Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-10-09 / 81. szám
míg gyöngéd kedves lantjával hölgyeink szivébe a’szerelem istenítő szózatát olly elragadóiag játsza be, a’ férfiakat legnagyobb hazaifiui lelkesedésre buzdítja nem egy, de számos hatalmas szózatával, melly szabadságon kívül semmi más hangot nem akar ismerni. —* Vörösmarty az irodalmi pályán már másfél évtized óta működik, ’s kimeríthetlen költői termékenysége, ’s fáradhatlan szorgalma még mindig ugyanaz. Többet és jobbat egy magyar költő sem ír a nálánál. Az ő müvei nemzetünk újabb korszakát , mint valami fiatal hölgyet, nászkoszorúként övedzik; az ő művei nemzetiségünk és költészetünk új csarnokában egyik legszebb alaposzlopra tekinthetők, l'ő'rösmar/i/ra tehát büszke lehet minden magyar , mert az ő neve nemzetünk jó nevét a' világ előtt magasabbra emelni hatalmasan segítő.És vájjon ezen ifjú, igazán költői nép tudja-e illőleg méltányolni legnagyobb költője magas érdemeit? Vérző szívvel kell a' nem „egészen“-t kimondanunk. Hisz e’ nép még silány színpadi énekeseiről is bővebben gondoskodik mint a’ szabadság első dalnokáról, ki őt szív- és lélekben legjobb atyaként növeli. Azonban erkölcsileg nagyobb méltánylat éri őt, mert jó neve és hite a miveltebbek előtt mély tiszteletben tartatik. És azok, kik őt most névünnepén legelőször megtisztelek, iránta csak a’ jelen emlékezetét akarák fölelevenitni, és mintegy erősebb alakban nyilvánítani. De mi az egyes ember , vagy a’ különszakadt kis körök örömnyilatkozata és dicsőítése legelső költőnk nagyságához képest ? sőt egész hazánk tisztelő méltánylata milly csekély még most ellenében ?-------Azonban Az nem lehet, hogy esz, erő, És olly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksuly alatt. Még jőni kell , még jötni fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek f ajakán. Igen, a’ jobb kor még jőni fog,s a’ nem eléggé méltánylott költő , ki ezt olly látnoki magasztossággal megjósolá, ama jobb kor emberei által tökéletesen megismertetve, kétszeres örömmel vagy inkább hiány érzete miatt legmélyebb fájdalmak közepett fog dicsőittetni. Minél nagyobb lesz hazánk, annál nagyobb lesz az ő neve,melly majd egykor hamvaink fölött nem egyesek, de egész nemzetünk átalányos és örökös emlékünneplésében nagyszerűen részesülend. A’Pesti hírlap geneziséről. Kossuth Lajos ur gr. Széchenyi Istvánnak adott feleletében az 58. és 59. lap. mondja, hogy őt Landerer ur — mint a’ hírlap kiadó-tulajdonosa dec. 28. v. 29. a’ szerkesztés elvállalásával megkínálta, ’s hogy ő azt komoly megfontolás után elfogadván, dec. utóján a’ bevezető czikk szerkesztéséhez fogott. Ez őszinte ’s egyszerű genesis ellen észrevételem nincs; de a’ most idézett munka 81. lapján már e’fenhangzó genesist olvasom: „a’ Pesti hírlap azon kort, mellynek kegyelem nem kell, melly jogot ’s igazságot követel népi teremtette, hanem ellenkezőleg azon kor teremtette a’ pesti hírlapot, az hát e’ részben is a’ kornak idézetes, nem idézője.“—Nehogy ezen mystifikált szavak néhány még ártatlan ifjainfenál tévedést okozzanak mintha t. i. a’ Pesti hírlapnak „Vei gratia“ féle eredete volna .