Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-04-08 / 29. szám
lmas részről pedig, hogy több érdemes egyednek a’ dologhoz befolyása által, az egész menetelnek mintegy nagyobb ünnepély tulajdonittathassék. Mivel pedig a’ vgyes küldöttségnek az általányos uj rendbeszedési tervi’s földkönyv’ meghitelesitésén felül, a’ felek között fenforgó kérdések’ kiegyenlítése is ajánltatik, magából a’dologból foly , hogy ezen küldöttségnek a’ már törvényesen meghitelezheti rendbeszedés előtti állapot’s véghezvitt egyéb törvényes tétemény’ tekintetbe vételével ’s ezeknek az új terv vélt összeegyeztetésén kivül kötelességében áll,osztályzat iránt netalán magokat előadható nehézségeket, a’ jobbágyság és földes úr’ illetőségeinek a’ határ’ melly részéből ’s mi módon történhető kijelölése’ tárgyát, az irtványok visszavételi ’s megváltási módját, a’ legelő, tűzi ’s épületbeli faé irrás’ mennyiségét ’s mimódom használatát’ dézma’ megváltását vagy természetben kiszolgáltatását ’stb. a’ felek között kiegyenlíteni igyekezvén, mindezekről az úriszékekbe kimerítő okokkal ’s adatokkal támogatott tudósítást terjeszteni. — Mind ezek által ’s ezek’ következésiben , hozott úri ’s törvényszéki, n. m. m. k. U.tanács’s legfensőbb hely’ ítéleteinél fogva (mivel én csak ekkor látom helybenhagyatva ’s ítélet által eldöntve a’ rendbeszedési tervet) megtörtént valóságos helyszineni kihasitás ’s minden telki állomány’ számszerinti rajzolatát kimutató földabrosz, föld— könyv’s úrbéri táblázat’elkészülte után,birói kép kiküldettek által történendő meghitelesités alatt,érte rá azon törvényes téteményt,mellynél fogva a’törvényes bizonyság,tisztiügyész ’s részre nembajló földmérő (nem pedig a’ megyei küldöttség, mellyre Gy. S. ur a’végrehajtott szabályozás’meghitelesitését akarja bízni) a’ rendbeszedés előtti meghitelesitett állapot, az azonkép a’ küldöttség által meghitelesitett, ’s minden itélőszéken helybenhagyatott általányos tervvel ’s egyéb törvényes tétemények a’ rendbeszelés’ végével készült minden telki állomány’ számszerinti rajzolatát kimutató földabroszszal ’s földkönyvvel összeegyeztetése után, ezeket a’ föld’ színével is egybehasonlitván ’s helyeseknek találván meghitelesítik, ’s így ez által a’ rendbeszedésnek véget vetnek. — Czibur János: Jiteratura 9 literatemále » akadémia. Finomy ur minap azt állitá: a’ tanultság szamárság. Ezt 5 igen tanultan állitá; mert egyszerű paraszt-ész minden józansága mellett sem tudna illy mély igazságot fölfedezni. — Ezen állítás azonban koránsem olly nevezetes, hogy említést érdemelne, mert minden idő-és korban voltak emberek, a’ legvadabbat állítok, ’s ma is igen sokat látunk paradoxumokon nyargalni, de minthogy Finomy úr hihetőleg többek’ képviselője, czélszerűnek látszik azon ügyet megvizsgálnunk, mellyrül ő olly megvetőleg nyilatkozott, hogy kitűnjék : hol ’s milly nagy a’ hiba ’s igy a’még elfogulatlanok azon kedvező helyzetbe juhassanak, hol ne az ügynek váljanak ellenségeivé, hanem a’ hilányokat iparkodjanak orvoslani. Minő állat tehát az a’ literatura ? mi dolog az a’ tanulság? miféle lény az a’ tudós? —Olly kérdések ezek, mellyek’ előhozóját egész Európában csak nálunk ’s talán a törököknél nem nevetik ki; azon kérdéssel függ ez össze: vájjon nem gyalázat e az eke’ szarvát megfogni, mesteremberre lenni, kereskedést űzni, mig a’ kard mindenhez jogot ad, ’s az ököljog legrégibb birtokszerző. Dolgozni ökör is tud , a’ terhet szamár is elhordja, de munka nélkül dőzsölni, — ezt csak .... török basák tehetik, ezen előpéldáji a’ más’ zsírján éledésnek, és némelly egyedek... az utóbb megnevezendő egy két országban. A’ literatura, összeírása ’s közzététele