Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-30 / 9. szám
pedig annál keserűbb és zajosb , annál rosszabb következményű leend illy elkeserültség’ érzeménye, mennél inkább csupa vakesetnek, és sorssujtásnak kelletik a’ szomorodott földmivelőnek tekinteni azt, hogy míg más társinak a’ malasztos ég nagylelkű földbirtokost , kinek utalma alatt önállási boldogságának kivivására haladhat, kegyesen juttatott, addig a’ mostoha sors az ő haladását ’s nagyobbra törekvésit, egy ellenkező kedélyűtől felfüggeszti, addig a’ törvény az ő lehető boldogságát a’ vakesetre bizza !! GINDERY P. J.(Tége következik.) Erdélyi tiszitóitlmi(Folytatásul a’ f. évi Társalkodó első számaihoz.) Kolozsvárról szinte nehezen váltunk meg; néhánynapi mulatás otthonosokká tőn bennünket , ’s miután sok búcsuzás után, ajánlólevelekkel terhelten elváltunk is, nehezen hagyhatók hátra, mert a’ teleki-tetőre ázott csúszós útban nehezen lehete felvergődni, honnét még egy pillanatot vetve az aljban maradt városkára , a’hegy’ másik oldalán leereszkedénk ,’s nem sok idő múlva Torda’ hat tornya villogott szemeink elé. — Kik irodalmunk’ múlt felvonásit ismeritek, emlékezni fogtok, hogy az ifjabb Gyöngyösy, a’mérték ’s rím’ egyenlő nagy mestere, de nem olly szörnyű nagy költő is, itt hozta életbe rímes pentametereit, mellyekért poéta-koromban genieje’ nagyságát bámulni nem győztem , mivel magam rímet is nehezen, mértéket pedig,vagy a’ kettőt együtt, vers alakba alkalmazni keserves küzdések után is alig volt képes. Gyöngyösynek maradt fen egy versezete a’ tordai hasadékba fuladt kincskereső-kéményseprőrül is , ’s ez okbűl is kiváncsiak valánk e’ nevezetes természeti ritkaságot, az úgynevezett tordai hasadékot megtekinteni. Nem mondanék újságot, ha e’ hasadékról elbeszélném, hogy azt egymással szemközt álló , ’s majd mindenben hasonló ’s 30 ölnél magasb sziklák képezik , mellyek a’jóhitűek szerint Sz. László’ kunok előtti futása’ kedviért, annak könyörgése’ következtében váltak el egymástól; a’ mindenben kétkedő ’s még is tökéletesen megfejteni mitsem képes tudósok’ állítása szerint pedig, valami vulkáni, vagy más természeti nagy erő által szakíttattak kétfelé.—Beszélik azt is, hogy Dárius , scythák elleni háborújakor itt rejté el tömérdek kincseit; ’s e’ kincsek csábiták a’ hegyoldalban lévő egyik lyukba a’ jó kéményseprőt is , ki be tudott mászni a’ kincs után , de ki többé nem. — E’ nevezetes hely’ megtekintése’ alkalmakor egy becsületes ’s nem kevésbbé politikus , professiója’ határain túlemelkedett csizmadia-mester volt kalauzunk, kinek merész bölcseségének köszönhetjük’s most már köszönjük is, hogy a’ hasadékot végig megjártuk , mert a’ hasadék’ torkánál dolgozó emberek komolyan hitének , hogy e’ mulatsággal hagyjunk fel, mert a’ hasadékban folyó patak a’ napokban szokatlanul megáradván, az út járhatatlan; de mi létesíthetlen három ifjú kalandvágya’s egy csizmadia’ vezér-tactikája ellenében ! Elindulánk — de alig haladtunk néhány lépést, utunkat a’ rohanó patak által elzárva találtuk; a’ csizmadia’önmesterségének ártó tanácsára csizmánkat levetve , a’jéghideg víz’metsző sziklái közt átvergődénk a’ túlpartra, — de kis fordulat után ismét a’ patak’ árjai kigyózának élénkbe ; mi ismét átmentünk és újra ’s ismét; — de az elkényesztetett lábak nem állhatván ki a’ dicsőséget, csizmát huzva gázoltunk a’gyakran derékig érő sebes, sziklás, hideg hullámokban; sokszor az ár’ rohamával állva küszködni nem bírván, kezeinkkel előttünk fekvő szikladarabokba