Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-08 / 46. szám

40 szám­ Pest, június $. 1842, A’ magyar köny­vkiadás. A’ gondoltaknak írásba foglalása nemkülönben mint az Írottaknak nyomatás általi sokszorozása, tehát az au­tors­ág ’s typographia két főalkotó rész a’ szellemi fejlésnek százrétfi vegyítékében , de nem ke­­vésbbé az a’ könyvkereskedés is, m­ellynek hoz­zájárulása nélkül ama’ kettő hatásnélkül marad. A’szer­ző szelleme — úgy szólván—a’ teremtő erőnek hason­mása , a’ könyvkiadó (Serleges) ’s nyoma a’ termesztő gazdához, a’ könyvárus a’ kereskedőhez hasonlítható , ki országszerte ’s kívül elszéleszti a’szellemi terméke­ket ’s ezen hivatása szerint az irodalmi műszernek har­madik támaszlába, melly nélkül ama’ kettő erősen meg nem állhat. A’ könyvnyomtatást immár puszta m­echa­­nismusnak tekintvén, azt kívánom fejtegetni, ki tölt­heti be legjobban a’ szerző és árus közti igen nevezetes hézagot — melly a' kiad de vagy is a’ váll­aide, — a’ szerző­é vagy a’ könyvárus? Nézetem szerint a’ könyvárus nem pedig a’ szerző, ennek köre úgyis tiszta elvont, szel­lemi leven , amazé gyakorlati és sok részben anyagi. Állításomat, mellynek helyességét a’franczia, angol’s német százados gyakorlat is erősíti — pedig e három nemzetnél legfőbb virágzásra fejlett az irodalom , és ki­fejtése nagy részét tulajdoníthatni a’ czélszerűen elren­dezett könyvkereskedésnek — bővebben kívánom fejte­getni.­­— A’ könyvkiadásban meg kell különböztetni a’vál­lalás és a’ sz­élesztés két működésit. A’vállalást az értelmes és gyakorlati tapintatú szerző még létesíthet­né, mit közlünk is számos példa igazol, ámbár ezt is nemcsak illőbben de foganatosban is eszközölheti a’ ke­reskedő. A’ kereskedő , ki folyton dolgoztat könyvnyo­­mó-műhelyekben, nagyobb mennyiségben szerzi meg az anyagot, szüntelen foglalatoskodtat könyvkötőket, ju­­tányosb áron állíthatja elő a’ könyvet ’s izletesb formát, typust, kötést fordíthat rá , meg lévén barátkozva a’ kül­földnek kezei közt szakadatlanul forgó mintájival. A’ dolog veleje azonban az eladás módjaiban fekszik. A' könyvkereskedő jókor — még mielőtt hírlapokban hirdet­ne valamit, — tudósítja a’ megjelenendő műről kereske­dő-társait , kikkel folytonos összeköttetésben áll, továb­bá hírlapok által tudatja a’ közönséggel a’ könyv közel megjelenését, az elkészültet pedig tüstint országszerte szétküldi társinak, és nemcsak az illető folyóiratokban, hanem más módokon, p. o. más könyvek borítékain, könyvárusi újságok és könyvjegyzékekben, placatumok által ’s több eféle módon minden zegben zugban hir­­detgeti áruját ’s több könyve lévén hirdetni való, ösz­­szes hirdetvényeket nyomat, és igy jutalmasabb áron végzi ezen fontos munkálatot, mintsem, ha azt a’ hír­lapok néha drága hasábjain ismételgetné , és — mi fő­benjáró körülmény — könyvárus társinak illő rabatot enged — rendesen 25 procentet, — miáltal őket azon állásba helyzi, hogy köreikben saját költsé­gükön ismét hirdethessék a’ szóbeli árut, azt nem csak annak adják, ki a’boltban keresi, hanem újdonság gya­nánt házhoz is küldhessék megtekintés végett, ’s nemcsak rendesen vevőiknek, hanem a’ hanyagoknak is, kiknél két ’s több évig is várakoznak pénzökre ,­­ hogy