mindannak, mit a’ természet ’s az emberi társaság felől tudhat és tudni, köteles, nemcsak egyes ember, hanem az egész faj általában. Tanultság tehát a’ természetnek ’s az emberi társaság’ viszonyinak ismerete; tudós az, ki jártas a’ természetnek ’s emberi társaság’ viszonyainak tudományiban. — Hanem ez csekélység, mondja Finomy úr; a’ ki nem keresi, megtalálja; ki nem zörget, annak megnyittatik; de a’ ki tanúl, eszét veszti; ki tudós, az ostoba. —így van a’ dolog, ki kell fejtenünk. A’ gyermek születésekor a’ táplálkozási ösztönön kívül semmi ösztönt, semmi tudást nem hoz magával e’ világra. Ezt elmondhatni egyrül, elmondhatni tiz és százról, elmondhatni egész népségről. A’ gyermek-népekben is a’ táplálkozási ösztön és munkásságon kivül nemigen mitatkozik más. De ben van a’ gyermekben az ellenhatási erő, melly őt mint egységet állítja a’természet’egységének ellenébe, melly mind magát mind a’ természetet vizsgálja, a’ hatást ’s annak eredményét szemlélgeti, ’s bizonyos jegyzéktárt készít magának az okok ’s okozatokból. Hasonló történik az egyedek, az emberek’ többi számával is, és igy lesz a’ természet’ együgyű fijaiból okoskodó nép. — Az emlékezet’puszta táblájára először is azon tárgyak hatnak föl, mellyek vagy igen kedvező vagy igen kellemetlen hatást gyakorolnak az érzékekre, vagy általjában a’ testre, így soroztatnak össze egyik oldalról a’ táplálékok , mássírul a’ mérgek, az ártalmas testek. Az élelemszerek a’ gyermek-népeknél nagyrészint a’ természet’ ölébül vétetnek, míg utóbb a’ tapasztalás arra vezérel, hogy azok mesterségesen is termeszthetők. A’ vad gyümölcs mellé igy fő utóbb szelid gyümölcs mint táplálék ’s a’ vadhús mellé szelídített állatok’ húsa. — A’ táplálkozás után leghamarébb beáll a’ ruházkodás’ szüksége. Ez a’ gyermek-népeknél úgy szólván a’ semmiig terjeszkedik. A’ déli szigetekben vannak népek, ruházatot nem ismerők, kiknél a’ nők is beérik néhány levélke takaróval, ’s egykét madártoll ékességgel. Itt a’ lakhely sem egyéb egy kis gödörnél vagy ágból font kunyhónál. Az idősebb nép jónak találja testét a’ nap’ kévésül ruha által ’s az esős időszakban a’ nedvektől hajlék által védni, így gorulodki magának ruházatot ’s lesz épitő-mesterré. A’ mint az ember egyenkint ’s tömegestül tovább mivelődikr ezen szükségeit különbözőbb módon elégíti ki, eledeleit végezettségig szaporítja, ruházatába változatosságot hoz ’s Lakhelyeit kényelmesekké építi.E’közben uj szükségei támadnak, új kényelmekkel ismerkedik meg, mellyek’ kielégítése egész föltálalási erejét szolgálatba veszi, így lesz az ember ezer-oldala ’s mindenik oldalát a’ természet más más tárgyaival hozza érintésbe. Ezen közlekedés pedig a’ természet-ismerés’ alapját veti meg. — És igy jut az ember a’ természet’ ismeretébe, igy lesz a’ természet’ismerete egy részrül szükségévé, más oldalról elheletévé.—Ez az ember’ természetközi viszonyának általányos vonata. De minthogy nem egyedül van a’ földön, hanem sok egyentárssal együtt, következik, hogy imezek iránt is viszonyainak kell kifejlődniük. E’ viszony kezdetben az erőé; az erősebb meghóditá a’ gyöngét, amaz ur, ez pedig szolga lón. — Ezen állapotból a’ másiknak kelle kifejlődni, hol a’ gyöngék szövetkeztek az erős ellen, azt megdöntendők. Lón meg- és visszahóditás, míg a’ viszonyok annyira bonyolultak , hogy az igazság’ egyszerű útját igen nehéz lón kitalálni. Meg kelle határozni, ki az ur, ki a’ szolga ? ki mivel tartozik a’ másiknak? ki mit követelhet másoktul ? És az embernek száz társasági oldala fejlődik ki, mellyeknél fogva más emberekkel érintkezék, és ezen oldalak’ ismérete szükségéve len. —Ebbül pedig az következett, hogy az embernek meg