Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-06-08 / 46. szám
46. szám, Pest, junius* 8. 1839 Kopácsy József esztergomi prímás jog érsek 's örökös főispán* beiktatási ünnepe. A’hon’ atyja’ 's egész hazánk’ szeretetét tiszteletét biró primás-hgnek mint esztergomi érseknek és ör. főispánnak beiktatását kitűnő fénynyel kívánták az esztergomiak ünnepelni, mire nézve nagyszerű előkészületeket tettek, u. m. husvétutáni csütörtökön a’ káptalan, vmegye, és esztergomi város’ részéről fényes küldöttséggel üdvözlették Veszprémben; a’ús vmegye bandériumot alakított, ugyszinte a’ verebély-, sz. györgyi, és vajka- érseklési érseki nemes-székek , a’ kővárosi polgári katonaság újabb díszben éledt föl, az érsekség részéről sok ezerbe került’s négyszáz vendégnek asztalul szánt pompás ebédlőterem állíttatott, a’ Duna’ iszapjából alig serdülő házak csinosítottak, ünneplésünkről hatóságok, testületek, jelesb férfiak értesítettek, mint ünnepünk’ fényének növesztésére, ’s örömünkbeni osztozásra honfi birodalommal hivatalosak . A’ város-kivilágitásra telhetőleg előre készültek , a káptalan és város diadal-kapukat ’s iveket emeltek , utakat javíttattak ’s t.e’ s. Főleg pedig szíveink készültek ünnepileg ömledezni a’ vártan várt prímás , érseki’s főispán’színe előtt. Ő hgségének kijelölése szerint az ünnepélyes bemenet május’ 27k ére , beiktatása pedig 28ra rendeltetett. Kebelbeli hatóságink buzgó gondossággal mindent megtettek , mi a’ rendtartáshoz tartozék ’s az ünnepély rendét nyomtatott ivekkel is hirdette a’ vmegye. Közelgett óhajtásunk’ ezélnapja, ’s az ég próbára látszott vetni lelkületünk szilárdságát; ugyanis 24kén elkomorult az égbolt, megeredtek csatornái, ’s mi azzal bíztattuk magunkat : legalább jó prímásunk és kedves vendéginknek nem fog alkalmatlankodni a’ porfelleg. 25kén egyenlően, 26kán is szinte szakadt az eső, de akkor is mindegyre óhajtottuk, bárha szívből is sajnáltuk magas és minden rangú vendéginket. Fölviradt május 27ke is, ’s az ég megszűnt hullatni ünnepzavarható csöppeit. A’ vmegye határfalujánál Leányvárott Rudnyánszky Samu b. esztergomi kanonok’ szónoklata mellett egy küldöttség üdvözlé a’ délfelé Budáról jött liget, ’s őt a’ dorogi vendéglőbe kiséré ; a’ Bécsbül jövő kir. biztost székhelyi Majáth György úr országbíróját pedig Sültőn. Gosztonyi János szinte esztergomi kanonok köszönte több vmegyei küldöttel, kik szinte követték a’ rm. k. biztost Dorogra e hgségéhez , hol az ebéd tartatott. Mint a’ szép tavasz virágú, úgy czifra öltönybe varázsló e’ nap előfiait városunknak , itt özönlött zászlóink és nagyaink’ dísze , itt biboros főnöki a’ magyar egyháznak , itt sok megye’ válogatott követei díszruhában várták a’ városhatári hármas fellövést, mikor őhysye’s k. biztos úr a’ kettős küldöttség, érsekségi, vármegyei, városi és nemesi lovasok közt Dorogról esztergomnak indultak. Délesti 5 óra tájban vágtatott városunkba a’ nagyvendégpár, ’s hol tavaly óta mindegyre keserű fohászok hallattak ’s gyászos magány ült az iszapos mohok fölött, ezer víg és örömhang tört ki ma a’ magas érkezők által kedvre derült Esztergomból. A’ prímás hg városunk’ végpiaczán épült kerek Annatemplomba szállt díszruhát öltendő , hol nagyszámban magas rangú vendég-csoport