Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-09-30 / 78. szám

ka, drkény ’s kevés zsendelylyel födött házten­gerből áll e’ folyó ’s tavak közé szorult nagy ma­gyarszerb város, mind annyi tápla­ anyagiból a’ tűz­nek. Hajdan ez Bodrog­ megyéhez tartozik. Főté­ré négyszeg, ’s a’ szép stílben épült városházon kívül, mellynek csinos őrtornyát Zentán talán nem is keresnéd, nagyobb figyelemre méltó épület a­­lig áll itt. Megtekintem most a’ tanácsteremben, igen közönséges rajzát a’ zentai csatának; de én a’ zentai ütközetet, zentai tanácsházban, meste­ribb ábrázolatban óhajtanám látni. A’ városi igen szíves főjegyző, egy egyenes kardot is mutatott, a’ monda után Eugeniusét, de én megvallom: ilyekben Tamás vagyok. Láttam egy az ütközet­ből ott maradott rövid kisded törökálgyút is a’ szerb­­egyház’ czinteremén fölállítva, ’s használtatva je- febb ünnepélyek’ alkalmakor. Két esetnek — helyesebben csendnek —nyar­galt kalauzul előttünk, e’végtelen pusztaságon. Egy széles tó mellett haladánk­ el, Zentához közele’gör­be vidéken, hol mérföldekre sem találkozónk em­berrel, kivevén a’ tanyák’ juhászbundás hőseit, kik e’ vad Bácskában — méltán nevezhetni így Bácsnak e’ környékét — akkor mint szünnapon, fejér lobogós ümögben, a’ tőcziken szádorogva ta­­nokodának. Istenem, fölkiálték magamban, milly néptelen vidéke a’ honnak ez, milly kietlen, milly unalmas ’s veszélyes is lehet a’ vándornak, milly h­átramarasztó a’ tanya’ lakosára nézve ! ’s mi cso­da , ha a’ kiáltó szó a’ pusztában nem hallatszik itt?! Magas partok, mély völgyek, ferde oldal­­utak egymást váltják itt; ’s a’ szem önmagától be­csukódik, a’ szív óhajtozik, a’ lélek reményi, de a’ vidék csak ritkán jutalmaz kedves tárgygyal; ’s én részemről úgy voltam, mint ki Lybia’ égető fövenyén vándorol, ’s szabadulás után esd. Vég­re a’ tornyosi pusztai tanya állott előttünk, derék szélmalmával, ’s mi gyorsítók utunkat, kifáradva a’ türelemből, ’s egy mély völgyben b. Kray’ bir­toka Topolya magyartól helység, később Ó-Mora­­vicza ref. magyar ’s 16 birtokosnak adózó falu, szinte mély völgyben fogák­ föl utunkat, ’s csak innen kezd szelídülni a’ tiszamelléki bácsi vidék. Majd később kövér ugarok között, a’ kamarai bir­toka Kernyája német helységbe vágtatánk, ’s a’ zombori határnál, a’ kir. városi küldöttség fogadó­és főnökömet városi bandériumával ’s lovas ka­tonáival, ’s későn ujhold’ keskeny világánál, zö­rej moraj között, ’s az összecsődült város’ sűrű tömegén keresztül, tikkadtan ’s porfödte arczczal hajja­ be, a’ pompa’ okát nem tudva bámult sváb­kocsisunk, szállásunkra. Megvallom, sokszor el­­mondám e’ napon magamban Horácz’ vallomásait: „Beatus ille qui procul negotiis, ’sa’t.“ — Hingasson édes álom, lágy karjai közti téged Gizelám!! Isten veled! (Folytatjuk.) NÉHÁNY SZÓ, BÍRÁLÓMHOZ. A’ „Hírnök“ Szerkesztőségének tetszett lapjai’ 5 ik számában az általam — különféle hite­les földleírási munkákból — gyűjtött, ’s magyar nyel­ven kiadott „Rövid leírását az egész is­mert Földkerekségnek“ rostálás helyett megcsúfolni, ’s annak tulajdonosát, pozsonyi könyv­áros Landes Józsefet e’kép megkárositani. — Munkámnak ezen megcsufoltatása a’ magyar közönség előtt’s lealacsonyittatása épen akkor tör­tént, midőn én saját szíves ajánlásomnál fogvást az épen létrehozatandó „Hírnök“ lapjait a’tren­­csényi fürdőben az ott mulatott számos honi ven­dégnek. Hirdetménye’ kiosztásával, egész erőm­ből ajánlottam........De egyébiránt: a’ dolog’ érde­mébe nem bocsátkozott a’ rostáló; tehát azt hi­szem , hogy a’ munka’ tartalma ellen kifogást ten­ni nem tudott; rostálta azonban rosz magyarságomat ’s a’ helyesírás’ hibáit. — A’ mi tehát ezeket illeti: megvallom őszintén, hogy én még nem birok ugyan olly csinos magyarsággal, mint a’ Hírnök’ Segéd­­szerkesztői bírnak , mert ők született magyarok, én pedig csak tanultam, sőt még most is tanulom azt; ezen csekély munkát pedig magam írtam, nem kívánván idegen tollakkal magamat ékesítni,...! Illy állapotban vagyunk a’ magyar helyesírással is; midőn én a’ magyar írást tanultam, akkor az volt a’ helyesírás, mellyet én követtem; de a’ mos­tani irók közt is találom azon különbséget, hogy a’ Hírnök’ lapjaiban olvasható írásmód csak előtte helyesírás, mások mást követnek. — A’ munka olcsó lévén, ’s a’ maga’ feladásának megfelelvén, úgy hiszem, hogy az azt megszerző olvasó soha sem fogja rá fordított néhány garasát sajnálni, mert sokszor hallottam, miképen egy könyv sem le­het annyira haszontalan, hogy valami jó is ne találkozzék benne.­Hodosi Betule László. ANEKDOTÁK. „Ugyan mi módon jövél te ide?“ — kérdé va­laki börtönben levő barátjától. „Hm! — válaszoló ez — vak is szintolly könnyen találhatott volna ide, mint én: ketten karon fogva vezettek e’ helyre.“ „Tud-e Ön különbséget tenni a’ iig és szomorú játék közt?“ — kérdé egy színész X. úrtól. — „Hm! miért nem ? •— felesé ez — ha az ifjú, a’ játék’ végén elnyeri a’ leányt, akkor vígjáték; ha pedig nem, — akkor szomorú.“ Váczról E..«. REJTETT SZÓ. Gyermeknek fából vagyon ez. Szép rajta magyar hős. Vég három: rokonod lesz feleséged után. Bogár János. A’ 77dik számú rejtett szó: Lőcse.

Next