Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-02 / 36. szám

történik jogaimra nézve olly sérv, ha szabad akaratom­ból, nemzetem virágzására egyszer jövedelmem 115 részét adom, mint ha több esztendőig vámot fizetek. De édes hon­­fim­­ úgy , csak valaha rá kerül a’ sor még is, hogy a’ kiváltságos rész is létesítsen egy nagy országos vállala­tot, a’ mit eddig nem tett, mert Ludoviceum, m. tud. tár­saság és sokíraás intézet, nem úgy tekinthetők mint országos vállalatok, hanem mint néhány jó hazafi adakozásiból eredő és csupán az ország párfogásával megajándékozott intéze­tek. Valóban bár eddig törvény nem kényszerít illy vál­lalatokra, tulajdon haszonkeresés ’s illedelem is bírhatna valahára már illyesekre. De ki áll nekem jót, nem leszek e törvény által is illy vállatokra fizetni köteles, miután látjuk a’ nemzeti szinház-felépitésre ’s egyéb illy nemzeti czélokra több megyének ajánló utasításit ? Úgy tartom, el­­kerülhetlenül ma egy, holnap más intézetre segedelem fog kivántatni,nem volna előbb a’nemzeti Bank’felállítására egyszer adni nagyobb mennyiséget, mellynek jövedelmé­ből előhozandó javaslatom szerint mintegy nemzeti kincs­tárból lehetne több országos szükséget födezni, mint ré­szenként tán annyit, ha nem többet az országházra, játék­színre, politechnikumra, vakok, némák intézetére, Ludo­­viceumra, múzeumra’s­tb. ajánlani? ’s mind­ezen részleges ajánlatok mellett sem volna nemzeti Bank, nem volna or­szágos jövedelem, minden uj alkalomkor uj meguj ajánlás kivántalnék. Ne biztass pedig édes honfim! hiú rervény­­nyel, mintha a’RR. és RR. erre nem állanának, mást tanú­sítnak több törvényhatóságunk bölcs utasításai, sőt az or­szágos RRek felírásai, hála az égnek, megismerte a’ nem­zet hátramaradását, óriási lépésekkel szükség az elmu­lasztottat utolérni, nem szánják százan tenni áldozatokat, de elkerülhetlenül szükségesnek látandják,a’ nem adakozók szoríttatását is. A’ mit tehát adnunk kell, adjuk előbb, igy előbb aratunk hasznot „bis dat qui cito dat.” Azon aggo­dalmon, mintha más esetben is netalán subsidium kiván­­tatnék, országunk­ alkotmányában elegendő biztosítást lelhelni. Utoljára még szükségesnek tartom megfejteni, hogyan gyümölcsözhetne legczélszerűbben e’ nemzeti Bank, mert sok hiszem felakad az eddigi országos vál­lalatok nem sikerülten, nem bízván ennek is jobb jöven­dőjében. — Nézetem szerint lehetne ezen Bank jövedelmit az ország szükségeire, u. m. országházra, játékszínre, ludo­­viceumra, politechnicumra, múzeumra,’s­tb.’s egyéb adan­dó nemzeti segedelemre is fordítani; tőkéjét szinte léte­sítendő vállalatokra kamatositanám bukhatatlan biztosí­ték mellett, ’s igy mostani pénztárunk szerint nem egyes személyeknek hanem vállalkozó társaságoknak adnám ka­matra. Mihelyest t. i. részvényeken alapult bármelly nem­zeti biztos czélra törekvő társaság összeállana, ’s munkába vett vállalatára bizonyos pénzmennyiséget tettleg fordítana ’s a’ nemzeti Bankhoz kölcsönért folyamodnék, száztól ötös kamat mellett illy társaságnak a’ tőke-visszatérésig annyit a’ mennyit e’ társaság tettleg vállalatára kiad, kölcsön fejében adnám. De illy kölcsönért nemcsak a’társaság ha­nem egyes részvényesei is mindenestül jót állnának. Re­ményiem, igy eleggé biztosíttatnék a’ tőké ; reményiem azt is, hogy egyesületi vállalatokra beruháztatása hitelét sza­porítaná, ’s tán 20, 30, 50 millió ft bankjegyeknek (bikie­teknek (miután ezek is nem az eredeti tiz millióba, hanem kész­pénz helyett vállalkozó társaságoknak kölcsönre adva szinte ezekben biztosítást lennének) országon kívül is hi­telt szerezne. Észrevettem több banknál