Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-06 / 2. szám
2. szánt Pest, Januarius’ 6. till. Erdélyi naplójábul. (Folytatás.) Erdély’ néhány házainál megfordulván , figyelmezék az aristokratiai élet némelly résziedre, ’s azt — az aránylagi szegénység, ’s az újabb időkben szükségkép kifejlődni kellő politikai vélemény-különbségnek a’családok’ benső életét is megszaggató hatása ellenére — kellemesnek találám. A’ nemesség’ nagy része a’ telet Kolozsvárott, a’ nyár’ egy részét Élőpatakon ’s Borszéken együtt tölti, többnyire atyafiságos távolabb vagy közelebb kötél kapcsolja össze , nagyon ismerik egymást ’s egymás’ körülményit, ’s ez okokból távol van társalgásaiktól minden fest , ’s valami atyafiságos és erőtetés nélküli, melegebb szin vonul rajtok el, miből a’ megszokottságnál fogva az egészen idegen sem záratik ki. — Erdélyben az aristokratia, ’s ennek leghiúbb csillogó egyik neme: a' rang és czím’ nevetséges vágya, mélyen van gyökerezve ; itt minden magnási családdal rokon, minden királyi hivatalt viselő ,’s azok’ egész családja ’s mindazon család , mellyeknek csak egy tagja is méltóságos családba házasodik, ‘méltóságos czímet követel és kap ; ’s azért e’ méltóságos hazában nem kell megütközni , ha egy ügyes, de pantalonos urat egyetlen cselédjétől méltóságoztatni hallunk; ő joggal kívánja e’ czimet, ’s mi meg is adjuk neki, mert nagyanyja’ bátyja a’ Gubernium’ egyik akkori méltóságos titokonokának kisasszonyát bírta nőül; — egyébiránt én e’ ‘méltóságos” czím- kórságot semmivel sem tartom nevetségesbnek, mint a’ bécsi vagy pesti varga’ ,Herrvona lázát. — Az erdélyi urak szegények , — ezt tartja a’ magyarhoni közvélemény, — igen is, minthogy a’ világon minden viszonlagos, — a’ mi oligarcháinkhoz képest szegények, ám de gazdagok oláh jobbágyaikhoz , sőt életszükségikhez képest sem szegények; gyermekiket jól nevelik, legalább aránylag több értelmes ember kerül közzülök,mint a’ magyarorsz. mágnások közzül ; ők utaznak . Ízlést ’s kényelmet sőt néhol fényt hirdető falusi lakjaik vannak , szép lovakon járnak ’s jól esznek; ruha, szolga, bútor , champagni bujálkodás nincs köztök — és igen okosan, — közczélokra keveset , úgyszólván mit sem áldoznak, meglehet hogy erre csakugyan nem jut, noha kevésből keveset, — de sokan , — mégis lehetne valamit tenni. — Egy oldalát óhajtanám , ha tollain’ereje akaratoméval mérkőzhetnék, kiemelni Erdélynek, — a' nőket. Férfiak igazgatják a’ világot fegyverrel, észszel, tollal, iparral; nők’ feladata szűk házi kört árasztani el a’ szeretet’ apró de ezer gondjaival, ’s felülegesen tekintve úgy tetszhetik, kivált keleti fogalmu embereknek, hogy e’ szűk körre szorított lények hatása házukon kívül elnémul, ’s hogy a’ nemzeti életbe semmi befolyással nincsenek; de ki fel tudja mérni, milly hatással van az anya a’gyönge gyermekre ’s ez által annak egész életére; a’jó nő férjére, az ifjúság’ kecseivel tündöklő hölgy mindazokra, kiket bájai lebilincselnek, a’ kaczér asszony az anyagibb élvezetek után sovárgokra , — az nem fog ellenmondani állításomnak, hogy a’ nők’ általányos szellemét bízvást vehetni a’ nemzeti nagyság’ fokozása egyik hévmérőjeül. — Nézzünk széllyel a’ világban. — A’ romai hölgyek szigoruk voltak erkölcsben , ’s Roma’ nagysága, szabadsága, dicsőségük; a’ franczia nők, minden könnyűségjök ’s