Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-05 / 36. szám

gató főorvostul bizonyítványt mutatnak.“ Nem szólunk a’számolhatás és LEHETÉS nehéz szavairól; nem a’ jogokról, mellyek ezekre igény­t adnak , de figyelmeztet­jük a’ vezérczikk’ íróját: czélra vezet e ez? midőn igy a’ középponti gyermek-kórház’ igazgatójára illy hatalmat ruház, hogy ajánlásától (mert a’ dolog csak ide megyen ki, és az ember gyarló) függjön a’főor­vosi hivatalok’ kiosztása.Nem rekesztené-e ki a’hatóság ez által az érdemesbeket, nem é azokat kik a’ főorvosi kötelességek’ betöltésire alkalmasbak volnának? nem é azokat, kik szerencsétlenségökre magasb orvosi mű­veltség után sóvárogva , a’ külföldnek, egyetemünk ’s a’ gyermek-kórháznál hasonlíthatlanul fentebb­ álló inté­zeteiben szereztek tapasztalást ? Egyedül ezen pesti kórházat tartja-e a’v. ez. Írója üdvözitőnek, ’s igaz­gatóját minden therapeutek felett álló orvosnak? — Az ellenkezőre nem akarunk példákat mint Schönlein Európa’ élő legjelesb therapeutejét, felhozni; hisz ha­zánkban, hisz városunkban vannak férfiaink , kik az új­ságok’ dicsérő kürtölése által bármi magasra vergő­­döttnél minden szerénységök mellett fentebb­ állóknak ismertetnek, kik Fáy’ igen találó meséjeként az ürgét határdombostul keresztülugranak. — Panaszt emel a’ v. czikk’ írója tíz orvosnövendé­kek ellen, hogy „eddig kevesen találkoztak olly jeles ifjak, kik tudományszeretetből’s orvosi hivatásuk’ma­gasb érzelméből siettek szorgalommal meríteni ez üd­vös (?) kutforrásból. Szigorú és mondhatni keserűen meglepő, ezt olly férfitól hallani, ki szavát csak meg­győződés után , ’s épen ezért szokta olly hatályosan emelni. Hódolunk mi politikai műveltségének ’s tudo­mányának; de engedjen meg, ha őszintén kimondjuk , hogy orvosi intézetek’ belbecsét nem egy pár órai lá­togatásból, nem külsőségekből itélhetni­ meg ’s azok­ról csak dolog­értők hozhatnak alapos ítéletet. Mi nem akarjuk az intézet felett kimondani ítéletünket — ezt ha a’dolog kissé el nem hirtelenkedtetik, kimond­ták volna ahoz értő orvosaink, kiket mint illetőket, például: egyetemünk’ tanári koszorúja’ tisztes tagjait vélemény-adásra felhíni, úgy hiszszük , lehetett volna ; kiknek e’ haza’ ügyei, orvosi elhanyagolt állapotunk mindig szivükön feküsznek; kik nyelvünket már akkor művelek önként, mikor még más iskolák’ oktatóji arról nem is gondolkozzanak ; kik , ha nem teszik is azt, mit tőlük várunk, sőt a’ dolgok’ állásávali ismeret­lenségünkben követelünk, okai nem ők, hanem még más valami magasb és nagyobb dolog, miről azon­ban szólani — nem ez értekezésnek körébe tar­tozik. — Mi minket illet, eljártunk mi többen is az intézetbe; de azon mód, mellyel az igazgató úr tárgyat fejtegeti , ’s e’ fejtegetések nem nyer­ték meg bizodalmunkat; mert a’ bizodalom Deák szerint „az emberi kebelnek leggyengédebb világa, mellynek csak idő fejtheti ki fakadó bimbaját, ’s ki an­nak kifejlődését hatalmas kézzel erőtetni akarja , fel­dúlja a’ fakadó virágot, melly hervadni fog, és nem lesz emberi hatalom, melly azt feléleszsze.“ — És re­­ményl-e a v.