Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-07-24 / 59. szám

59. szám* Pest 9 Julius’ 91 1841. Vélemények iskoláink’ ügyében. Iskoláink’ szerkezete, állapotja, ’s ezekkel egy­bekapcsolt nevelési rendszerünk, úgy látszik, mostani haladó korunk’ szakában , legközönségesb , szinte min­dennapi tárgyai levének vizsgálódásunknak; részint mivel azok szellemi tökéletesbülésünk’ állapotában, mint tudományi életünk’ leghathatóbb eszközei, ’s mint physikai ’s erkölcsi jóllétünk’ egyedüli alapjai legfon­­tosb érdekkel képesek hatni, sőt hatnak is ránk; ré­szint mivel épen azok’ olly igen fontos érdekében érez­zük legnagyobb elmaradásunkat. Mindkét esetben méltó okunk lehet, hogy azokat illetőleg ollykor fájdalmas panaszra fakadjunk.­­ Hogy mindeddig iskolai rend­szerünk’ körülményes állását tekintve azok’ kül- és bel­­alkotmányos szerkezetére nézve , más , tudományilag előbb kifejlett nemzeteknél sokkal hátrább vagyunk , kétségbe hoznunk nem lehet; azonban hála az uj idők’ szellemének­­ ránk is felderült valahára a’ köz-felvi­lágosodás’ hajnala ; nálunk is teljesülésbe kezd menni, mit némelly áthatottabb fők, némelly lelkesb honfiak ’s bölcs oktatók olly régóta óhajtanak: nemzetiségünk’ boldog gyarapodásával, honunkban is újabban isko­láinkra, különösen ref. iskoláinkra nézve a’ legczél­­szerűbb intézmények történtek. Ilyen, hogy néhányat azok közül megemlítsek — szemléleti oldalról: az is­kolai tanulmányoknak minden kivétel nélkül honi nyel­ven szerkezete ’s tanítása, a’ latin nyelv’ mint iskolai divatnyelv’ megszüntetése ; ténylegesen­­ azon felsőbb miveltséghez közeledő tan, mellyel hivatásunk’ kö­rében , tanitó-székekről tanítványaik’ lelkületére szok­tunk hatni. — Az elsőbb theóriai szempontot, honi nyelvünk’ kimiveltetését ’s iskoláinkba hozatalát illető­leg , nem lehet eléggé méltányolnunk ebbeli bölcs in­tézkedését kormány férfiainknak , kik e’ részben nem­zetiségünk’ javára mindent eszközlének. Most már , miután ezek’ jeles példája ’s reánk ható jótékony tet­teik’ eredményiből nyilván bebizonyult, mikép ama’ nagyszerű anomáliának nyelvünk’ művelése’ ügyében , úgy ’s nem máskép kelle történni: azt hiszem , nincs olly tisztán érző polgár honja iránt, ki nyelvünk’ érdekében tett azon nagy következvényű országos intézkedése­ket ne méltatná, vagy épen irígylené­­), valamint szin­te, ki az eddig uralkodott latin nyelv’ korlátozá­sán ne örvendne, vagy azt előbbi érdemetlenül bito­rolt jogaiba visszahelyeztetni akarná. A’ latin nyelv, mint egykori legműveltebb nemzet’ örök classicitású nyelve, minden okosabb fejtől pártolást, stúdiumot ér­demel , de illőleg kimért korlátok közt; nem úgy, hogy zsarnokként, ki sötétségben akarja tartani né­peit , gátat vessen a’ közfelvilágosodásnak; nem , hogy az anyanyelveket, a’ népek’elkülönzött saját nyelvei­ket lebilincselje. Tudva van előttünk, hogy minden más , műveltségre törekvő nemzet, minél korábban akart e’ holt nyelv’ túlnyomó erejétől megszabadulni, annál hamarébb ért vala czélt nyelve’ és nemzetisége’ gya­rapításában ; minél jobban ’s czélszerűbben rendezők el e’ nemzetek iskoláikban a’ latin nyelv’ tanítását, ’s minél kisebb körbe szok­ták annak használását, a’ tu­dományokban átaljában annál szabadabb lépést tehet­tek.