Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-14 / 83. szám
megyen, a' névbecsülési elfogadónak) a’ váltó kifizetésétől felszabadítását, azt, úgy hiszem, egyéb, bármi néven nevezendő föltételekre kiterjesztenünk teljességgel nem szabad ; annál kevésbbé lehet pedig a’századunki czikkely’ igen. Írója szerint, e’ §. rendeletét a’ váltót minden óvás nélkül elfogadó névbecsülőre kiterjeszteni, mivel 67. §ban , hol az elfogadás végetti bemutatásban, vagy az óvásnak kivételében, avagy közlés végetti megindításában történhető késedelem’ esetére szabály adatik, egy szóval sem rendelkezik a’ törvény arról, hogy közönséges vagy névbecsülő elfogadó elleni jogai is elenyésznek az olly váltóhitelezőnek , ki a’ mondottakban (nemcsak vétkes, hanem bár hibás) késedelmet követett el; de nem is akart a’ 67d. §ban a’ törvény rendelkezni elfogadókról; mert imalább, a’ 77d. §ban még megengedi, hogy a’ váltót elfogadás végetti bemutatásban történt késedelem’ esetében is, melly az óvás’ kivételében ’s előzőkbeli közlésében őt is magában foglalja, joggal fogadhassa el az intézvényezett; — ha pedig névbecsülésből fogadná el, akkor , mint föl nem jogosított elfogadó a’ 88d. §. rendelete alá esnék , ’s fizetni bemutatónak váltójogilag tartoznék ugyan, de kibocsátó— ’s illetőleg a’ megbecsült ellen — váltói viszkereset-joga nem lenne. A’ 88d. §ban t. i. ez áll: ,,Ha valaki a’ nélkül, hogy joga lenne, valamelly váltót elfogad, ő ugyan váltótulajdonosnak váltójogilag kötelezve vagyon, a’ kibocsátóra nézve azonban megbízás nélkül eljárt ügyviselőnek tekintetik.44 Hogy itt a’ föl nem jogosított elfogadók közé az előleges avat nélküli névbecsülési elfogadók is tartoznak, azt a’ századunki czikkely’ igen t. írója is elismeri: ,Theoretisch-practischer Commentar-ja’ 184. 1. így írván: ,,Es ist dabei gleichgiltig, ob dieser Dritte gemeinhin oder zur Ehre acceptirte , denn das Gesetz räumt dieses liecht zur Ehrenacceptation nur unter gewissen Voraussetzungen ein, so dass in ihrer Ermanglung der Acceptant zur Acceptation nicht berechtigt ist, wie der §. 84. klar andeutet.44 Ha tehát, előleges avat nélkül fogad el valaki névbecsülésből váltót, azt jog nélkül teszi, mert a’ 74. §. szerint váltót névbecsülésből akár az intézőre, akár valamelly előzőre akárki, ’s még maga az intézvényezett vagy bemutató is , csak akkor fogadhat el (t. i. joggal) , ha intézvényezett ellen az óvás megtétetett ; tehát jog nélkül fogadná el intézvényezett is a’ váltót minden óvás nélkül névbecsülésből; mind a’ mellett azonban a’ 88dik szerint a’ váltóhitelezőnek váltójogilag maradna lekötelezve, ámbár a’ névbecsültre nézve ügyviselőnek tekintetnék csak, ’s mint illyen köztörvény szerint kötelezhetne fedezést és kárpótlást, mi annyit teszen: váltót óvás nélkül névbecsülésből elfogadó intézvényezett fizetni váltójogilag tartozik — hacsak a’ fizetési bemutatásban késedelem nem történt—, viszkeresetet pedig (váltóit) nem gyakorolhat. Az eddig felhozottakhoz járul még, minekutána a törvény a’ közönséges és névbecsülési elfogadások’ módjáról ’s rendéről szabályokat állított fel, a’ 80. §ban igy rendelkezik : „Az elfogadás a váltójog szerinti fizetési kötelességét vonja maga után." Itt nincs különbség a’ közönséges vagy névbecsülési elfogadások között, úgy hogy minden elfogadó — névbecsülésbe a’ 108. §. föltételét kivéve — tartozik váltójogi szigorúság alatt kifizetni a’ váltót, mellyet elfogadott. De összevetve e’t a’ 26. ’s 