Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-09 / 81. szám

míg gyöngéd kedves lantjával hölgyeink szivébe a’sze­relem istenítő szózatát olly elragadóiag játsza­ be, a’ férfiakat legnagyobb hazaifiui lelkesedésre buzdítja nem egy, de számos hatalmas szózatával, melly szabad­ságon kívül semmi más hangot nem akar ismerni. —* Vörösmarty az irodalmi pályán már másfél évtized óta működik, ’s kimeríthetlen költői termékenysége, ’s fá­­radhatlan szorgalma még mindig ugyanaz. Többet és job­bat egy magyar költő sem ír a nálánál. Az ő müvei nemzetünk újabb korszakát , mint valami fiatal höl­gyet, nászkoszorúként övedzik; az ő művei nemze­tiségünk és költészetünk új csarnokában egyik leg­szebb alaposzlopra tekinthetők, l'ő'rösmar/i/ra tehát büszke lehet minden magyar , mert az ő neve nem­zetünk jó nevét a' világ előtt magasabbra emelni ha­talmasan segítő.És vájjon ezen ifjú, igazán költői nép tudja-e illőleg méltányolni legnagyobb költője ma­gas érdemeit? Vérző szívvel kell a' nem „egészen“-t kimondanunk. Hisz e’ nép még silány színpadi éne­keseiről is bővebben gondoskodik mint a’ szabadság első dalnokáról, ki őt szív- és lélekben legjobb atya­­ként növeli. Azonban erkölcsileg nagyobb méltánylat éri őt, mert jó neve és hite a­ miveltebbek előtt mély tiszteletben tartatik. És azok, kik őt most név­ünnepén legelőször megtisztelek, iránta csak a’ jelen emlékezetét akarák fölelevenitni, és mintegy erősebb alakban nyilvánítani. De mi az egyes ember , vagy a’ különszakadt kis körök örömnyilatkozata és di­csőítése legelső költőnk nagyságához képest ? sőt egész hazánk tisztelő m­éltánylata milly csekély még most ellenében ?-------Azonban Az nem lehet, hogy esz, erő, És olly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksuly alatt. Még jőni kell , még jötni fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek f ajakán. Igen, a’ jobb kor még jőni fog,­­s a’ nem elég­gé méltánylott költő , ki ezt olly látnoki magasztos­sággal megjósolá, ama jobb kor emberei által töké­letesen megismertetve, kétszeres örömmel vagy in­kább hi­ány érzete miatt legmélyebb fájdalmak köze­pett fog dicsői­ttetni. Minél nagyobb lesz hazánk, an­nál nagyobb lesz az ő neve,melly majd egykor ham­vaink fölött nem egyesek, de egész nemzetünk áta­­lányos és örökös emlékünneplésében nagyszerűen ré­­szesülend. A’Pesti hírlap geneziséről. Kossuth Lajos ur gr. Széchenyi Istvánnak adott feleletében az 58. és 59. lap. mondja, hogy őt Lan­derer ur — mint a’ hírlap kiadó-tulajdonosa dec. 28. v. 29. a’ szerkesztés elvállalásával megkínálta, ’s hogy ő azt komoly megfontolás után elfogadván, dec. utó­ján a’ bevezető czikk szerkesztéséhez fogott. Ez őszin­te ’s egyszerű genesis ellen észrevételem nincs; de a’ most idézett munka 81. lapján már e’fenhangzó ge­­nesist olvasom: „a’ Pesti hírlap azon kort, mellynek kegyelem nem kell, melly jogot ’s igazságot követel népi teremtette, hanem ellenkezőleg azon kor terem­tette a’ pesti hírlapot, az hát e’ részben is a’ kornak idézetes, nem idézője.“—Nehogy ezen mystifikált sza­vak néhány még ártatlan ifjainfenál tévedést okozzanak mintha t. i. a’ Pesti hírlapnak „Vei gratia“ féle eredete volna .