Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-05-05 / 36. szám
FELELET Erényi Úrnak a' miskői ezt ref. iskola ügyében. Erényi úrnak azon iskola, mellyben nyolcz évi tanulás után annyira mehetett, hogy a Társalkodóban közlött soraival azt mint fészkét, bankaként tette észrevehetővé, nagy köszönettel tartozik. Mert, mig sok apró iskola a’ hírlevelekben, közvizsgálat, szünet és szorgalom’ időhatárit jelentő tudósitáskákkal, aprólékos dicsekvésekkel kürtöltetett ki, addig a’miskolczi, melly három anyaiskoláink után a honi ref. iskolák közt hihetőleg legnépesb, önérzetébe vonultan csak tettel foglalatoskodók, nem önhíresítgetéssel, így ezen valóban szép, jó és szerencsés helyzetű több iskola (lyceum) munkás szerénységében szinte ismeretlen vola. Kit illetne tehát a köszönet , ha nem Erényi urat, hogy azt mint szemérmes Murát, habár hajczibálva is, a néző közönség ebbe állitá ’s homályból kiemelé? Mi azért szívesen teszszük köszönetünket. De míg a neki szánt érdemkoszorúval fejét körülkanyaritnák, ne legyen terhére, ha népelly nyolcz évi tapasztalatlanságra épült állításit, észrenemvételeit felelettel viszonozzuk. „Tegyük fel — posito sed non concesso, hogy E. tudja, miként kell a’ nevelési alapelvet a’ tanításival párositni: tudhatja azt is, hogy amannak erkölcsi jóság, szelídség; imennek értelmi világosság, isméret és tudás az ezimere. Az iskolának erkölcsi nevelésben az eredeti ártatlanságra kell törekednie, mert ez az igaz műveltség alapköve , ami ennek határin kívül van, mint ügyes főhajtogatás, tetszetőskedő mosolygás, másokat divatossággal mulattatás , nyájaskodás, szóhordás, öltözködés, magatartás, hajberzesztés, simogatás (galanteria és Cavalleria különben is nagyon ragad a növendékre, kivált E. ur’ miveit társaságában. Mert az ember et tekintetben valóságos majom. De ha eredeti ártatlanságra törekvés az igaz erkölcsi műveltség’ alapja , minek a’ tanulónak az E. urtől sürgetett „társaságba menetel, társasági tan ?“ Nincsen e ő társaságban, mégpedig az iskolán kívül, mint mondják, soha többé fel nem található kedves és kielégítő társaságban? Nem mivelt társaság e az mindenkor korához képest ? Nem együtt nő e tudományával műveltsége is időnkint a tanító kezek alatt? Nem ostoba nevelő volna e, ki növendékét, midőn még az tanuló-társai közzé sincs egészen beszokva, betanulva ’s belseje tudományok által férfiasitva, állandó czimert (charaktert) nem öltött, a nagy világi dróton rángatott bábujt közzé állítaná,s igy eleve csak füle, szeme, érzéke után járó, divatszerű kegyosztók’tapsaira figyelmező, állhatatlan, ingatag ’s önérzet nélküli korcscsá tenné, — mint az esztelen kertész, ki meleg-ágyon ápolt növényét idő előtt fagyra, dérre, ha viharra nem tekintve, szabad táblába kiültetné? — Ne gondolja E. ur! hogy a’ naponkint látható példák szerint azok, kik az iskolában csak középszerüleg tanultak, azért szerencsésbek volnának, mint a’ jó tanulók, mivel ezek az iskolában az ő véleménye szerint csak „holmi haszontalan tanulmányokra veszegették az időt“, amazok pedig bálban, kávéházban, névnapi társaságokban, sétálásban, szép nemmel audalgásban, vagy játékban osztották fel. Hanem azért, mivel észrevették később középszerűségöket, azért megkettőztetett iparral tértek oda vissza, hol eltértek az útról, ’s a’ visszahozhatatlan napok 's éjjelek