Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-04-08 / 29. szám

lmas részről pedig, hogy több érdemes egyednek a’ dologhoz befolyása által, az egész menetelnek mintegy nagyobb ün­nepély tulajdonittathassék. Mivel pedig a’ vgyes küldöttség­nek az általányos uj rendbeszedési tervi’s földkönyv’ meg­­hitelesitésén felül, a’ felek között fenforgó kérdések’ ki­egyenlítése is ajánltatik, magából a’dologból foly , hogy ezen küldöttségnek a’ már törvényesen meghitelezheti rendbeszedés előtti állapot’s véghezvitt egyéb törvényes tétemény’ tekintetbe­ vételével ’s ezeknek az új terv vélt összeegyeztetésén kivül kötelességében áll,osztályzat iránt netalán magokat előadható nehézségeket, a’ jobbágyság és földes úr’ illetőségeinek a’ határ’ melly részéből ’s mi módon történhető kijelölése’ tárgyát, az irt­vány­o­k visszavé­teli ’s megváltási módját, a’ legelő, tűzi ’s épületbeli faé­ irrás’ mennyiségét ’s mimódom­ használatát’ dézma’ meg­váltását vagy természetben kiszolgáltatását ’s­tb. a’ felek között kiegyenlíteni igyekezvén, mindezekről az úriszék­ek­be kimerítő okokkal ’s adatokkal támogatott tudósítást terjeszteni. — Mind ezek által ’s ezek’ következésiben , hozott úri ’s törvényszéki, n. m. m. k. U.tanács’s legfensőbb hely’ ítéleteinél fogva (mivel én csak ekkor látom helybenha­­gyatva ’s ítélet által eldöntve a’ rendbeszedési tervet) megtörtént valóságos helyszineni kihasitás ’s minden telki állomány’ számszerinti rajzolatát kimutató földabrosz, föld— könyv’s úrbéri táblázat’elkészülte után,birói kép kiküldettek által történendő meghitelesités alatt,érte rá azon törvényes té­­teményt,mellynél fogva a’törvényes bizonyság,tisztiügyész ’s részre nembajló földmérő (nem pedig a’ megyei küldött­ség, mellyre Gy. S. ur a’végrehajtott szabályozás’meg­­hitelesitését akarja bízni) a’ rendbeszedés előtti meghi­­telesitett állapot, az azonkép a’ küldöttség által meghite­­lesitett, ’s minden itélőszéken helybenhagyatott általá­nyos tervvel ’s egyéb törvényes tétemények a’ rendbesze­­lés’ végével készült minden telki állomány’ számszerinti rajzolatát kimutató földabroszszal ’s földkönyvvel összee­gyeztetése után, ezeket a’ föld’ színével is egybehasonlit­­ván ’s helyeseknek találván meghitelesítik, ’s így ez ál­tal a’ rendbeszedésnek véget vetnek. — Czibur János: Jiteratura 9 literatem­ále » akadémia. Finomy ur minap azt állitá: a’ tanultság szamárság. Ezt 5 igen tanultan állitá; mert egyszerű paraszt-ész minden józansága mellett sem tudna illy mély igazságot fölfedezni. — Ezen állítás azonban koránsem olly neve­zetes, hogy említést érdemelne, mert minden idő-és kor­ban voltak emberek, a’ legvadabbat állítok, ’s ma is igen sokat látunk paradoxumokon nyargalni, de minthogy Fi­nomy úr hihetőleg többek’ képviselője, czélszerűnek lát­szik azon ügyet megvizsgálnunk, mellyrül ő olly meg­­vetőleg nyilatkozott, hogy kitűnjék : hol ’s milly nagy a’ hiba ’s igy a’még elfogulatlanok azon kedvező helyzetbe ju­hassanak, hol ne az ügynek váljanak ellenségeivé, ha­nem a’ hilányokat iparkodjanak orvoslani. Minő állat tehát az a’ literatura ? mi dolog az a’ ta­nulság? miféle lény az a’ tudós? —Olly kérdések ezek, mellyek’ előhozóját egész Európában csak nálunk ’s talán a törököknél nem nevetik ki; azon kérdéssel függ ez össze: vájjon nem gyalázat e az eke’ szarvát megfogni, mesteremberre lenni, kereskedést űzni, mig a’ kard min­denhez jogot ad, ’s az ököljog legrégibb birtokszerző. Dolgozni ökör is tud , a’ terhet szamár is elhordja, de munka nélkül dőzsölni, — ezt csak .... török basák tehe­tik, ezen előpéldáji a’ más’ zsírján éledésnek, és némelly egyedek... az utóbb megnevezendő egy két országban. A’ literatura, összeírása ’s közzé­tétele