-------nem lesz fölös megjegyezni, miszerint való igaz , hogy a’ Pesti hírlap azon kort, mellynek kegyelem nem kell, melly jo­got ’s igazságot követel nem teremtette — de ezen kor nem is létez ám valóságban , hanem csak K. L. urnak felhevült phantasiájában — hanem el­lenkezőleg azt hiszem, hogy a’ Pesti hírlap valódi­­lag születtetett azon még jelenleg létező kor­ban melly nem koldul ugyan kegyeimért, de a’mellett hogy néhol jogot is követel, még is jót, idvest, és hasznost — ha mindjárt némi kegyelem adagokkal ve­gyítve nyujtatik is, okosan ’s hálásan elfogadja, — és czélszerűen cselekszik, ha e’ részben a’dolgot igen szigorúan nem veszi, megemlékezvén, hogy időszaki sajtónk jelen kedvezőbb állása is kegyelmesen en­­g­e­d e 1­m e­z e 11 .) hírlapokon ’s kegyelmesen tágított könyvvizsgálaton alapszik, ’s így, hogy a’ fenebbi üres, semmit nem mondó de az ügynek csak ártható phrasisok mellöztével , a’ Pesti hírlapnak mos­tani alakjábani létezését is csupán’s tisztán azon vé­letlen azon v­a­k történet teremtette, hogy Mun­kácsy János urnak kiadó-tulajdonosi joga Landerer La­jos urra, kegyelmesen ruháztatott, — hogy ez („jó vagy rosz számolással, az isten tudja) azon öt­letre jött, hogy hírlapjának szerkesztésével Kossuth Lajos urat kinálja­ meg — és — a’ mi a’ dolog vele­je ,— hogy e’ nagyszerű—dúskövetkezésű — deleg­­alázatosban eleve b e j e l e n t e 11 d­o l­o­g a­k­a­­dályra kegyelmesen nem talált! — voila tout ! — 8—ban sept. 20.1841. Utazási rajzok. I. Müncheni­ ut 1841. sept. 10. A’ gyors­ parasztokkal csakhamar Bécsben tennénk. Onnét, a’ vidám L­i­n­c­z­e­n , és regényes Salzbur­gon, keresztül, B­a­j­o­r­o­r­s­z­á­gb­a érkezénk. Alsó és felső Ausztriát a’ legdicséretesebb szorgalom bélyegzi. A’jó , szilárd országút, folyvásti jegenye, körtvély , szilva ’s almafa-sorokkal van beültetve. Az utasnak akaratja ellen is eszébe ötlik azon gondolat: vár­jon nem lehetne-e honunkat is illy paradicsom-formává változtatni; még pedig auia’ mindeddig nem használt ’s együttvéve roppant physikai erő — ama’ föld alatt dolog nélkül tespedő, közelítőleg tán 10,000 rab kezei ál­tal; nem lehetne-e így utakat készítetni, azokat fákkal beültetni, ’s még a’gonosztévök physikai erejét is, a’ haza javára és szépítésére fordítani ? —Az ut-tisz­­titoknak nyugodalmas comfortable munkálatjokra , az útközbe eső helységek szegényeit ’s az után útfélen á­­csorgó koldusokat, szinte optimo és finnissimo jure le­hetne alkalmazni. Az ausztriai parasztság viselete : hosszú , sarkig ért­ kabát ’s egy csákó-formája közepén behajló magas kalap; az ausztiai nők aranyos, a’ bajor nők ezüs­tös főkötőket viselnek. A’ baj­or nép felette ájtatos. T­r­a­­i­n­s­t­e­i­n­b­a­n­, egy, ezeréves templom emlékíró búcsú tartatván , az egész város zöld ágakkal, ’s győ­ze­d­el­m­i­­ virág ka­pukkal volt feldíszítve, ’s közelről és távolról számtalan nép forrongott benne M­ü­neben, a’ főváros , már első tekintetre is kel­lemesen lepi­ meg az utast. Piatzai szépek , utczáji egyes nősek 's teresek, házai ízletesek és nagyszerűek, úgy látszik, a’ művészet géniusza, egyik kedvesebb *) N­em henye szó ez a'Kelet­ népében , és arra szint­­úgy nem ártott vala K. L. urat emlékeztetni, valamint a nem tartá henyének (fölösnek) a’ birtokosokat a’ v­é­­letl­enül nyert birtokukra telles quotics figyelmez­tetni.

Next