Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-13 / 4. szám
1. szám fl§41 Pest, januiarius’ 13. Utolsó észrevétel Az 181 lilik évi Társaik.’ 3. számában adott „utolsó felele tre.“ Az érintett „utolsó felelet“ megvitatásom’ okainak megvizsgálása helyett nagyrészint csak puszta tagadás. Helyei mellyek valamit látszanak mondani, ezek volnának: 1.) „Szép és kellemetes a’ tudományos vitatás, de épen azon síkmező, mellyen a’theoreticus , hajói körül nem tekinti magát, könnyen eltéved.“ —Úgy vélem , hazánk’ váltótörvényében más mint theoretikus eddig nem lehet. Ki practikusnak hinné magát, az ugyan csak csalódnék. — 2.) „A’kérdéstevő úr maga megengedi, miszerint a’ saját rendeletre kibocsátott idegen váltó, mihelyt forgattatik, „azonnal valóságos idegen váltóvá változik.“ — Én forgatás nélkül sem tagadtam, hogy nevére nézve nem idegen váltó volna, tehát saját váltónak névvel soha nem tartottam , hanem csak lényegében ,’s alapos okaimat felelő úr még csak nem is érinté, kivévén e' következőt : 3.) ,,A’ kérdéstevő úr állítja, hogy sem „saját rendeletre kibocsátott idegen , sem saját váltóban nem lehet helye a’ viszkeresetnek (talán viszonkeresetnek) a’ hitelező ellen. De mivel ő ugyanazon alkalommal megengedi, hogy az idegen váltó’ elfogadójának , ha fizetett , köz törvény szerinti keresete „van a’ kibocsátó ellen , előadásomban én sem mondottam mást. Minő joga a’ saját váltókban előforduló „adósnak hogy hitelezője ellen lenne, arról egész vált,tótörvénykönyvünkben rendeletet nem találok. Hogy „pedig saját rendeletre kibocsátott idegen és saját váltókban a’hitelező ellen váltójogi műszó’értelmében véve „viszkeresetnek helye nem lenne , ha t. i. az Is. r. 138ik „ban felhozott föltételek teljesittettek, azt ismét tagadni „vagyok kénytelen.“ E’rövid előadásban csak köv. tévedések foglaltatnak : a) a’váltójogban köz törvényt keres, mert azt mondja: „Minő joga (t. i. köztör.,vényszerinti keresete)a’saját váltóban előforduló adósának hogy hitelezője ellen lenne, arról egész váltó„törvénykönyvünkben rendeletet nem találok.“ — Természetesen, mert ide a’ köztörvény , ha néhol megérintetik is egész terjedelmében nem tartozik, b.) a’ váltóadóst összezavarja a’ váltó hitelezővel, mert azt mondja : „Hogy pedig saját rendeletre „kibocsátott idegen és saját váltókban a’ hitelező ellen „váltójogi műszó értelmében véve viszkeretnek helye „nem lenne , ha t. i. ez Is. r. 138ikosában felhozott „föltételek teljesittettek, azt ismét tagadni vagyok kénytelen.“ — Épen az idézettban forgatók és intéző elleni viszkeresetről van szó; ezek pedig váltójogi műszó értelmében nem hitelezők , hanem adósok másképen váltókötelezettek. — Végül azt mondja még a’felelő úr: 4.) „Mindenkinek majd alkalma leend több olly határozatot olvasni, mellyekben saját rendeletre kibocsátott „idegen váltóknak elfogadósi marasztaltatni fognak.“ — Magam is tartok tőle , hogy ez meg fog történni, de minek következése csak az lesz , hogy többé nem vitatkozandunk, hanem váltó-és kereskedési jogunkból valamennyi saját váltókról szóló rendeleteket, melylyekre többé mint haszonvehetlenekre senki sem fog ügyelni, kitörlendünk. Fogarasi, Zsigmondi magyar király és Morszinai Erzsébet (Vége.) Az évek múltának. A’ félelmetes Bajazet újólag közelgett a’keresztyén határszélekhez. Pusztító táborának sem had-erő , sem megerősített városok nem állhattak ellen. A’ fekete tenger’legvégső szélétől, Kisázsián által, Maczedoniában egészen Albániáig hatalmának minden meghódult ’s őt urának ismeré el ; Silistria kaput nyit vala előtte , Nikápoly hatalmába esett; bizonytalan lévén, vájjon Konstantinápoly vagy Magyarország ellen fordítandja - e fegyverét, messze körül minden rettegett. Illy részben országa’ védelmérül gondoskodik Zsigmond. Romában a’ keresztyén fejdelmek’ szövetségét kereste; Németországban a’birodalmat fegyverre szólitá fel; Magyarországban a’ fegyverviselő nemességet összegyűjté; Mirxa vajda is segítséget ígért. Illy erők’ egyesítése által reménysé a’ kontyosokat megtörni. Ilarczra készen indultak le a’ frank lovagok és nemes magyarok. Egyptusból sietett ellenük az ég’ villáma, Bajazet; most a’ több-évi győzelmek’ gyümölcse , a’ meghódított tartományok , az európábani megfészkelés és azon kérdés forgott fen : vájjon Maczedonia’ városinak falain még tovább is a’kereszt ékeskedjék-é , vagy a’félhold ragyogjon. Xikopoly’ vidékén találkoztak a’ hadsergek. Viszálkodás és féltékenység megfoszták a’ keresztyéneket a’ fényes vitézség által nehezen kiküzdött győzelemtől. Bajazethez hajlott a' had’ szerencséje. — Alig szabadult meg Zsigmond az ütközetből, hogy talán czudarok’ álnoksága által végezze életét, mellyet dicsőbben áldozhatott volna fel a’ csatatéren. A’ pusztító viharként előrenyomuló szultán’ haragjától félelmében eltökélő a’ hűtelen vajda, hogy urának ’s királyának fogolylyátétele vagy halála által csilapitja le a’ törökök’ dühét ’s imígy reményit maga’ számára kíméletet, bocsánatot, sőt talán jutalmat is nyerhetni. Hol Bazarád’ havasain az Olt folyam keskeny völgytorkolatokban kígyózik és hol magas hegyek’ szegélye és meredek vízpartok közt húzódik el az ösvény, ott állotta útját az arra menő Zsigmondnak, és gyilkos csapatját az út fölött lebegő sziklákra álliták fel. — Zsigmond egy védcsapat’közepett jelent meg a’hegy’ tövénél ’s a’ folyam’ meredek partján elvonuló gyalogúton. Hirtelen kő-és nyilzápor hull az arra menőkre, szikladarabok gördülnek alá’s nem sokára a’ menekülhetés’ minden reménye elenyészik. Bizonyos halálveszélynek teszik ki magokat a’ hőslelkü magyar daliák királyuk’ megmenthetéseül, erőködvén a’ sziklafalakra felkúszni ’s elűzni az undok hitszegőket. Már a’leggyorsabbak bérezre vergődtek , már a' kard kézben villogott, hogy fejdelmök’ útját viadal által ótalmazzák , midőn más oldalról egy lovas csapat ugrat az oláhok ellen ’s a’magyarok’merész tettét előmozdítja. Két oldalról nyomatva futásnak ered a’ vajda, és barátságos kezet nyújt Gara Miklós bán , a’ magyarok’ vezére a’ megmentő csapat’ ismeretlen fiatal vezérének. — Egyesülten jőnek a’ hegyről le , fogadni a’ megmentetett királyt, ki biztosítva ’s köztük minden további felvetés ellen védetve siet az erdélyi határ