Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-10-14 / 82. szám

3*7 az ifjú W-nére, ki atyját elszökött leányára szórt átkai közt kimultnak, magát gazdag örökébül kitagadott­nak képzelve, boldogságát kezdetben megfojtva, egy megátkozott gyászos életet, egy vakszerelem­ lán­­czaival fűzött koldusbotot látott maga előtt. Ezt némi­leg könnyiték az őt mindig szerető férj’vigasztalásai; enyhité az idő ; az élet’ szükségein is pótolt a’ kontár mesterség. Erdélyben a’ hajfodrászat utánzókra ta­lált; Szeben akkor sem szűkölködött nyalka ’s ala porosz­ Fridrik czopfot kedvelő ifjakban, ’s piperét űző Irányokban; a’ fodrászat csakhamar azoknál is elkerülhetlen divatszerré lett, kik azt az üstökös nemzetiséggel ellentétben vélték. Az itt nem hallott mesterség szükséges roszszá vált a’ nagyoknál, ’s V. hasznos polgára lett az uj honnak. A’nő, csilapul­­ván lelkének viharjai, engedett a’ sor­ szabta körül­ményeknek ’s vetélkedve sietett házi gondjait férjé­vel megosztani; varrással, hímzéssel, leánykák’ nevelésével födözte a’ konyhaköltségeket, megfe­ledkezve a’ rokon szeretetet olly mostohán bizonyí­tó testvériről ’s a’ t.S. B. o. M. Az é­jszakamerikában, Philadelphiában kijövő Penn­sylvania Inquirer and daily Courier ne­vű hírlapnak folyó évi april­idikén költ számában következőt olvashatni: SHUBRY, A­’ MAGYARORSZÁGI RABLÓ. Német újságok következő részleteket közöl­nek Shubryról, a’ magyarországi rablóról: ► Shubry Pécsett születik, hol atyja a’ tímár­ságot nagy kiterjedésben folytatja. Első gyermek­ségétől fogva olly vakmerőséget mutatott, melly szüleit aggodalomba ejtette; ’s minthogy a’nemes gyermekekkel gyakran véres verekedésekbe ke­veredett, ez arra határozta atyját, Schubry Feren­­czet, hogy őtet Németországba, Gothába, kül- I dené iskolába, hol szorgalma és tehetségei által magát megkülönböztette. Azonban itt sem szűnt­­ meg tanulótársait erőszakos tettekkel boszantani; hanem ezek, több jeles tulajdonságiért készek­­ valának neki mindig megengedni. Shubry költő vala , és balladokat irt, melly­eket önmaga tett mu­zsikára , ’s pajtásaival együtt azokat chorusban é­­nekelte. Illy alkalmakkor mindig dühösségbe jött, ha valaki (kinek szerencsétlensége volt olly tartó- I­mányban születni, hol a’ német nyelvet nem tisz­tán beszélik) verseit hibásan énekelte, vagy mond­ta ki. Később kénytelen volt a’ várost elhagyni, azon lármáért, mellyet okozott, midőn előbb tanú­­lótársait leitatta, ’s azután a’ gothai nummisma­­tikai cabinet’ ostromlására égő fáklyákkal vezette. A’ rendőrség’ tisztei által üldöztetve , a’ Lei­ne folyamba ugrott; és a’ másik partot elérvén,­­ a’ friedensteini kastélyhoz közel egy istálóban el­­­­bújt; ’s Hannoverába, Holsteinba és Lübeckbe ment, s honnan Svécziába, Upsalába hajózott. Itt a’ szép művészetek és tudományok iránti hajlandósága arra határozta őtet, hogy szokásait változtassa meg, ’s magát a’ tudományos munká­latokban komolyan kimutassa, a’ mit 1836dik év’ kezdetéig folytatott is, midőn atyja neki pénzt küldözni megszűnt. Most már szükséges sege­delem híjával leven, mind arra, hogy Svecziá­­ban élhessen, mind arra, hogy azt elhagyhas­sa, estenkint kiment a’ városból, ’s az ország* után gödröket ásott, ’s azokat száraz ággal és hó­ val befedte. Ha valaki aztán az illy gödörbe esett, azt megfosztotta. Egy nap azonban a’ piaczon ke­resztül menvén, szerencsétlenségre bizonyos ha­szonbérlőnek , kit nyolcz nappal azelőtt megfosz­tott, kutyájára bukkant. A’ kutya meglátván őt, reá ugrott, ’s ruháját szaggatta. Félvén, hogy nyo­­mába akadnak, haladék nélkül megszökött, ’s Né­metországon keresztül Magyarországba ment. Jo­­sephstadtból levelet irt atyjához, ’s bűneit őszin­tén megvallá, azokat a’ szükségnek tulajdonítván , ’s a’ nélkül, hogy engedelnet kért volna , kinyi­­latkoztatá, hogy atyját, kire magát méltatlannak ér­zi lenni, többé látni nem fogja. E’ pillanattól fogva rabló sereg’ felállításával foglalatoskodott, és sergének mind katonai, mind polgári organisatiót igyekezett adni. Hathatós é­­kesszólása által számos tanulót, altiszteket, és tüzes, elvetemedett, és adósságokkal terhelt ifja­kat hódított magához. Rövid idő alatt száz ember’ feje volt, kik majd együtt, majd kisebb osztályok­ban a’ legvakmerőbb tetteket vitték véghez, Shubry mindig maga vezette őket ütközetre, meghatá­rozván előbb a’ helyet, hol elszéledés’ esetében ismét találkozzanak. A’legközelebbi junius hónap­ban komoly ütközete volt egy század huszárral. Shubry sebet kapott, ’s két huszár üldözte őt, mindazáltal siker nélkül. Ugyanazon este elég vakmerő volt még is bemenni Segedre (Szeged), hol a’ huszárok szállásoltak; ’s ott enni ült a’ foga­dó’ vendégei közé, kik közűt a’ beszéd természe­tesen a’ hires rablóról folyt. ,Ismerik őt az urak?– felszólalt hangosan. „Nem 44 valt a’ közönséges felelet. ,De én, én ismerem.4­4,Ugyan millyen!44 .Harminczkét éves, öt láb, hét hüvelyk ma­gas ; vállai elég erősek az urakat mind elbírni; ’s magatartása olly szelíd és búskomoly , hogy ke­gyeteket, asszonyaim, mind elhódítaná. Épen most karját felkötve hordja, de a’ másikban elég ereje van ezen asztalt felborítani. Bő, bársony lovag

Next