tága­sabb hitelt adhassanak azoknak is, kiknek jelleme felől kissé kétkednek is , és mind e’ mellett ne dolgozzanak ingyen , hanem megleljék fáradságuk mérsékleti jutal­mát ’s ösztönözve érezzék magokat ezen ’s minden meg­újuló esetben minden szabad, illendő ’s becsületes mó­dot ráfordítani, h­o­g­y a’ kiadó javára és saját hasznukra, a’ könyvek sűrűbb elszórása által pedig közvetőleg az ismeretek, eszmék és szelle­mi ’s erkölcsi művelődés terjesztésire minél szorgalmasabban munkálkodjanak! Hát a’ szerzőkiadó nem éri el ezen czélt ? Ren­desen nem egészen, mégpedig azon körülmény miatt, mellyet fölebb főbenjárónak neveztem , mivel a’ könyv­árusnak nem enged illő rabatot ’se’ szerint elzárja azon módoktul, mellyek leginkább segítik a’ könyv terjeszté­sében , miilyenek a’ hirdetések, házhoz-küldés, hitele­zés , szabott ártartás ’st. ef. Nálunk a’ megjelenő köny­veknek vagy egy negyedét a’ m. tudós társaság nyomatja és Eggenberger pesti könyvárus ’s bizományosi által juttatja az olvasók kezeibe , más negyedét a’könyv­nyomtatók létesítik tulajdon rovásra, kik, hacsak nem egy­szersmind könyvárusok, ügyetlenül kezelik az árbabo­­csátást, mert nagyából könyvkötőkkel lévén dolguk,a’ többi példányt is kötetlen küldözik szét, keveset hir­detnek , bár leginkább módjokban állana, és hasonló­képen csak 10 , 15 néha néha 20 percentet engednek ; egy negyedét rendes könyvkereskedők adják ki, és ezek legjobban tudván megbecsülni a’ könyvárus költ­ségűt , veszélyeztetését ’s fáradozását, 25öt engednek százától,’s ha különben jól megtudják ítélni mind az idő ki­­vánatitrain, a’ munka belső becsét, leginkább az ügy valódi felfogásából eredő méltányosság következtében a’ czélt nem egy könnyen hibázzák el;­— egy negyede vég­re — ha nem több — magokat a’ szerzőket illeti ’s ezeket óhajtóm ez úttal legjobb szándékból — úgy sa­ját magok mint a’ könyvárusok , — leginkább pedig az ol­vasó közönség ’s a’ tudományok gyarapodása tekinteté­ből azon főakadályra figyelmeztetni , melly a gyors és bizonyos sikert leginkább lassúvá ’s bizonytalanná teszi. — A’sze­rz­ő-k­ia­d­ó k f.i. gyakran magok árulják és barátjaik ’s tiszttársaik által árultatják munkáikat, mintegy titkon és csempészkedve, ’s vagy j­ár­a­tl­an­s­ág ’s ismeretlenség miatt nem is mennek a’könyvboltok felé, — vagy balhiedelemből — melly a’ könyvárusok ellen a’ műveltebb sőt tudós községnél is megvan, — mintha azok telhetetlen zsákok lennének, kiknek soha sem lehet engedni eleget,— vagy végre zsugori­ságból bal számítással egybeolvadva , „mert minek ad­janak ők a’ könyvkereskedőnek 20—25 percentet fö­lött minden más becsületes ember beéri vele, ha 10 pél­dányra egyet ingyen kap?“ — Miilyen arany gyümöl­csöt terem az illyféle kereskedési maxima , ők magok tudják legjobban; én nem egy illyféle szerző-kiadó-á­­rust láttam fültőben vakarózni, ki miután elméje szüle­ményét hosszú vajúdások között írta meg , öszszeszer­­zett pénzecskéjét a’ könyvnyomónak nyujtá, néhány száz példány helyett ezret állíttatván elő , sa speculatio ve­ge : papirosba fojtott pénz, idővesztes, szellensegek, maculatura és elkedvellenülés, me­lly a jó elmeket is elkeseríti az ismétlendő szerzőségtől. Mit kelljen pe-

Next