Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-10-14 / 82. szám
3*7 az ifjú W-nére, ki atyját elszökött leányára szórt átkai közt kimultnak, magát gazdag örökébül kitagadottnak képzelve, boldogságát kezdetben megfojtva, egy megátkozott gyászos életet, egy vakszerelem lánczaival fűzött koldusbotot látott maga előtt. Ezt némileg könnyiték az őt mindig szerető férj’vigasztalásai; enyhité az idő ; az élet’ szükségein is pótolt a’ kontár mesterség. Erdélyben a’ hajfodrászat utánzókra talált; Szeben akkor sem szűkölködött nyalka ’s ala porosz Fridrik czopfot kedvelő ifjakban, ’s piperét űző Irányokban; a’ fodrászat csakhamar azoknál is elkerülhetlen divatszerré lett, kik azt az üstökös nemzetiséggel ellentétben vélték. Az itt nem hallott mesterség szükséges roszszá vált a’ nagyoknál, ’s V. hasznos polgára lett az uj honnak. A’nő, csilapulván lelkének viharjai, engedett a’ sor szabta körülményeknek ’s vetélkedve sietett házi gondjait férjével megosztani; varrással, hímzéssel, leánykák’ nevelésével födözte a’ konyhaköltségeket, megfeledkezve a’ rokon szeretetet olly mostohán bizonyító testvériről ’s a’ t.S. B. o. M. Az éjszakamerikában, Philadelphiában kijövő Pennsylvania Inquirer and daily Courier nevű hírlapnak folyó évi aprilidikén költ számában következőt olvashatni: SHUBRY, A’ MAGYARORSZÁGI RABLÓ. Német újságok következő részleteket közölnek Shubryról, a’ magyarországi rablóról: ► Shubry Pécsett születik, hol atyja a’ tímárságot nagy kiterjedésben folytatja. Első gyermekségétől fogva olly vakmerőséget mutatott, melly szüleit aggodalomba ejtette; ’s minthogy a’nemes gyermekekkel gyakran véres verekedésekbe keveredett, ez arra határozta atyját, Schubry Ferenczet, hogy őtet Németországba, Gothába, kül- I dené iskolába, hol szorgalma és tehetségei által magát megkülönböztette. Azonban itt sem szűnt meg tanulótársait erőszakos tettekkel boszantani; hanem ezek, több jeles tulajdonságiért készek valának neki mindig megengedni. Shubry költő vala , és balladokat irt, mellyeket önmaga tett muzsikára , ’s pajtásaival együtt azokat chorusban énekelte. Illy alkalmakkor mindig dühösségbe jött, ha valaki (kinek szerencsétlensége volt olly tartó- Imányban születni, hol a’ német nyelvet nem tisztán beszélik) verseit hibásan énekelte, vagy mondta ki. Később kénytelen volt a’ várost elhagyni, azon lármáért, mellyet okozott, midőn előbb tanúlótársait leitatta, ’s azután a’ gothai nummismatikai cabinet’ ostromlására égő fáklyákkal vezette. A’ rendőrség’ tisztei által üldöztetve , a’ Leine folyamba ugrott; és a’ másik partot elérvén, a’ friedensteini kastélyhoz közel egy istálóban elbújt; ’s Hannoverába, Holsteinba és Lübeckbe ment, s honnan Svécziába, Upsalába hajózott. Itt a’ szép művészetek és tudományok iránti hajlandósága arra határozta őtet, hogy szokásait változtassa meg, ’s magát a’ tudományos munkálatokban komolyan kimutassa, a’ mit 1836dik év’ kezdetéig folytatott is, midőn atyja neki pénzt küldözni megszűnt. Most már szükséges segedelem híjával leven, mind arra, hogy Svecziában élhessen, mind arra, hogy azt elhagyhassa, estenkint kiment a’ városból, ’s az ország* után gödröket ásott, ’s azokat száraz ággal és hó val befedte. Ha valaki aztán az illy gödörbe esett, azt megfosztotta. Egy nap azonban a’ piaczon keresztül menvén, szerencsétlenségre bizonyos haszonbérlőnek , kit nyolcz nappal azelőtt megfosztott, kutyájára bukkant. A’ kutya meglátván őt, reá ugrott, ’s ruháját szaggatta. Félvén, hogy nyomába akadnak, haladék nélkül megszökött, ’s Németországon keresztül Magyarországba ment. Josephstadtból levelet irt atyjához, ’s bűneit őszintén megvallá, azokat a’ szükségnek tulajdonítván , ’s a’ nélkül, hogy engedelnet kért volna , kinyilatkoztatá, hogy atyját, kire magát méltatlannak érzi lenni, többé látni nem fogja. E’ pillanattól fogva rabló sereg’ felállításával foglalatoskodott, és sergének mind katonai, mind polgári organisatiót igyekezett adni. Hathatós ékesszólása által számos tanulót, altiszteket, és tüzes, elvetemedett, és adósságokkal terhelt ifjakat hódított magához. Rövid idő alatt száz ember’ feje volt, kik majd együtt, majd kisebb osztályokban a’ legvakmerőbb tetteket vitték véghez, Shubry mindig maga vezette őket ütközetre, meghatározván előbb a’ helyet, hol elszéledés’ esetében ismét találkozzanak. A’legközelebbi junius hónapban komoly ütközete volt egy század huszárral. Shubry sebet kapott, ’s két huszár üldözte őt, mindazáltal siker nélkül. Ugyanazon este elég vakmerő volt még is bemenni Segedre (Szeged), hol a’ huszárok szállásoltak; ’s ott enni ült a’ fogadó’ vendégei közé, kik közűt a’ beszéd természetesen a’ hires rablóról folyt. ,Ismerik őt az urak?– felszólalt hangosan. „Nem 44 valt a’ közönséges felelet. ,De én, én ismerem.44,Ugyan millyen!44 .Harminczkét éves, öt láb, hét hüvelyk magas ; vállai elég erősek az urakat mind elbírni; ’s magatartása olly szelíd és búskomoly , hogy kegyeteket, asszonyaim, mind elhódítaná. Épen most karját felkötve hordja, de a’ másikban elég ereje van ezen asztalt felborítani. Bő, bársony lovag