Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-23 / 24. szám

94. szám. I Pest 9 martzius 93-1842. V Jobbágy. Ezen földművelő osztály sorsa sok változáson ment által hazánkban. Az Árpád-család uralkodása alatt sza­bad egyezkedés után birta urától élő földjeit, hihető , mint az a’ magyarok bejövetele idejében divatozott. Szol­gált urának és vntézkedett zászlója alatt. És hogy őseink bejövetelével sorsuk nem nehezült, bizonysága annak azon kész hódolat, mellyel ők fogadtattak’s azon nyu­galom, mellyel a’meghódolt nép szolgálatit a’ jelenko­rig viselni tudta. Már az Árpád-család uralkodása vége felé némi csekély fizetéseket tett a’ jobbágy az uralkodó fejde­lemnek is, ki hogy őket jobban használhassa, a’ Ren­dek megegyezésével a’velök bánás és szolgálataik mód­ját’s mennyiségét némileg meghatározta. 1768 ban pedig b. e. Mária­­ Terézia parancsolat által ideiglen némelly úrbéri rendszabásokat ten közzé, mellyekben ezek kö­telességei ’s jogai még pontosabban meghatároztattak. Ezen rendeletek az 1836ki országgyűlés által nemcsak elfogadtattak ’s törvénynyé alapittattak , sőt a’jobbágyok még némi engedvényekben is részesültek, mellyek kö­zött legkitűnőbb az úrbéri földek eladhatásának joga, mellyröl status-gazdasági nézetink e’ következendők. A’ földművelés csak olly gyár , mint akárm­elly más műgyár, ’s igy mentül kevesebb költségbe kerül a’ter­mények előállítása, annál olcsóbbak lehetnek azok , mi­nél olcsóbb és jobb az eladó termék, annál kelendőbb az, ’s hazánkban, hol a’ földművelés túlnyomó , job­badán csak földi termékek , mellyek idegenek által vásá­roltatnak meg, adják a’ pénzt. Mentül olcsóbb tehát a’ föld, annál olcsóbb lehet minden termék; ellenben , ha az drága, a’ termékek árának is nagyobbnak kell len­ni, mivel a’ földnek a’ mezei gazda élelmén ’s némi kis nyereségen és fölöslegen fölül a’ vásárlási töke legalább öt percentes kamatját is meg kell teremni. ’S igy orszá­gos föladat a’ közjó tekintetéből , hogy a’ föld minél olcsóbb legyen, erre különös specificum a’ nemes és job­bágyi ősiség, melly utolsó már eltöröltetett, az elsőre pedig az izgatás (agitatio) dühe szerencsétlen átkát már már kimondotta, pedig ez időig senki sem vesztett, mit csak a’ képzelődés ’s más országok majmolása kárhoz­tathat, mert ha földbirtokot az ősiség miatt csak cse­kély áron lehet eladni , úgy csekély áron is lehet ven­ni ; az arány mindig egy, a’pazarlót’s külországi por­tékán kapkodó fényűzőt kivéve , ki eladván fekvő jószá­gát , és soha mást szerezni nem óhajtván inkább több , mint kevesebb pénzt szeretne eltenni. De a’ vesztegető részt pártolni, legyezgetni nem nemzeti bölcseség. Job­bágyokra nézve pedig bár a’ szabad eladásnak némi hasznai látszanak annyiban, a’ mennyiben csak olly egye­­dek szerzenének magoknak úrbéri birtokot, kik pénz­tőkével bírván, mezei gazdaságukat ennek hatalmával nagyobb sikerrel folytathatnák, másfelől a’ szerezhetés joga az ipart és takarékosságot előmozdítaná, azonban tapasztalás mutatja, hogy az úrbéri telkek megvásárlá­sa többnyire kölcsönpénzen történik ’s most már az ő úr­béri telkeket nemcsak az adózási, hanem a’ kamatok terhei is sanyarják, mellyeket leszolgálni sem lehet, hanem kész pénzzel fizetendők. Sőt itt a’ könyörületes­­ség jótékonyságában sem részesülhet az adós, mivel szigorú hiteltörvényink következében, szokott jellemé­nél fogva