ tőle előbb lőpor repesztésmódnak nem használhatásáról is meggyő z e t e 1t. “ A’ kivonat mindenikben hamis, mert világosan el van ismerve ez értekezésben a’ Brixennél követett munkálásmód’ helyessége, még pedig e’ szavakkal meggyőződött, hogy az ott használt mód ott, ’s az itt (t. i. a’ Dunánál) használt itt, jók, ’s tulajdon helyeiken vannak. ’S midőn mindkettő helyesnek ismertetik, csak az van mondva , hogy mivel a’ munka sikere nemcsak a’ lőpor’ tulajdonitól, hanem kivált a’ kőszirt’ nemétül, tulajdonságitól, fekvésitől, hozzá-férhetéstül ’s a’t. függ, a’ brixennéki helyes munkálásmód a’ dunai munkák körül nem alkalmaztatható, ’s ennek körülményes okai is világosan le vannak írva. Horváth úr szerint tehát ez azon első de igen ócsmány és alacsonylelküséges példája az álorczásságnak; ’s ha az, azt illeti, ki legelőször jelent meg álorczában, egyébiránt hogy név nélkül értekezés jelenik meg, ez magában ártatlan dolog lehet; de mi szükség tehát „Genie-karbeli tiszt“ czímet tűzni fölbe? nem egyenesen mutatja-e ez azt, hogy ez által irományának hitelt ’s tekintetet kíván szerezni, bár ha nevét kitenni átalja is? mert hogy ne átallaná, midőn a’ foglalat méltatlan rágalmazás, ’s azt, miről beszél, személyesen nem is látta ? Húgáimat írni nem mesterség, de ha kinek ez szenvedélye, kötelessége kitenni nevét, hogy az érdeklett fél által feleletre vonathassák. —„Jó ügy illy szennyes, gonosz ’s a’ halhatatlan emlékezetű köpéspernél is undokabb védelemre nem szorúl.“ — Úgy vagyon! 's épen azért kell a’ rágalom-terjesztő írónak kitenni nevét ’s álorcza nélkül jelenni meg. — ’S ha ki még ezentúl is hajlandónak érzi magát nevetlen rágalmazókra ügyelni, bátran hivatkozom a’ Duna mellett történt ’s mármár készen levő munkákra ; egy utazás azon vidékre ’s egy pár órai mulatás azon munkák körül, meggyőzi a’ jó ügy’ hogylétéről. Indulatos kifejezéseit Horváth István úrnak engedékeny szemmel nézze a’ tisztelt olvasó közönség; ennek oka a’ gyengébb ügy’ természetében fekszik....De hogy vak szenvedélyből e’válogatott szavakból álló utolsó sorait egy a’ haza által tisztelt nagy férfiúnak — kinek nevéről ’s tetteiről csak hálaérzéssel emlékezhetünk — szánta, nem neveli H. érdemét........’s a’ t. Nevemet kitenni, midőn tettem a’ jó ügy’ mentése, ’s nem rágalmazás, szükségtelennek tartom, mindaddig, míg Horváth úr’ védencze önszemélyében nem áll fel ügye mellett. * * *• A’ MERINOS , VAGY SELYEMBIRKA-FAJOK» ELLEVEZTETÉSÉRŐL. (Vége.) A’ selyembirkák’ szaporodása igen megcsökkenté ama’tömérdek jövedelmet, melly egy időben a’ kosok’ eladásából eredett; de különben is nagy balgaság volna, ha valamelly merinos - tenyésztő azon nagy árt, mellyen némelly czimeres kosok még mai nap is elkelnek, vállalatának első jövedelmei közé számítana. Mivel tehát a’ szász - electa fajnál a’ szál’ finomsága a’ gyapjú’ kisebb mennyiségével jár, nem csuda, hogy annyi (kivált pusztai) gazda középszerű, de gyapjas negrettiféle nyájával meg van elégedve, — ’s egyik úgy mint a’ másik saját ivadékát magában iparkodik javítni ’s nemesítni; minek mestersége nem a’ fajkeverésben, hanem a’ maglóknak szorgalmas kiválasztásában, ’s értelmes párosításában fekszik. •—. Érdekes ugyan ’s tudományos értekezésbe illő azon környületnek kipuhatolása, valljon hány, ’s melly havagnákbul (mesztán vándorló seregekből) jöttek azon eredeti spanyol birkák (1756dik ’s 1779dik körűl)Szászországba, mellyektől a’ mostani electoral merinosok származnak, a mit az ausztriai közönséges gazdasági folyóiratnak m. e. julius hónapi 27ik számni füzetében kellemmel olvashatni), de tiszta vérük ellen kikelni, azokat gyalázni, és az escurial’neve ellen fenforgó észrevételek miatt a’ szászországi merinost elkorcsosított ’s megvetett fajnak állítani mégsem merném; mert a’ theresienfeldi merinosok’ eredetisége és szoros magábannemzés által eszközlött származtatása ellen legkisebb kifogásunk sem lehet; sőt tudjuk, hogy onnan nem régen Spanyolországba anyák és kosok vizettek vissza, noha nem annyira az ottan elfajzott (mit valaki állíta), mint inkább azon tartományokban a’ szerencsétlen belháború által elpusztult nemesebb nyájak’ helyrepótlása végett. Itt is, mint majd minden vitában az igazságot középúton kell keresni; figyednezzünk csak, mit mond Block Albert imént említett nagy munkájának 2dik részében a’ 1 34 ik lapon: „A* most leirt infantados-fajnak némelly fele ollyan, hogy nézeteim szerint minden kívánságnak megfelel: különbözik nagy teste , főfinomságu prin a gyapja » s annak bősége, de főkép az által is, hogy tokája nem ránéző» (közönségesen a’ ránczokban találtatik ama’ (durva szőr, mit kutyaszőrnek, vagy bakszálnak nevezünk) e’ merinos-félét mostani környületeinkhez ’s kereskedési állapotunkhoz mérve leginkább kedvelem, gazdag folyamait mindenek felett becsülöm, és az elsőséget neki adom ,annyival inkább, mivel erősebb alkotása ’s tartós egészsége miatt könnyebb ’s biztosabb tenyésztésűnek ismerem ’s tapasztaltan; következéskép kis nyájamban fakép itlyenté-