Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-03-24 / 24. szám
24. szám. Pest, martzius’ 24. 1838 A’ NEMZETISÉGRŐL. Le people ne'n jouíra jamais lien , tant que le goi, nur lequcl'on veut 1’implanter, n’est pas prepare. Ki nem tudja, hogy Sz.........., milly sokat ’s milly nagy hasznúakat közlött munkáiban ? A’ magyar Haza mindezekért neki örök hálával tartozik . Azonban a’ nagy férfi a’ javításnak egyik ’s talán főágát, a' nemzet’ lelki műveltségét, igen gyengén látszatik érinteni, — holott egyedül csak ez derítheti tökéletes fényre nemzetiségünket ; ennek hiányában pedig hol vegyünk olly erős ’a hol keressünk olly szilárd alapot, mellybül javított alkotmányunk’ boldogabb elveit fejtegessük ?—Itt gyökereznek azon szemrehányások , mellyekkel sok hazafi hazánk’ valódi jóakaróját illette ; mert nem levéti parlagon hagyott lelke eléggé kiművelve, képtelen volt ilunnia’jövendő virágzásának nemesi magvát felfogni; itt gyökerezik azon ellenszegülés, melly küzd minden jótékony javítással; ’s valóban ha hazánk’lelki műveltségét,’s általa nemzetiségünk’ bélyegét, nem törekszünk jobban kifejteni, a’ nagy Hazafi’ szép épülete, ha létesülést érne is, ezen szilárd alap nélkül, nem sokára ismét össze fogna rockadni! Nem akarom én itt mondani, hogy a' Sz....... által javasolt pályától elálljunk, mert csakugyan igaz marad örökké azon mondása: „hogy az előrehaladás, ’s helyben maradás között forog nemzeti életünk, 's halálunk;“ és ha javításiakkal, mint ő mondja, előre haladni nem sietünk, könnyen megtörténhetik az, hogy ,,a’ mi ma köszönettel fogadtatnék 's csudákat művelne, az holnap semmibe vétetni ’s tán csak boszontani fog.“ De annyit még is szabad legyen említenem, hogy egyiket eszközölvén, a’másikat, melly amannak alapúl szolgál, ne felejtsük; azaz: ne felejtsük lelki művelődésink által , nemzeti charakterünket, — mellynek változnia sohasem szabad, ha akarjuk, hogy nemzetünk valódilag éljen, — mennél inkább kifejteni. Száz oldalról látom felém lövelni a’ gúnynyilakat, a’ feljebbmondottak’ szent igazsága miatt, — ’s hallom hangosan mondatni, hogy szép hazánk csak néhány év alatt is mennyire haladott a’ műveltségben ; a’ mi még hátravan, az szintúgy magától születhetik ezentúl. Adja Isten! lelkem ’s szivem kívánja, hogy szép reményeink csakugyan valósuljanak; de egészen vak esetre bizni sorsunkat, átkos gondolat volna. — Kövessük inkább azon bölcs hajós’ példáját, ki a’habtárlatok által felháborított tenger’ veszélyei közt térdére hullván igy könyörgött a’vizek’ Istenének: „hatalmas Istenség! szent tetszésedre bízom veszélyteljes sorsomat, ha neked tetszik, megszabadíthatsz; vagy ha máskép, a’ csapkodó tenger’ hullámai közé temethetsz; de én azért még is erősen tartom a kormányt.“ — Haladunk — hála a’ legfőbb Jónak! — miveltségünkben,vagy talán inkább álmiveltségünkben, ’s hogy ez nemzeti charakterűnk bélyegzésére csekély vonal, már csak azon kérdés is bizonyítja: hányan tudják kiserdült, ’s academiákat végzett legszebb reményű nevendékink közül, — sőt talán bátran kimondhatom, nemeseink egyik nem csekély része is, — a’ valódi magyar’ nemesi characterét, mellyet minden nemzetek közűl komoly méltósággal kijelöli , a' féktelen betyárkodástól igazán megkülönböztetni? Pedig