Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-09-30 / 78. szám
ka, drkény ’s kevés zsendelylyel födött háztengerből áll e’ folyó ’s tavak közé szorult nagy magyarszerb város, mind annyi tápla anyagiból a’ tűznek. Hajdan ez Bodrog megyéhez tartozik. Főtéré négyszeg, ’s a’ szép stílben épült városházon kívül, mellynek csinos őrtornyát Zentán talán nem is keresnéd, nagyobb figyelemre méltó épület alig áll itt. Megtekintem most a’ tanácsteremben, igen közönséges rajzát a’ zentai csatának; de én a’ zentai ütközetet, zentai tanácsházban, mesteribb ábrázolatban óhajtanám látni. A’ városi igen szíves főjegyző, egy egyenes kardot is mutatott, a’ monda után Eugeniusét, de én megvallom: ilyekben Tamás vagyok. Láttam egy az ütközetből ott maradott rövid kisded törökálgyút is a’ szerbegyház’ czinteremén fölállítva, ’s használtatva je- febb ünnepélyek’ alkalmakor. Két esetnek — helyesebben csendnek —nyargalt kalauzul előttünk, e’végtelen pusztaságon. Egy széles tó mellett haladánk el, Zentához közele’görbe vidéken, hol mérföldekre sem találkozónk emberrel, kivevén a’ tanyák’ juhászbundás hőseit, kik e’ vad Bácskában — méltán nevezhetni így Bácsnak e’ környékét — akkor mint szünnapon, fejér lobogós ümögben, a’ tőcziken szádorogva tanokodának. Istenem, fölkiálték magamban, milly néptelen vidéke a’ honnak ez, milly kietlen, milly unalmas ’s veszélyes is lehet a’ vándornak, milly hátramarasztó a’ tanya’ lakosára nézve ! ’s mi csoda , ha a’ kiáltó szó a’ pusztában nem hallatszik itt?! Magas partok, mély völgyek, ferde oldalutak egymást váltják itt; ’s a’ szem önmagától becsukódik, a’ szív óhajtozik, a’ lélek reményi, de a’ vidék csak ritkán jutalmaz kedves tárgygyal; ’s én részemről úgy voltam, mint ki Lybia’ égető fövenyén vándorol, ’s szabadulás után esd. Végre a’ tornyosi pusztai tanya állott előttünk, derék szélmalmával, ’s mi gyorsítók utunkat, kifáradva a’ türelemből, ’s egy mély völgyben b. Kray’ birtoka Topolya magyartól helység, később Ó-Moravicza ref. magyar ’s 16 birtokosnak adózó falu, szinte mély völgyben fogák föl utunkat, ’s csak innen kezd szelídülni a’ tiszamelléki bácsi vidék. Majd később kövér ugarok között, a’ kamarai birtoka Kernyája német helységbe vágtatánk, ’s a’ zombori határnál, a’ kir. városi küldöttség fogadóés főnökömet városi bandériumával ’s lovas katonáival, ’s későn ujhold’ keskeny világánál, zörej moraj között, ’s az összecsődült város’ sűrű tömegén keresztül, tikkadtan ’s porfödte arczczal hajja be, a’ pompa’ okát nem tudva bámult svábkocsisunk, szállásunkra. Megvallom, sokszor elmondám e’ napon magamban Horácz’ vallomásait: „Beatus ille qui procul negotiis, ’sa’t.“ — Hingasson édes álom, lágy karjai közti téged Gizelám!! Isten veled! (Folytatjuk.) NÉHÁNY SZÓ, BÍRÁLÓMHOZ. A’ „Hírnök“ Szerkesztőségének tetszett lapjai’ 5 ik számában az általam — különféle hiteles földleírási munkákból — gyűjtött, ’s magyar nyelven kiadott „Rövid leírását az egész ismert Földkerekségnek“ rostálás helyett megcsúfolni, ’s annak tulajdonosát, pozsonyi könyváros Landes Józsefet e’kép megkárositani. — Munkámnak ezen megcsufoltatása a’ magyar közönség előtt’s lealacsonyittatása épen akkor történt, midőn én saját szíves ajánlásomnál fogvást az épen létrehozatandó „Hírnök“ lapjait a’trencsényi fürdőben az ott mulatott számos honi vendégnek. Hirdetménye’ kiosztásával, egész erőmből ajánlottam........De egyébiránt: a’ dolog’ érdemébe nem bocsátkozott a’ rostáló; tehát azt hiszem , hogy a’ munka’ tartalma ellen kifogást tenni nem tudott; rostálta azonban rosz magyarságomat ’s a’ helyesírás’ hibáit. — A’ mi tehát ezeket illeti: megvallom őszintén, hogy én még nem birok ugyan olly csinos magyarsággal, mint a’ Hírnök’ Segédszerkesztői bírnak , mert ők született magyarok, én pedig csak tanultam, sőt még most is tanulom azt; ezen csekély munkát pedig magam írtam, nem kívánván idegen tollakkal magamat ékesítni,...! Illy állapotban vagyunk a’ magyar helyesírással is; midőn én a’ magyar írást tanultam, akkor az volt a’ helyesírás, mellyet én követtem; de a’ mostani irók közt is találom azon különbséget, hogy a’ Hírnök’ lapjaiban olvasható írásmód csak előtte helyesírás, mások mást követnek. — A’ munka olcsó lévén, ’s a’ maga’ feladásának megfelelvén, úgy hiszem, hogy az azt megszerző olvasó soha sem fogja rá fordított néhány garasát sajnálni, mert sokszor hallottam, miképen egy könyv sem lehet annyira haszontalan, hogy valami jó is ne találkozzék benne.Hodosi Betule László. ANEKDOTÁK. „Ugyan mi módon jövél te ide?“ — kérdé valaki börtönben levő barátjától. „Hm! — válaszoló ez — vak is szintolly könnyen találhatott volna ide, mint én: ketten karon fogva vezettek e’ helyre.“ „Tud-e Ön különbséget tenni a’ iig és szomorú játék közt?“ — kérdé egy színész X. úrtól. — „Hm! miért nem ? •— felesé ez — ha az ifjú, a’ játék’ végén elnyeri a’ leányt, akkor vígjáték; ha pedig nem, — akkor szomorú.“ Váczról E..«. REJTETT SZÓ. Gyermeknek fából vagyon ez. Szép rajta magyar hős. Vég három: rokonod lesz feleséged után. Bogár János. A’ 77dik számú rejtett szó: Lőcse.