Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-05-23 / 41. szám
41. szám. Pest, május’ 23. 1838 Mit tartsunk Lovász Imre orvosnak ezen czim alatti értekezéséről: MIT TARTSUNK A’ HOMOEOPATHIÁROL» (irta A r g ent i D o in e orvos dr.~) Mint lelkes barátja a’ Homoeopathiának hallván Lovász Imre Orvosnak e’ czím alatti értekezéséről: Mit tartsunk a’ Homoeopathiáról, ezt magamnak minél előbb megszerezni forró kivánatom vala, reméllvén, hogy csekély tudományom ezzel is növekszik. Megszerzem ’s vigyázva el is olvasóm a munkát ; de mit olvastam ? az olvasott híres Gáspári, és Hufeland’ német értekezéseit magyar nyelven, észrevévén egyszersmind a’ szerzőnek kevés, de, mint méltán gyaníthatám, tulajdon eszmélkedéseit, mellyekböl kitetszik, hogy ő, mint ellensége a’ Homoeopathiának , bátor fellépni a’ tudós világ előtt, minden erejét arra fordítandó, hogy ezen természetes (azért erős lábon álló) tudománynak utóbbi terjedését gátolja, ’s igy egyszersmind az ezt mivelőknek még szövevényes utjokat (fájdalom!) egészen járhatatlanná tehesse azon szent czélhoz , mellynek elérésével, — midőn elenyésznének azon különféle bal vélemények, mellyek, mint nehéz fergetegborúk, takarják az igazságot , midőn mint ködök szerteröppennének azon phantasia’ hamis képei, mellyek, mint szörnyetegek, hosszú sovány kézzel inkább engedik majd a' kétségbeesés’ örvényébe húzni a’ szenvedőt, mint olly gyógymódhoz nyúlni, melly az ő gondolatjok szerint az élet’ rövid szálát még inkább rövidíthetné, — az ember, mint természet' fia, az anyai törvényeknek engedelmeskedve sok véletlenül támadt bajban hamar, bizonyosan, minden kínoztatás nélkül sok, a’ régibb mód szerint gyógyíthatatlan , halálig marczangló, nyavalyákban az óhajtott segedelmet gyökeresen ’s épen ezért maradólag elnyerné. — De midőn e’ becses czélunkat gátolni akarja, nem használ jó eszközöket; mert meg nem lóghatom, miért hozza elő a’ Szerző hires Gáspárt’, mint lelkes homoeopathának , véleményeit, midőn ezeket meg nem czáfolja? vagy talán elégnek gondolja Gáspári’ mély okoskodási után előhozni Hufeland’véleményeit? ha ezek amazokat döntenék el, a’ Homoeopathiának meggyengítésére több szükséges nem volna; de midőn minden öszszeköttetés nélkül hozatnak elő , csekély ítéletem szerint vagy hagyta volna ki egészen Gáspári’ véleményeit, vagy ha előhozta , czáfolta volna is meg; — ez megbocsáthatatlan hiány ! — Egyébiránt a’ szerzőnek e' tárgybani kevés ismeretét, ennél még csekélyebb orvosi gyakorlatát következők mutatandják meg: Azt gondolja az iró , hogy talán minden egyes betegség ellen csak egy gyógyszert használ a’ homoeopatha, nem ügyelvén arra, hogy a’ betegség különféle formákban mutatkozik, mellyek szerint most ezen, most más orvosságot használni, természetes. Midőn az alloeopatha, elvei (?) szerint a’ betegséget ennek különféle formáira nézve különféleképen ugyan , de csak általányosan gyógyítja, ekkor a’ homoeopatha, rendszere szerint minden jelenségre ügyelvén , a’ betegség’ minden formáira különös orvosságot használ; mennyivel több gyógyszerrel kell tehát bírni egy homoeopathának , ki minden symptomára ügyel, mint másnak, ki a’ betegség’ formáit csak általjában veszi, igen világos. De igen roszszul is véli a’ szerző, hogy p. o. a’ torokgyík ellen mindig csak belladonnát használunk; ezt csak akkor adjuk sükerrel, midőn a’ torokgyík azon jelenségekkel mutatkozik, mellyeket az egészségeseknél a’ nagy mértékben vett belladonna okoz; nem használ ez más esetben, hanem használ más, a’jelenlevő minden symptomával egyező, gyogyszer. Én is azt mondom, hogy a’nyavalyák gyakran valóságukra nézve ugyanazok, hanem formájokra nézve ellenkezők ; de miután a’ betegségnek ezen különféle valóságát is csak a’ symptomák tüntethetik, a’ homeopatha pedig mindenkor olly szerrel él a’ betegségelűzésre, melly (mint már mondám) hatásába foglal a’ betegnél minden jelenlevő symptomát, ki fog még kételkedni, hogy ez több orvosságot használ egy betegség ellen ? ki tagadhatja, hogy több szerrel kell ennek élni, mint egy minden betegséget általánosan vevő orvosnak; midőn ez csaknémelly, amaz pedig minden jelenlegi symptomára ügyel? vagy talán azt nem helyesli L. úr, hogy egyszerre csak egy szert adnak? de úgy hiszem, hogy a’ Chemiában járatos az ellenkezőt gáncsolhatja csak. Ez ellenvetéséből, ez éretlen gyümölcséből — eléggé ismeretes lehet a’ szerző! de olvassuk Hufeland’ véleményeit is, mellyek’ megczáfolására nyert alkalmat ez úttal kívánom használni. Hufeland ez első pont alatti kegyes mondását: miért nem tanulhatnának a’ Homo eopathiábul? a’ második alatt: miért nem engedhetnék meg a’ homeopatháknak ezen szereket éktelen kis adatokban használni? mély alázattal köszönöm. Hufelandnak 3dik ponti mondása , hogy az orvosi tudományban több uton juthatni czélhoz, bizonyos; de azt sem tagadhatja senki, hogy ezen több út között csak egy lehet a’ legjobb ; — jobb lesz minden esetre azon ut, melly hamarább, biztosabban, bátorságosabban vezet czélhoz, mint az, mellyen lassabban, nehezebben, veszélyesebben juthatunk ugyanahhoz; — amazt választó magának a’ Homoeopathia, midőn p. o. az égést hevítő szerrel hamar, bizonyosan , ’s bátorságosan gyógyítja; ezen vezettetik még most is békötött szemmel világosságot nem szenvedő ellensége, midőn ugyanezen égést lassabban, nehezebben, ’s veszélyesebben hideg vízzel orvosolja. Melly utat tanácsosd egy észszel és szívvel biró orvosnak követni, bíráljameg olvasóm!met: Minél inkább öregszünk, annyival inkább általátjuk, milly keveset tudunk; de a’ nemtudás’ elösmérése nagy mértéke a’ tudásnak. Ez tesz bennünket szerényekké, ’s a’ máskint gondolkodók iránt türelmesekké. (Hufeland) Kör: A’ Homoeopathia, mint általánosok fő nyelven) épített rendszere az orvosi tudománynak, megvetést érdemel, sőt mint illyen, eredeti durva formában véve, a’ tudomány’, ’s emberiség’ sírjává válnék. De mint különös,’s némelly betegségekre illő gyógyitásmód az okos orvosi tudománynak fensőbb okai alá rendeltetve, nem megvetést, hanem figyelmet, ’s méltánylást érdemel. (Hufeland) Jó lett volna kitenni, milly betegségekben nem használ