ezt, hol a’ je­gyek tőkéjüket háromszor is felülmúlják, ’s igy a’ bank alapítóji becsületin lelhetni biztosságot, még is hitelük van ! — hátha tervem szerint akármennyi millió kiadandó bankjegy mind egyesületi vállalkozásra volna beruházva, igy egy sem lévén fundus nélkül, nem volna e hitele? Milly hatást tenne pedig országunk állapotjára, milly rú­gást az ipar­terjesztésre , ha akár vasúti, akár csatornás, akár posztó-, czukor-, bőr-, selyem -stb. gyárra 10—50­ millió ft fordíttatnék! milly esztendei jövedelme, úgy­szól­ván kimeríthetetlen nemzeti kincstára lenne az országnak’s hasznos közintézetekre fordítandó, vagy tán előfordulandó subsidiumokra is! ’s ezt mind édes honfim! csak egy évi­­x 5 részét tevő jövedelmedbe kerülne, raellyből úgy is a’ mondottak szerint adnod kell. R. K. »Vemni felvilágosítások a' pesti magyar színház’ dolgában. (45 és Bajza állításai ellen.) „Nem kár, sőt kötelessége minden igazságbarátnak fáradságát nem kimélve, időt nem sajnálva világosságra hozni az ámításokat és megism­ertetni az áraitokat“ Így szól Bajza ur a’ hirnöki álnevű 45 elleni legújabb philippicájá­­ban, ’s vele e’ részben ki ne fogna kezet ? de egyszersmind ki ne követelné attól, ki közönség előtt közügyben lép fel, hogy állítása ne felületes, hanem kimerítő, ’s adatokra épí­tett legyen ? ’s czélul ne csupán azt tűzné ki, hogy ellen­felét bármelly fegyverrel legyőzve egyik postanaptól má­sikig örülhessen, hanem hogy a’ szóba hozott dolgok tisztán állíttassanak elő? Különben az e’féle csupán személyek és személyesség körül forgó vitakodásnak nem igen van más érdeke a’ közönségre nézve, mint egy spanyol bika­vagy angol kakas-viadalnak, melly a’ vérben füresztett körmök és orrok, törött szarvak ’s karmolások’ látásában gyönyörködőket mutatja ugyan, de az ügynek inkább árt mint használ, mivel a’ közönség’ nagyrésze könnyen mysti­­ficálható, egy részre szintúgy mint másikra, könnyen partra szakad , ’s ott, hol egyesitett erővel egy czélra kellene munkálkodnia, az egymással tusakodásban kifáradt gladi­átorok között könnyen harmadik foglalja el a’ csatatért. ’S vájjon nem illy vitáknak vagyunk e naponként tanuji a’ magyar színház ügyében ? legközelebb nem illyen ő az is, melly 45 és Bajza ur közt olly kíméletlen hevességgel folytattatik ? azonban hozzám teljességgel nem tartozván: egymást miféle czimekkel illetik, czélom egyedül annak kimutatása, hogy sem 45 sem Bajza úr állítási nem álla­nak , ’s jelenleg színházi dolgainkat feszült figyelemmel kísérő közönség megóvása attól, hogy adatok hiányában tévedések­ tömkelegébe vezettessék. 45. Bajza urat mint volt színház­ igazgatót rész gaz­dálkodás miatt vádolván, állítja, hogy Bajza úr 10 hó­napi igazgatása alatt 39,584 ft és 34 krt, az igazgató választmány pedig másféléves idő alatt 68,559 ft 46 krt köl­töt­t be ! Előre bocsátva, hogy itt csak azon summákról le­het szó, mellyek a’ részvényes társaság pénztárába mai napig valósággal befolytak,’s onnan a’szükséges költsé­gek födözésére elégtelen színházi mutatványok jövedel­mének pótlásául időnként kifizettettek; a’ dolog igy áll: ’s ki benne kételkednék, felőle a’ kezeim közt levő szám­adásokból akármelly pillanatban meggyőződhetik. Váltóban A’ részvényesek mai napig befizettek : 37,800 ft. kr. 1837. aug. 22. sept.­lsejeig bérletek­ből, ’s e’ napokon bérlet-felfüggesztéssel adatott darabok’jövedelméből megmaradt 17,500 ft — kamat fejében a’ társaság tőkepénzei­től fizettetett.....................................................442 ft 51 Ismét...................................................... 1300 ft — összesen 57,042 ft 51

Next