Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-05-02 / 36. szám
történik jogaimra nézve olly sérv, ha szabad akaratomból, nemzetem virágzására egyszer jövedelmem 115 részét adom, mint ha több esztendőig vámot fizetek. De édes honfim úgy , csak valaha rá kerül a’ sor még is, hogy a’ kiváltságos rész is létesítsen egy nagy országos vállalatot, a’ mit eddig nem tett, mert Ludoviceum, m. tud. társaság és sokíraás intézet, nem úgy tekinthetők mint országos vállalatok, hanem mint néhány jó hazafi adakozásiból eredő és csupán az ország párfogásával megajándékozott intézetek. Valóban bár eddig törvény nem kényszerít illy vállalatokra, tulajdon haszonkeresés ’s illedelem is bírhatna valahára már illyesekre. De ki áll nekem jót, nem leszek e törvény által is illy vállatokra fizetni köteles, miután látjuk a’ nemzeti szinház-felépitésre ’s egyéb illy nemzeti czélokra több megyének ajánló utasításit ? Úgy tartom, elkerülhetlenül ma egy, holnap más intézetre segedelem fog kivántatni,nem volna előbb a’nemzeti Bank’felállítására egyszer adni nagyobb mennyiséget, mellynek jövedelméből előhozandó javaslatom szerint mintegy nemzeti kincstárból lehetne több országos szükséget födezni, mint részenként tán annyit, ha nem többet az országházra, játékszínre, politechnikumra, vakok, némák intézetére, Ludoviceumra, múzeumra’stb. ajánlani? ’s mindezen részleges ajánlatok mellett sem volna nemzeti Bank, nem volna országos jövedelem, minden uj alkalomkor uj meguj ajánlás kivántalnék. Ne biztass pedig édes honfim! hiú rervénynyel, mintha a’RR. és RR. erre nem állanának, mást tanúsítnak több törvényhatóságunk bölcs utasításai, sőt az országos RRek felírásai, hála az égnek, megismerte a’ nemzet hátramaradását, óriási lépésekkel szükség az elmulasztottat utolérni, nem szánják százan tenni áldozatokat, de elkerülhetlenül szükségesnek látandják,a’ nem adakozók szoríttatását is. A’ mit tehát adnunk kell, adjuk előbb, igy előbb aratunk hasznot „bis dat qui cito dat.” Azon aggodalmon, mintha más esetben is netalán subsidium kivántatnék, országunk alkotmányában elegendő biztosítást lelhelni. Utoljára még szükségesnek tartom megfejteni, hogyan gyümölcsözhetne legczélszerűbben e’ nemzeti Bank, mert sok hiszem felakad az eddigi országos vállalatok nem sikerülten, nem bízván ennek is jobb jövendőjében. — Nézetem szerint lehetne ezen Bank jövedelmit az ország szükségeire, u. m. országházra, játékszínre, ludoviceumra, politechnicumra, múzeumra,’stb.’s egyéb adandó nemzeti segedelemre is fordítani; tőkéjét szinte létesítendő vállalatokra kamatositanám bukhatatlan biztosíték mellett, ’s igy mostani pénztárunk szerint nem egyes személyeknek hanem vállalkozó társaságoknak adnám kamatra. Mihelyest t. i. részvényeken alapult bármelly nemzeti biztos czélra törekvő társaság összeállana, ’s munkába vett vállalatára bizonyos pénzmennyiséget tettleg fordítana ’s a’ nemzeti Bankhoz kölcsönért folyamodnék, száztól ötös kamat mellett illy társaságnak a’ tőke-visszatérésig annyit a’ mennyit e’ társaság tettleg vállalatára kiad, kölcsön fejében adnám. De illy kölcsönért nemcsak a’társaság hanem egyes részvényesei is mindenestül jót állnának. Reményiem, igy eleggé biztosíttatnék a’ tőké ; reményiem azt is, hogy egyesületi vállalatokra beruháztatása hitelét szaporítaná, ’s tán 20, 30, 50 millió ft bankjegyeknek (bikieteknek (miután ezek is nem az eredeti tiz millióba, hanem készpénz helyett vállalkozó társaságoknak kölcsönre adva szinte ezekben biztosítást lennének) országon kívül is hitelt szerezne. Észrevettem több banknál