Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-06-11 / 46. szám

46­ szám. Pest, junius 11 kén. 1843. Status és egyház. (Folytatás.) Ha immár a’ status viszonyait az egyházhoz egyes irányzatokban, mellyek a’ dolog természetéből folynak, vizsgáljuk, itt is azon hasznos­­an alkalmazandó, hogy min­den jog kötelességből ered ’s arra utal. Mit a’ status és egyház sajátságos lényeknél fogva tenni kötelesek , arra , de sem másra, sem többre, fel is jogositvák. Hol a’ sta­tus joga megszűnik , ott kezdődnek az egyház szabadsá­gai , mellyek több országban különös alkotmánytörvé­­nyek ’s az egyházfőnökök és status közti egyezségek ál­tal közelebbről elrendezvék (de más értelműek az egyes, péld. franczia ’s más egyházak szabadságai, mellyek kü­lönös viszonyban állnak a’legfőbb egyházi hatóságokhoz) ’s hol az egyház joga korlátait éri, ott kezdődik a’ sta­tus iránti engedelmesség vagy világi felsőség. Hanem a’ status valamennyi joga mind megannyi kötelessége az egy­ház iránt általjában , vagy a’ körében létező minden kü­lönös egyház ’s a’nép öszszesége iránt.’S midőn itt egyhá­zakat többesben említ a’közlő egyszersmind azon állítás el­len nyilatkozik, hogy csak egy igaz üdvözítő egyház van, hogy minden más vallástársaságok csak felekeze­tek ’s hitlenek társulatai, mellyeknek egyházjogokat nem adhatni. Beligazság’s isteni eredet itt figyelembe nem vé­tetik , hol csak külső jogviszonyok forognak szóban ’s e’ tekintetben egy illyen társaságtól sem lehet az egyház , azaz , az emberek legfőbb érdekeinek szentelt testület jo­gát ’s az abból származó hasznokat megtagadni. A’ sta­tus és egyház egyes jogait következőleg lehet már elren­dezni ’s történettanilag is úgy vannak elrendezve . A’ statusnak utalmi kötelessége ’s joga (jus advoca­­tiae) van a’ keblében létező minden vallástársaság fölött. E’ jog tettleg nagyobb kiterjedésű azon egyházakra néz­ve , mellyekhez maga a’ kormány (melly a’ statusfőnök személyétől elválasztva lehet) tartozik , de jogilag ugyan­az minden egyházra nézve. A’ kormány mindeniket véd­je, mindenikéről gondoskodjék ’s ámbár természetes, hogy az, mellyhez a’nép nagyobb része tartozik, mint tulajdonkép uralkodó egyház, mások fölött bizonyos elő­jogokat élvez, mindazáltal a’többinek is nemcsak teljes jogbiztosság , szerzett jogai védelme (de kikötésével a’ status azon felhatalmazottságának , hogy ezekre nézve is változtatásokat tehessen, miket a’ közjó szükségesit) en­gedendő, hanem a’ kormány arra is köteles ügyelni, mi­szerint a’ nép minden része számára ollyan egyházi inté­zetek alkottassanak, mellyek erkölcsi emelésére megkí­vántatnak ; azaz: a’ status a’ nép egy részét sem hagyhat­ja egyház nélkül. A’ status tehát minden egyestől megkí­vánhatja , hogy valamelly egyházhoz tartozzék , különö­sen pedig hogy mindenki, a’kinek nevelésre van szüksé­ge, emberileg , azaz valamelly megismert vallásban ’s vala­melly hasznos hivatásra neveltessék; de a’hit­­s hivatás választás az egyesek lelkismeret szabadságára bizassék. E’ szabadság némi korlátozásai, péld. hogy a’ gyerme­kek, mielőtt magok ítélhetnének, nem más, hanem szü­leik vallásában neveltethetnek , önként következnek ’s itt azokat bővebben fejtegetni szükségtelen. Csak a’ status fönebb említett kikötéséről kell még megjegyeznünk, hogy semmiféle egyezség meg nem kötheti föltétlenül a’ kor­mány kezeit abban, mi a status főbb czéljához, annak biztosságához s a nép kifejléséhez valódilag szükséges. A’ kormány fel van jogosítva attól elállani, mihelyt a’ nép meggyőződése­ és szükségeiben ollyan változás tör­tént, hogy azzal a fenallal többe öszsze nem egyeztet­hetni , vagy némelly egyházi intézetek jelleme ’s értelme megváltozék. Ha péld. egyházi rendek fenállását egyezsé­gek által biztositá is a’ status, vagy a’ kormány magát lekötelező jószágszerzést korlátlanul engedni az egyház­nak, ez ama rendek eltörlesztését, mihelyt azok a’köz­jónak károsak vagy csak haszontalanokká lettek , vagy az egyháznak , mihelyt vagyona túlmértékig csakugyan megszaporodott, méltányos korlátozását mégsem gátol­hatná.­­ " Valamint pedig az egyházi intézeteket illető jogbiz­tosság a’ status törvényhozó hatalmának korlátokat nem rakhat, szintúgy a’ status véduralma az egyház belviszo­­nyaiba avatkozásig nem terjedhet. A’ fejdelem csak vi­lági főnöke minden egyháznak a’ statusban ’s ennek ha­talma nem terjed az egyház külviszonyain túl. A’ status véduralmában tehát nem rejlik jog, hogy a’ vallásgya­korlat szokásai iránt tényleges rendeleteket kibocsásson (liturgiajog), hanem azokat, mint a’hittannal közelösz­­szeköttetésben állókat, csupán az egyház a’ benne elren­dezett tekintélynél fogva határozhatja meg. A’ status ily­­lyen vélt liturgiajoga mellett két ok hozaték ugyan fel , hanem az egyik csak meghatárzott tényleges viszonyban használható ’s akkor is legalább nagy habozásnak van ki­­tétetve , a’ másik pedig egészen más valamit tárgyaz. Az első t. i. a’ német világi fejdelmek állítólagos püspöki jo­gára evang. alattvalóik fölött vonatkozik, mellyről nem is tudjuk jól, hogyan jutának hozzá, minthogy azzal an­­nakelőtte ’s a’reformatióig elvitázhatlanul nem bírtak. Né­­mellyek vélik , hogy őket e’jog mint fejdelmeket, tehát világi fönségiségnél fogva illeti; mások a’ fejdelmeket a’ hajdani kath. püspökök nyomdokosaiul akarják tekin­teni; mások ismét azt állitják, hogy az evang. egyház a’ hozzácsatlakozott fejdelmeknek e’ püspöki jogot maga adá. Hanem mindezen magyarázat ki nem elégit. Világi hata­lomból soha nem lehet leszármaztatni jogot, melly az egy­ház belsejére kiterjed, mivel az egyházi tekintély lénye épen a’ lelkismeret és hit külparancsoktól­ függetlensé­gében áll. Ha Angliában VIII. Henrik népére nézve egye­nesen a’ pápa helyére helyezé, vagy Oroszországban I. Péter patriarchai méltósággal fel is ruházá magát, az ál­tal megsemmitettek ugyan egy, a’magoké fölött álló ha­talmat’s az egyházat alája rendelték a’statusnak , de ma­gok legkisebb egyházi tekintélyt sem kaptak vagy felha­­talmazottságot egyházi foglalkodásokra. A’német evang.

Next