­ez. írója haladást olly intézetbe­ járás­­tol, hova minerdekünk hajt, nem pedig tudománysze­­retet s tiszta tudásvágy vonsz? hova megyéknek kell kimondani a ,compelle intrarec szót; a’ hol pedig csak a hapsodisticus egyveleg tálaltatik fel rendszeres út­mutatás helyett; hol határzottság helyett ingatag di­­agnostizálás , ideoda-kapkodás ; hol a’ tudományos­ság’ szerény szava helyett holmi „unus et alter pan­­nus assuitur late qui splendent“-féle hatásra számí­tott szavak ’s mondatok pompáznak , qui ignotos fal­iunt etc. Szól a’ v. ez. írója kényszerített feszkékről, igen, ez is oka nem jár hatásunknak, mert ötóllóig is­kolákban ’s kórházakban lenni akkor még az intézet­­igazgató’ rendetlen megjelenésire várni, kissé nyomasz­tó. De ha tudjuk a’ kényszerített leczkék’ szorgalom­ölő hatását, ne kényszeritsük ismét olly magány-in­tézetek’ járását, mellyeknek beesők ’s paradoxon lé­tök egy pár emberbarát’ jó akaratjától függ. Tegyük az intézetet országossá , mint azt a’ vezérczikk olly helyesen megjegyzé , válaszszunk csődület által ren­des igazgatót, ki ne kénytelenittessék hivatását napon­­kinti áldozat gyanánt tekinteni’s ki belbecse’ önérzetén kívül más jutalmat is nyerjen. — Ámbár a’ dr. Schoepf urat dicsérgető áldozatokra’s nemes emberbaráti sze­­retetre is tudunk mi egy szép példát, mi felöl bi­zonyosságot szerezni akarókat utasítjuk a’ kórház­­igazgató választmány’ ülésire. Mert széles köpönyeg azon úgynevezett hazafiság ’s emberiség , melly alá — mint egy lelkes írónk megjegyzé — sokan búnak, ’s m­ig mi őket istenitjük, ők az alatt az epret szedik. Ezeket felvilágosító jegyzetekül szükségesnek láttuk elmondani; szükségesnek azért, hogy ez úgy tisztába hozassék, hogy segítsük némileg az orvosi ügyek’ körülti balitéleteket eloszlatni, ’s azért, hogy valódi tudomány ’s érdem legyen és maradjon nálunk is azon emeltyű, melly méltó becsültetésre emel; hogy a’ nyilványosság’ világánál tanuljuk kissé is­merni a’ helyzetet, mellyben vagyunk, ’s lássuk fé­nyinél a’partot, mellyre ügyekeznünk kell. És mi fia­talok emeltük fel szónkat, bár ez soknak nem tetsze­nék is ; hiszszük ezt az igazság’ érdekében tettük , és némi jeléül annak, hogy a’ XIX. század’ auctoritás­­tól mentebb fiai vagyunk , hogy a’ köz ügyek előt­tünk nem érdektelenek, és hogy mi a’ hajdani pajkos­nak nevezett ifjúság’ méltán megrovott kicsapongásai ’s idővesztegetései helyett, parányi erőnket tán nem egészen hasztalanul illy közérdekű kérdések’ fejtege­tésében kisértgetjük. Mi emeltük fel szavunkat, mert nemes önérzettel mondhatjuk, hogy kebleinkbe ala­csony önzés magát nem fészkelte. Nem szabadalmakat védünk mi, nem korhadt rendszereket támogatunk; mert jelszavunk javitva­ haladás ; ítéletünk ez: vesz­­szen, mi veszendőség’ magvát magában hordozza; ir­tassák ki mindig ’s mindenütt a’ romlott üszők, melly életet öl, de helyébe más ne oltassék. Feljebb kimon­dok , hol testületek’ organisatiójában van a’ hiba, ott egyes részek’ gyógyitgatása által ezél nem éretik. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha a’ gépbe új ke­reket akarunk tenni, ez erős ’s annyira jó és szüksé­ges legyen, hogy ki ne vettethessék, hanem az egész gépet utána kelljen módosítani. — Óváry Pál s. k. Kovács Endre s. k. IVerbánchich János s. k. Róth Bé­la s. k. IVeiszenbreyer Eridrik s.k­. Schiuber/b Lajos s.k. Draskovich János s. k. Gurovits Tamás s. k. orvosnőt r­ende­lelt. Magyar nemzeti fejlődés III.) ANYAGI TEKINTETBEN. (Vége.) Két nagy akadálya van Magyarország’ anyagi fej­lődésének : egyik elvi, másik elemi: az ősiségi, i.’s a’ vizek’ szabálytalansága. Az első, mellynélfogvást a’ nemesi ingatlan jószág nem tulajdonnak, hanem csak hitbizománynak tekinthető, mennyi bajt okoz a’ honi iparnak , Széchenyi ’s egyebek által elég bőven ’s czá­­folhatlanul meg van mutatva.—A’ jelen birtokos, ha

Next