Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-04-18 / 31. szám
31. szám. Pest, április 18. 1838 A’ LEÁNYOK’ NEVELÉSÉRŐL ÉS OKTATÁSÁRÓL HAZÁNKBAN. Senki sem fogja tagadni ’s tagadhatni, hogy nemzetünk az utóbbi években, leginkább anyagi ereje’ kifejlődésében nagy előlépéseket ten, ’s e’ részben dicséretes buzgóságot kezde mutatni. Azonban nem volnánk emberek, ha csak egy pillanatig is kétkedhetnénk, hogy a’ szellemi erő’ kifejtésében fáradozni, valamint dicső, isteni, úgy legfőbb kötelességünk. Mert, bár nem választhatni el a’ testit és lelkit egészen egymástól e’ világon, de végre még is minden csak a’ szellemiben leli fő becsét. Ha mi egy főbb, erkölcsi czéljáért nem munkálkodik , homokra van az építve, ha a’ jelen pillanatban még annyi kincset gyümölcsözne is, ’s látszólag létszeresen mozdítaná is elé a’ közjót. A’ szellemi művelődés’ első foka pedig az ifjú nemzedék’ neveltetése. Mert bizonyos, hogy csak úgy juthat valamelly nemzet állandó boldogságba és virágzásra , ha a’ fiatal nemzedék’ neveltetése által ennek értelmét és szivét annak idején kiművelni el nem mulasztja. Bátor vagyok e’ szerint kimondani, hogy mindaz, mi hazánkban a nemzeti boldogságra nézve történik, ha nem ezt czélzaná, kevés tartóssággal é s bel értékkel dicserhetnék. E’ tárgyról nem gondolkodhatunk elegendő gyakran és kielégítő komolysággal. Azért is a’főbb ’s alsóbb néposztályok neveltetése iránti részvét, melly nálunk az újabb időkben mutatkozott, legörvendetesb tünemény arra nézve, ki nemzetének javát szivén hordozza. Én részemről a’ legkisebb czélszerű értekezést, melly e’ tárgyat fejtegeti, sok vastag, tudomány-teljes könyvnél nevezetesbnek tartom Azon két jutalom- ’s érdem-koszorúzott férfi pedig, kiknek munkái már közkézen forognak, valamint legérezhetőbb hiányt pótlánakki, úgy legméltóbbak tiszteletünkre. A’ nemzet’ neveltetésére törekvő buzgóság, hála istennek nem hiányzik, mint azt kiki láthatja, hazánkban sem; méltó örömére a’hazafinak naponkint fejük az, de csak úgy nézhetünk szép reménynyel boldogabb jövendő ekbe, ha az illy nemes buzgóságbani részvétet minél számosb munkás gyámolitás követendi. Ely buzgóságszülte tettleges lépések azon nemzeti egyesületek, mellyek az utolsó országgyűlés óta a’nemzeti művelés ügyében tanácskozólag’s cselekvőleg állottak össze, mellyek közt különösen a’ nemes lelkű Festetics Leo gróf 's társai által megindított, 's a’ köz részvéttel mind inkább pártolt terve egy tanitó-seminariumnak, ’s az ezzel, mint gyakorló hely, összekapcsolt tolnai kisdedóvó intézet első helyet foglal. Itt felső Magyarország számára kezd alakulni egyesület hasonló czélelérésre Draskóczy Sámuel urnak és Gömör vármegye’ első alispánjának elnöksége alatt. — Mind dicséretes előkészületek további czélszerü javításokra az egyetemes oktatás’ dolgában. A’ nevelés tárgya iránt fölgerjedt érdek’ természetes következése , annak nyilvános fejtegetése folyóiratokban , mellyek a’ köz véleményt fölvilágosítják ’s a’ közönség’ részvétét mind inkább gerjesztik. E’ lapokban is többen igen lelkesen értekeztek e’ fontos dolog felől, ’s jövendőre még sok hasznos