Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-03-26 / 25. szám
£5. szám. Pest, martzius £6. 1842. A’ Imsárszabásról. Az egyedárusságnak szülöttje az árszabás, melly hogy szerencsétlen órában született, megtetszik csak onnan is, mert békével soha és sehol sem maradhat. Ha drága ruhába öltöztetik, akkor a’ publicum átkozza és pofozza; ha pedig olcsó áru az öltönye, akkor a’ mészáros czéhek csak úgy bánnak vele, mint valamelly kicsapnivaló bitanggal és pedig a’nélkül, hogy néhány pro formai eseten kívül, pártfogást találna. ’S valóban ha a’ limitatiót az igazság fogalmával mérjük, több esetben mint nem — nem is igen lehet választani: váljon az árszabály áthágása iránti hanyagságát sok törvényhatóságnak vagy bírónak erényül kell e ollykor tulajdonítani vagy vétkül ?—Mert vannak időszakok, mellyekben a’ mészárosoknak, ha az árszabály szigorúan megtartatik , tönkre kell jutniok ; vannak ollyanok is , mellyekben a’ publicum az árszabály nyilványságos adóját zúgolódva szenvedi. Minden esetre azonban vagy az eladó vagy a’ vevő elégületlen , ’s talán mindaddig is az lesz, míg a’ szabad husárulás maga magát nem limitálja. Mivel azonban most ezen nem segíthetünk, ’s ezen szükséges résznak még mint gondolom , jó darab ideig maradnia kell — nem tartom czélszerűtlennek némelly észrevételimet közrebocsátani, nem mint újakat, de mint ollyakat, mellyeket sokszor és sokan azért is elmellőznek, hogy nélkülük könnyebben munkálkodhassanak. Kényszerülve vagyok kimondani, hogy míg édes hazánkban csak árt szabunk, de meg nem mondjuk hogy minek árát szabjuk , a’ mi árszabályoknál helytelenebb ’s czélszerűtlenebb valami nem létezik. Igen is , meg kell előbb tudnunk és mondanunk : mit limitálunk? Húst, és pedig marhahúst limitálunk „mondják némellyek.“ Jó, uraim, igen jó , — de millyen marhahúst? mert ha hizott marhából akarunk enni, ebből p. o. egy font 15 kr. körül jő akkor, midőn a’ félhusu marhából 12 kron , a’ soványból pedig 9—10 krön ’s tán olcsóbban is lehet mérni. Ismét kérdem tehát: miilyen húst limitálunk ? Jó húst, felelik a’ limitálok, mi rész húsról tudni sem akarunk ’s a’t. Nem, ez nem lehet. Ez a’ legveszedelmesb felelet , és illyen , limitálok szájából nem jöhet, mert ez csupa ibis redibis, mellyet a’biró és mészáros magok hasznukra ránczigálhatnak. Illy árszabás által t. i. országszerte felhatalmazva leend minden mészáros ezt mondhatni: „Én hizott marhát vágni nem tartozom ,csak jó húst mérni, ez pedig a’ mit árulok, egészséges és jó hús.“ És a’ mészárosoknak igazságuk leend, mert hiszen a’ mi nem dög és egészséges marhából való , az jó hús. Ámde mi következik ebből ? Egyfelől birói más felől mészárosi visszaélés, mert általjában ugyan a’mészárosokra van bízva a’ jó hús minőségének meghatározása , de egyes esetekben maga a’ biró olly ponton áll, mellyen, a’ ha a karom vemhest önkénye szerint igazíthatja lelkiüsmeretéhez. Mondhatja t. i. hogy az egészséges húshoz megkivántatik a’ kövérség is hogy jónak mondathassák , tehát kövér húst mérjen; — mondhatja azt is a’ panaszlónak, hogy a’ hús egészséges , és jó mind a’ mellett is, hogy nincs rajta ajnyi kövérség.— ’S ő mind a’ két esetben igazságos és törvényes biró lehet, habár a’ publicum vagy mészáros nem hihetik is.