helyett, mellyeket E. úr hasznos (?) társaságában elgazdálkodtak, most dézmálják már meg a’mulattató körben a’ szép nem’ ölében leélendő órákat, ’s mig az iskolai jó tanulók, tetőn vélve magukat, veszteglenek, ezek haladnak , és tanulnak. Melly ha nem történik, úgy a’ mi divatszerűn miveit, szépek körül kejelgő gyöngy növendékünkből mindössze is csak tavaszi pillangó, utóbb a’ befogadó rózsák’ leveleit lerágó rut hernyó részen. Nagy szerencséje pedig, mellyet E. ur magasztal, ebben fog határoztatni, hogy megismerik ’s vallják felőle, mikép mint a Fáy’pudlija, tud ugyan szolgálni, lámpást, kosarat hordani, apportírozni, ajtót zárni, két lábon tánczolni; de mind a’ mellett is, mig a’ macska, melly csak egeret tanult fogni, felhízik, éhen kornyadoz, ’s legfölebb is volt tanítóit átkozza, hogy rosszúl nevelték „bús komorrá, társaság-gyűlölővé , félholttá tették.“ Ha pedig több módja volt, a’ pudli tudománya mellé még művészetet is csatolni, azaz guitározni ’s, akkor elmondja ugyan felőle a’ háladatos világ , hogy az urfi jól öltözik, fütyül, tánczol, hangicsál, de bezzeg azt is hozzá teszi ám tiszteletből, hogy a’ kalap tököt fedez. Az iskolai nevelésre tehát E. úr’ társasági ianját csak úgy fogadhatni el, ha az önként jó , — de nem szükségképen eszközlendő. Minden , mi az ifjút a’ tudományi bányászattól elvonja, törpülését sietteti. Qui cupit optatam cursu contingere métám, múlta túlit —-------puer. Hanem azt kellene elközleni, hogy az ifjú végezze tudományos pályáját jókor, hogy a’társaságba még hajlékonyan léphessen ki. Mivel pedig E. ur becses figyelmét nemcsak a’miskolczi iskolán legelteti, hanem a’szegény kálvinista diákokra általányosan is kiterjeszti, nem lehet jegyzékét e’ részben is érintetlen hagynunk. Azon már, mellyet közönségesen iskoláinkra fen , nem az iskolai, hanem a’ házi nevelést illeti. Azt soha senki nem bizonyíthatja be, hogy az iskolák és tanítók miatt parasztosodnék el a’ növendék. Hogy pedig általuk sok ki nem simittatható marad, okát megmondta Horácz ezelőtt több mint 1800 évvel, ama’ szavaiban ,,Quo semel iributa.“ ’s a’ t. A’ mi szag a’ cserepet, mikor uj volt, békeveré, azt huzamosan tartja, — némellyik holtig. Mit tehet aztán a' tanító, ha fából Merkúrt nem alakíthat, ’s hozzá némelly tanítványa nemcsak tisztelgés végett nem,de hivatván is vonakodva megy, ’s vele találkoztában parasztos magaviseletéért hol csinosabb, hol érthetőbb pirongatoriumokat kap? Általányosan kell a’ népnek neveltetni, kivált anyákat nevelő intézetekről kell gondoskodni, mindjárt műveltebbek lesznek a’szegény nemcsak kálvinista, hanem más vallású diákok is. Ez meglevén, általányosan kell tanítóinknak ollyan állapotot adni, hogy tanítványaikkal, a’ háztartásnak csekély fizettetésük mellett, nyomasztó sőt néha busitó gondja nélkül társalkodhassanak. Mert különben mit ér az olly N. N. iskolákban divatozó társalkodás , melly nem egyéb, mint kalmári nyájasság, kézszorongatás (prensatio) zsíros onomasticumokért, oblatumokért, nundivalékért festülekért és. — Azonban ha társalkodási tan híjával bélyegzettek a’szegény kálvinista diákok , miért nem ollyanok a’ kath. iskolák’ növendékei ? holott azok még szorosabban el vagynak tiltva mind azon társalkodástól, mellyeket E. úr az iskolák fölibe emel? Aligha Erényi úr e’ pontban nem rágalmazó. És érjünk