Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-03-16 / 22. szám

Kölcsönös viszonya, «’ »magyar vakok­­intézetének a’ pennsylvaniaival Ante­­rikorban­­, a’ többi európaival. Küzlöttem 1834 ben Pennsylvaniának Philadelphiá­ban fünálló vakok-intézete’ igazgatójával Friedlaender J. R. úrral nézeth­aet az iránt: m­ikép lehetne az illy­­nemü intézeteket gyarapítni, felfedezem egyszersmind neki azon tervemet, mi­szerint a" szerencsétlen világ­talanok­ helyzetén könyörülőleg minden országban kön­nyen lehetne egyes megyéket, községeket, sőt magá­nyos személyeket is vakok-intézete’ alapítására vagy pénzalapítványok’ tételére bírni s ébreszteni, ha néhány vak­ növendékkel, kik tudományos,­­ közműi vagy han­­gárezati tekintetben kimüvelvék, megyénkinti utazások tételnének, s velők a’ hatóságok előtt próbatételek, vizsgálatok tartatnának, hogy illykép a’ szegény gyá­moltalan ’s unalom által gyötört világtalanok’ nevelteté­sének s kímüveltetésének valódi jótékonysága igazán szem­ek­be állíttathatnék, ’s a’ szándéklott czél hama­­rébb és biztosabban elévethessék. Barátom jól foga föl ezen eszmét, s valósitá is azt olly örvendetes siiker­­rel, hogy minden oldalruli segedelmezések által, a’ve­zérlete alatt levő ’s csak 1833ban épített intézet (Fried­­laender ujporosz-sziléziai születés, előbb a’ bruchsali most Freiburgba ál helyzeti vakok­ intézetének volt ta­nítója , ’s 1832ben jutott Philadelphiába) már 50 alapít­ványival bir; számszerűt 39czel Pennsylvaniábul, egyel New-Jerseyből, 3mal Delawarebul, 2vel Marylandbul Igyel Virginiabul ’s 1gyel Dél-Carolinábul; 's egészen tulajdon gyönyörű épülete van 100 növendék’ számára, közelébb tetemesen szaporított ’s jó­ fizetéssel ellátott oktató személységgel. 1837 ben megküldöm neki a’ tőlem nyomtatásban megjelent tudósítást a pesti vakok­ intéze­tének szerkezetérül, mellyben az alapitványszaporí­­tás­ eszméje bővebben ki van fejtve. Figyelmeztetem őt ez alkalommal azon eszmére, mi szerint kívánatos vol­na azon apró tövis-irattal (t­ű­ b e t ü k k e 1, JStachel­­schrift , me­lyrül érintett munkámban emlékezem , ’s mi­nővel intézetünk 1837. óta bírt már, mellynek sajtója azonban tavalyi árvízkor egészen elromlott, — folyói­ratot adni ki a' vakok’számára. Ezen eszmét is valósító Friedlaender, több oldalról nyert segedelmezés által, úgy, hogy intézetében tavaly óta valósággal jelenik is meg egy „Students magazine“­ czimű angol folyóirat, sajátnemü külön s­ajtó betűkkel (Pressschrift) nyom­tatva , mellynek 8 füzetét leírom, ’s mellynek megjele­nése körül az intézet’növendékei nem csupán a’műsze­­r­es munkákat végzik, hanem eredeti czikkeket is dol­goznak bele. Igen elmésen van választva e’havi folyóirat’czim­­képecskéje , — nyitott könyv, mellynek lapjain homorú betűkkel ezen mondat áll: „1,­ux in tenebris“ egy­ezi tapogató kézzel. Különös figyelmet bizonyított Fried­­laeuder úr irántam ’s az igazgatóságom­ alatti intézet iránt az által, hogy Schmidnek „Ostereier“ czimü igen erkölcsös tartalmú beszélyét a’ szép sajtóbetűkkel ki­­nyomatván, a’ csinosan készült igen becses munkát in­tézetünknek ajánlá e’ következő szavakban : ,,A’ v­a­­kok’ magyar tanító intézetének, különös tisztelettel, a’vakok’ pennsylvaniai taní­tó intézete, Philadelphiába­n.