Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-03-21 / 24. szám
21. szám-Pest, martzius’ St.llít Figyelmeztetés az angol-magyar intézetre. Lefolyt egy év, mióta a’gazdasági egyesület’ tavaszi közgyűlésén (mart. 17-én), szerencsém vala előadni, *) buzgó igyekezetim’ sikerét, egy olly kereskedési intézet’ megalapításában, amelly a’ termesztőre nézve a’ gazdagság’ új forrását, a’ nemzetre nézve pedig a’ szerencséslét’ ’s magasb polgárisodás’ jogbiztosb útját nyitandná fel. A’terv, melynek egyenes czélja, természettől gazdagon megáldott honunk’ termesztményinek mennél nyereségesb eladása ’s eltent anyagi jóllétünknek sikeres előmozditása, élénk részvételt gerjesztő mind azokban , kik más mivelt nemzetektől, tetemes elmaradásunkat mélyen érezvén, régóta kívántak a’csalás’ és uzsoráskodás’ szennyes kezeiből szabadulni ’s fáradozásik’ gyümölcseivel egész kiterjedésben élni; kik átaljában hazájok’ javát szívekén viselvén, annak emelkedését és szerencsés létét a’ kereskedés’ nagyobbszerü kifejtése ’s virágzása által látni óhajtották. Figyelmükre méltatok e’ nagy fontosságú dolgot Nemzetünk’ lelkes képviselőji is Pozsonyban múlt év’ augustus hónapjában ’s azt többnemü érdekes vitatkozásaik’ tárgyává tevék. Tagadatlan, hogy egy illy nagyszerű és soknemü érdekkel összeütköző ’s honunkban még mindeddig szokatlan tárgynak, többnemü nehézségekre kelle találnia. A’ halasztást óhajtó fél-akarat, a’ nehézségeket és kifogást kereső nem-akarat, ’s a’ rágalmat és gyanút hintegető rész-akarat, nemzetünk’ amaz ismeretes vonásával a’ részvétlenséggel kezet fogva , munkálkodának e’ vállalat’ elaltatásán. De többnemű uj nehézségekre talált ez magában Angolhonban is, különösen a’ múlt év’ végéni amerikai pénzügybukás miatt. Ámbár ezen nehézségek, mint minden üdves uj vállalatnak természetes kisérőji, nem állottak ellen ezen nagy fontosságú vállalat’ további sürgetése ’s létrehozásában, ’szlovátz’ tu contra audentiorito-ja, buzgóbb lelkesülést gerjeszte a’ vállalat’ alapitójiban, úgy hogy most örömmel ’s hivatalosan jelenthetem azon teljes jóakaratú honfitársaimnak , kiket mind magok’ jobbléte mind nemzetünk’ emelkedése mélyebben érdekel, különösen termesztményikrőli intézkedésikre figyelmez- tetőleg, hogy az eddigi nem kis számú nehézségek, az eredeti terv’ czélszerű módosítása, a’ körülmények’ kedvező fordulata’s az illető részek’fáradhatlan munkálkodása által teljesen el vannak hárítva, ’s hogy az angol egyesület, mellynek feje, egyike Angolhon’ legelső’s leghatalmasb házainak,’s melly ennélfogva minden tekintetben a’lehető legnagyobb biztosítást nyújtja, munkálkodását igen rövid idő alatt elkezdendi, még pedig nagyobb terjedelemben, fényesb alakban ’s honunkra nézve sokkal tetemesb hasznot ígérő rendszerben, mint azt a’ dolgok’ eddigi állása engedé. — Mint eredetileg, úgy a’ most ujonan alakult intézetnek is főiránya, nemzetünk és honunk’ kivedlesztése az eddigi homályból, melly annak egye felett századok óta borongott, Európa’ több miveit nemzetei között. Ilonunk’eddig alig ismert kincseinek kitüntetése, érdemlett világba helyeztetése ’s méltatása, Európa’ legfényesb piaczán , a’ * Ezen előadást a’ Gazdasági Tudósítások’ múlt évi 5dik füzetében a’ 75dik ’s küvetk. lapokon, valamint az angol egyesület’ tervét is, ugyanott a’ 15. ’s köv. lapon mindenki olvashatja. A’ tervet közlötték tavaly minden magyar és német hírlapjaink ia— termesztők’ fáradozásinak gazdag megjutalmaztatása , a’ nemzeti élet fő elemeinek, a’ mezei gazdaság—, ipar— és kereskedésnek előmozdítása ’s uj életre ébresztése ’s eként nemcsak anyagi hanem szellemi emelkedésünknek is hathatós eszközlése, lesznek annak fő vonásai. Mikor lépend ezen nagyszerű ’s előmenetele’s haladása’történetében reménylhetőleg uj időszakot képezendő vállalat munkásságba, mellyek belső szerkezetének alapvonásai , mellyek fenállásának föltételei, milly hatáskört tűzött az ki magának, ’s micsoda viszonyba kiván lépni nemzetünkkel, az annak idejében köz hírré fog tétetni. Pesten martius 17d. 1840. Almási Balog Pál: Hazai levele Je, (Mutatvány ülj I. Kedves Barátom! Füreden valék. Tömérdek nép látogatá az idén (1839ben) is ez egészség’ forrását. De egy idegen ajkútól mégis azt hallám csakúgy mentemben — meglehet, hát nem is Füredről — mondatni: „ja es giebt viele Leute, doch wenig Meuchen !“ ’S ha ugyan e’ helyről mondotta volna is azon metsző nyiltszivüséggel tett megjegyzését ; az egész világon sok levén a’ nép ’s kevés az ember, miért kívánnánk itt kivételt a’közönséges szabály alól ? — Ezt gondolám magamban , ’s a’ sétatér’ fiatal fáji közé sietek; azok árnyéka alatt a’ nap’heve eljen menedéket keresni. Szegény fácskák fiatalok vagytok ti, mint honi több üdves intézetink ; még gyökeret sem verhetek mint azok, — ’s már is — mint azoknak — árnyékoldalitokat keresik! — ’S íin e’ tömeg közt fel’s alá jártamban számtalan bók — ’s a’ köz szabály’ ellenére is örökkényűtt kalapemelések közt számtalan ,Euer Gnaden-t, és „Sie“-t, csak néhány „Magát“, de egyetlen egy Kegyed-et ’s Ön-t sem hallván : képzelhetni, milly nemzeti érzést gerjeszthetett bennem, midőn szerencsés valék észrevenni, mikép egy tisztes matróna — mint még nemzetibb ivadék’ törzsöké—az aggtestü de fiatal lelkű B—a grófné, korasirba szállt férje után merengni látszó leányával, a’ lelkes Kay gróf’ özvegyével, magyar szivet kitüntető magyar alakkal társalkodók. —Igen is, szerencsének mondom ez észrevételt,noha — feltűnő ritkaság lévén — azt észre nem venni majd alig lehetett; mert csupa magyarok közt is magyar szót hallani sok helyen ritkább szerencse, mint a’ hányszor van alkalmunk, némellyeknek a’ nem birt de affectált idegen szózat’ hibateljes nyelvtörése miatt unatkozni. ’S midőn ezt némelly előbbkelőink teszik, van-é ennél fájdalmaasb ? Valóban nincs! De sajnos, igen is van ; az t. i. hogy őket ebben utánozni ’s majmolni az alantabb fokon állók is eröködnek. Én is tehát elfogadva ama’ szívható jelenettől , szótlan — de annál égetőbb kínnal — gondolok arra, mit Fáynk gróf Széchenyiről mondott, ’s mit, ha ezen magyar Corneliát látja, bizonyosan róla is elmond rala : „Ő adj ég nekünk több hozzá hasonlót!“ Itt divat: divatszerűnek lenni, ’s a’,szép bécsi nő’ viasz-tetemit szégyenpirosság futná el tudom , ha megérthetné, hogy vannak, kik naponkint, de nem óránkint,falun, sőt még itt sem, de épen szabad ég alatti mulatóhelyen , nálánál több ruhát öltetnek tetszelgő tagjaikra. És ezt megmosolyogjuk a’ gyengének nevezett szepnemnél, de látni hogy félünk is teszik ezt: ez több a’ nevétségnél ? ez már fájdalmas is, így én is hétszámra azon egy öltönyben járván, a’világnak, — gőzerőmü’ füstjekint elenyészi