sugázva , mintegy másztunk a’ vízben ; egypárszor a’ viz’ mélysége miatt bele nem mehetvén , a’ sziklaoldalba kelle kapaszkodnunk, lábainkat a’ kecske-pásztorok által vésett kis lyukakba helyezvén, sőt midőn a’hegyoldal’meredeksége miatt igy sem mászhattunk, egyik kiálló szikladarabról a’ másikra kelle ugrálnunk; derék csizmadiánk felső ruháink’ terhétül szinte nyögve soha sem veszté el türelmét ’s bátorságát , csak azt ismétlé gyakor ízben, hogy ha ezt tudta volna , 10 forintért sem jött volna el (az alku 4 huszas volt.) Sok fáradság után értük el a’ hasadék’azon részét , hol a’ hegy’ mindkét oldalában , egymásnak átellenben , mintegy 8 ölnyi magasságra a’ patak’ medrétől’, két barlang van , mellyek a’ múlt században Bay haramiavezérnek laktanyául szolgáltak , ’s a’ nyílásaik elébe vont kőfal-erősség ma is megvan; a’ szikla-oldal’ meredeksége’s omló felülete’ daczára is felmásztunk az egyik barlanghoz, bementünk a’ rideg palotába, mig alacsonysága miatt csak hason csúszhatván a’ mulatságot eléglettük; kincset nem találtunk, ’s felírván örök emlékül rajz ónnal neveinket, viszszatértünk, ’s le a’ patakba, hol még egy óranegyedig küszködve, végre a’ hasadéknak végit értük. — Miután a’ nagy expeditio’ borostyánin kevéssé kinyugvánk , tanácskozni kezdénk , mi eddig eszünkbe sem jutott, a’viszszamenetelrül, két út álla előttünk , még egyszer meggázolni a’ sziklás patakot, vagy a’30 öl nyíre ágaskodó sziklahegyet megmászni’s túlsó oldalán leereszkedni; a’ víztől már irtózva, ezen utóbbi utat választók, ’s kis küzdés után szerencsésen tetőre értünk; milly dicső vala innen szemeink’ hatalma alá vetni a’ lábaink elé boruló roppant vidéket! — a’ hegytetőn mogyorózás és eprészés közt keletfelé haladva, kerített, gyümölcsfás kertre, benne házikóra ’s kápolnára bukkanánk ; szóval : a’ környékben úgynevezett Monasteriumhoz jutottunk. E’ remete-lakot’s kápolnát egy óhitű gazdag állitá családi temetkezés helyül , most a’ kalugyer kifogyott belőle, egyik szomszéd helység’ pópája jár fel misét szolgáltatni; a’ házikóban egy oláh gazda lakik fiászul, ki szívesen fogadott, helyet adott pihenésül ’s vizet ivásul, — de éhségünk’ enyhülését semmi áron nem eszközölheté , mert épen akkor legkisebb ennivaló sem találkozott házánál,... talán böjtje volt? — Valóban igen regényes lehetett a’ lovag ’s a’ t.korban létező remeték’ sorsa! gyökérrel’s vadgyümölcscsel élni ’s örökké istent dicsérni ! de ezen élet többé nem nekünk elpuhult sarjadéknak való, mert mi illy koszt ’s kényelem mellett nehezen érnők meg a’ régi jámborok’ tisztes vénségét, de akkor sem éhezett minden remete, ’s ma is a’szegény oláh , ha csak remete-helyettes is , sokszor nem eszik egyest hasával. — Az ifjú oláh néhány garasért útba vezetett, ’s végre rongyosan, mert ruháink egész az elmulhatlan szükségesig expeditio’áldozativá lettek, ’s éhesen értünk le esti hat órára a’ hasadék’ torkolatánál reggel óta várakozó kocsinkhoz , a’ véghezvitt kaland’ örömében ,’s a’ közel vacsora’s éji nyugalom’ reményében boldogok. ................. (Folyt következik ) Felszólitás egy magyar—zsidó tanítókat képező intézet’ ügyében. A’ társasági élet olly lényeges dolog , minélkül ember nem gondolható , mitől, ha őt meg nem akarjuk semmisíteni, az emberi létet meg nem foszthatjuk. Mélyebben, mint sokan gondolnák , gyökerezik lényünkben ama ’ kimondhatlan édes érzelem, melly embert emberhez vonz, és melly olly sokféle alakban, majd a’ honszeretet, majd a’ barátság, majd meg a’ szere