mindannak, mit a’ természet­ ’s az emberi társaság felől tudhat és tudni, köteles, nemcsak egyes ember, hanem az egész faj álta­lában. Tanultság tehát a’ természetnek ’s az emberi társaság’ viszonyinak ismerete; tudós az, ki jártas a’ természetnek ’s emberi társaság’ viszonyainak tudományi­ban. — Hanem ez csekélység, mondja Finomy úr; a’ ki nem keresi, megtalálja; ki nem zörget, annak megnyittatik; de a’ ki tanúl, eszét veszti; ki tudós, az ostoba. —így van­­ a’ dolog, ki kell fejtenünk. A’ gyermek születésekor a’ táplálkozási ösztönön kí­vül semmi ösztönt, semmi tudást nem hoz magával e’ vil­­ágra. Ezt elmondhatni egyrül, elmondhatni tiz és százról, elmondhatni egész népségről. A’ gyermek-népekben is a’ táplálkozási ösztön és munkásságon kivül nemigen mi­­­tatkozik más. De ben van a’ gyermekben az ellenhatási erő, melly őt mint egységet állítja a’természet’egységé­nek ellenébe, melly mind magát mind a’ természetet vizs­gálja, a’ hatást ’s annak eredményét szemlélgeti, ’s bizo­nyos jegyzéktárt készít magának az okok ’s okozatokból. Hasonló történik az egyedek, az emberek’ többi számával is, és igy lesz a’ természet’ együgyű fijaiból okoskodó nép. — Az emlékezet’puszta táblájára először is azon tárgyak h­atnak föl, mellyek vagy igen kedvező vagy igen kelle­metlen hatást gyakorolnak az érzékekre, vagy általjában a’ testre, így soroztatnak össze egyik oldalról a’ táplá­lékok , máss­írul a’ mérgek, az ártalmas testek. Az éle­­lemszerek a’ gyermek-népeknél nagyrészint a’ természet’ ölébül vétetnek, míg utóbb a’ tapasztalás arra vezérel, hogy azok mesterségesen is termeszthetők. A’ vad gyümölcs mellé igy fő utóbb szelid gyümölcs mint táplálék ’s a’ vadhús mellé szelídített állatok’ húsa. — A’ táplálkozás után leghamarébb beáll a’ ruházkodás’ szüksége. Ez a’ gyermek-népeknél úgy szólván a’ semmiig terjeszkedik. A’ déli szigetekben vannak népek, ruházatot nem ismerők, kiknél a’ nők is beérik néhány levélke takaróval, ’s egy­két madártoll­ ékességgel. Itt a’ lakhely sem egyéb egy kis gödörnél vagy ágból font kunyhónál. Az idősebb nép jónak találja testét a’ nap’ kévésül ruha által ’s az esős időszakban a’ nedvektől hajlék által védni, így gorulod­­ki magának ruházatot ’s lesz épitő-mesterré. A’ mint az ember egyenkint ’s tömegestül tovább mivelődikr ezen szük­ségeit különbözőbb módon elégíti ki, eledeleit végezett­ségig szaporítja, ruházatába változatosságot hoz ’s Lakhe­lyeit kényelmesekké építi.E’közben uj szükségei támadnak, új kényelmekkel ismerkedik meg, mellyek’ kielégítése e­­gész föl­tálalási erejét szolgálatba veszi, így lesz az ember ezer-oldala ’s mindenik oldalát a’ természet más más tár­gyaival hozza érintésbe. Ezen közlekedés pedig a’ ter­mészet-ismerés’ alapját veti meg. — És igy jut az ember a’ természet’ ismeretébe, igy lesz a’ természet’ismerete egy részrül szükségévé, más oldalról elheletévé.—Ez az ember’ természetközi viszo­nyának általányos vonata. De minthogy nem egyedül van a’ földön, hanem sok egyentárssal együtt, következik, hogy imezek iránt is viszonyainak kell kifejlődniük. E’ viszony kezdetben az erőé; az erősebb meghóditá a’ gyöngét, amaz ur, ez pedig szolga lón. — Ezen állapotból a’ má­siknak kelle kifejlődni, hol a’ gyöngék szövetkeztek az erős ellen, azt megdöntendők. Lón meg- és visszahóditás, míg a’ viszonyok annyira bonyolultak , hogy az igazság’ egyszerű útját igen nehéz lón kitalálni. Meg kelle hatá­rozni, ki az ur, ki a’ szolga ? ki mivel tartozik a’ másik­nak? ki mit követelhet másoktul ? És az embernek száz társasági oldala fejlődik ki, mellyeknél fogva más embe­rekkel érintkezék, és ezen oldalak’ ismérete szükségéve len. —Ebbül pedig az következett, hogy az embernek meg

Next