Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-04-11 / 30. szám

119 N­­o­r­e­c­z András. De N­. J. urnak, mint felhívott értesítéséből kitetszik nemcsak ezen sorozat ellen, mit csak az 5ik pontban érde­kel, volt észrevétele , hanem , — és pedig különösen — az általa felhozott többi pont’törvény általi elhatározását is sür­gette.Ilogy pedig ezen pontok,jelesen az 1.2.3.6.7ik,Gyórs ur által eldöntve nincsenek,sőt némelly közülök,’s ezek közt a’ adik is, h­­elly azonban még akkor közrebocsátva nem is volt, másként, mint törvény által, el sem dönthetők, kiki ál­­tal fogja látni. Pedig bár ezek a’ szabályzást teljes­ lehet­­lenné nem teszik is,még sem tagadhatni,sem azt, hogy miat­­tok a’rendbeszedés gyakran nevezetes áldozatba kerül, sem azt, hogy törvény általi eldöntetésök után a’szabályozás ke­vesebb zavarral, idő- ’s költség-pazérlással lenne össze­kötve. Még a’ beltelekre nézve sem vagyunk tisztában, pe­dig ennek az illetőségnél több vagy kevesebbsége a’ ka­szálóba v. szántóföldbe tudatik be. — De ha egyes tagok bármi éles címével magyarázzák a’ törvényt, kit fog az kö­telezni?; v. ha valaki talán, mert érdeke kívánja, talán mert az illyetén magyarázatot körén túl terjeszkedésnek tartja (mi a’ törvényhatóságoktól is áll) szorosan ragaszkodik a’ megírt szavakhoz,— mi valóban mindennapi eset, — ki fog benne biró lenni? A’ kormány’bülcsesége kétségkívül el fogja e kérdést dönteni. De ezélszerűbb-e, hogy a’ törvény’ magyarázata egyoldalúlag,azaz a’ törvény­hozó hatalomnak csak egyik ága által történjék ? kivált midőn most az egész együtt van. Ezen kívül a’ kormány is csak egyes esetekre szorítkozhatik, ’s a’ mennyire illyenkor a’ pert mindig visz­­szaküldi, a’ czél természetesen csak hátrább marad, ’s a’ közügy szenved; hozájárul, hogy a’ kormány’ intézvénye, melly egyes cseteket egyenlít­ ki, jobbadán csak azon me­gyében, ’s annak közelében jó köztudomásra, hol az eset e­­lőfordult; a’ messzibb fekvő megyék ismét azon zavarban lehetnek; — ellenben a’ törvény mindent teljes publicitásra hoz. — Valóban e’ pontok sokkal érdekesbek, mint talán első tekintetre lenni látszanak. Én jelenleg is számos vég­rehajtott mérést tudok, mellyek e’ pontok’ felvilágosítására várván már hosszabb idő óta hevernek. Fia számba vesz­­szük mind ezen hátramaradást, mind azt, hogy a’ földjavi­­tás illyenkor legalább nagyobb részint elmaradni szokott, reilly tetemes kár ez az egyesekre ’s az egész hazára ! De nézetem szerint a’ törvény­ iránti általányos hódolatba sem ütközik a’ törvény’ felvilágosításának, ’s a’ gyakorlatra alkalmasba tételének kívánása, mert épen azon tisztelet, melly tettleg csak a’pontos követésben mutatkozhatik, teszi kötelességünkké, hogy a' törvényhozó testet a’ fogyatkozá­sokra illendően figyelmeztessük. Különben is a’józan hala­dásnak egyik legkitűnőbb jelleme a’ törvények’olly világos és meghatározott léte, minélfogva senki által félre nem magyaráztathatnak. Különösen pedig épen az úrbéri tör­vény’természete kíván olly egyszerűséget ’s világosságot, mellyet a’jobbágy is, kinek érdeke forog fen, teljesen fel­foghasson ’s félre soha ne érthessen. Nem is az a’ kivonat, hogy a’ törvényhozó testület minden egyes esetet kimerít­sen , ez lehetetlen , hanem csak az, hogy az általán­os elve­ket, minden, az úrbéri állománynál’s annak szabályzatánál előforduló különnemű tárgyra ’s cselekvényre különösen határozza­ meg. Valóban ki a’ gyakorlati nehézségeket részvevőleg érzi, lehetetlen szívből nem óhajtania,hogy bár minden törvényhatóság kezetfogva sürgetné követei által a’ fen megírt kétes pontoknak, ’s azokhoz hasonló,talán má­soknak is az együttlevő orsz.gyűlésen leendő minél előbbi eldöntetését, mit hogy ns Borsod megye meg is tett, kedves szerencsém van nyilványitani. [Folytatása kitcetkezik.) literatura, ht eveit av öli a eilt a de miit. (Vég­e.) A literatorok reszerül nem olly nagy e’ tekintetben a’ hiba,mint az olvasó közönségéről.Magyarországnak mindig voltak jeles fejei, jeles kezű emberei, de azok többnyire ha­zán kívül voltak alkalmaztatást keresni kénytelenek. Ma is volna közöttünk elég férfi, a’ literaturát kezelni tudó, ha a’ körülmények is annyira akarnák, mint épen nem akarják. