Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-05-05 / 36. szám
gató főorvostul bizonyítványt mutatnak.“ Nem szólunk a’számolhatás és LEHETÉS nehéz szavairól; nem a’ jogokról, mellyek ezekre igényt adnak , de figyelmeztetjük a’ vezérczikk’ íróját: czélra vezet e ez? midőn igy a’ középponti gyermek-kórház’ igazgatójára illy hatalmat ruház, hogy ajánlásától (mert a’ dolog csak ide megyen ki, és az ember gyarló) függjön a’főorvosi hivatalok’ kiosztása.Nem rekesztené-e ki a’hatóság ez által az érdemesbeket, nem é azokat kik a’ főorvosi kötelességek’ betöltésire alkalmasbak volnának? nem é azokat, kik szerencsétlenségökre magasb orvosi műveltség után sóvárogva , a’ külföldnek, egyetemünk ’s a’ gyermek-kórháznál hasonlíthatlanul fentebb álló intézeteiben szereztek tapasztalást ? Egyedül ezen pesti kórházat tartja-e a’v. ez. Írója üdvözitőnek, ’s igazgatóját minden therapeutek felett álló orvosnak? — Az ellenkezőre nem akarunk példákat mint Schönlein Európa’ élő legjelesb therapeutejét, felhozni; hisz hazánkban, hisz városunkban vannak férfiaink , kik az újságok’ dicsérő kürtölése által bármi magasra vergődöttnél minden szerénységök mellett fentebb állóknak ismertetnek, kik Fáy’ igen találó meséjeként az ürgét határdombostul keresztülugranak. — Panaszt emel a’ v. czikk’ írója tíz orvosnövendékek ellen, hogy „eddig kevesen találkoztak olly jeles ifjak, kik tudományszeretetből’s orvosi hivatásuk’magasb érzelméből siettek szorgalommal meríteni ez üdvös (?) kutforrásból. Szigorú és mondhatni keserűen meglepő, ezt olly férfitól hallani, ki szavát csak meggyőződés után , ’s épen ezért szokta olly hatályosan emelni. Hódolunk mi politikai műveltségének ’s tudományának; de engedjen meg, ha őszintén kimondjuk , hogy orvosi intézetek’ belbecsét nem egy pár órai látogatásból, nem külsőségekből itélhetni meg ’s azokról csak dologértők hozhatnak alapos ítéletet. Mi nem akarjuk az intézet felett kimondani ítéletünket — ezt ha a’dolog kissé el nem hirtelenkedtetik, kimondták volna ahoz értő orvosaink, kiket mint illetőket, például: egyetemünk’ tanári koszorúja’ tisztes tagjait vélemény-adásra felhíni, úgy hiszszük , lehetett volna ; kiknek e’ haza’ ügyei, orvosi elhanyagolt állapotunk mindig szivükön feküsznek; kik nyelvünket már akkor művelek önként, mikor még más iskolák’ oktatóji arról nem is gondolkozzanak ; kik , ha nem teszik is azt, mit tőlük várunk, sőt a’ dolgok’ állásávali ismeretlenségünkben követelünk, okai nem ők, hanem még más valami magasb és nagyobb dolog, miről azonban szólani — nem ez értekezésnek körébe tartozik. — Mi minket illet, eljártunk mi többen is az intézetbe; de azon mód, mellyel az igazgató úr tárgyat fejtegeti , ’s e’ fejtegetések nem nyerték meg bizodalmunkat; mert a’ bizodalom Deák szerint „az emberi kebelnek leggyengédebb világa, mellynek csak idő fejtheti ki fakadó bimbaját, ’s ki annak kifejlődését hatalmas kézzel erőtetni akarja , feldúlja a’ fakadó virágot, melly hervadni fog, és nem lesz emberi hatalom, melly azt feléleszsze.