-------nem lesz fölös megjegyezni, miszerint való igaz , hogy a’ Pesti hírlap azon kort, mellynek kegyelem nem kell, melly jogot ’s igazságot követel nem teremtette — de ezen kor nem is létez ám valóságban , hanem csak K. L. urnak felhevült phantasiájában — hanem ellenkezőleg azt hiszem, hogy a’ Pesti hírlap valódilag születtetett azon még jelenleg létező korban melly nem koldul ugyan kegyeimért, de a’mellett hogy néhol jogot is követel, még is jót, idvest, és hasznost — ha mindjárt némi kegyelem adagokkal vegyítve nyujtatik is, okosan ’s hálásan elfogadja, — és czélszerűen cselekszik, ha e’ részben a’dolgot igen szigorúan nem veszi, megemlékezvén, hogy időszaki sajtónk jelen kedvezőbb állása is kegyelmesen enged e 1m ez e 11 .) hírlapokon ’s kegyelmesen tágított könyvvizsgálaton alapszik, ’s így, hogy a’ fenebbi üres, semmit nem mondó de az ügynek csak ártható phrasisok mellöztével , a’ Pesti hírlapnak mostani alakjábani létezését is csupán’s tisztán azon véletlen azon vak történet teremtette, hogy Munkácsy János urnak kiadó-tulajdonosi joga Landerer Lajos urra, kegyelmesen ruháztatott, — hogy ez („jó vagy rosz számolással, az isten tudja) azon ötletre jött, hogy hírlapjának szerkesztésével Kossuth Lajos urat kinálja meg — és — a’ mi a’ dolog veleje ,— hogy e’ nagyszerű—dúskövetkezésű — delegalázatosban eleve b e j e l e n t e 11 do log akadályra kegyelmesen nem talált! — voila tout ! — 8—ban sept. 20.1841. Utazási rajzok. I. Müncheni ut 1841. sept. 10. A’ gyors parasztokkal csakhamar Bécsben tennénk. Onnét, a’ vidám Linczen , és regényes Salzburgon, keresztül, Bajorországba érkezénk. Alsó és felső Ausztriát a’ legdicséretesebb szorgalom bélyegzi. A’jó , szilárd országút, folyvásti jegenye, körtvély , szilva ’s almafa-sorokkal van beültetve. Az utasnak akaratja ellen is eszébe ötlik azon gondolat: várjon nem lehetne-e honunkat is illy paradicsom-formává változtatni; még pedig auia’ mindeddig nem használt ’s együttvéve roppant physikai erő — ama’ föld alatt dolog nélkül tespedő, közelítőleg tán 10,000 rab kezei által; nem lehetne-e így utakat készítetni, azokat fákkal beültetni, ’s még a’gonosztévök physikai erejét is, a’ haza javára és szépítésére fordítani ? —Az ut-tisztitoknak nyugodalmas comfortable munkálatjokra , az útközbe eső helységek szegényeit ’s az után útfélen ácsorgó koldusokat, szinte optimo és finnissimo jure lehetne alkalmazni. Az ausztriai parasztság viselete : hosszú , sarkig ért kabát ’s egy csákó-formája közepén behajló magas kalap; az ausztiai nők aranyos, a’ bajor nők ezüstös főkötőket viselnek. A’ bajor nép felette ájtatos. Trainsteinban, egy, ezeréves templom emlékíró búcsú tartatván , az egész város zöld ágakkal, ’s győzedelmi virág kapukkal volt feldíszítve, ’s közelről és távolról számtalan nép forrongott benne Müneben, a’ főváros , már első tekintetre is kellemesen lepi meg az utast. Piatzai szépek , utczáji egyes nősek 's teresek, házai ízletesek és nagyszerűek, úgy látszik, a’ művészet géniusza, egyik kedvesebb *) Nem henye szó ez a'Kelet népében , és arra szintúgy nem ártott vala K. L. urat emlékeztetni, valamint a nem tartá henyének (fölösnek) a’ birtokosokat a’ véletlenül nyert birtokukra telles quotics figyelmeztetni.