Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-17 / 31. szám

Pest 9 április’ 17 1841.31. szám. K i r e n c z e d r ő I Egy jó ismerősöm mosolygva kérdezett: vájjon mi volna a’ szabad földbirtok felöl Mózes könyveiben , mellyeket a’ Társaik. 193. számában megjelent leve­lem említett. Mosolygott pedig még inkább , midőn szinte komolyan azzal kezdém válaszomat: milly nagy kár legyen, hogy szent írása nincs, és azon magas, üd­vös lelki élvezetről kezdék beszélni és sokféle jóról, mellyet a’ szent írás nyújt és szerez azoknak, kik azt kézi könyveik közt tartván , naponkint egy-két feje­zetét átolvasni ’s átgondolni, szokásaik közé fölve­szik , mi a’ kellő lelkületet önmagának csakhamar meg­szerzi, sőt az embernek valóságos szükségévé válik. — Felütvén azonban Mózes’ Isó könyvének 47dik ré­szét, melly előttem volt, midőn ama’ levelet írtam, és olvasván ismerősömmel a’ 13dik és köv. verseket , ő nem ingerkedék többé , hanem növekedő érdekkel szem­lélte ő is , mikép került Egyiptus’ szabad földe kettős dézma alá, ’s mikép lettek szántóvetőji Pharaó’ föld­­béresivé. És lám! nem kelle messzi mennünk, már gonosz eredmények tűntek föl. Nem is kapcsolván pe­dig ehez , hogy csakhamar megelégületlenség , zavar ’s az ismert egyiptusi csapások következtek, és Pha­­raót önmagát lovas ’s szekerivel együtt a’ vörös ten­ger nyelte el. — Egyiptus’ minden viszontagságiban , mellyek a’későbbi történetekből csak nagyában is eszünk­be jutottak, mint vörös fonalat kitűnni, kisírni látták a’ szántóvető , a’ nép’ érdekének, erejének, lelkének pótolhatlan hiányát, attól fogva, midőn a’ Pharaók trónját nem igen sokára idegenek foglalták el, Egyip­tus’ jelen sorsáig, mellyben felláhinak nyomorult ’s nyomorúságával minden mást bevonó állapotja fejezi be a’ szomorú sorozatot, melly Pharao’ helytartójának a’ földszabadság ellen vétkezett politikájában ’s finan­ciális tervében, az egyiptusiaknak pedig e’ tekintet alatt szintén nem menthető hibáiban kezdődött. Kissé merésznek láttuk ugyan mi magunk is e’ históriai összeállítást, ’s ollyannak , mellyhez, mint mondják, fér szó. Miindenki előtt is merészebbnek fog az legalább látszani ama’ következtetésnél , melly szerint vannak , kik Ildik Ulászló törvényei ’s a’ mohácsi ve­szély közt nemcsak chronologiai összeköttetést gon­dolnak fenállani, azonban nyernek némi tekintetet az illy féle históriai felfogások ’s összeállítások is , midőn az eredményeknek fölidézett szerzőokait magában az alapnak és forrásnak mondott dolgok’ természetében föltalálhatni ’s a’ történeti észrevételek az abstract okoskodással egymást viszont igazolják, így van pe­dig a’ felhozott állapotra nézve. Az egyiptusi teher alatt t. i. a’földművelésnek elkerülhetlenű­l önmagában el kell romlania, melly elpusztulván , össze fog om­lani, vagy nem is emelkedhetik föl. Egyiptusban úgy mint máshol mind az , mi csak a’ földművelésnek erős alapján állhat fen tartósan ’s gyümölcsözően ; és hiába akarnék a’ mostoha helyzetet, éghajlatot, vagy időjá­rást okozni a’ fa’ elveszte miatt, mellynek gyökerét férgek rágják. — Mire nézve ismerősömmel nem is e­­reszkedénk annak fejtegetésibe , az egész természet főér­vét ’s törvényét (a’ szabadságot) legkevésbbé en­gedi megszegni, ’s az olly rendszert is , melly a’föld­művelést a’szabadság’egyik lényeges tulajdono­­sma­lasztjától megfosztja, az önmagából eredő rossz által mint a’ természet szokta, bünteti szigorúan; hanem ezen ’s a’ psychologiai tekinteteket is mellőzve (pedig ezekben vannak ám mégis az anyagi világ’ legroppan­tabb állapotinak úgy szerző mint enyésztő okai), csak