Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-04-11 / 30. szám
119 Norecz András. De N. J. urnak, mint felhívott értesítéséből kitetszik nemcsak ezen sorozat ellen, mit csak az 5ik pontban érdekel, volt észrevétele , hanem , — és pedig különösen — az általa felhozott többi pont’törvény általi elhatározását is sürgette.Ilogy pedig ezen pontok,jelesen az 1.2.3.6.7ik,Gyórs ur által eldöntve nincsenek,sőt némelly közülök,’s ezek közt a’ adik is, helly azonban még akkor közrebocsátva nem is volt, másként, mint törvény által, el sem dönthetők, kiki által fogja látni. Pedig bár ezek a’ szabályzást teljes lehetlenné nem teszik is,még sem tagadhatni,sem azt, hogy miattok a’rendbeszedés gyakran nevezetes áldozatba kerül, sem azt, hogy törvény általi eldöntetésök után a’szabályozás kevesebb zavarral, idő- ’s költség-pazérlással lenne összekötve. Még a’ beltelekre nézve sem vagyunk tisztában, pedig ennek az illetőségnél több vagy kevesebbsége a’ kaszálóba v. szántóföldbe tudatik be. — De ha egyes tagok bármi éles címével magyarázzák a’ törvényt, kit fog az kötelezni?; v. ha valaki talán, mert érdeke kívánja, talán mert az illyetén magyarázatot körén túl terjeszkedésnek tartja (mi a’ törvényhatóságoktól is áll) szorosan ragaszkodik a’ megírt szavakhoz,— mi valóban mindennapi eset, — ki fog benne biró lenni? A’ kormány’bülcsesége kétségkívül el fogja e kérdést dönteni. De ezélszerűbb-e, hogy a’ törvény’ magyarázata egyoldalúlag,azaz a’ törvényhozó hatalomnak csak egyik ága által történjék ? kivált midőn most az egész együtt van. Ezen kívül a’ kormány is csak egyes esetekre szorítkozhatik, ’s a’ mennyire illyenkor a’ pert mindig viszszaküldi, a’ czél természetesen csak hátrább marad, ’s a’ közügy szenved; hozájárul, hogy a’ kormány’ intézvénye, melly egyes cseteket egyenlít ki, jobbadán csak azon megyében, ’s annak közelében jó köztudomásra, hol az eset előfordult; a’ messzibb fekvő megyék ismét azon zavarban lehetnek; — ellenben a’ törvény mindent teljes publicitásra hoz. — Valóban e’ pontok sokkal érdekesbek, mint talán első tekintetre lenni látszanak. Én jelenleg is számos végrehajtott mérést tudok, mellyek e’ pontok’ felvilágosítására várván már hosszabb idő óta hevernek. Fia számba veszszük mind ezen hátramaradást, mind azt, hogy a’ földjavitás illyenkor legalább nagyobb részint elmaradni szokott, reilly tetemes kár ez az egyesekre ’s az egész hazára ! De nézetem szerint a’ törvény iránti általányos hódolatba sem ütközik a’ törvény’ felvilágosításának, ’s a’ gyakorlatra alkalmasba tételének kívánása, mert épen azon tisztelet, melly tettleg csak a’pontos követésben mutatkozhatik, teszi kötelességünkké, hogy a' törvényhozó testet a’ fogyatkozásokra illendően figyelmeztessük. Különben is a’józan haladásnak egyik legkitűnőbb jelleme a’ törvények’olly világos és meghatározott léte, minélfogva senki által félre nem magyaráztathatnak. Különösen pedig épen az úrbéri törvény’természete kíván olly egyszerűséget ’s világosságot, mellyet a’jobbágy is, kinek érdeke forog fen, teljesen felfoghasson ’s félre soha ne érthessen. Nem is az a’ kivonat, hogy a’ törvényhozó testület minden egyes esetet kimerítsen , ez lehetetlen , hanem csak az, hogy az általános elveket, minden, az úrbéri állománynál’s annak szabályzatánál előforduló különnemű tárgyra ’s cselekvényre különösen határozza meg. Valóban ki a’ gyakorlati nehézségeket részvevőleg érzi, lehetetlen szívből nem óhajtania,hogy bár minden törvényhatóság kezetfogva sürgetné követei által a’ fen megírt kétes pontoknak, ’s azokhoz hasonló,talán másoknak is az együttlevő orsz.gyűlésen leendő minél előbbi eldöntetését, mit hogy ns Borsod megye meg is tett, kedves szerencsém van nyilványitani. [Folytatása kitcetkezik.) literatura, ht eveit av öli a eilt a de miit. (Vége.) A literatorok reszerül nem olly nagy e’ tekintetben a’ hiba,mint az olvasó közönségéről.Magyarországnak mindig voltak jeles fejei, jeles kezű emberei, de azok többnyire hazán kívül voltak alkalmaztatást keresni kénytelenek. Ma is volna közöttünk elég férfi, a’ literaturát kezelni tudó, ha a’ körülmények is annyira akarnák, mint épen nem akarják. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, mintha tanult egyedeink a’tudományokban általjában ott állnának, hol a’ fölnevezett boldogabb országok’ literatúrai, mi az intézetek’ hiánya miatt kezdők vagyunk, serviservorum scientiarum, de annyit merek állítani, hogy mihelyt a’ literatura’folyama rendes ágyba vergődnék, egyedek’ szűkében ma sem lennénk,’s igen kevés év múlva vetekedni állhatnánk ki a’ borostyánosakkal. A’ literatorok’ részérűl tehát aránylag jól le van nyomva a’ serpenyű, ’s az egész baj-orvoslás abban állna: süker által tüzelni a’ tehetségeket fejlődésre, haladásra,— süker által buzdítani a’tudókat könyvirásra. — Annál nehezebb a’bajon az olvasó közönség’ részérül segíteni. Ha a’ kényszerítő rendszer’ barátja volnék , azt mondanám : kiki köteleztessék tehetsége szerint könyveket szerezni. De az annyit tenne, mint bottal hajtani nyúl után az agarat. Magára kell tehát a’dolog’fejlését hagynunk és csak közvetve munkálkodhatunk mellette. E’ közvetve munkálkodás mintegy következőkből áll: A’ közép, polgári osztályt magyarosítani, melly jókora számú, ’s a’könyvek’szükségét érezni elég műveit. Ha a’ polgárság literatúrai szükségét magyar forrásául képes és akarja meríteni, az ügy félig mentve van. Ennek magyarosodása az iskolák ’s törvényektől várható, mire a’ jelen országgyűlés a’ legszebb lépéseket tévé. A’magyar színészet is, mint segédszer, ide sorozandó. A’ nép’ állapotának javulása ’s a’ nép’ mivelődése szinte igen virágoztathatná a’ népi literaturát. De e’ két dolog csak együttvéve segít az ügyön. Ha a’ nép durva, nem érzi a’literatura’ szükséget; ha szegény,az érzett szükséget sem elégítheti ki. Mindenik pedig czélszerű intézkedések ’s kedvező körülményektől függ : a’ kedvező körülmények kifejtik a’ literaturát, ’s a’ literatura hintette mivelődés kedvező körülményeket, szerencsés helyzetet készít a’ népnek. — Literaturánk azonban jelenleg és hamar serkentést, ápolást sem a’ néptül sem a’ nem magyarajkú középosztálytul nem várhat,itt csak az idő fejtheti ki a’jó vetést; az, a’ mire támaszkodhatik tehát, a’ középosztálynak magyar része, ’s a’ birtokos nemesség a’ papsággal ’s hivatalbeliekkel együtt. A’közép osztály’ magyar része nem volna csekély, ha eléggé ki volna fejlődve a’ könyvek’ eldeletéhez. De e’ tekintetben igen ázsiaiak vagyunk, az érzékek’ csiklandásit a’ szellemi gyönyörök felett óhajtók, mulatságul nem tanulmányt keresők, hanem vagy a’ semmitevést, vagy a’ lakomázást, áldomásozást, pipázást ’stb. Itt még ébredni kell ’s Auróra istennőt kérni, szüntesse mákonyát. —Literaturánk’megmentése jelenleg a’ birtokos nemességtül függ, azoktól, kik a’ föld’ birtokosai, kik a’ megyék, az ország’ képviselői. De az eddigi utón ők sem mentik meg az ügyek Itt csak köz lelkesülés létesíthet valamit. Minden harmadik nap felednie kellene ennek, hogy van külföldi literatura, ’s meggondolnia, hogy magyarul olvasni kötelessége, ha nyelvét meg akarja menteni. Mert valóban azon ponton vagyunk, hogy a’ nemzeti szempontot felejtve, kétkedjünk: nem volna e szerencse, ha hajónkat a’ német literatura’ Dunájára bocsátjuk, a helyett hogy a’Rákos’ sekélységen toljuk, huzzuk sajkácskánkat. De szégyen arra , ki nemzetiségét felejtve illyesmit mer tanácsolni; az ügy megmenthető, literaturánk fölvirágozható, ’s a’ magyar, mint magyar nemzet, a’