Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-12-07 / 98. szám

Vázlatok Szerbia tiörténeteiből az utolsó három évtizedben. II. A’­tulát, mellyet Milos hg az ország kikötött füg­getlenségének a’ porta részéről megismerése után az elő­kelőkkel vitt , azon nyilatkozatával robbantá ki, miszerint ő , meg lévén törve a’ spahik hűbéruralma, annak megújí­tását tűrni soha nem fogja. Sok előkelő azt reményié, hogy a’régi török földbirtokosok jószágai birtokába's a’ moldvai és oláhországi bojárokéhoz hasonló helyzetbe fog állíttatni. Szerb vajdák Jassi- ’s Bukarestben meg­fordulva nem tudtak az ottani nagyok fénye­ ’s hatal­máról eleget beszélni. Az uj adórendszer is, mellyet Milos hozott be, hasznos volt a’ népnek, de káros az előkelőknek: illyen volt a’ fejadónak osztályadóvá vál­toztatása ’s a’ marhahajtás kárpótlásáruli törvény, melly leginkább a’ gazdagokat sujtá , kik meg valónak szokva számos csordáikkal szegények földein kószálni’s azokat büntetlenül rongálni. Könnyen megértjük, mi fontosak illy rendeletek olly országban , hol ökör-és sertésnyá­jak főtőkéjök a’ vagyonosbaknak ’s hol maga a’ két ág is — Cserny György és Milos — pásztorok ’s marhake­reskedők valónak. A’ nemzeti gyűlés elfogadá a’ leg e’ nézeteit; de a’ főbbek folyvást fondorkodának ’s czél­­jaikhoz néhány erőszakos mozgalommal törekvőnek jut­ni. Hogy őket lecsendesitse , beléegyezett a’ lg , mi­szerint egy tanács alapittassék, mellyet azonban vala­mennyi kerület követeiből álló népgyülés alá rendelt. Oroszország ’s ennek nógatására a’ porta is ellenmon­dónak ez alkotványnak’s Milos, miután évekig haszta­lan berzenkedék , végtére is kénytelen volt maga mellé, vagy inkább maga fölébe tanácsot elfogadni, mellynek határzatai ellen vétót nem szegezhete ’s melly a’ portá­tól kineveztetve, egyedül tőle is függe. Diadalukat az előkelők olly gyorsan ’s kíméletlenül folytatók, hogy Milos önhatalomhoz szokva’s — mint minden egyedural­kodó— szoros számadásra a’ pénzügyről el nem készül­ve, Jovan ifjabb testvére vezérlete alatti zendülettel tö­rekvők magát biztosítani. De a’ nagyok, kiket előbbi lázadásmerényeikért meg nem büntetett, hanem az ügyek élén hagyott, hatalomban őt már túlhaladák, megfost­­­ák őt szabadságától , le kelle köszönnie—néhány szó­zat halálát kívánó — ’s ő az országot elhagyó. „Milosban (így festi őt egy angol, ki szemtanúja volt­amaz eseményeknek) merész, de középszerű szel­lemű jellemet látunk, mellyet magasra nyugtalan idők kedvezése emelt; jó tehetségű ,izmos , különben közön­séges indulatu férfi, ki honfitársit, hibáik­ és szükségeiket tökéletesen ismerve, tökéletesen képes volt őket kormá­nyozni is de csalfasággal tel­ve,legszokottabb iskolai neve­lés nélkül­i), korlátlan dicsvágytól ösztönöztetve zsarnok­ságra vak szenvedéllyel ragadtatok.Azon dicséretet tőle • meg nem tagadhatni, hogy országában némi bátorságot tu­dott lábra állítani; törvényeket akaratulag hozott ugyan , de azokat részrehajlatlanul , ha szigorúan is , hajtata végre ; a’ vétségek elnyomatának , mert pere rémüle­­tes jön az országban.