Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-08-08 / 64. szám
none , a' s. pataki anyaiskola’ egyik első ragyogása csillaga, a’ bölcselkedés’ itteni nagyhírű ’s nevű tanítója, a’ dönti doctus Szentgyörgyi János, aggkora miatt, naponkénti gyengülését érezvén’s a’ közönség is látván előre , hogy ennek tanitószéke nem sokára megüresülend, előre gondoskodott olly alkalmas tagról, ki által a’ roskadozó nagyhírű tanítónak sebes léptekkel közelitő elhunyta után annak tanitói székét betölthetné, ’s a’ közfigyelem B. Nagy Pálra vala intézve, ki tudósitaték is az iránt, hogy a’ bölcselkedés tudományának tanítására magát készítve várja a’ felszólítást, mihelyt tudósittatik, jőjön haza az érdeklett tanitói szék’ elfoglalására. —Bókolva hódolt ő a’ köz kívánatnak, ’s minden idejét a’ maga ezen tekintetbeni kiképezésire forditá. Azonban a’ bölcselkedést a’ szépen virágzó losonczi oskolában nagy hírrel és sikerrel tanított Rozgonyi József, a’ Szentgyörgyi helyét dicsőségesen betöltvén; őri Fülep Gábor pedig 1797 ben júliusban superintendenssé választatván, ’s B. Nagy Pál erről tudósittatván, azon utasítást vette, hogy már ne philosophiára, hanem theologiára készüljön , az őri Fülep Gábor’ helyét betöltendő. Teljes kétséggel engedett ő itt is az általa nagy tiszteletben tartott közönség’ imez újabb kivánatának, s még a’ hátralevő félévi időt, a’ szent tudományokban mélyebb isméret’ megszerzésire forditá.— A’ superintendenssé választottáki Fülep Gábor 179-ik évi tavaszig folytatá tanítói hivatalát, ’s ekkor Szentpéterre tevén által lakását, helyetteséül Gönczi János esküdtdeák’ neveztetett ki aratásig, midőn a’ mindezekről tudósittatott B. Nagy Pál, elhagyván Németországot, a’ tudósok ’s tudományok’ elassikai földet, az őt Erlangenban esdekelve marasztók ’s nagy ígéretekkel kecsegtetők’ visszatartóztatni kívánó unszolásaikra nem figyelmezve, honszeretettől lángoló kebellel ’s elfojthatatlan vágygyal inkább röpült mint jött rendeltetése’ helyére, széles tudományával é s szerzett ismereteivel inkább óhajtván hazája fiainak mint külföldnek használni , és az említett 1798dik év’ juh födik napján beköszönvén, a’ közönség nagy reményével tanítói székét elfoglalta, mint ezt néhai Szombathy János ur , az általa készített s kéziratban maradt Biographia Professorum Collegii lief. X. Patakiensis czimű munkájában és sorokban emlékezetben hagyta. Paulus Beregszászi Philosophiae Doctor AA. II. Magister in Collegio 8. Patakiensi Theologiae Doctor et Lingvarum orientalium futurus Professor, inauguratus Professor publice est die 15. Julii 1798. successit in Cathedra Theologica , dar. Gabrieli F. ori___ _ Fellépett tehát ő a jelelt év’ őszén tanitói székebe, számos tanitványit a’ hittudomány’ titkaiba ’s a sz. könyv világosabb megértésére kivántató keleti ilyenek ismeretébe beljebb vezetendő.—De mellénk ’s hangjának gyengesége miatt, mint volt tanitványi állítják, nem volt olly hatása, hogy a’ közvárakozásnak ’s az ezen tekintetben benne helyezett birodalomnak megfelelt volna. — Közvélemény az felőle , hogy ha ezen nagytudományus tapasztalása , különösen a’ keleti nyelvekben jártas nyelvtudós, a’ nemzettől nyelvünknek, a‘ keleti nyelvekkeli hasonlatosságának szélesb fettegése végett Ázsiába küldetett volna, vagy ha mint Körösi Csorna Sándor derék hazánkfia — a’ keleti tartományokat bejárva, ’s a’ velünk rokon