“ Ezenkívül még Európának legnevezetesb intézetei­vel is közelebb viszonyban áll intézetünk , mellyet a’ pak­si, londoni, bécsi, berlini, pétervári, prág­ai, ame­ster­dami, dr­ezdai, zür­ichi, kopenhágai, boroszlói, mün­cheni, stuttgarti, freiburgi, ’s mint előadóm, a’ phila­delphiai intézetek’elöljáróival fünálló levelezésem’ útján tartok fön, ’s a’nevezettek’nagyobb részétül intézetjük’ épülettervét is bírom. Ezen intézetek (mint a’ Klein F. V. cs. tanácsos és a’ bécsi vakok­ intézetének igazga­tója következő munkájából láthatni: „G­e­s­c­h­i­c­h­t­e der Ol­i­n­d­e­n­­ A­n­­s­t­al­t­e­n“ ) nagyobb részben egyes emberszerető vállalkozók által alapittattak, ’s az illető országok’lakosinak jótékonyságra hajló szellemé­ből eredt magányos adakozásoknak köszönik virágzásu­kat; csak későbben álltsa föl néhányat a’ kormány, mi az előbbi módnál kivánatos­. Ha az alapítványok’ szapo­rítására nézve fünebb is érintett munkámban előadott ’s bőven kifejtett terv , mellynek valósithatása’ tekintetébül egyes országnagyokat, a’ t. káptalanokat,­ t. megyéket ’s n. királyi városokat Írásban megkértem, valósulhat­na , mi az ismert magyar nagylelkűségnél ’s ő cs. kir. fő h­ű­s­é­g­é­n­e­k országunk’ nádorának ’s intézetünk’ fő­­pártfogójának kegyes gondoskodásánál, ’s a’ főfelügye­­léssel megbízott kitűnő buzgalmu választottság’ munkás­ságánál fogva bizton reménylhető , mint azt már néhány, időközben létesült alapítvány is mutatja: úgy intézetünk, melly az egyetemes ország’ használatára van állítva , egyike lesz a’ legnagyobb egyszersmind legjelesb illye­nemű intézeteknek; minthogy ebben olly különféle nyelvű ’s vallásu növendékek vannak, mint sehol Si­m, mi egyéb­iránt neveltetését a’ növendékeknek szerfölött nehezíti. Mily tetemes bővülést kelljen pedig az intézetnek nyernie, kitűnik abból is , hogy Magyarországban ’s a’ hozzá kapcsolt tartományokban a’ vakok’ száma mintegy 24 ezer; továbbá, hogy ez intézettel egy más gyám in­téz­etet is szükség összekapcsolni, mellyben a­ tom­pa elméjűekre vagy egyébként önmagokkal is jót tehe­tetlen vakokra gondviselés legyen, mint ez Parisban, Bécsben, Prágában, Münchenben ’s az t. már történik. Azon utasítást „m­­int kelljen a’ vak gyermeke­ket kora ifjúságuktól fogva czélszerüen nevelni,“ az ország javáról készkedve gondoskodó im­. m. kir. Helytartó-tanács elibe terjesztem; melly azt minden honunkban létező nyelvre fordittatva a’ lelké­szeknek ’s iskolatanitóknak haszonvétel végett ingyen szétküldözni kegyes volt. Ugyanabban elő vannak ter­jesztve a’ megvakulás­ okai is , mellyekre az embereket figyelmeztetni szükség,’s azon módok, mellyek szerint a’ vakságául lehető­ legczelszerűbben őrizkedhetni. V­aj­­ha ez a’­szándéklott czélt érhetné, ’s vajha a’ menthe­tetlen vakok’ számára a’könyörületes emberek’ arányla­­gos adakozása által honunkban is minél elöbb elégséges menedék alapittathatunk­ Budán mart. lökéi« 1839» Doleiaálek Aulal, a’ magyar vakok­ intézetének igazgatója ’s elöljárója­ Ecker ut a n it. Az ember’ hivatása és sorsa tulajdonokon alap­szik, mellyekkel őt a’ természet felruházta; gondolko­zása, életmódja ’s tettei nem egyebek, mint eszméinek következményei; ’s igy szép ’s örömgerjesztő , ha magas­­állásu gazdag szülők’ magzata, fonák nevelés s rokon

Next