Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-07-24 / 59. szám
olly édes érzetekkel illeti emlékünk’ húrjait. — Sok százada már, mióta a’ magyar, vele nem rokon szláv, német ’s oláh néptársaival a’ két hazában együtt lakik, a’ nélkül , hogy vagy miként Angliában, a’ többféle egymás után betóduló nép egygyé váltak, vagy az első foglaló harczok óta valaha egymás ellen csatára keltek volna; sőt azóta bár sokszor véres háborgások szaggatták a’ hont, kevés kivétellel egy törvény’s egy felség alatt ősi nyelvüket, sajátságaikat, mindnyájan megtartva, egymás között jelenkorunkig, nem szoros barátságban ugyan , — még is békében élnek. Egyesítendi-e valaha a’ népeket, — kiket eddig a’ törvény vagy szokás’ ereje-é? nem tudom, tartott össze , — magyar nemzetté a’ magyar nyelv? jelen helyzetünkben jövendölni nem merem.— Már több megyének vannak magyar térítő intézményei; ezek mellett , különösen a’ tótok és németek , mint r. katholikusok vagy evangélikusok között, magyar egyházfőik, itt ott sikerrel terjesztik nyelvünket, — az ó-aradi oláh mesteri és papi előkészületi intézetben pedig magyar nyelvtanitószékről maga az országgyűlés gondoskodott, 1832/6 3. Részemről azt tartom : kisdedóvó-, iskolamester- és papi seminariumokban volnának a’ népmagyarítás’ alapjai megvetendők. Senki ezekből, mig a’ magyar nyelvet jól nem tudja, érti, beszéli, ki ne bocsáttatnék;’s midőn kibocsáttatik, szoros kötelességéül tétetnék—minek teljesítésére ügyelet lenne , — a’ növendék polgároknak, ha azok nem magyar ajkuak volnának , elibe szabott móddal , legkitelhetőbb iparral, magyarítása. Az idősbek ám haljanak meg ősi nyelvükben, szokásaikban; nálok ,— példákkal bizonyíthatjuk—az erőtetes ellenállást, makacsságot , gyűlöletet szül, a’ gyermek pedig szép bánás alatt észre sem veszi, sőt kedveli az újságot, melly rajta kezdetvén meg, benne, utódiban még inkább az egészszel lassanként egyesülend, összeolvadand. — Egy szorgalmas pap , az iskolamesterrel összemunkálva , mire hírlapjaink örömünkre néhány esetet már közöltek, növendékeiket a’ magyarosodásban , rövid idő alatt, sokra vihetik. — így akarja oroszitni sok nyelvű jobbágyait a’ minden oroszok’ czárja , 1836 ban megparancsolván, hogy öt esztendő múlva, birodalma’ minden iskoláiban orosz nyelven tanítassék az ifjúság, mi által azt nyeri, hogy népe , valamint már tömegi, úgy szellemi erőben is nem sokára a’ föld’ leghatalmasb népeivel bátran mérkőzhetik. — Valóban itt az ideje, és erre szintúgy a’ művelt népek’ példái, mint csak néhány év előtt is egészen barbár szerb, török’s oláh szomszédunknak a’ művelődés és nemzetisedésben mostanában tett lépéseik, — sőt minjavunk, a’ nemzet’és thrón’ ereje, jólléte, dicsősége, serkenthetnek, hogy mindenek fölött édes magyar nyelvünket éltessük társas köreinkben , házainkban , iskoláinkban, templominkban , törvényinkben, felséges királyunk’ székénél, ’s mindenütt széles e’ hazában , merre magyar törvény és felség uralkodik; itt az ideje, hogy nemzetisedésünkről komolyan gondolkozzunk , ’s azt szilárd akarattal , de szelid eszközükkel minél elöbb terjeszteni (igyekezzünk; gondoljuk meg: a’két hazában közel hatmillió lélek , ’s igy a’ lakosság majd fele (szláv, oláh) mellyben nemzetiségének érzete, aggasztólag ébredet’s nyelv és vallás rokonságánál fogva hihetőleg az Európa ’s Ázsiaszerte félelmetes oroszszal egy nemzetté olvadni hajlandó. A’ magyarra nevelést, mint nélkülözhetlen első feltételt előre bocsátva, a’ nemzeti nevelés’második kellékére , a’ nyilványos felügyeletre térek. — Elemi