Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-06-11 / 46. szám
46 szám. Pest, junius 11 kén. 1843. Status és egyház. (Folytatás.) Ha immár a’ status viszonyait az egyházhoz egyes irányzatokban, mellyek a’ dolog természetéből folynak, vizsgáljuk, itt is azon hasznosan alkalmazandó, hogy minden jog kötelességből ered ’s arra utal. Mit a’ status és egyház sajátságos lényeknél fogva tenni kötelesek , arra , de sem másra, sem többre, fel is jogositvák. Hol a’ status joga megszűnik , ott kezdődnek az egyház szabadságai , mellyek több országban különös alkotmánytörvények ’s az egyházfőnökök és status közti egyezségek által közelebbről elrendezvék (de más értelműek az egyes, péld. franczia ’s más egyházak szabadságai, mellyek különös viszonyban állnak a’legfőbb egyházi hatóságokhoz) ’s hol az egyház joga korlátait éri, ott kezdődik a’ status iránti engedelmesség vagy világi felsőség. Hanem a’ status valamennyi joga mind megannyi kötelessége az egyház iránt általjában , vagy a’ körében létező minden különös egyház ’s a’nép öszszesége iránt.’S midőn itt egyházakat többesben említ a’közlő egyszersmind azon állítás ellen nyilatkozik, hogy csak egy igaz üdvözítő egyház van, hogy minden más vallástársaságok csak felekezetek ’s hitlenek társulatai, mellyeknek egyházjogokat nem adhatni. Beligazság’s isteni eredet itt figyelembe nem vétetik , hol csak külső jogviszonyok forognak szóban ’s e’ tekintetben egy illyen társaságtól sem lehet az egyház , azaz , az emberek legfőbb érdekeinek szentelt testület jogát ’s az abból származó hasznokat megtagadni. A’ status és egyház egyes jogait következőleg lehet már elrendezni ’s történettanilag is úgy vannak elrendezve . A’ statusnak utalmi kötelessége ’s joga (jus advocatiae) van a’ keblében létező minden vallástársaság fölött. E’ jog tettleg nagyobb kiterjedésű azon egyházakra nézve , mellyekhez maga a’ kormány (melly a’ statusfőnök személyétől elválasztva lehet) tartozik , de jogilag ugyanaz minden egyházra nézve. A’ kormány mindeniket védje, mindenikéről gondoskodjék ’s ámbár természetes, hogy az, mellyhez a’nép nagyobb része tartozik, mint tulajdonkép uralkodó egyház, mások fölött bizonyos előjogokat élvez, mindazáltal a’többinek is nemcsak teljes jogbiztosság , szerzett jogai védelme (de kikötésével a’ status azon felhatalmazottságának , hogy ezekre nézve is változtatásokat tehessen, miket a’ közjó szükségesit) engedendő, hanem a’ kormány arra is köteles ügyelni, miszerint a’ nép minden része számára ollyan egyházi intézetek alkottassanak, mellyek erkölcsi emelésére megkívántatnak ; azaz: a’ status a’ nép egy részét sem hagyhatja egyház nélkül. A’ status tehát minden egyestől megkívánhatja , hogy valamelly egyházhoz tartozzék , különösen pedig hogy mindenki, a’kinek nevelésre van szüksége, emberileg , azaz valamelly megismert vallásban ’s valamelly hasznos hivatásra neveltessék; de a’hits hivatás választás az egyesek lelkismeret szabadságára bizassék. E’ szabadság némi korlátozásai, péld. hogy a’ gyermekek, mielőtt magok ítélhetnének, nem más, hanem szüleik vallásában neveltethetnek , önként következnek ’s itt azokat bővebben fejtegetni szükségtelen. Csak a’ status fönebb említett kikötéséről kell még megjegyeznünk, hogy semmiféle egyezség meg nem kötheti föltétlenül a’ kormány kezeit abban, mi a status főbb czéljához, annak biztosságához s a nép kifejléséhez valódilag szükséges. A’ kormány fel van jogosítva attól elállani, mihelyt a’ nép meggyőződése és szükségeiben ollyan változás történt, hogy azzal a fenallal többe öszsze nem egyeztethetni , vagy némelly egyházi intézetek jelleme ’s értelme megváltozék. Ha péld. egyházi rendek fenállását egyezségek által biztositá is a’ status, vagy a’ kormány magát lekötelező jószágszerzést korlátlanul engedni az egyháznak, ez ama rendek eltörlesztését, mihelyt azok a’közjónak károsak vagy csak haszontalanokká lettek , vagy az egyháznak , mihelyt vagyona túlmértékig csakugyan megszaporodott, méltányos korlátozását mégsem gátolhatná. " Valamint pedig az egyházi intézeteket illető jogbiztosság a’ status törvényhozó hatalmának korlátokat nem rakhat, szintúgy a’ status véduralma az egyház belviszonyaiba avatkozásig nem terjedhet. A’ fejdelem csak világi főnöke minden egyháznak a’ statusban ’s ennek hatalma nem terjed az egyház külviszonyain túl. A’ status véduralmában tehát nem rejlik jog, hogy a’ vallásgyakorlat szokásai iránt tényleges rendeleteket kibocsásson (liturgiajog), hanem azokat, mint a’hittannal közelöszszeköttetésben állókat, csupán az egyház a’ benne elrendezett tekintélynél fogva határozhatja meg. A’ status ilylyen vélt liturgiajoga mellett két ok hozaték ugyan fel , hanem az egyik csak meghatárzott tényleges viszonyban használható ’s akkor is legalább nagy habozásnak van kitétetve , a’ másik pedig egészen más valamit tárgyaz. Az első t. i. a’ német világi fejdelmek állítólagos püspöki jogára evang. alattvalóik fölött vonatkozik, mellyről nem is tudjuk jól, hogyan jutának hozzá, minthogy azzal annakelőtte ’s a’reformatióig elvitázhatlanul nem bírtak. Némellyek vélik , hogy őket e’jog mint fejdelmeket, tehát világi fönségiségnél fogva illeti; mások a’ fejdelmeket a’ hajdani kath. püspökök nyomdokosaiul akarják tekinteni; mások ismét azt állitják, hogy az evang. egyház a’ hozzácsatlakozott fejdelmeknek e’ püspöki jogot maga adá. Hanem mindezen magyarázat ki nem elégit. Világi hatalomból soha nem lehet leszármaztatni jogot, melly az egyház belsejére kiterjed, mivel az egyházi tekintély lénye épen a’ lelkismeret és hit külparancsoktól függetlenségében áll. Ha Angliában VIII. Henrik népére nézve egyenesen a’ pápa helyére helyezé, vagy Oroszországban I. Péter patriarchai méltósággal fel is ruházá magát, az által megsemmitettek ugyan egy, a’magoké fölött álló hatalmat’s az egyházat alája rendelték a’statusnak , de magok legkisebb egyházi tekintélyt sem kaptak vagy felhatalmazottságot egyházi foglalkodásokra. A’német evang.