Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-06-08 / 46. szám
40 szám Pest, június $. 1842, A’ magyar könyvkiadás. A’ gondoltaknak írásba foglalása nemkülönben mint az Írottaknak nyomatás általi sokszorozása, tehát az autorság ’s typographia két főalkotó rész a’ szellemi fejlésnek százrétfi vegyítékében , de nem kevésbbé az a’ könyvkereskedés is, mellynek hozzájárulása nélkül ama’ kettő hatásnélkül marad. A’szerző szelleme — úgy szólván—a’ teremtő erőnek hasonmása , a’ könyvkiadó (Serleges) ’s nyoma a’ termesztő gazdához, a’ könyvárus a’ kereskedőhez hasonlítható , ki országszerte ’s kívül elszéleszti a’szellemi termékeket ’s ezen hivatása szerint az irodalmi műszernek harmadik támaszlába, melly nélkül ama’ kettő erősen meg nem állhat. A’ könyvnyomtatást immár puszta mechanismusnak tekintvén, azt kívánom fejtegetni, ki töltheti be legjobban a’ szerző és árus közti igen nevezetes hézagot — melly a' kiad de vagy is a’ vállaide, — a’ szerzőé vagy a’ könyvárus? Nézetem szerint a’ könyvárus nem pedig a’ szerző, ennek köre úgyis tiszta elvont, szellemi leven , amazé gyakorlati és sok részben anyagi. Állításomat, mellynek helyességét a’franczia, angol’s német százados gyakorlat is erősíti — pedig e három nemzetnél legfőbb virágzásra fejlett az irodalom , és kifejtése nagy részét tulajdoníthatni a’ czélszerűen elrendezett könyvkereskedésnek — bővebben kívánom fejtegetni.— A’ könyvkiadásban meg kell különböztetni a’vállalás és a’ szélesztés két működésit. A’vállalást az értelmes és gyakorlati tapintatú szerző még létesíthetné, mit közlünk is számos példa igazol, ámbár ezt is nemcsak illőbben de foganatosban is eszközölheti a’ kereskedő. A’ kereskedő , ki folyton dolgoztat könyvnyomó-műhelyekben, nagyobb mennyiségben szerzi meg az anyagot, szüntelen foglalatoskodtat könyvkötőket, jutányosb áron állíthatja elő a’ könyvet ’s izletesb formát, typust, kötést fordíthat rá , meg lévén barátkozva a’ külföldnek kezei közt szakadatlanul forgó mintájival. A’ dolog veleje azonban az eladás módjaiban fekszik. A' könyvkereskedő jókor — még mielőtt hírlapokban hirdetne valamit, — tudósítja a’ megjelenendő műről kereskedő-társait , kikkel folytonos összeköttetésben áll, továbbá hírlapok által tudatja a’ közönséggel a’ könyv közel megjelenését, az elkészültet pedig tüstint országszerte szétküldi társinak, és nemcsak az illető folyóiratokban, hanem más módokon, p. o. más könyvek borítékain, könyvárusi újságok és könyvjegyzékekben, placatumok által ’s több eféle módon minden zegben zugban hirdetgeti áruját ’s több könyve lévén hirdetni való, öszszes hirdetvényeket nyomat, és igy jutalmasabb áron végzi ezen fontos munkálatot, mintsem, ha azt a’ hírlapok néha drága hasábjain ismételgetné , és — mi főbenjáró körülmény — könyvárus társinak illő rabatot enged — rendesen 25 procentet, — miáltal őket azon állásba helyzi, hogy köreikben saját költségükön ismét hirdethessék a’ szóbeli árut, azt nem csak annak adják, ki a’boltban keresi, hanem újdonság gyanánt házhoz is küldhessék megtekintés végett, ’s nemcsak rendesen vevőiknek, hanem a’ hanyagoknak is, kiknél két ’s több évig is várakoznak pénzökre , hogy tágasabb hitelt adhassanak azoknak is, kiknek jelleme felől kissé kétkednek is , és mind e’ mellett ne dolgozzanak ingyen , hanem megleljék fáradságuk mérsékleti jutalmát ’s ösztönözve érezzék magokat ezen ’s minden megújuló esetben minden szabad, illendő ’s becsületes módot ráfordítani, hogy a’ kiadó javára és saját hasznukra, a’ könyvek sűrűbb elszórása által pedig közvetőleg az ismeretek, eszmék és szellemi ’s erkölcsi művelődés terjesztésire minél szorgalmasabban munkálkodjanak! Hát a’ szerzőkiadó nem éri el ezen czélt ? Rendesen nem egészen, mégpedig azon körülmény miatt, mellyet fölebb főbenjárónak neveztem , mivel a’ könyvárusnak nem enged illő rabatot ’se’ szerint elzárja azon módoktul, mellyek leginkább segítik a’ könyv terjesztésében , miilyenek a’ hirdetések, házhoz-küldés, hitelezés , szabott ártartás ’st. ef. Nálunk a’ megjelenő könyveknek vagy egy negyedét a’ m. tudós társaság nyomatja és Eggenberger pesti könyvárus ’s bizományosi által juttatja az olvasók kezeibe , más negyedét a’könyvnyomtatók létesítik tulajdon rovásra, kik, hacsak nem egyszersmind könyvárusok, ügyetlenül kezelik az árbabocsátást, mert nagyából könyvkötőkkel lévén dolguk,a’ többi példányt is kötetlen küldözik szét, keveset hirdetnek , bár leginkább módjokban állana, és hasonlóképen csak 10 , 15 néha néha 20 percentet engednek ; egy negyedét rendes könyvkereskedők adják ki, és ezek legjobban tudván megbecsülni a’ könyvárus költségűt , veszélyeztetését ’s fáradozását, 25öt engednek százától,’s ha különben jól megtudják ítélni mind az idő kivánatitrain, a’ munka belső becsét, leginkább az ügy valódi felfogásából eredő méltányosság következtében a’ czélt nem egy könnyen hibázzák el;— egy negyede végre — ha nem több — magokat a’ szerzőket illeti ’s ezeket óhajtóm ez úttal legjobb szándékból — úgy saját magok mint a’ könyvárusok , — leginkább pedig az olvasó közönség ’s a’ tudományok gyarapodása tekintetéből azon főakadályra figyelmeztetni , melly a gyors és bizonyos sikert leginkább lassúvá ’s bizonytalanná teszi. — A’szerző-kiadó k f.i. gyakran magok árulják és barátjaik ’s tiszttársaik által árultatják munkáikat, mintegy titkon és csempészkedve, ’s vagy járatlanság ’s ismeretlenség miatt nem is mennek a’könyvboltok felé, — vagy balhiedelemből — melly a’ könyvárusok ellen a’ műveltebb sőt tudós községnél is megvan, — mintha azok telhetetlen zsákok lennének, kiknek soha sem lehet engedni eleget,— vagy végre zsugoriságból bal számítással egybeolvadva , „mert minek adjanak ők a’ könyvkereskedőnek 20—25 percentet fölött minden más becsületes ember beéri vele, ha 10 példányra egyet ingyen kap?“ — Miilyen arany gyümölcsöt terem az illyféle kereskedési maxima , ők magok tudják legjobban; én nem egy illyféle szerző-kiadó-árust láttam fültőben vakarózni, ki miután elméje szüleményét hosszú vajúdások között írta meg , öszszeszerzett pénzecskéjét a’ könyvnyomónak nyujtá, néhány száz példány helyett ezret állíttatván elő , sa speculatio vege : papirosba fojtott pénz, idővesztes, szellensegek, maculatura és elkedvellenülés, melly a jó elmeket is elkeseríti az ismétlendő szerzőségtől. Mit kelljen pe-