Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-11 / 47. szám

49. szám 1842. Pest, junius 11. ,ly pár szó a’­­Jászku­niságon felál­lított mezei rendőrségről. Az 1840. 9dik törvényczikk születését nem előzték meg méltóbb óhajtások mint m­iéink a’ Jászkunságról, kiknél sok rakonczátlan nagyban űzte ezelőtt a’ m. rend­őrségi kihágásokat, mi földmivelésünk országszerte ha­­sonlithatatlan tespedését nem csekély mértékben okozta. ’S hra, miután a’ m. rendőrséget tárgyazó czikk megho­zatott ’s azt kerületeink csaknem minden népesebb helyben különösen felállított m. rendőrbirák által életbe léptették, még is napirenden van azok ellen a’panasz, a’ zugás, sőt egy nevezetes népességű városunkban meglehetős harcz foly ellenük; és pedig jegyezzük meg jól, nemcsak a’ mások földein nomád szerepet játszani óhajtók által, mert ez nem volna nagy csoda ; nem is csak a’ tömeg által, melly minden újnak született ellen­sége , hanem a’ nadrágosak által is , kiket raiveltségök ’s polgári állásuk a’tömeg véleménye irányadóinak hitt föl. — Van egy sajátsága az embernek, miszerint egyik tulságból másikba szokott esni; ’s Lutherként az emberi szellem részeg lovas paraszthoz hasonlítható, ki, ha egyik oldalról megtámasztottad, a’ másikon bukik le , de egyensúlyt ugyan tartani nem képes. És én ezen embe­ri sajátságnak tulajdonítom leginkább a’ m. rendőrség el­len nálunk tapasztalható ingerültséget. Ugyanis : a’ bün­­tetetlenül folytatott m. rendőri kihágásokra nálunk túlsá­gos szigor következett, ’s én hiteles adatokkal tudnám bebizonyitni, hogy néhány rendőrbiró ott is bírságol hol semmi kár nem követeltetik. Például: A’knt ki mintegy 1.000 darab juhát B. földjén legeltette, — mind a’ mellett hogy B. kárt nem követel, sőt még azt is fáj­lalja, hogy miatta Azt megidézték, a’ hajtópénznek és rendesen két annyi birságnak lefizetésében elmarasztal­ják (ezen som­mácska 50 p. forintot tesz , épen annyit mint a’ mennyi a’ szabad jászkun homagiuma). ’S ezen eljárásukat törvénynyel is képzelik támogathatni, elsza­valván az 1840. 9dik­osát, mellyben meg van irva,mi képen még a’ puszta legelőről behajtott és semmi lát­ható kárt nem tett marháktól és vétkes gondatlanság vagy szántszándékosság esetében bírságot is kell fizetni az okozott káron kívül. Már hogy illy eljárásra rendőrbirája ellen ingerült­ségbe jön a’ jászban , ’s 10—20 p. forintnyi megbirsá­­goltatását nehezebben tűri, mint ha polgári per utján tahin !(10 annyit vesztett volna el, azt én épen nem csodá­lom; mert: 1) Teljességgel nem fér az fejébe,­­de az enyimbe sem­­mi módon lehet az, hogy a’ például föl­vett A.1­1 ki B. földjén tegnap magának a’ tulajdonosnak szeme láttára büntetlenül legeltetett, ma , midőn semmi­vel sem tett többet mint tegnap, birságoltatik , csupán azért, mivel ma a’ csősz is meglátta; hijában utal a’ rendőr a’ corpus jurisra ; mert tudja A1­0«­ hogy az a’ nagy tekintélyű könyvpár tegnap is megvolt, mégis akkor őt hasonló vétségéért nem lehete megbirságolni ’s hogy ma bukott, annak egyedüli oka a’ rendőr és a’ csősz köz­bejövetele , kik közül amaz már csak azért is gyűlöle­tes mivel uj , ez egy az emberek azon neméből, melly­­nek egyik fajától, a’ ügecsőszöktül (sycophanta) kölcsö­nöztek nevet a’ régi görögök a gaz patvarkodó embe­rekre, melly vélemény azóta nemcsak nem kisebbedett; de a’ csőszök egész nemére kiterjesztetett. 