ezt, hol a’ jegyek tőkéjüket háromszor is felülmúlják, ’s igy a’ bank alapítóji becsületin lelhetni biztosságot, még is hitelük van ! — hátha tervem szerint akármennyi millió kiadandó bankjegy mind egyesületi vállalkozásra volna beruházva, igy egy sem lévén fundus nélkül, nem volna e hitele? Milly hatást tenne pedig országunk állapotjára, milly rúgást az iparterjesztésre , ha akár vasúti, akár csatornás, akár posztó-, czukor-, bőr-, selyem -stb. gyárra 10—50 millió ft fordíttatnék! milly esztendei jövedelme, úgyszólván kimeríthetetlen nemzeti kincstára lenne az országnak’s hasznos közintézetekre fordítandó, vagy tán előfordulandó subsidiumokra is! ’s ezt mind édes honfim! csak egy évix 5 részét tevő jövedelmedbe kerülne, raellyből úgy is a’ mondottak szerint adnod kell. R. K. »Vemni felvilágosítások a' pesti magyar színház’ dolgában. (45 és Bajza állításai ellen.) „Nem kár, sőt kötelessége minden igazságbarátnak fáradságát nem kimélve, időt nem sajnálva világosságra hozni az ámításokat és megismertetni az áraitokat“ Így szól Bajza ur a’ hirnöki álnevű 45 elleni legújabb philippicájában, ’s vele e’ részben ki ne fogna kezet ? de egyszersmind ki ne követelné attól, ki közönség előtt közügyben lép fel, hogy állítása ne felületes, hanem kimerítő, ’s adatokra épített legyen ? ’s czélul ne csupán azt tűzné ki, hogy ellenfelét bármelly fegyverrel legyőzve egyik postanaptól másikig örülhessen, hanem hogy a’ szóba hozott dolgok tisztán állíttassanak elő? Különben az e’féle csupán személyek és személyesség körül forgó vitakodásnak nem igen van más érdeke a’ közönségre nézve, mint egy spanyol bikavagy angol kakas-viadalnak, melly a’ vérben füresztett körmök és orrok, törött szarvak ’s karmolások’ látásában gyönyörködőket mutatja ugyan, de az ügynek inkább árt mint használ, mivel a’ közönség’ nagyrésze könnyen mystificálható, egy részre szintúgy mint másikra, könnyen partra szakad , ’s ott, hol egyesitett erővel egy czélra kellene munkálkodnia, az egymással tusakodásban kifáradt gladiátorok között könnyen harmadik foglalja el a’ csatatért. ’S vájjon nem illy vitáknak vagyunk e naponként tanuji a’ magyar színház ügyében ? legközelebb nem illyen ő az is, melly 45 és Bajza ur közt olly kíméletlen hevességgel folytattatik ? azonban hozzám teljességgel nem tartozván: egymást miféle czimekkel illetik, czélom egyedül annak kimutatása, hogy sem 45 sem Bajza úr állítási nem állanak , ’s jelenleg színházi dolgainkat feszült figyelemmel kísérő közönség megóvása attól, hogy adatok hiányában tévedések tömkelegébe vezettessék. 45. Bajza urat mint volt színház igazgatót rész gazdálkodás miatt vádolván, állítja, hogy Bajza úr 10 hónapi igazgatása alatt 39,584 ft és 34 krt, az igazgató választmány pedig másféléves idő alatt 68,559 ft 46 krt költött be ! Előre bocsátva, hogy itt csak azon summákról lehet szó, mellyek a’ részvényes társaság pénztárába mai napig valósággal befolytak,’s onnan a’szükséges költségek födözésére elégtelen színházi mutatványok jövedelmének pótlásául időnként kifizettettek; a’ dolog igy áll: ’s ki benne kételkednék, felőle a’ kezeim közt levő számadásokból akármelly pillanatban meggyőződhetik. Váltóban A’ részvényesek mai napig befizettek : 37,800 ft. kr. 1837. aug. 22. sept.lsejeig bérletekből, ’s e’ napokon bérlet-felfüggesztéssel adatott darabok’jövedelméből megmaradt 17,500 ft — kamat fejében a’ társaság tőkepénzeitől fizettetett.....................................................442 ft 51 Ismét...................................................... 1300 ft — összesen 57,042 ft 51