Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-07-24 / 59. szám
59. szám* Pest 9 Julius’ 91 1841. Vélemények iskoláink’ ügyében. Iskoláink’ szerkezete, állapotja, ’s ezekkel egybekapcsolt nevelési rendszerünk, úgy látszik, mostani haladó korunk’ szakában , legközönségesb , szinte mindennapi tárgyai levének vizsgálódásunknak; részint mivel azok szellemi tökéletesbülésünk’ állapotában, mint tudományi életünk’ leghathatóbb eszközei, ’s mint physikai ’s erkölcsi jóllétünk’ egyedüli alapjai legfontosb érdekkel képesek hatni, sőt hatnak is ránk; részint mivel épen azok’ olly igen fontos érdekében érezzük legnagyobb elmaradásunkat. Mindkét esetben méltó okunk lehet, hogy azokat illetőleg ollykor fájdalmas panaszra fakadjunk. Hogy mindeddig iskolai rendszerünk’ körülményes állását tekintve azok’ kül- és belalkotmányos szerkezetére nézve , más , tudományilag előbb kifejlett nemzeteknél sokkal hátrább vagyunk , kétségbe hoznunk nem lehet; azonban hála az uj idők’ szellemének ránk is felderült valahára a’ köz-felvilágosodás’ hajnala ; nálunk is teljesülésbe kezd menni, mit némelly áthatottabb fők, némelly lelkesb honfiak ’s bölcs oktatók olly régóta óhajtanak: nemzetiségünk’ boldog gyarapodásával, honunkban is újabban iskoláinkra, különösen ref. iskoláinkra nézve a’ legczélszerűbb intézmények történtek. Ilyen, hogy néhányat azok közül megemlítsek — szemléleti oldalról: az iskolai tanulmányoknak minden kivétel nélkül honi nyelven szerkezete ’s tanítása, a’ latin nyelv’ mint iskolai divatnyelv’ megszüntetése ; ténylegesen azon felsőbb miveltséghez közeledő tan, mellyel hivatásunk’ körében , tanitó-székekről tanítványaik’ lelkületére szoktunk hatni. — Az elsőbb theóriai szempontot, honi nyelvünk’ kimiveltetését ’s iskoláinkba hozatalát illetőleg , nem lehet eléggé méltányolnunk ebbeli bölcs intézkedését kormány férfiainknak , kik e’ részben nemzetiségünk’ javára mindent eszközlének. Most már , miután ezek’ jeles példája ’s reánk ható jótékony tetteik’ eredményiből nyilván bebizonyult, mikép ama’ nagyszerű anomáliának nyelvünk’ művelése’ ügyében , úgy ’s nem máskép kelle történni: azt hiszem , nincs olly tisztán érző polgár honja iránt, ki nyelvünk’ érdekében tett azon nagy következvényű országos intézkedéseket ne méltatná, vagy épen irígylené), valamint szinte, ki az eddig uralkodott latin nyelv’ korlátozásán ne örvendne, vagy azt előbbi érdemetlenül bitorolt jogaiba visszahelyeztetni akarná. A’ latin nyelv, mint egykori legműveltebb nemzet’ örök classicitású nyelve, minden okosabb fejtől pártolást, stúdiumot érdemel , de illőleg kimért korlátok közt; nem úgy, hogy zsarnokként, ki sötétségben akarja tartani népeit , gátat vessen a’ közfelvilágosodásnak; nem , hogy az anyanyelveket, a’ népek’elkülönzött saját nyelveiket lebilincselje. Tudva van előttünk, hogy minden más , műveltségre törekvő nemzet, minél korábban akart e’ holt nyelv’ túlnyomó erejétől megszabadulni, annál hamarébb ért vala czélt nyelve’ és nemzetisége’ gyarapításában ; minél jobban ’s czélszerűbben rendezők el e’ nemzetek iskoláikban a’ latin nyelv’ tanítását, ’s minél kisebb körbe szokták annak használását, a’ tudományokban átaljában annál szabadabb lépést tehettek.