Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-04-02 / 26. szám
valamennyijét valamennyi tisztviselő közt el, hanem egyes vagy egymáshoz rokon ügyeket egész kiterjedésben, egyes tisztviselőkre bíznék, mert ha e szerint minden tárgynak különös embere lenne , hivatalát az egyszerűbben és nagyobb kiterjedésben gyakorolhatná , hanyagság esetében pedig méltán kérdőre vonathatnék. Hogy a’tökéletes zavarból semmi se hibázzék, még országgyűléseink rendszere sincs megállapítva, még a’ szavazatok érvényessége is határzatlan. Csoda tehát, hogy a’pártok kedélyes bélyegét magokon hordozó megyei utasítások öszszegéből gyakorlatban meg nem állható ’s néha káros törvények is alakulnak? Van e még hátra valami a’ polgárok elkeseritésére ’s hon iránti vonzalmuk megszüntetésére ? Nemzeti jóllétről pedig épen hallgatok, hisz az következménye volna a’ jó törvényeknek, mellyek ismét a’ hazafiak kölcsönös egyetértése ’s bizalma szüleményei volnának. De hol a’ törvényjavaslatokat magányérdekek sugalják , hol egy polgárfelekezet a’másikat bölcsőtől sírig üldözi, hol törvények, nyelvek, kiváltságok, miveltség fokai, vallások , elvek, indulatok számtalan pártokra morzsolják a’ nemzet egységét, hol személy- ’s vagyonbiztosítás hiányában szakadozott törvénykönyvünk senkivel megelégülést nem élveztet, ott a’polgártársakért magát feláldozó hazafi ritkaság; ’s ha van , minthogy magunkhoz szoktunk mérni másokat, a’nagy rész által bizonyosan félreértetik. —Szavaim bebizonyítására téged hílak fel tanúmnak kedves olvasó , valld meg , ha elfogulatlan akarsz lenni, szived mélyében érzed te azok igazságát. Vigasztalásodra csak azt jegyzem meg, hogy nemzetünk alkotmányát most építi, pedig minden építés vesződséggel jár; régi bútorait omladozó hajlékaiból most hordogatja által, pedig minden hordozóskodás alkalmatlan; most ébredez halálos dermedéséből, fájdalmait teljes mértékben érezni kezdi már; jele hogy gyógyulása ideje közelít, ’s ha bár álnépszerűség , pártoskodás , önzés , cselszövények , bizalmatlanság a’ jobbulás óráját késletik is (elhamvadt’s feledett poraink fölött a’ maradék alkalmasint már akkor kalászokat arat) minden esetre mégis fog jönnidő, mellyben a’ kicsinynek nagynak egyiránt védfalul szolgálandó szabad alkotványt számos millió szabad magyar őrzendi; a’ bölcsőtől fogva fegyverben gyakorlott nemzeti őrségben kifejtő erő az éjszak óriásának határt szaband ; honunk távol vidékeivel öszszecsatornázott Dunánk habjain gőzöseink a’ föld legmeszszebb részeiből kincsekkel térnek haza; vasutaink nem ismerve határszéli vámsorompókat, mint megannyi vándorló városok fogják a’ hon legrejtekebb szegleteit is a’ bőség áldásival elárasztani; törvényink, tisztviselőink kevés számmal lesznek bár, de a’ rögtöni igazságszolgáltatás a’ kölcsönös bizalmat rendithetlenné teszi; városaink, az élénk munkásság eleven képei, minden művészet világában a’ gazdagság's miveltség legmagasb fokára jutnak ; munkás kezektől mivelendő mezeink, mint megannyi tündér-kertek,a’ velők bánók szorgalmáról és szelleméről egyiránt tanusitandanak ; eddig csak legfölebb kártékonyságaikról ismeretes folyóinkon roppant gyárak emelkednek ; a’ nemzeti bankban nyílandó pénzforrás és jó törvény alapitotta hitel bizalma gyümölcstelen a’ tőkéket heverni nem engedi; ’s vagyona mellett egykét garasért senki kétségbeesés közt sorvadozni nem fog ; koldus és rabló legfölebb csak a’ szótárokban lesznek még feltalálhatók ; hisz a’ hol munka ’s annak illő bére könnyen kapható , hol a’ vallásban’s munkában nevelt polgár vagyonát a’ nemzet még az elemek kártétel ellen is biztosítja, ott koldulni, rabolni nincs ok; mérföldekre terjedő hűbéri telkek parlagon nem fognak állani , ’s a’fekvő jószágok birtokosi tudván, hogy alkotvány fogytáig senki abban őket nem háboríthatja, mindent elkövetendnek, mivel azt virágzóvá tehessék, az adó senkire nézve nyomasztó nem lehet, mert igazságosan lesz az elosztva, pedig hol nemzeti őrsereg van, vajmi kevés zsoldosra van ott szükség; mi könnyű lesz a’ tetemesen leszállítandó adót olly vagyonos népnek közösen viselni (!); a’ népszerűség tündér hatása magától megszűnik; mert az általányosan miveit ’s belátó polgár önként fogja tudni mi hasznos , mi káros helyzetének , és magasztosan hangzó szavak zászlója alá vakon nem esküszik ; a’ gondos nevelés által kisimult kedélyek pártot ’s zavart megutálva az egyszerű, csendes lét örömeit becsülni tanulják , és a’ vallásosságra ’s kölcsönös szeretetre ébredt szivek más szertartásu honfitársaikat nem fogják üldözni többé ; pártoskodás nélkül, a’ nép javából választandó képviselők nem fognak elmulasztani semmit , mivel a’ törvényeket hathatósbakká , vagyont és személyt biztosabbá, a’ hont virágzóbbá tegyék. A’ népek istene tudja, mi távol képet rajzoltam én itt, de rendíthetlen bizalommal reméltem , hogy munkás hazafiak a’ gyakorlati ész fáklyájánál föleszmélő nemzetünk számára az észjog boldogító templomát előbb utóbb megnyitják. Kőszeghy: Válasz a’ hasonszeri orvosok megtámadtatása ’s kihívására. (1. Világ f. é. 11—15 sz. Tárczáját.) 1. Természeti gyógy er 6. Veszszőt mért ismét ősanyókájára a’ régi gyógymódra ennek saját sarjadéka, úgy kell neki , miért nem nevelte őt jobban? Ez azonban elégszer történt ezelőtt is már, bár jóval több illedelem’s következetességgel. Sőt nem is szükség orvossá lenni, hogy átláthassa valaki a’ régi gyógymód tehetetlenségét; tudták ezt már Moliére , Rousseau ’stb. ezt tartották közpéldabeszédek , ezt mutatta soknak a’ közorvoslástóli ösztönszerű irtózása. De nem minden , ki a' gyógymód tehetetlenségén elménezkedik , tudja az okot is , melly miatt tehetetlen ő , sőt maga kihívónk sem tudja azt. A’ gyógytanban magában tetemes meghasonlás létezik , mellyet semmi képmutatás, semmi számitgatás , bármilly mesterileg történjék is ez, nem képes eltitkolni többé, ’se’nagy meghasonlást Hahnemann idézte elő; de nem ezen egyszerű állítás által: az eddigi gyógymód mitsem ér , hanem az által egyedül, hogy rósz voltának okát kíméletlenül felfedezte és a’rész helyébe jobbat állított; ez az , mit az orvosok még most sem bocsáthatnak