Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-06-02 / 44. szám
valódi ellenlázadást okozott a’ nép’ mulatságiban, melly az ur' napját régóta magáénak szokta tekinteni ’s ellenszegülvén a’vallásszokásnak, hat napig munkában pihent, hogy a' hetediken fáradjon. A’ kir. rendelet megbukott, részt hozva az uj kormányra; azonkívül súlyos csapással illeté a’ vagyont, mert minden nyilványos gyülhelyet, mellyek vasárnapi jövedelemből éltek, tönkrejutással fenyegetett; ezeket tehát kármentesíteni kell vala, de egy milliárd nem lett volna még kiegyeenlítni az árusok' érdekét az egyház’kivánatival. A'rendelet, 8 napra megjelente után, elveszté erejét 's a' cambrai-i hirdetményben is balfogásnak ismerteték; a' vasárnap tehát ismét népnappá levő ; az urnák csak a' concordatumban kijelelt 5 ünnep hagyaték, ’s ezeknek is felét visszakivánta a' nép . Ha a’ párisi népre londoni modorú vasárnapot akarnának tolni, Páris ismételné három napját, s a" nemzetőrség torlaszokat hányna újólag fel. A’ charakterek’ ezen ellenűségét felvilágosítandó, kénytelen visszatérni a két nép’ természetének meghatározására. Az angol nép a’ maga által alkotott törvényeknek, akkor is türelemmel szokott engedelmeskedni, midőn tapasztalásból meggyőződök, hogy azok súlyosak é s nyomasztók, miután ti lelohadt a’ politikai vagy vallásos buzgalom , melly létre idézé azokat. Ha van nép, melly a’ hetet sanyaruan éli át 's hét nap közt egy örömnapot érdemel , úgy bizonyosan az angol nép az. E’ világon sehol ember nem teljesíti pontosabban hivatása’ kötelességeit; a’ méhek’ „fervet opus“-a minden ház’ jelszava, sőt a’ méheket még felül is múlják. Vasárnap boltját mindenki bezárja, gondolatit mindenki összesíti, bibliát olvas, templomba megyén, papot ’s orgonát hallgat, Dávid’ zsoltárit angolul énekli, utczákon, parkokban néhány, mindkét, nembeli különcz philosophus sétaörömöket élvez ’s néha hangosan felfelkaczag. Ez London’vasárnapi alakja. — Könnyen érthetni, hogy a’ külföldiek illy puritanus városban reggeltől éjfélig keservesen töltik a’ vasárnapot; faluhelyen keresnek tehát csendet ’s magányt, mellyek ott legalább nem szomorúk ’s elijesztők. Illy vasárnapi kirándulásokra legalkalmasb fekvésű helyek Greenwich és Richmond. Hála a’ gözerőnek’s a’ Temzének, gyakran mindkettőt meglátogathatni, egyben reggelizni, másikban ebédelni lehet; de szemszúróbb contraszt, mint e’kettő közt, aligha találkozik. A’ két hajó Hungerford-marketnél indul el, egyik fölfelé, másik a’Temzén lefelé; indulhatni minden órában: utazókban hiány nincs, mert az ár csak egy shilling. A’ födözet annyira el van foglalva, hogy állni is alig lehet, ’s némelly vasárnapon veszélynek van kitétetve az ember, hogy néhány órányi vizután hajótörést szenveden. Angolok erre nem is gondolnak, mert a’ Temzét családtagul tekintik, bíznak tehát benne, hogy el nem süllyesztendi őket; gyermekik s ápolónőikkel és szamóczával ők idején megjelennek, kényelmes zugot választanak, azután meg sem mozdulnak. E hajókon csak francziákat hallhatni hangosan beszélni, hangosan nevetni; a’ katholicismus annyira türelmes! A’ protestáns szigetlakók hallgatag komolyságjukkal akarják elfelejtetni azt, mi viseletűket a’ vallásos erkölcsiség’ szemében megvetendővé teszi. A’ greenwichi hajó trappista zárdához hasonlít, mellyet néhány franczia csevegő látogat meg. Más országokban’s folyamokon ellenkező jeleneteket látok; mialatt mi, szárazföldi lakosok, a’ födözeten hevertünk tengeri betegség’ ölyvétől megragadtatva, ők olly csintalan pajkos vidorsággal fecsegtek’s nevettek, millyet hónukban sem vevék rajtok észre. Hungerford-markettől Greenwichig pompás látvány a’ Temze. Nincs fönségesb nézőjátéka a földnek, hogy hatalma’ titkát födje-fel előttünk. A’ hab’ ’s gőz’ kétszeres ereje közt nyílként halad az ember, ’s röpül el a’ pompás hidak’ ívei alatt, mellyek átfogják a’ Temzét, mintha csak patakosa volna. Húszszor menék el mára' londonhid’ nagy ivei alatt, de mindig visszaemlékeztem Cook kapitány’ rövid s szép megszólítására, midőn, Endeavour-on, kezében a’ déli tenger’ kigöngyölgetett abroszát tartva az ellenlábnak’ vizein felkiálta: „barátim, hajoljatok meg, mert most a’ londonhidz nagy ivei alatt hajózunk át !“• E hid mögött révvé lesz a' Temze ; vizeit hosszú árboczerdő törli 's tengeri Palmyrához hasonlít, melly minden égöv alatt úsztatja épületeit. Néhány helyen a’ folyam nem eléggé téves elfogadni minden hajót, mellyek a’ két Indiából hozzá jőnek *, a’ partot kelle hát segélyül venni’s kiöblösíteni, igy minden lobogónak menedéket nyújt, ’s kimerithetlen vendégszeretetét Tower magasságáról hirdeti az angol zászló, az iparűzö katholicismus’zászlója bemártatva a’világtenger minden csepjébe. A’ Temze egy rév, melly egyenetlen vonalokban terül ki hosszú görbe utczakint, hol hajók képezik a’ házakat; egy folyam, melly partjait átengedi a’jövők ’s menők’ végtelen mozgalminak, ’s közepét fentartja a’ számtalan gőzös’ számára , mellyek elnevezésire ki van merítve a’ mese ’s történet minden neve; ’s a’ vizi postakocsik számára, mellyek a’ szünet nélkül utazókat Greenwich- Woolwich- Margate- Ramsgate- Boulogne Calaisba vagy vissza 's a’ partok’ ezer pontjára ideoda viszik, — azon partokra, mellyek zsebkönyvkint czimképekkel diszitvék, kellemes fáktól árnyékoztatvák, födött hajógyárakkal , fegyvertárakkal, öntőműhelyekkel, dereglyékkel, úszókórházakkal, ezerszinü falvakkal, zöldrámáju várakkal, épületekkel, — mellyek’ épitésmódja a’föld’minden országától,— lappok’ gunyhóitól egész al Jageruát’ pagodájáig, kölcsönöztetett, környezvék. E’ kép nagyság-, élénkség-’s ünnepies gazdasággra hasonlithatlan. Csodáltában elnémul az ember, látván az egész világ’ hajóinak ezen congressusát, ezen ezernyi lobogót, mellyek minden ország’ nyelvén szólnak, ’s érzi, hogy a’ sziget feje a’ földgömbnek , hogy e’ folyam annak nagy ere, hogy London végtelen mágnesszerű város, melly mindent magához húz, mi a’ tengereken úszkál. — Ez a’ greenwichi út. Oda érvén, Ship - Tavern vagy the Crown and Sceptrében ebédel az utas; azután meglátogatja a’ kórmatrózok’ hotelét ; ezen intézet a’ párisira emlékeztet, de összehasonlításkor elsőbbséget ez nyer. Nálunk az épület pompás remekműve az építészetnek; minden körében, látszik rendeltetési Charaktere; ott a’ veteránok’ egész serge olly fényűzési gondossággal ápoltatik, melly bámulatra ragad és szívhez szól, Francziaországnak igy kelle magát viselni megcsonkított dicsősége’ ellenében. Ott minden érdemes a’ kézre, melly ad, s azon kézre, melly elfogad, Greenwichben tökéletlen az emlék ; két szárnyból áll az, főépület nélkül; az oszlopzatok vékonyak, a’ kúpokban kellem’s hajlékonyság hiányzik, földhöz tapadva marad minden, ’s égfelé mi sem emelkedik. Belseje’kelleméről keveset gondoskodtak,’s a’ fölvétettek’ száma sem nagy. Jelen valók theájoknál, mellyet esti 6 órakor kaptak, s különös gazdálkodást vevék észre.Egyébiránt e’matrózok majd mindnyájan eleven’s erős szinűek, mi az ottani hygienát ajánlja. Alig hinné az ember , hogy ők kórmatrózok , olly szilárdul járnak udvaruk szép gyepén ’s a’ park’ halmain, ’s fris pozsgás arczaikon misem árulja el azon titkos szenvedést, mellynek felvetetésüket köszönik. Nemcsak angolok vannak itt, de minden nemzetbeli körkatonák, főleg sok német, ’s néhány franczig is.