egy ismeretes számzásban szemléltük mathesis szerinti okát : miért pusztul el , vagy nem is jöhet kellő álla­potra földművelés a’ szóban levő teher alatt w) , és * 27 *) Ezen számzás terükre 's minden más egyéb kürülményikre nézve teljesen egyenlő három földön az ötöd alatti ’s az ettől ment művelésnek épen ellenkező eredményeit mutatja meg kiáltó igaztalanságukban; három gazdát állitván fel péld, kik közül az egyik földet olly beforditással (in­­vestitio) műveli, melly =60, és azután termést nyer , melly ■=­ 90. — Ebből szabad földön a’ beforditást és en­nek kamatját st­,­0 — 63 levonván, lesz nyereség — = 27. Ötöd alatt azonban ennek fejében a' 90 termésből kivé­tetik 18, és így marad csak 72, és ebből a’ beforditást kamatjával együtt , 63 levonva, lesz nyereség csak —1­9. — Egy másik gazda előbb akarván menni , ama­­zéval ugyanazon egyenlő körülmények alatti földet na­gyobb beforditással próbálja művelni, mellynek olly mér­tékben tudja helyét módját találni, hogy mindent bele foglalva, a’ beforditás leendő—130, és ezután szeren­csésen termést nyer, melly ~ 168. Ebből szabad földön levonva a’ beforditást 130, és ennek r~|(10 kamatját 05l­« össszesen 136 *|i o , lesz nyeresége 31 Azonban ötöd alatt, kivéve az :· 168 termésből az —• 33 * ! ötödöt, marad csak 134­­5; és ebből a‘130 beforditásnak kamat­ját, mint felebb 6­­­10 levonva, marad már csak 127!Van, a’ mikép nemcsak nyereség, hanem jövedelem sincs­­ sőt a’ befordított 130 értékből veszt a' földműves 2* m ér­tékűt. — A’ harmadik gazda számítván vagy, sejtvén a’ nagy beforditás’ eredményét, szinte egy­enlő földön csak olly aránylag csekély beforditással próbálja a' művelést, melly 1— 20 , és termést arat :40. És igy bár kétsze­­resité a’ beforditást, mégis e szabad földön legkeve­sebbet nyer , mert levonva a’beforditást, melly kamatos­tul —— 21, marad az —40 termésből neki , t­i. a’ leg­csekélyebb beforditással dolgozónak ny­ereség csak 19, holott az­­ — 60 beforditónak nyeresége ;— 27 , é­s a’ l­e­g­t­ö­b­b­e­t, t. i. 130at b­efo­r­d­i­tónak nye­res­ége is legnagyobb, azaz 31 5­0 volt.— Ö­­töd alatt azonban épen ellenkezően áll, miután az—­ 40 termésből kivéve az ötödöt vagyis 8at, marad 32, és ebből az 1­20 beforditást 500 kamatjával vagyis 21 le­vonva, lesz nyereség a’legkisebb beforditás mellett----. 11; holott az — 60 b­eforditás után nyereség csak 1­9 volt, a’ 130 beforditás után pedig 20­0 veszteség kö­v­etkezett.E mel­lett ötöd fejében egyenlő földön a’ legna­gyobb beforditást tevő kiad 33,ha a’ középső 18, a’ legcsekélyebb beforditás­a pedig csak hat; igyz csalja az ötödölés az ipart és derék művelést, hagyja pedig csalni magát a’ restség és silány művelés által, ■— és lehetlenné tevén a’jó művelést szüntelen kí­sértés alá vetvén pedig a’szántóvetőt, hogy silány mű­veléssel a’ termést és ebben a' dézma’ urának jövedelmét is rövidítse, bünteti önmagát ama' pharaoféle rendszer. És ebben, nem pedig az azt törvényesen orvosló módok­ban kell szemlélniük mind a’ dézma-szedőknek, mind a’ dézma-adóknak igaz tulajdonuk’ veszélyes ellenségét. A’ beforditás alatt mindent kell érteni, mi munka, pénz és pénzére a’ termés’ szerzésére fordittatik , o­ly­a­­kat is , mellyek csak hosszabb idő utáni gyümölcsözés fejében addig jövedelem nélkül tétetnék, és mindezeknek kamatjait, a’ rendkívüli beforditás- és termesztés-módo­kat sem zárva ki; mert itt nem a’ legbiztosabb gazdál­kodás, hanem az van kérdésben: lehet e ötöd alatt bár roppantabb , de mégis nyereséghozó beforditással szin­te roppant terméseket szerezni, 's a'föld értékét, gyű-

Next