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, mintha tanult egyedeink a’tudományokban általjában ott állnának, hol a’ fölnevezett boldogabb országok’ literatúrai, mi az intéze­tek’ hi­ánya miatt kezdők vagyunk, serviservorum scientia­­rum, de annyit merek állítani, hogy mihelyt a’ literatura’fo­­lyama rendes ágyba vergődnék, egyedek’ szűkében ma sem lennénk,’s igen kevés év múlva vetekedni állhatnánk ki a’ borostyánosakkal. A’ literatorok’ részérűl tehát aránylag jól le van nyomva a’ serpenyű, ’s az egész baj-orvoslás abban állna: süker által tüzelni a’ tehetségeket fejlődésre, hala­dásra,— süker által buzdítani a’tudókat könyvirásra. — Annál nehezebb a’bajon az olvasó közönség’ részérül segí­teni. Ha a’ kényszerítő rendszer’ barátja volnék , azt mon­danám : kiki köteleztessék tehetsége szerint könyveket sze­rezni. De az annyit tenne, mint bottal hajtani nyúl után az agarat. Magára kell tehát a’dolog’fejlését hagynunk és csak közvetve munkálkodhatunk mellette. E’ közvetve­ munkál­­kodás mintegy következőkből áll: A’ közép, polgári osztályt magyarosítani, melly jókora számú, ’s a’könyvek’szüksé­gét érezni elég műveit. Ha a’ polgárság literatúrai szüksé­gét magyar forrásául képes és akarja meríteni, az ügy félig mentve van. Ennek magyarosodása az iskolák­ ’s törvé­nyektől várható, mire a’ jelen országgyűlés a’ legszebb lé­péseket tévé. A’magyar színészet is, mint segédszer, ide sorozandó. A’ nép’ állapotának javulása ’s a’ nép’ mivelő­­dése szinte igen virágoztathatná a’ népi literaturát. De e’ két dolog csak együttvéve segít az ügyön. Ha a’ nép durva, nem érzi a’literatura’ szükséget; ha szegény,az érzett szük­séget sem elégítheti ki. Mindenik pedig czélszerű intéz­kedések­ ’s kedvező körülményektől függ : a’ kedvező kö­rülmények kifejtik a’ literaturát, ’s a’ literatura hintette mivelődés kedvező körülményeket, szerencsés helyzetet készít a’ népnek. — Literaturánk azonban jelenleg és ha­mar serkentést, ápolást sem a’ néptü­l sem a’ nem magyar­ajkú középosztálytul nem várhat,­itt csak az idő fejtheti ki a’jó vetést; az, a’ mire támaszkodhatik tehát, a’ középosz­tálynak magyar része, ’s a’ birtokos nemesség a’ papsággal ’s hivatalbeliekkel együtt. A’közép­ osztály’ magyar része nem­ volna csekély, ha eléggé ki volna fejlődve a’ köny­vek’ eldeletéhez. De e’ tekintetben igen ázsiaiak vagyunk, az érzékek’ csiklandásit a’ szellemi gyönyörök felett óhaj­tók, mulatságul nem tanulmányt keresők, hanem vagy a’ semmi­tevést, vagy a’ lakomázást, áldomásozást, pipázást ’s­tb. Itt még ébredni kell ’s Auróra istennőt kérni, szün­tesse mákonyát. —Literaturánk’megmentése jelenleg a’ birtokos nemességtül függ, azoktól, kik a’ föld’ birtoko­sai, kik a’ megyék, az ország’ képviselői. De az eddigi utón ők sem mentik meg az ügyek Itt csak köz lelkesü­lés létesíthet valamit. Minden harmadik nap felednie kellene ennek, hogy van külföldi literatura, ’s meggondolnia, hogy magyarul olvasni kötelessége, ha nyelvét meg akarja men­teni. Mert valóban azon ponton vagyunk, hogy a’ nem­zeti szempontot felejtve, kétkedjünk: nem volna e szeren­cse, ha hajónkat a’ német literatura’ Dunájára bocsátjuk, a­ helyett hogy a’Rákos’ sekélységen toljuk, huzzuk saj­­kácskánkat. De szégyen arra , ki nemzetiségét felejtve illyesmit mer tanácsolni; az ügy megmenthető, literatu­­ránk fölvirágozható, ’s a’ magyar, mint magyar nemzet, a’

Next