hiuságjok mellett, a’ nemzet’ nagyságának palládiuma’ — a’ franczia név’ — dicsőségében égve osztoznak ; az angol nő büszkesége , nemzetének világot átölelő ipara ; az olasz nőé, nemzetének művészete; a’német nők jó polgár-asszonyok, mint férjeik jámbor polgárok; ’s még az orosznők is büszkék az igában, melly alatt olly végtelen birodalom nyög; széles e’ világon csak egyedül a’ magyar nő az, (értem a’ főbb rendűeket, mert magyar polgár-aszszonyi nincs; a’ jobbágyság nem nemzet; a’ közép nemességnél volna csupán némi kivétel, de ennek is nagyobb része majomi utánzója a’ főrendnek) ki nem osztozik nemzeti fájdalomban, kit nem érdekel nemzeti felvirulás, ki szégyenli nemzetét, ki nem ismeri annak alkotmányát , ’s ő egyedül a’ világon az , ki nem érti nemzete’ nyelvét! — ’S miután e’ sereg minden inditó-ok’ ellenére, jobbraváltozása’ jeleit még növendék leányiban sem mutatja, szomorú meggyőződéssel mondhatjuk el: ,,e’ nemzetnek jövendője nincs44 ! — — Magam mosolygok magamon e’ kifakadásomért; ezen eszmék az utolsó évtized alatt gyakran elmondattak , elmondattak ollyanok által, kiknek hatással kellene bírni a’ rendre, mellynek ők is tagjai; de azon nők’ kezeibe illy iratok nem kerülnek, sőt azok is, kikkel társalgásikat osztják, vagy épen olly elferdült nemzetiség elleni cosmopolita nullitások, mint a’ tisztelt nők, vagy elég gyávák magokat a’ neveletlenség’azon hamis fogalmú vádjának kitenni , mellyel azok, kik eséseket olvasnak, vagy talán épen helyeselnek , illettetni szoktak. Ismerek magyar irót ez osztálybul, ki maga is neveletlenségnek tartja főrendű nők’ társaságában magyarul szólalni meg; ismerek nőt ez osztálybul, ki nyáron falun jól beszél magyarul, ’s télen Pesten a’hant-volé közt azon szép magyar neveket is , mellyeknek köszönhetik ők is mindenöket, németesen ’s elferdítve mondja ki, nehogy elárulja azon neveletlenségét, hogy ő magyarul is tud ! — Nem tartozom azok közzé, kik néktül is azt kívánnák, hogy tudós társaságot alakítsanak; nem szeretem azon úgynevezett lelkes nőket, kik férjeik’ számára közgyűlési beszédeket készítnek; sőt még azt sem kívánom , hogy e’ nők magok tanulják meg a’ nemzet’ nyelvét, történeteit, alkotmányát, ’s szítják be a’ nemzeti életet; ők már jobbíthatlanok; de igen is a’ nemzet, mellyre vagyonuknál ’s aristokratiai befolyásuknál fogva olly nagy hatással vannak, méltán követelhetné tőlük, hogy lyányaik mellől elűzve a’ jöttment, ’s nemzetiséget nem ismerő gouvernante-okat, adnának azoknak főleg nemzeti irányú, szellemű nevelést, a mi sem a’ német, franczia, olasz nyelvek’ tudását, — bárha ezek nem elmulhatlanul szükségesek, — sem a’külföld’ piperéit nem zárná ki. — Ki illy tapasztalásokkal menék Erdélybe, lehetlen vala teljes örömmel észre nem vennem a’ különbséget, melly az erdélyi és magyarhoni főrendü nők közt van. Az erdélyi leányzók házi nevelést kapnak franczia nevelőnők’ befolyása nélkül , — a’ birodalmi főváros’ csábjaitól távul, nem lévén olly mértékben szükségük a’ csillogó ’s műveltségnek nevezett külsimaságra , inkább a’ kis ország’ provinciális szellemében fejlődnek ki, melly szellemnek iránya: nemzetiség, nem ál-világpolgárság lévén , belőlük házi’s nemzeti magyar nők lesznek , kik teljes lélekkel családjok’, honjok’boldogságán csüggnek, ’s a’ nemzeti élet’ minden fordulatiban részvevő