kegyetlen pénzbirtokos, vagy zsidó lassan­ként vagy fölemészti az adós boldogságát, nyugalmát ’s elejét, vagy mindenét egyszerre elkoboztatva sem­mivé teszi, ’s még újabb földének természetét ki sem tanulva, a’ gazdálkodásból lehető legnagyobb haszonnak ismeretére sem jutva , földjeit más kezekre bocsátani kénytelen. Ennél ismét több év kívántatik arra, hogy a’ legjobb gazdálkodás rendszerét kitalálhassa’s ha ezt is újabb pénztőke terhei nyomják , birtoka nemcsak in­gatag , hanem igen könnyen azt ismét elvesztheti, így röpködnek az úrbéri tartalmak megállapodás nélkül kéz­ről kézre , a’ földet mindig jobban jobban kizsarolva, a’ termékek mindig alább szállítva, holott többé nem arról leend szó, hogy olly termények szaporittassanak, mellyek világ­ vásár portékái levén, drága pénzen el­adhatók, hanem csak olly termények állíttassanak elő , mellyek a’ nyomorult földmivelő család életét tengetni elegendők legyenek. Ki nyer tehát az úrbéri birtok sza­bad eladásában? Senki más, mint azon eredeti birto­kos, ki ingyen kapva földjeit, azt a’ törvények követ­­keztében később készpénzen mint sajátját eladhatja. De már ki azt egyszer megvette, azt a’ szokott terheken kivül, mint említve volt, a’ megvétel kamatinak terhei is nyomják, ’s igy ezen második birtokos már terményit maga romlása nélkül olly áron nem adhatja, mint az első. Mert ha igaz az, mit minden nyomos statusgazdasági tan erősít, hogy minden munka v.­mű előállításában az előállítási költség a’ legfőbb factor , mihelyt valamelly tárgy előállítása több költségbe kerül, annak ára is szük­ségképen nagyobb leend annyira, hogy ki illy nagyobb áron portékáit eladni képes nem leend, az bukni kény­telen , mindaddig, mig itt az egyensúly előállván , az árnak mennyiségét meghatározza; vagy például, mivel egy font ezukor előállítása több költségbe kerül, mint egy font szappané, mindaddig, míg ez így leszen, egy font ezukornak ára nagyobb fog lenni, mint egy font szappané. Ezen nézetek következtében fontos kérdés te­hát az: az úrbéri telkek szabad eladásával nyert é a’ haza? nyert é a’ jobbágy valamit? A’ szemes vizsgá­ló figyelmét talán nem kerülte az el, hogy még e’ te­kintetből a’ jobbágyokon nyereséget, nem láthatunk. Igaz, hogy kevés az idő, mióta ez gyakorlatba vétetett, de foganatja alig lehet annyi, mint a’ mennyire számíttatott. ’S különösen: ha eddig olcsóba kerülő terményinket ide­geneknek olcsón adhattuk ,’s azzal sok vevőt szereztünk , ha jövendőre az ősiség eltörlése miatt a’ termények ára magasabbra rugand, és a’ kereskedők más országokban olcsóbb portékákhoz juthatnak, kérdés: nem fogják e itt hagyni terményinket, ’s minket nem e nagyobb sze­génységre juttatni? kérdés: nem találnak é Lengyel­­országban, Odesszában , vagy Egyiptusban olcsóbb ga­bonát , Bukovinában és Moldvában olcsóbb szarvas­­marhát és lovat, Szerviában olcsóbb sertést ? ’stb. és ekkor hogyan teljesül túlzóink amaz édeni reménye , hogy eladhatási joggal, az ősiség eltörlesztésével az ipar és szorgalom növekedve ’s több terméket állítva elő , több pénzt fogna hozzánk külföldről beidézni . iszen a’ veremben dohosuló gabna nem gazdagság, és az e nem adható portéka nem pénz! Sőt ha az el nem adha­­tás következtében a’ szorgalom alabb szállt, ha minden­ki csak ön szükségét törekszik födözni, ha mi a kara- Tal senki fölösleget szaporítani nem hajlandó, ki sem

Next