— A’ sok példa serkentőleg hatott ránk; mi is megindultunk újabban elkövetni mindent, hogy a’latinság’ rajtunk századokig zsarnokoskodott erejétől szabadokká tegyük magunkat; anyanyelvűnket kezdők mivelni, a’ holt nyelvet valamint polgári befolyásától megfosztottuk ’s törvényszékeinkről kizártuk , úgy iskoláinkban neki csaknem a’ legutolsó helyet adtuk ; szóval: a’minő önméltóságra akart az emelkedni felettünk, mi épen annyira lealacsonyítottuk. ’S ki nem tudja, ezzel mennyi jót eszközöltünk; ki nem látja által, hogy jelenkorunk, a’ latin nyelvtanulás és gyakorlás helyett, a’ honi nyelv’ pallérozására szentelvén magát, ezáltal már eddig is mennyi haladást tön, ’s mi fényes jövendőre nyitott magának utat ? E’ szerint tagadhatlan, hogy nemzeti nyelvünknek kivittük az elsőséget, diplomatikai rangra, országos tekintetre emeltük; de az ellenséges latin nyelvre nézve mégsem tettünk eleget, minthogy ez, habár hatásköre korlátoztatott, ’s iskoláinkbani volt helyzete ’s mivelése változott is, még most is a’ régi módszeren taníttatik; azonban rendszerünk ennek tárgyában épen mit sem változott, humanisticus és reál-osztályaink — mint ezt hírlapi czikkjében egy lelkes honfitársunk igen bölcsen fejtegeté — elkülönözve egymástól ’s kiemelve nincsenek, iskolai praxiséi a’ forditásra kitűzött classicusok’ magyarázata szinte a’ régi rendben maradt, holott pedig, minthogy az elemi nyelvtanítás most már később szokott kezdetni, a’ gyakorlásnak is ehet alkalmazva felsőbb osztályokhoz kellene szabatnia. Ezek ugyan apróságok,’s inkább magányos intézkedések’ tárgyai lehetnének, jónak vélem azonban ezeket is köz figyelembe vétetni. De egy tárgy van különösen, mit, a’ latin nyelv’ tanítása’ ügyét érdeklőleg, szó’s vizsgálat nélkül nem hagyhatok. Tanuló ifjaink most is , mint eddig , latin beszédek’készítésében gyakoroltatnak időnkint; —czélja ezen gyakorlattételinknek — természetesen azt lehet gondolnunk — nem más, mint hogy ezek által növendékeinket rendszeres gondolkozásra, írásra ’s bizonyos ismert tárgyak felöli fogalmak’szerzésire szoktassuk ’s tanítsuk; — vájjon már latin beszédek’ készíttetése által lehet-e , kérdem velők kívánatos czélt éreznünk? fognak-e ők latinul fogalmazhatni, gondolkodni tudni ’s ítélni , kik még úgyszólván a’ nyelv’ elemivel is alig ismeretesek; de ha jártasok volnának is valamennyire a’ nyelvben, nem lesz e ez által gondolkozásuk megkötve , a’ midőn épen azt követeljük tőlük, hogy értelmök’ fejlődésekor mindenről szabadon szokjanak ítélni ’s gondolkozni. Látom sokszor ’s fájdalommal tapasztalom: szegényeknek minő akadályokkal kell küszködniük czél nélkül. Vagy talán az volna ebben a’ czél, hogy illy különféle körmondatok’, wirák’ ’s más egyéb beszédek’ készítése által bővebb ’s alaposabb nyelvtudásra, compositiói ügyességre’s stylistikai szabályosságra tegyenek szert? — mindezekre illynemű gyakorlat kevés foganattal hathat, sőt ezen föntebb megnevezett tulajdonokra a’ nyelv’ értésén kívül , most már, midőn a’ latin beszédbeli mindennemű iskolai, házi, polgári-törvényszéki közlekedések megszűntek — azt hiszem — nekik is minél kevesb sütik Most ugyan a’ panszlavismus’ hősei illyforra a lelkületeket árulták el, de akiknek , hogy ezentúl kedvezőbb oldalról nyerhessenek bélyeget, állandó igaz hűséggel is kell és szeretettel hazafiakká kereszteltetniök.