Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-11-26 / 94. szám

Czosztonyi Miklós Táltófeltörvényszéki elnök székfoglaló beszéde. Az épen felolvasott kegyelmes kinevező királyi le­vél erejével, felséges urunk és koronás fejdelmünk ál­tal t­en tek. kir. feltörvényszék elnökévé legkegyelmeseb­ben kineveztetvén , felséges uram iránti legmélyebb hó­doló tisztelettel, belépek uj tisztembe ’s elnöki székem elfoglalom. — Ezen reám érdemem fölött árasztott legfelsőbb kegye- s­em, szokott nyiltszivüségemmel őszintén vallom , nem ke­vés aggodalommal tölti el egész elmémet, részint ösmer­­vén középszerűségemet, részint az ősi törvényes rendszer növeltje, az új időszak legújabb pályájára,’s pedig mint vezető , kitéve, nem titkolván a magamelőttelembe gördü­lő nehézségeket. De bízom a’tel. királyi feltörvényszék , fenállása harmadik évében, országszerte kivitt, a’ más, számos századon keresztül munkálkodó testvér-táblával már is méltán vetekedő, közönséges , általányos tekinte­tében , annak érdemdús , a’ törvényhozás és irodalom pá­lyáján tündöklőtt és tündöklő tagjai mély tudományuk­ban, tapasztaltságukban; meg lévén győződve, hogy az új hasznos téren még járatlan elöljárótokat bölcs tanács­csal gyámolítani fogják. De jelen, különben polgári létem legkellemesebb pillanatában a’ jövendő aggodalmaihoz mély fájdalom is já­rul; ha elgondolom, hogy azon tisztelt férfiúnak lépek helyébe, kivel szoros barátság viszonyai közt kilencz éven által nem csekély lelki erőt igénylő időkben ültem birói széket; kinek ismertem magas tulajdonait, példás rész­­rehajlatlanságát, ritka önmegtagadással párosított birói szilárd tántorithatlan elszánását. Azonban a’ mindenható változhatatlan rendeletű­ tü­relemmel kellvén viselni, nem kevesbbé enyhülnek fáj­dalmas érzésim, midőn a’közjóra olly idejekorán elhunyt tisztelt barátom, rövid,de eredményteljes pályáján, a’ha­landóság legdicsőbb jutalmát elérni szerencsés vala, mert azon férfiúnak, ki ez újonnan felállított törvényszéket, a’ derülő kor első teremtvényét,nemcsak tisztébe vezette, de egyszersmind annak köz tiszteltségét bölcs vezérleté­vel megalapította, fenmaradand fényes emléke , mig a’ fels. kir. curia minden idő viszontagságain felül emelke­dett magas székéről igazságot kiosztani ’s fenállani meg­­nem szűnik. Mit tekintve, uj rendeltetésem gyakorlati nehéz­ségei ellenében pedig, nem puszta hangban , szószapori­­tásban, de egész valóm tökéletes feláldozásában helyhez­­tetett, felséges uram és hazám iránti szeretetem , buzgó­­ságom ellensúlyba vetvén, kitűzött uj pályámra derült hom­lokkal lépek fel,’s örömmel nyilványitom egész belsőmet felemelő ’s jövendőkre erősítő érzelmimet, mellyeket fel­séges uramnak kegyelme bennem ébresztett, midőn a’ tek. kir. feltörvényszék elnökségét legkegyelmesebben reám bízni méltóztatott. Érzem uj hivatásom nagy fontosságú voltát, belátom az 1840. bölcs törvényhozás­ alkotta vál­tó-kereskedési és hiteli rendszer jótékonyságát, napról napra inkább kifejlő hathatós eredményit, mint szeretett hazám boldogabb jövendője , szint annyi, további cselek­vésre ösztönző kalauzait. Nem a múlt, a’ jelen és következő kor, tisztelt birótársaim! az iparnak , műszorgalomnak , kereskedés­nek, gyors, pontos, igazságos jogmegadással ápolása, serkentése s igy a haza jövendőjének igen lényeges ré­sze , a­ mi feladatunk. A’ haladás, a’ 1ödik századi Eu­rópához hatalmasan simuló Magyarhaza derülő uj rendsze­rének első szüleményi mi vagyunk. Büszkélkedve tekintek uj körömbe magam körül , mert törvényszékünk az, mellynek során a’idik orszá­gos rendnek , mint ollyannak és a’nem-kiváltságosaknak előmenetele korlát nélkül megnyílt. Szeretett Magyar­hazánk is kezdi vetkezni a’ népek öszszesereglési idősza­kának , az előkorok már már gyakorlatilag lankadó szo­­kásit, rendszerét; a’római törvény, a’feudalismus, nem tagadhatni, a’ népek szeliditésére, a’ maga idejében leg­­czélszerűbb , legjótékonyabb nálunk is nem kis részben honosított szabályait, és használja a’ pallérozott Európa tövises tapasztalásait. Birói eljárásunknak kitűzött rend­szere kezdé meg az embert, a’ honpolgárt felszabadítani a’ földbirtok bilincsei alól; sőt annak szabályossága , szi­gorúsága , szintúgy, mint a’ mindenható természet minden lényeit ellenállhatatlanul kényteti másolhatlan szabályai követésére, szoktatja az ország lakosit, feledve minden önképzelte eszméket, egyedüli szabályul, vezérfonalul , és valóságos igazság gyanánt tekinteni az ország törvé­nyét, mi nélkül rendes, állandó polgári társaság, főleg alkotmányos nemzet, nem létezhetik, vagy ha pangva lé­teznék is , bizonyára életét nem élheti, az idő viharjai­val nem daczolhat. Eddig alkalomszülte törvények határoztak nálunk a’ személy és vagyon felett, mi elkerülhetetlenné téve az egyes eseteket elintéző magyarázatot, a’ hátra hagyott hé­zagok pótlását. A’ mi osztályzatunknak rendszeresen ké­szített törvény adatott. Mi alkottatunk tehát egyedül tör­­vény szolgájivá. Fő tisztünk , dicsőségünk, a’ világos tör­vény egyes esetekre minél pontosabb gyakorlati alkal­mazása. Mi törvény őrjei, nem felhatalmazottjai vagyunk. De egyszersmind előttünk a’ kimért tér, a’ számtalan , na­­gyobbára a’ vélt czél helyett épen ellenkezőre vezető ügy­­orvoslatoktól megtisztult, és int az idő, hogy a’ pörleke­dés a’polgári társaságoknak nem rendeltetése, de egye­dül czélra, a’ polgári ’s vagyonbeli bátorság elérésére ve­zető eszköze. — Minden viszszatartóztatás nélkül, mostani hivatalos helyzetem körül, kifejtvén nézetim , nincs egyéb hátra , mint tisztelt birótársaim barátságába magamat ajánlani , egyszersmind bizonyossá tevén a’ tek. kir. feltörvényszé­ket, hogy feledni soha sem fogom, mikép a’ birói elnöki főkötelesség a’ rend , a’ szavazatszabadság fentartása és más érdemet nem ismerni, mint őszinte belső meggyőző.

Next