e’ szerencsétlen tévedés’ maszlaga olly hatalmas részegítő erővel bir, melly elég nemcsak hazánk’ egyes legnagyobb reményű fiait, —hanem egész vidékeket is__ elkábitani!S a’ kiknek szerencsétlen szivükben egyszer gyökeret vert, irthatlan lesz, ’s velök pajkos kicsapongásaik közt elfelejtetvén díszes hivatásukat, őket rakonczátlan engedetlenségre minden ellen, mi törvényes és szent, s lomha Iicus elesit szoktatja el annyira, hogy végre minden finomabb ízlést lehelő foglalatosságtól, mint külföldi bűztől irtózván, a’ férfi-korba lépnek, ’s magokat a’ szegény haza’ zsírján, a’nélkül, hogy tápláló kegyét csak legparányibb jóval is meghálálták volna, agyon hizlalják, ’s emlékezetjük a’kint enyészik el a’ földiül, mint habpipájok’ bodor füstje. Ezek’ ellentársai azon álfényű sybariták, kik megvetvén a’ komoly méltóságú magyar charaktert mint durvát, ’s a’ külföldit őrültségig majmolni akarván, nevetséges légszekenczekké , emberi méltóságot felejtő porbancsuszókká, ’s ravasz hízelgőkké művelik alacsony lelkűket; kiknek rövidlátásuk felfogni nem tudván a’ külföldiek’ koránsein megvetendő charakterbélyegét, az idomtalan majmolásban csak tulságokra vetemülnek, ’s őrjöngős szeleskedésikkel, ’s béketürést zsibbasztó hiú udvariságikkal szerény nemzetünk’ gyalázatjára vannak. Sokan pedig, kiket a’ vakeset kedvezőbb sorsban engede születni, lerázván a’ kellemes gyermekkort, hálátlan kakukkint szállnak hazájokbul a’ külföldre, ’s itt elpazérolván annak javait, mint értéktelen gépeltek élikle nem irigyelhető napjaikat ; kik a’ velők ’s körültök történtek közül egyedül arra emlékeznek , hogy növénykint vegetálnak; — eszükbe sem jutván az anyaföld, mellynek a’ vett javakat ezer módon fizethetnék le , ha az emberiség’ közjogaira csak kevéssé is akarnának viszszaemlékezni. Mit nem tapasztalnak ők itt? mellyet ha hazánkba visszatértükkor divatba hoznának , talán nem annyira honf társaik, mint ők magok aratnák csekély fáradságuknak, melly némellykor talán csak egy intésbűl állna, legnagyobb hasznait; de az állényü fitogtatás, mellyben a’ nemzeti charaktert helyezve lenni gondolják, meghomályositván eszüket, nem engedi meg, hogy hazájoknak csak egy napot is éljenek. A’magyaroknak e’ három charakter vesztett neméből sarjadzanak a ki szerencsétlen soha mozogdik, kik hízelgő bókolalikkal a’ sebes idők’ szárnyain közelitő veszélyek előtt szemeinket elaltatni törekszenek, hogy alkotmányunkat szelidebb okoskodásaik’ segélyével a’ századok’ ellen felaczélozni ne tudhatván, végre szép Hunniánk rom közé sülyedjen. De dicső nemzetünk’ nemzete bizonyosan munkás lesz e’ szerencsétlenek’ számát, czélirányos nevelés, valódi műveltség, és a’ nemzetiség’ szilárd lelkének szeplőtelen kifejtése által fogyasztani; mert csak olly nemzet,a mellynek erős lelke, tiszta értelemben képes felfogni az igaz nemzeti charaktert, ’s mellyben a’ különczködés’ minden ártalmas nyoma elenyészvén az egész nemzetet csak egy szellem ihleti,— melly sem külföld’ majmolása, sem pajkos rakonczátlankodás, sem állényű fitogtatás által nemzeti charakterét le nem alacsony itja, — adhatand az idők’ sebes röpte után nemzeti kifejlődésének ’s magasbulásának irányt, ’s leszen képes alkotmányát erős alapok szerint ujítani, hogy annak idegen ha