“ — És reményl-e a v.ez. írója haladást olly intézetbe járástol, hova minerdekünk hajt, nem pedig tudományszeretet s tiszta tudásvágy vonsz? hova megyéknek kell kimondani a ,compelle intrarec szót; a’ hol pedig csak a hapsodisticus egyveleg tálaltatik fel rendszeres útmutatás helyett; hol határzottság helyett ingatag diagnostizálás , ideoda-kapkodás ; hol a’ tudományosság’ szerény szava helyett holmi „unus et alter pannus assuitur late qui splendent“-féle hatásra számított szavak ’s mondatok pompáznak , qui ignotos faliunt etc. Szól a’ v. ez. írója kényszerített feszkékről, igen, ez is oka nem jár hatásunknak, mert ötóllóig iskolákban ’s kórházakban lenni akkor még az intézetigazgató’ rendetlen megjelenésire várni, kissé nyomasztó. De ha tudjuk a’ kényszerített leczkék’ szorgalomölő hatását, ne kényszeritsük ismét olly magány-intézetek’ járását, mellyeknek beesők ’s paradoxon létök egy pár emberbarát’ jó akaratjától függ. Tegyük az intézetet országossá , mint azt a’ vezérczikk olly helyesen megjegyzé , válaszszunk csődület által rendes igazgatót, ki ne kénytelenittessék hivatását naponkinti áldozat gyanánt tekinteni’s ki belbecse’ önérzetén kívül más jutalmat is nyerjen. — Ámbár a’ dr. Schoepf urat dicsérgető áldozatokra’s nemes emberbaráti szeretetre is tudunk mi egy szép példát, mi felöl bizonyosságot szerezni akarókat utasítjuk a’ kórházigazgató választmány’ ülésire. Mert széles köpönyeg azon úgynevezett hazafiság ’s emberiség , melly alá — mint egy lelkes írónk megjegyzé — sokan búnak, ’s mig mi őket istenitjük, ők az alatt az epret szedik. Ezeket felvilágosító jegyzetekül szükségesnek láttuk elmondani; szükségesnek azért, hogy ez úgy tisztába hozassék, hogy segítsük némileg az orvosi ügyek’ körülti balitéleteket eloszlatni, ’s azért, hogy valódi tudomány ’s érdem legyen és maradjon nálunk is azon emeltyű, melly méltó becsültetésre emel; hogy a’ nyilványosság’ világánál tanuljuk kissé ismerni a’ helyzetet, mellyben vagyunk, ’s lássuk fényinél a’partot, mellyre ügyekeznünk kell. És mi fiatalok emeltük fel szónkat, bár ez soknak nem tetszenék is ; hiszszük ezt az igazság’ érdekében tettük , és némi jeléül annak, hogy a’ XIX. század’ auctoritástól mentebb fiai vagyunk , hogy a’ köz ügyek előttünk nem érdektelenek, és hogy mi a’ hajdani pajkosnak nevezett ifjúság’ méltán megrovott kicsapongásai ’s idővesztegetései helyett, parányi erőnket tán nem egészen hasztalanul illy közérdekű kérdések’ fejtegetésében kisértgetjük. Mi emeltük fel szavunkat, mert nemes önérzettel mondhatjuk, hogy kebleinkbe alacsony önzés magát nem fészkelte. Nem szabadalmakat védünk mi, nem korhadt rendszereket támogatunk; mert jelszavunk javitva haladás ; ítéletünk ez: veszszen, mi veszendőség’ magvát magában hordozza; irtassák ki mindig ’s mindenütt a’ romlott üszők, melly életet öl, de helyébe más ne oltassék. Feljebb kimondok , hol testületek’ organisatiójában van a’ hiba, ott egyes részek’ gyógyitgatása által ezél nem éretik. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha a’ gépbe új kereket akarunk tenni, ez erős ’s annyira jó és szükséges legyen, hogy ki ne vettethessék, hanem az egész gépet utána kelljen módosítani. — Óváry Pál s. k. Kovács Endre s. k. IVerbánchich János s. k. Róth Béla s. k. IVeiszenbreyer Eridrik s.k. Schiuber/b Lajos s.k. Draskovich János s. k. Gurovits Tamás s. k. orvosnőt rendelelt. Magyar nemzeti fejlődés III.) ANYAGI TEKINTETBEN. (Vége.) Két nagy akadálya van Magyarország’ anyagi fejlődésének : egyik elvi, másik elemi: az ősiségi, i.’s a’ vizek’ szabálytalansága. Az első, mellynélfogvást a’ nemesi ingatlan jószág nem tulajdonnak, hanem csak hitbizománynak tekinthető, mennyi bajt okoz a’ honi iparnak , Széchenyi ’s egyebek által elég bőven ’s czáfolhatlanul meg van mutatva.—A’ jelen birtokos, ha