2) Ha B. nemcsak földje legeltetését, de aczélozott szemű tiszta kaczagi buzagarmadjának megetetését is eltűrte A##nak, nem látom által, miért lehessen ezt bírságolni ? Ne feled­jük : volenti non fiti­iur­a, és különböztessünk. Itt nincs criminalitas ; nem az a’ kérdés: megbüntessük . A#^t ki B. lovát ellopta azon esetben is , midőn azt B. nem kívánja ? vagy megbüntessük é A«a ki B. nádas háza mellett pipázott ’s ez által a’ fél város háztetejét tűz­­vészszel fenyegette , azon esetre is, ha B—nek semmi serelem nem okoztatott ? hanem inkább illy forma tárgy forog fen : vájjon B5«*#t megbüntessük é azért,mivel tar­tozását A—nak nem fizeti, azon esetben, midőn ez egy szóval sem kívánja azt, sőt elengedte? 3) A’ m.rend­őrségről hozott czikk a’ kár nagyságától függeszti föl mindenütt a’ bírságot, honnan önként foly, mikép , hol ma­ga a’ tulajdonos, ki bizonyosan maga rovására nem fog hazudni,azt vallja hogy kára nincs, ott birságnak sőt hajlópénznek sincs helye, kivevőn azon esetet, midőn a’ csőszök közbejöttének tulajdonítható hogy k­á­r nem történt. Most csak ennyit azon okból, mivel a’ m. rendőr­séget nálunk erősnek és meg nem ingatottnak, de nem is túlságosan szigorúnak óhajtom. De nem titkolhatok még el egy pár észrevételt, m­ellyre kerületinknek a’m.rend­­őrség életbe léptetését tárgyazó határzata adott okot. — Ezen határzatnak 2dik pontja azt rendeli, hogy a’ m. rendőrök bíráskodása azon esetre , midőn két különböző helybeli lakosunk ügye forog fen, ki nem terjed ; hanem a’ regulatio­ndik pontja értelmében a’ kerületi kapitányt illeti. Már hogy ezen pont az 1840. 9dik czikkel ösz­­szeütközik, kétséget sem szenved; mert ezt a’ 22 d. t. 25d. §ban még az országos nemest is, úgy hozván magával a’ dolog, nemtelen eddig elő vncapax bíróság hatósága alá adja, a’ kerületi határzat pedig épen ellenkezőt pa­rancsolván, egyszersmind olly kötelességet ró a’ k. ka­pitányok nyakába, mit ezeknek teljesíteni lehetetlen; mert ki gyűléseken ’s hivatalos kiküldetéseken gyakran hetekig távol van, az a’ m. rendőrségi czikknek — melly 3 nap alatti végrehajtást’s így leggyorsabb intéz­kedést sürget — eleget tenni képtelen. Óhajtanám azért, hogy a’ nevezett pont a’ bíráskodást mindig a’ károsí­tott rendőrbirájára bízná, onnan a’ fölebbvitel ,­ hogy a’ szabálynak is elégtétessék , a’ kerületi kapitányhoz tör­ténvén. ■— Azonban leginkább a h­aj­t­á­s­o­m abban ponto­sul,­ hogy a’ fenforgó kerületi határzat első pontja, mellyben a’ bírságok fele része az illető m. rendőrök fizetése alapjául rendeltetik, módosittassék. Mert: sör A’ birságban részesülés által érdekletté lesz a’ rendőr­biró ’s megtörténhetik, hogy érdeke úgy hozván ma­gával, ott is bírságol, hol a’ törvény nem kívánná, mert megtanulhattuk gr. Széchenyitől, hogy „pénz ’s alkot- Vannak ugyan igen szép kivételek,­­de mi ily kevés e­­zek száma! 's miután szomorú tapasztalás szernt, az, kinek hatalomból van villáin, igen gyakran visszaél ter­mészeti erőtlenségnél fogva szép helyzetével maga hasz­nára é s mások kárára: a’ jé rend természe és követe­lése kivánja elzárni azon ösvényeket, mik terutakra vezethetik gyarló lábainkat­­. S

Next