nemzeteket fölkeresve, azoknak nyelvüket, vallásukat, törvényeiket ’s egyéb rendtartásukat ’s szokásikat a’ miéinkkel egybehasonlitotta volna, vagy legalább ha a’ nemzet’ könyvtárában, az élelmi gondtól felmenten őrködve, mély bélátása szerint munkálkodhatott’s búvárkodhatott volna , minden kétségen kívül a’ honi nyelvre nézve megbecsülhetlen kincsesei ajándékozhatta volna meg a’ nemzetet, ’s felfedezhette volna, hogy a’ Sanscrit nyelvet lehet e a’ magyar nyelv’ törzsökének tartani , mit vagy csak abból is gyaníthatni, hogy ámbár az élet’ szükségeivel küzdve észrevétlenül más’ segedelmére kénytelen volt szorulni, még is a’ nyelv’ ügyében buzgókodó iparának nyomtatott munkáiban szembetűnő emlékeit hagyta maga után. — (lége következik) •4. szellemi élet JMagyarországban. Orége) Mivel Magyarországot még folyvást különösen három néptörzs lakja , tehát az ország is hármas literaturával bír: egyik az önálló magyar, mellyet minden esetre belgazdagság’ tekintetében is elsőség illet; továbbá a’ német, melly az összes német nép’ literaturájától legkisebb sajátszerűség által sem különbözik ; végre a’ szláv, melly a’ Kárpátoknál a’ cseh-, ’s a’ délszaki folyamhatárnál az illyrrel társul. A’ magyar literatura az utóbbi tiz év alatt, mióta t. i. a’ magy. tud. társaság fenáll, hatalmasul emelkedett, mert a’ nemzeti akadémia által középpontot és támaszt nyert, mellynek eddig díjával volt; továbbá a’ nemzet’ tudósait az évenkinti gyűlések egymáshoz közelitteték, kitett jutalomdijak ’s a’ rendes tagok’ évi fizetése az igyekezetet buzditák, az akadémia egy havi folyóirat ’s évkönyv- kiadással az ismereteket terjesztő; végre a’ régi nyelvemlékek ’s táj-szavak’ gyűjtése biztosítja a’ nyelv’ kifejlődésének történeti alapját ’s annak további kiképződését könnyíti ’s előmozdítja. Nálunk is , mint minden felledező literaturában , a’ belletristika , a’ kötött - beszéd ’s lyrai költészet túlnyomó súlyt gyakorol a’ komolyabb tudományok , prosa , drama és epos fölött. Berzsenyi és Kölcsey lyricusok’ (ez utóbbi egyszersmind országgyűlési követ ’s az oppositio’ egyik legjelesb tagja volt) elhunytak után, mint költő különösen megemlítést érdemel Vörösmarty, kinek lyrai ’s apróbb hőskölteményei , főleg a’ nyelv’ művészi alkalmazása’ tekintetében a’ legjelesb elmetermékek’ sorába tartoznak , miket a’ magyar literatura mostanig előmutatni képes. Sajnálhatni, hogy e’ mezőt, mellyen olly jártas volt, egy idő óta a’ dramairás’ végett elhagyta , mire hivatása épen nincs. Drámai dolgozatban találhatni virágos nyelvet, szinpad-ösméretet, hatásteljes mondatokat, de a’jellemrajz homályos, — az életmelegség hiányzik képeiben. — A’ magyarok általjában véve szerencsétlenek a’ drámairasban; mind a’ mellett, hogy az akadémia és játékszín jutalomdíjakkal buzdítja a’ drámaírókat, folyvást csak fagyos tragoediákat, száraz vígjátékokat, untató vizenyős paródiákat ’s helybeli bohózatokat nyerünk, mellyek motivjei a’ franczia és magyar (?) színpadról kölcsönözték.—Vörösmartyhoz legközelebb áll Czuczor, a sz. benedek-rendi tudós szerzetes, ki népdalaiban annyira eltalálta a’ nép’ érzelemhangját, hogy azokat a’ nép majd mindenütt énekli; becsesek ezenkívül eposi dolgozati is; de az újabb időben ő is elnémult, valamint Kisfaludy Sándor, ki a’jelen század’ első évtizediben, ,Himfy’ szerelmei ’s kisebb ly Tai-epos költeményei által a’közönség’kegyenczé.