— Én teljes tisztelettel vagyok minden biró iránt, de kerdem: az illy árszabás nem undok kisértete é a’ lelkiösméretnek, é s nem méltó gyanúsítása é a’ birói tisztaságnak ? — mert hiszen gy a jló az, a’ ki született. — Ki kell tehát mondanunk, mit limitálunk ? Ki kell mondani, hogy a’ hizott marhahús fontja hány krajczár , és a’ felhizott marháé ismét hány? mert sovány marhavágás káros az országra magára és a’ publicum egyes tagjaira nézve is, mint erről alább lesz még szó, íme kimondtam, mi volna jó. Ez azonban, jó formán annyi mint semmi, ha a’létesítés lehetőségét is elő nem adjuk. Indítvány, melly csak azt kiáltja ki, mi volna jó és szükséges , de a’ létesítés lehetőségével nem törődik , ’s az utat-módot elhallgatja, nem egyéb , mint nevetséges pöffeszkedés ,a melly az olvasni tudóknak az a.b.c. tudása szükségét emlegeti. Megkísértem tehát a’ lehetőség előadását. Érintem fentebb hogy a’kövér hús legalább másfél annyiba kerül a’ tenyésztőnek és mészárosnak is , mint a’ sovány, de bizonyára sokkal többe a’ felhizott marhahúsnál. Ezen árbeli viszony azonban mindenkor különbözik a’ hely és idő körülményihez képest, úgyhogy p.o. septemberben , octoberben, midőn jó években sok a’ fa, ’s a’ gyepen hizott marhát gyepről lehet vágni, épen nem állhat amaz árszabási viszony, melly martiusban, áprilisben ’s egyéb időszakokban a’ sovány és szénán hizott marha ára közt tapasztalható. De továbbá nem áll még azon okoskodás is, hogy minden téli hónapokban, vagy tavaszokon egyforma volna a’különbség , mert ezt a’ nyár és tél minőségei határozzák el. Miből az következik, hogy félévre, de csak 3 hónapra is a’ czélszerűséget megközelítve limitálni teljes lehetlenség. Mert az illy árszabályok majd mindenkor vagy a’ mészárosokat vagy a’ publicumot csigázzák, rontják ’s ezer panaszra szolgálnak alkalmuk Vegyünk fel két félévre tett árszabályt, egyiket tavaszit, másikat őszit. Ha a’ tél nagy volt és tavaszszal a’ széna igen drága, természetesen, tavaszkor az vétetik tekintetbe, hogy az ekkori körülményekhez képest, mi leend az illendő ár? ’s ehez a’szomszéd megyék árszabályai, a’ vásári árjegyzékek ’s ollykor még Bécs városnak árszabálya is szolgálnak alapul. Megnyílnak azonban april ’s májusban az egek csatornáji; fű van elég, ’s már junius , julius , augustusban leszáll egyharmad résszel a’ hizott marha ára, a’ publicum azonban csak annyit fizet, mint mikor 1/3 olcsóbb volt a’ marha. ’S mi ez egyéb ? mint a’ publicum sérelme és pedig ollyan , melly méltó zúgolódásra nem egyszer szolgált már okul a’ limitáló hatóság ellen. Vannak megyék, hol több városban ’s faluban fontját a’ húsnak 2, 3. ’s 4. kral is olcsóbban adják a’ mészárosok, mint a’ megyei árszabály. A’ mi tagadhatatlan czáfolása annak, hogy a^ limitálok, nem a’hely és idő körülményihez szabtak a usárt. ’S a’publicumnak meg kell azzal elégedni, 1 ^7°** , pont csalatása fejében , hogy a’ megye felevte el a limitatiót, ’s mig annak vége nem leend, azon segíteni nem lehet. ’S még ez mind jó lenne ollyanok szájában és mentségéül, kik tapasztalatlanok : de lehet e illy mentség ott, hol évről évre hasonló karosittatások fordulnak viszsza, ’s ellent kiált a’ tapasztalás. .