iskoláink, jelenleg azon vallásfelekezetnek, melyhez tartozók, papjai’ felvigyázata alatt, állanak. Minthogy azonban a’ gyermek, nemcsak vallásfelekezet, hanem status’ tagjává is növekedik, mennyiben fogékony elméjébe, már korán a’ religio’főtárgya, a’jó isten, volna beoltandó, ám azoknál, kiknek erről tanuni hivatali foglalatosságuk , e’ tiszta’ religiora nézve továbbra is maradjon , de a’ status legyen ezután a’ reményteljes ifjú sarjadékra , a’ leendő polgárokra, fő felügyelő. E’ végre minden törvényhatóság , kebeléből, egy e’ szakban jártas férfiakból állandó biztosságot, járásonkint két két tagból állót, nevezne ki, melly a'megyebeli valamennyi elemi iskolát évnegyedenkint meglátogassa, ezek’ miben-létéről, a’közgyűléseken, illetőleg városi tanács előtt, részletes tudósításait beadja, a’ szorgalmas tanítót jutalomra, az elaggottat nyugpénzre ajánlja, a’ henyének megfenyiltetését, ha érdemli letétetését, a’ hiányok’ kipótoltatását sürgesse ; szóval: az iskolák’ külső belső jóllétére különös gonddal legyen. A’ legfensőbb felügyelet pedig mind az elemi mind a’ tudományos és egyéb iskolák ’s intézetekre, ’s a’ t., ’s a’t., mint eddig , ezután is ő Felségénél legyen , a’ n. m. m. k. Helytartó-tanács’ mindegyik vallásfelekezetből állandó nevelés ’s tanítási osztálya által. Legyenek ezen kívül az iskolák nyitva , minden előtt, ki a’ tanitás-móddal közelebbről megismerkedni, vagy a’ tanítványok’ haladásáról meggyőződni kívánna, illy köz ellenőrség , tanító’ ’s tanítvány’ szolgalmára buzdító hatással lenne. — Az iskolás jobbágyfiak , a’ helybeli papi ’s előjárósági—, nem különben egyház- és vármegyei felvigyázaton kívül, a’földesuré alatt is álljanak ; kinek pártofogási joga oda is terjesztessék ki, hogy növendék jobbágyai’ tanítóinak , a’gyermekek’ számához aránylag mindannyinak , az 1836: 6. czélzata szerint, ne csak marháik’ legelőjéről, hanem az ő illő élelmezési földjük ’s lakásukról, iskolaház-, gazdasági- ’s testgyakorlási kertről is gondoskodjék. Irigye meg a’földesúr, jobbágyai’műveltetésére kiadott pénze , jobb kamatot ad, mint lovai’s birkáira tett költségei, ’s őket rájok teendett illy áldozataival inkább lekötelezi, mint az 1832/6 10 által kezéből kivett borfenyitéknek sokaktól hallottam visszaohajtásával. — Sajnosan kell tapasztalnunk, miként most mintegy ellenhatásul a’ gyarapodni kellene erkölcsségnek, mint építtetnek székére a’köznép erkölcsét’s pénzét vesztegető drágánál drágább pálinkaházak ’s csapszékek, mig ugyanott helyben az iskolaház rom - v. rongyban hever, ’s iskola-alapításról olly gyéren emlékeznek ka lapjaink. (lege következik.) Sóleleismeret és tapintat a’ Politikában. (Vége.) A’ história maga nyújt legjobb tanítást, mennyire szükséges a’ legfigyelmesb tapintat Politikában a’ históriai alap’ használatára. Mutatja mindenütt, hogy egy status soha sem nőtt ’s virágzott, mint növény a’ természettörvények szerint. Van-e csak egy , melly jelen állapotja’ kifejlését, az őseredetinek lényéből ’s organicus haladását az egész közidő alatt kimutatni képes volna? A' história , a’ kifejléseknek mindenütt történetes ’s ellyes esetekben , vagy emberekben alapult okait mutatja. Épen azon legjobb, mellyel korunk bir, mind olly elven alapszik, mik a’korábbiaknak épen ellentétei , ’s igy előállásának nem vala semmi históriai alapja. Nem akarjuk itt vizsgálni: váljon ezen legjobb az újabb idő kormányzati módjában létezik e, vagy az igazságosabbá, kegyesbbé lett gondolkozásmódban, ’s az általános haladásban az okosabb felé, melly mintegy előítélet kint ural