tisztelő főhajtással, Barkóczy László b fehérvári megyei püspök pedig a’ KKr nev®f en, mint ő hgét úgy a’ k. biztost is ékes beszéddel köszönte. Harsány éljen közt indult meg ekkor az ünnepélyes menet illy rendben: lassú léptekkel kocsizott elő Reviczky Károly fősz.biró, ki után a vármegye és érsekség’ lovaskatonái; ezeket követte a’ megyénkben szállásozó János fág lovagezredi félszázad ; folyvást a’ kir. városi lovas polgárság (sötétkék mente és dolmány, világoskék zsinórzattalja’ vmegye’ bandériuma (sötétkék lobogó, ’s lengő gatya, fehér hímzettel — ez vmegyénk’ színe — fekete kucsma , fehér forgó); a’ verebély- sz. györgyi érseki nemesek (kék zrínyiben fekete zsinórral) azután a’ vajka-érseklési székek (kék zrínyiben világoskék zsinóros) bandériumai; és szakadatlan sorban a’vendégek’s kebelbeli Kir. és tisztviselők hintái; ő hge’cselédei ; ezután délczeg paripán kar-tmögben Jekelfalusy Vincze rimóczi plebánus a’ magas ezüst kereszttel; kit a’ magas vendégpár követe díszhintóban , mellyel az urak lovaglottak körül; a’ menetet bezáró János fég lovas-ezredi félszázad. A’ budai utcza’ végében zöldelő diadalív alatt a’ kir. város bel és kültanácsa’ nevében üdvözöltetett a’ hg, mellyre válaszát adván, a’ város’ (dicséretökre legyen említve), szép magyar vadász polgár katonái, zászlós czéhei, tanuló ifjúsága, d. Miguel ezredi katonaság’ sorai közt vonult el az igen hosszú pompás vendégláncz. Az ablakok tarka fejekkel zsúfoltan, az utczák végesvégig pezsgenek a’ néptől. A’ mint magának már kiki nézhelyet választa, ’s csend-rend kezde beállni a’ néptömegben, hirtelen jelt dördít iszonyú robajjal a’ vár, ’s földrengető zajjal viszonozza a’ hegyláncz , az örvendő sereg ,éljen, éljen Kopácsy!44 A’ sz. Tamáson emelt nagyszerű diadalíven e’ felírás köszönt alá: „Josepho. Archi. Antistiti. Suo. Ingressum. Auspicatissimum. Progressum. Longaevum. Clerus. Populusque.44 Az ideigleni székes főegyházban ezalatt a’ szerzetesek, kartngös világi egyházrendűek várók főpapjokat, ’s azonkivüli téren balra az érseki tisztek, és más vendégek, jobbra a’János fhg ezredi hangászok, szemközt az érsek-városi polgári gránátosak zenekarostul. A’ bandák (zenekarok) váltogatak az erény’ diadalodnak zene-hangjait, s a vár déli foka mindegyre dörgé üdvrobajit. A’ sz. egyház s érseki lakpalota előtt egymásután kiszálltak hintáikból a’ bemenet-kísérők , ki szinte a’ lig is diszhintalabul, ’s a’ szentegyházba lépett, hol síp, trombita s dobszóval hangoztaták szertartási „Ecce Ivicerdos Magnus“ üdv éneket , mellyet a’ szatmári megyés püspök Te Deum hálaéneke ’s könyörgése zárt; ’s akkor az egyházi rend’ páros sora után palotájába tér, a’ liga’ k. biztossal együtt, hol nyomban üdvözlök a magasb vendégek ’s az esztergomi RR. főispán-helyettesük’ ékes nyelvével, ’s a’ kir. biztost Dercsik János pristini püspök’ szónoklatával. Miután az igen népes káptalani, vármegyei, városi , világi tudományos és szerzetes testületi küldöttségek tették hódoló tisztelkedésüket. A’ bejövetel’ ünnepét emelé Rendek József részérül a’ főmegyei káplánok’ nevében hodoldlag zengő lantjának szép képekkel teljes ’s fiúi szív őrleményeit őszintén tükröző szüleménye is. Esti 1 óra tájban örömtűzre gyúrtak néma falaink is, s a e o-