Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-04-02 / 27. szám
A’ jobbágytelkek beváltásáról. Látják kegyetek túlzó uraimék, mennyi tennivaló van még addig, mig a’jobbágytelkek megváltását statusgazdasági tekintetben csak szóba is lehet hozni, ide nem értvén a’ földművelő osztály kipusztulásának veszélyét, mit fentebb előadunk. De kegyetek magasztos eszméikkel felhőkben tévedeznek , a’nemzetet magokkal együtt a’ mélység örvényébe zuditandók. Mert tegyük föl, hogy a' megváltást a’ jobbágyság elfogadja (mit egyébiránt csak igen gyéren reméllhetni) 1/4 helyes jobbágy csak 34 napot fog évenként dolgozni, 331 napot pedig henyéléssel tölteni, kivált ha az átcsinálás’s előfogatok terheit egy részben a’ nemesség is viselendi: kérdem, a’ dolce farmiente dicső boldogságát nem kegyetek idéznék a’ nép közé? vagy nem támasztanának még egy eddig ismeretlen boldog lazaroni társulatot e’szegényhazában? Mert hogy a helyes jobbágy maga munkáján kivül üres idejét haszonnal tölthesse , sok nagy város, gyárak , kereskedés , művészet, országos munkák, építkezések kívántainak , de kérdem , majd tenger nélküli hazánkban , Ausztria, Csehország szomszédságában lesznek é valaha elegendő gyáraink, leszen é valaha kereskedésünk? —Hihető, soha—mivel földhelyzeti körülményünk minkét leginkább csak földművesekké alkotott , mind földünk területének jóságára ’s termékenységére nézve, mind a’ tengeri utak távolára. Ezen természettől kimutatott ösvényen kell e’ nemzetnek haladni, ha boldogságát a’lehető legnagyobb polczra emelni törekszik,’s ennélfogva mind azt, mi a’ földművelést hátráltatja, mi az olcsó termesztést gátolja, törvényesen gyériteni. Mind ebből látni való, hogy nekünk magyaroknak a’ külföldet mindenben majmolni nem tanácsos ; mert ha a’ lombardi és florenczi földműves 6 és 7 holdföldbül családostul ’s igy ötödmagával elél, nem következik, hogy hazánkban is elélhessen, ha amaz egész éven át (mi egyébiránt egészen nem áll) földje körül munkáját megtalálja; nem következik, hogy a’mi y4 és y8 helyes jobbágyink szétszaggatott földjeik mellett háromvető gazdasággal minden napot munkával elfoglalni tudnának, így tehát más határai vannak jelen körülményink szerint hazánkban mind a’ népességnek, mind a’ földbirtok minimumának, mellyen följebb vagy alább menni nemcsak nem tanácsos, sőt nyilt veszedelem. Ez pedig tapasztalás után kiszámítani nem nagy financ bölcseséget kíván. Általjában borzalmas gondolat volt az, mind hajdan a’rómaiaktól mind jelenleg a’ most élőktől, egyik mezei gazdasági házat 3, másikat 10—12, harmadikat 30—40 hold földdel ellátni, mert ha minden családot 5 személylyel számítunk , a’ melly család 6—10 holdat bir, az meg nem élhet, dolga nem lévén, roszban töri fejét ’s talán éhségtől kényszeríttetve , magát az ügyes lopásban gyakorlandja. A’ melly családnak pedig 30—40 hold földbirtoka van, az ugyan megélhet ’s némi fölösleget is mutathat, adóját fizetheti, urát szolgálhatja, de a’ kisebb birtokosok előtt irigység és gyűlöletnek tárgya. Legnagyobb figyelemnek kell azért a’ törvényhozásban az úrbéri minimumra lenni, mert a’ veszedelem innen jöhet. Hallandók ugyan sokan a’ köznép szegénységét, rongyosságát, piszkait’s nyomorát részint tunyaságnak, részint robotnak, dézmának ’s ki tudja még minek tulajdonítani. Kivált túlzóink, mintha egyiptusi sötétség fogta volna el szemeiket, teljességgel nem láthatják, hogy hazánkban I 4 vagy egész helyes jobbágy, robot, dézma ’s más adózások mellett is megel családostul becsülettel, házát fentarthatja tisztességgel, adoját fizetheti pontosan, akkor midőn I 4 és ys helyes csak éhséggel ’s nyomorúsággal küzdeni kénytelen. De ide gondolni nem akarnak , hanem mindig csak a’ szabad föld és szabad birtok mellett agitálnak; a’ megélhető 1/2 ’s egész helyes jobbágyokban is az elégület- fenség lelket költik fel, azt hitetvén el velők , hogy a’ szabad föld és szabad birtok talán még egy hold földbirtok mellett is pástétommal fogja hizlalni a’ jobbágyot, mert ők statusgazdasági axiómának veszik ezen százszor regélt eszmét: „Adj egy darabkősziklát embernek szabad birtokul, ő abból paradicsomot fog alakitni; adj ugyanannyi jó földet neki haszonbérbe bizonyos időkig, kopár puszta leszen belőle.“ No urak! ha ez igaz volna, sok ezer paradicsom léteznék hazánkban, mert itt a’ nemesség,kivált tagosztály után, a’szó valódi értelmébe szabad birtokos, de paradicsomot mégsem látunk sehol is; de hát mit látunk ? csak azt látjuk, hogy 6 ’s 7 hold szántóföldből még a’ nemes ember, ki semmit sem adózik, legnagyobb szorgalma mellett sem élhet meg, hacsak valami mesterséget nem gyakorol, vagy napszámba nem jár ; de kérdem :jó é , üdvösé , kívánható , hogy a’ földműves ma kapáljon, kaszáljon, holnap valakinek nadrágot várjon , aztán lovat patkoljon ’s majd megint borotváljon, ’s igy tovább ; vagyis, hogy ő ezermester, azaz mindenféle művész , csak épen jó földművelő ne legyen ? Hogy az igen apróra darabolt földbirtok illy borzalmakat idéz elő, azt csak az elfogult nem látja , ellenben a’ szemes vizsgáló figyelmét sehogy sem kerülheti el, hogy hazánkban 12 hold földbirtokból még a’ nemes ember is, a’ ki mit sem fizet, sem élhet úgy el családostul, mint a’ lombardi és toszkánai feles haszonbérlő 6 hold földjéből. Minek pedig épen nem a’ különös szorgalom oka, hanem a’ népesedés, kereskedés és a’ tagositott birtok. Ha tehát hazánk földjét 6—10—12 holdu apró birtokokra ősztjük olly követeléssel, hogy abból egyegy család becsületesen megéljen, elsőben olly körülményeket kell előidéznünk , mellyek a’ megélhetést lehetősitik, vagyis népesedést, kereskedést ’s tagosztályt kell általányossá tenni; mert ezek nélkül a’ kevés földbirtokos nemcsak nyomorral, szegénységgel, tudatlansággal, rongyöltözetben , piszkos kunyhóban fogja kínosan életét tengetni, hanem szűk termés idején gyakran éhséget és éhenhalást szenvedni. Ebből látszik azon képtelenség , melly az úrbéri telkek elaprózása ’s a’ nemes birtokok örökké darabolásának következménye leend. Nem a’ szabad fold es a szabad birtok tehát még most az okos agitatio tárgya arátim, hanem körülményinkhez alkalmazott minimum lelkiösméretes megállapítása, mind nemesre min jobágyra nézve, különben a’ szabad birtok és szalad mnellett is népségünk csekély birtoku része, jo ven de minden erkölcsöt még jobban levetkezve, amgat inkább lopás és csalásban gyakorlani kényteen. 'soa ez elen üdvös törvényeket szabhatni, ha az élet fenntartása hatalmas inger minden erénynek Hogy intezvenyek a