— A’ sok példa serkentőleg hatott ránk; mi is meg­indultunk újabban elkövetni mindent, hogy a’latinság’ rajtunk századokig zsarnokoskodott erejétől szabadok­ká tegyük magunkat; anyanyelvűnket kezdők mivelni, a’ holt nyelvet valamint polgári befolyásától megfosz­tottuk ’s törvényszékeinkről kizártuk , úgy iskoláinkban neki csaknem a’ legutolsó helyet adtuk ; szóval: a’mi­nő önméltóságra akart az emelkedni felettünk, mi épen annyira lealacsonyítottuk. ’S ki nem tudja, ezzel mennyi jót eszközöltünk; ki nem látja által, hogy je­lenkorunk, a’ latin nyelvtanulás és gyakorlás helyett, a’ honi nyelv’ pallérozására szentelvén magát, ezál­tal már eddig is mennyi haladást tön, ’s mi fényes jö­vendőre nyitott magának utat ? E’ szerint tagadhatlan, hogy nemzeti nyelvünknek kivittük az elsőséget, di­plomatikai rangra, országos tekintetre emeltük; de az ellenséges latin nyelvre nézve mégsem tettünk eleget, minthogy ez, habár hatásköre korlátoztatott, ’s isko­­láinkbani volt helyzete ’s mivelése változott is, még most is a’ régi módszeren taníttatik; azonban rendsze­rünk ennek tárgyában épen mit sem változott, huma­­nisticus és reál-osztályaink — mint ezt hírlapi czikkjé­­ben egy lelkes honfitársunk igen bölcsen fejtegeté — elkülönözve egymástól ’s kiemelve nincsenek, iskolai praxiséi a’ forditásra kitűzött classicusok’ magyará­zata szinte a’ régi rendben maradt, holott pedig, minthogy az elemi nyelvtanítás most már később szo­kott kezdetni, a’ gyakorlásnak is ehet alkalmazva fel­sőbb osztályokhoz kellene szabatnia. Ezek ugyan apró­ságok,’s inkább magányos intézkedések’ tárgyai lehet­nének, jónak vélem azonban ezeket is köz­ figyelembe vétetni. De egy tárgy van különösen, mit, a’ latin nyelv’ tanítása’ ügyét érdeklőleg, szó’s vizsgálat nélkül nem hagyhatok. Tanuló ifjaink most is , mint eddig , latin beszédek’készítésében gyakoroltatnak időnkint; —czél­­ja ezen gyakorlattételinknek — természetesen azt le­het gondolnunk — nem más, mint hogy ezek által nö­vendékeinket rendszeres gondolkozásra, írásra ’s bi­zonyos ismert tárgyak felöli fogalmak’szerzésire szok­tassuk ’s tanítsuk; — vájjon már latin beszédek’ készít­tetése által lehet-e , kérdem velők kívánatos czélt érez­nünk? fognak-e ők latinul fogalmazhatni, gondolkod­ni tudni ’s ítélni , kik még úgy­szólván a’ nyelv’ ele­mivel is alig ismeretesek; de ha jártasok volnának is valamennyire a’ nyelvben, nem lesz e ez által gondol­kozásuk megkötve , a’ midőn épen azt követeljük tő­lük, hogy értelmök’ fejlődésekor mindenről szabadon szokjanak ítélni ’s gondolkozni. Látom sokszor ’s fáj­dalommal tapasztalom: szegényeknek minő akadályok­kal kell küszködniük czél nélkül. Vagy talán az volna ebben a’ czél, hogy illy különféle körmondatok’, wir­ák’ ’s más egyéb beszédek’ készítése által bővebb ’s ala­posabb nyelvtudásra, compositiói ügyességre’s stylis­­tikai szabályosságra tegyenek szert? — mindezekre illynemű gyakorlat kevés foganattal hathat, sőt ezen föntebb megnevezett tulajdonokra a’ nyelv’ értésén kí­vül , most már, midőn a’ latin beszédbeli mindennemű iskolai, házi, polgári-törvényszéki közlekedések meg­szűntek — azt hiszem — nekik is minél kevesb sütik­ Most ugyan a’ panszlavismus’ hősei illyforra a lelkülete­­ket árulták el, de a­kiknek , hogy ezentúl kedvezőbb ol­dalról nyerhessenek bélyeget, állandó igaz hűséggel is kell és szeretettel hazafiakká kereszteltetniök.­­

Next