tanúságot reménybetui az e’ tárgyú fejtegetésekből. De mivel eddig ezen értekezések tárgya többnyire a’ nevelés volt általányosan, azért kívánatos, hogy többen azt külön viszonyaiban is fejtegessék. Mi férfiak kissé önzésből s elbizottságból minden erő és hatás középpontjának hajlunk hinni magunkat; azért ha mi történt az újabb időkig, a nevelés dolgában hazánkban, mint másutt is, kevés kivétellel az inkább nemünk ügyében történt. Pedig vizsgáljuk csak a dolgot lélektani szempontból, vagy csak a közönséges tapasztaláséból, ’s úgy fogjuk találni, hogy azon nem, mellyet mi megszoktunk némi gyengeségekről vádolni, nagyobb ’s jótékonyabb hatású reánk, hogysem annak gyenge korábani neveltetését szivünkön nem kellene hordozni. „Mert, igy szól hazánk’ egyik nagylelkű fija , mi a' társaságot illeti: igaz, hogy arra a’szép nemnek van legerősb befolyása; a’ mit ők akarnak, az, 's csak az van divatban; de hogy mit akarjanak ’s mit kedveljenek, az a’ férfiaktól függ.“ Ezen mondás által tisztán ki van jelentve a’nőnem neveltetésének szükséges léte. Hazánkban is átláttuk már, mikép a’ nemzeti nevelés-javitást azzal kell kezdenünk, hogy mindenek előtt a’ nőnem neveltetését, saját természetének ’s korunk’ követelésinek egyaránt megfelelő fokra emeljük. Hogy mivelődésünk’ legnyomobb részét anyáinknak köszönhetjük, hogy minden leány ai természettől anyának rendeltetvén a' nőnem leghathatósb befolyása nemcsak az egyesek’, hanem általában az egész nemzet’, ’s az egyetemes emberiség’ jólétire, — az épen nem új, hanem igen régi, gyakran fölhozott igazság; de nem ismételtethetik eléggé, mert épen azon kell lennünk , hogy a’ gyakorlati életben köz elismerést szerezzünk nekik. Nem czéljok e’ soroknak ez érdekes tárgyat kimerítő philosophiai fejtegetésiben meginditni; itt csak a’ legújabb időnek egy ide tartozó hazai jelenésére akarunk figyelmet ébreszteni — ’s így a’ talán kevésbbé ismeretessé lett dolgot köztudomásra hozni ’s egy példával azon álláspontot megmutatni, mellyre ezen fontos ügy már emelkedett. Majd ugyanazon időben Hetényi úrnak tavaly az Athenaeumban kijött jeles értekezésével, mellyben a’ nő nembeliek neveltetésének nagy befolyását a’ férfiak’ erkölcsi é s izlési műveltségére fejtegeti egy magában rövid, csak 15 lapot foglaló füzetke kétszeresen vonta magára figyelmünket, minthogy theoriától a’ praxisra biztos átmeneteit képez,'s a’ benne fölhozott elvek gyakorlatba hozatalát is ígéri. Az a’ múlt nyáron megjelent irat: ,,A’ leányok neveléséről ’s tanításáról Magyarországban, egy Pesten fölállítandó nevelőintézet’ tervével együtt magasb és közép rangú protestáns leányok’ számára, Steinacker Gusztávtól. Budán 1837, ára 10 kr. p. p. A’ szerző elsőben általános vázolatban az álláspontot jegyzi meg , mellyről a’nőnem-nevelés’ föladását tekinti, ellentétben annak kevés ecsetvonás által híven festett közönséges módjával, mint az mindenütt főbb és alsóbb körökben, a’ házi ’s polgári nyomor legfőbb kútfejéül mutatkozik. A’ tárgy’ fontossága itt egész terjedelmében méltattatik, ’s az egész előadásból eléggé kitetszik, hogy a’ szerző a’ leánynevelésnek általa szó