88dikkal, nem is lehet szó megkülönböztetésről, mert olly névbecsülő , ki minden óvás ’s következőleg jog nélkül fogadta el a’ váltót, ’s irta reája elfogadását, önmaga oka gondatlanságának, hogy csak váltójogi — nem úgynevezett , hanem világos törvényeken alapuló — szigorú köteleztetést vállal el, mellyről csak a’ 108. §ban foglaltató föltétel’ teljesülte mellett szabadíttatik fel; váltói viszkereset jogot pedig magának sohasem szerezhet. Igen helyes, mit a’ századunki czikkely’ igen. Írója ez érdemben a’ viszkeresetről szól, hogy t. i. ez megszűnt, ha a' váltóhitelező a’ fizetni kész névbecsülőnek a’ 120. §ban megkívánt oklevelek közt az óvásiakat is át nem adja, minthogy ez is egyik föltétele a’ viszkeresetnek; ’s épen ezért tanácslám és tanácslom én is, hogy óvás nélkül névbecsülő váltót ne fogadjon el; de a’ 120. §. c.) alatti rendelete szerint, azon ovatleveleket követelheti csak a’ fizetni kész névbecsülő elfogadó a’fizetés végetti bemutatótul,melylyek a’ fizetés behajtása végett, ’s nem az elfogadás végett is, valának szükségesek; mert ezek’ nemlétében , a 67. §. szerint, a váltóhitelező csak előzőire vesztette el viszkeresetet, ’s a’ forgatók ellen minden még közjogi keresetét is, — de nem veszté el egyszersmind jogait azon névbecsülő ellen, ki még jog nélküli elfogadása mellett is váltójogilag van neki lekötelezve (88. §.). Nem csupán bemutató’ hibája az, hogy váltója névbecsülésből minden óvás nélkül elfogadtatott; ’s azért nem áll, és nem állhat meg a’ századunki czikkely igen. Írójának azon következtetése, hogy „mivel névbecsülő viszkeresetet nem gyakorolhat, mert a föltétel, (a’ névbecsülési óvás, ’s az illető avatlevél’ átadása) melly alatt azt tehetné, nem állott elő (?), az elfogadott váltót sem tartozik kifizetni. " Ez sarkaiban ingatná meg az egész váltójogi szigorúságot, miért is homlokegyenest ellenkezik a’ 26. 80. é s 88. §§. rendeletével: ő neki t. i. (a’ névbecsülő elfogadónak) szabadságában , tehetségében volt, sőt kötelességében is állott, magát azon föltétel’ teljesülte *) felől előbb, semmint a’ váltót névbecsülésből elfogadta, meggyőzni ; mert csak a’ mellett volt egyedül joga a’ váltót névbecsülésből elfogadni; ha gondatlan volt, lássa ő, hogy viszkeresetet nem gyakorolhat, — de a’ 88. világos rendelete szerint (hacsak a’ fizetés végetti bemutatásban késedelem nem történt) a’váltóbeli summát , elfogadása’ tartalma szerint, kifizetni tartozik. Vagy kérdem én: mit jelent egyebet a’ váltót jog nélkül elfogadónak azon törvényben álló váltójogilag való köteleztetése ? Én tehát roszalt tanácsom, ’s olly hamarkodva kimondott nagy tévelygésem mellett, míg okaim ’s illetőleg az idézett törvényszakaszok’ világos rendeletei a’századunki czikkely’ inen t.irója által le nem döntetnek , tovább is megmaradván, azt mondom, hogy épen semmi okosat sem látok abban, ha intézvényezett a’ váltót akárki’ névbecsülésére minden óvás, azaz jog nélkül elfogadja. Mi külföldi törvények és irók után tett okoskodásaimat illeti, arra csak azt mondhatom: mint minden törvényben, úgy a’ váltóinkban is vannak elvek, mellyekben majd minden nemzetek’ törvényei ’s írói megegyeznek; ’s úgy hiszem, hogy váltótörvényeink’ szellemét is csak akkor leszünk képesek igazán, vagy legalább könnyebben felfogni, ha elébb külföldiekével is megbarátkoztunk. Hogy engem a’ kérdéses pontra nézve a’ külföldi váltótörvények ’s váltójogtudósak *) Föltétel, úgy hiszem, nem áll sem elő , sem hátra !