“ Az ellenpárti szerbek Milost még kevésbbé kedve­­zöleg festék; szemére mindenek fölött kétszínűséget lobbantanak. (Ranke feketesét, Vuk Stephanowics Ka­­radsicset is nem egészen biztos és elfogulatlan igazság­­tanúnak nevezek) Nem sokára örökös­égi méltósággal felruháztatása után, csak saját érdekei­ és szükségeiről gondoskodok, csak kegyenczek­’s hízelgőkre hallgató; önálló, érdemes férfiakat üldöző , becsületet, ártatlan­ságot, erkölcs-tisztaságot lábbal írpva (hőslelkü neje, Liubicza, két íijával , elválva élt a’ hitöl, ki ágyasá­hoz, Dannicza szép cserkesznőhöz, csatlakozók. Az usztav (a’ porta ’s Oroszország által adott első alkot­­vány) valamennyi rendelete közül csak egyet tartott meg — hogy 120,000 tall, kivetett fizetését hozá ; azonkal öszszegre öszszeget sikkasztott el, úgy hogy vagyona , mellyet a’ bécsi bankházaknál tőkésített vagy oláhországi jószágokba vert, sok millióra rúg. Egy német, szerb szolgálatban állott mérnök , Rich­ter Vilmos ’), leírását adó ki amaz eseményeknek. Ő a’ liget hatalma vég éveiben látó, történetét, az uj ural­kodók szemei előtt hatalmuk első korszakában , midőn minden jobb kilátást nyujta még, mint utóbb valósult, h­á, igy az, mit a’ hgnek kedvezve mond , távolnak lát­szik a’ részrehajlás vagy épen hízelgés gyanújától. „Milos (igy festi a’ hget) sok évig volt kénytelen békében úgy, mint háborúkor egyes alárendeltjei egy­mással meg nem férő érdekeik ellen harczolni, sokáig kellett minden érvét (Energie) arra fordítani, hogy bé­két ’s bátorságot adjon az országnak , miket ez azelőtt névről is alig ismere. A’ rablók elfogatának, vagy az országból kiszökének ’s e’ miatt, mint a’ legmiveltebb Németországban, nyugottan lehet e szabad ég alatt meg­halni. Természetes, hogy a’ had elvadította férfiak , kik átjárhatlan tölgyerdőkben laknak , durva jelleme szigort ten szükségessé, mit neki sokszor , kivált most szemé­re lobbantanak. Maga a’ hg jelleme hirtelen haragú ’s kegyetlen vala , csak utóbbi évek adónak neki több sze­lídséget ’s azon erényeire tanítok őt meg az uralkodók­nak, mellyek most díszítik ’s mellyeket tőle megtagad­ni igaztalanság volna. Belbátorság hi­ánya háború kö­vetkezménye vala ’s előbb volt a’ háború befejezve , semmint kiengesztelni lehete a’ férfiakat, kik ugyan­azon trónigényekkel bírni ’s magokat mellőzteknek hí­vók. Itt mindjárt hiba volt elkövetve , mellyben okát kell keresnünk a’ gyakori zendüléseknek ’s a’hg mostani kellemetlen helyzetének. Hirtelen haragjában a’ hg majd naponkint sértett, de sértéseit megszokták ; azonban to­vább is ment, mert privatgyűlöletböl kegyetlenségeket is követett el a’ nélkül, hogy velök a’ nemzetnek hasz­nált volna. Ő azt hivő, hogy félnie kell azon magas ran­gú férfiaktól, kik mintö, hősi bátorsággal segítők meg­törni­­a török bilincseket, kik, mint ö, bírták a’nem­zet szeretetét; üldöző tehát őket és sokan szomorúan mulának ki , mert azt vélő , hogy magányérdekeit ve­szélyeztetik, így lassan kint párt keletkezők , melly ré­szint önfentartás eszközéül , részint a’ nemzet javának ürügye alatt fegyvert ragadott ’s polgárháború által Mi­lost megbuktatni ’s a’ fenállott intézeteket felforgatni törekvők. — A’ honfiak pártja látván azt, hogy eröt­ 1 1) Nevét maga soha alá nem irá’s megtagadá levelezését, melly, mivel azt dictálnia kelle, annál könnyebben volt elárulásnak kitéve. 1) Richter A.­nr, a’pozsonyi Pannónia 128­. sz. szerint, jelenleg dobsinai bányamérnök s Pannónia dolgozó társa.

Next