Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-03-31 / 26. szám
szenete a’ KK. és RRnek a’ m. fő RRhez az ország közjavat és gyarapodását előmozdító eszközök létesítésére szükséges költségek mi utáni beszerezketése Iránt. A’ KK. és RR. az ország mind anyagi mind szellemi kifejlődése előmozditását viselvén szemeik előtt, midőn egy részről meg vannak győződve, hogy mind az, mi akár közigazgatásban eszközlendő javításokra, megkivántatik, akár az anyagi jóllét előmozdítását eszközölhető közmunkákra szükséges ,a’ mostaniaknál nagyobb közköltség nélkül el nem érhető ; azon körülmények pedig , mellyek által a’ közipar kifejlődése föltételeztetik, egyesített nemzeti erőt kívánnak, más részről kénytelenek megismerni, hogy a’rajta jelenleg fekvő közterheket is elviselni alig képes adózó népnek erejét a’ közköltségek mellőzhetlen növelése minden tekintetben felülhaladja. Mindezeknél fogvást országos választmányt kívánnak kiküldetni, melly a’ haza mind szellemi mind anyagi kifejlődésére szükséges költségek mi után ’s mi kutforrásokból lehető legkönnyebb beszerzése, ugyszinte igazságos felosztása’s legczélszerűbb kezelése iránt, mind közjogi mind gazdasági tekintetben olly végből adjon még ez orsz.gyűlés ekbe minél előbb véleményt, hogy a’közszükség jelenleg mi módoni födöztetésének és jövőben mi módon lehető legczélszerűbb fedezésének tárgya teljes ’s tökéletes világosságba helyeztetve leendvén,a’nemzet áldozatra hajló készségének öszpontosulhatására annál biztosabb irány tűzethessék ki, és e’ részben a’ szerint tétethessék törv. által rendelkezés, mint az ország közjava , a’ haza polgári ’s anyagi jóllétének jövendője leginkább megkívánják.Felszólítják tehát a’ m. főRRet, hogy e’ választmányhoz részükről is tagokat nevezni ’s velök kezet fogva közremunkálni méltóztassanak. Válasza a* m. fő RRnek a* t. RR-hez ugyanezen tárgyban. Midőn a’ t. RR. és RR. a’ haza kifejlődéséről és előmenetele mi módoni ’s mi sorban létrehozásáról gondoskodván, ő cs. kir. főligét és a’ m. fő- RRket ebbeli közmaunkálatra felhriják , mellőzve a’ t. Rir. és RR. által ez ügy gyámolitására egész általányosságban felhozott eszmék ez úttali taglalását, mellyekre nézve ő cs. kir. főlige és a’ m. főRR. nézeteiknek maga idején teljes szabadsággal való nyilványitását fentartják, őszinte rokonszenvvel járulnak egy orsz. választmány kiküldetéséhez , melly a’ kitűzött czélra szükséges felvilágosításokat és adatokat olly módon terjeszsze elő, hogy azok a’ felállítandó elvek eldöntésére ’s a’ későbbi intézkedések biztosítására alapul szolgálhassanak. második üzenete a* RK, és RRnek a’ infóRRhez a’ bűnt. törv. javaslat börtönrendszerről szóló lldik része iránt. Nemzetünk alkotv. intézetei közt alkalmasint a’ büntető törvénykönyv az, mellyre a’törvényhozás eddigelé legkevesebb gondot fordíta, melly eddigelé nálunk a’ legszükségesebb elemi alaptörvények irányában, törvények hiányában, törvényhatóságok szerint ’s ezekben ismét időnkint változó határzatlan szokások által pótoltatok ’s engedtetett pótoltatni, mind a’mellett is, hogy a’ polgárok szabads. biztosító egyéb állodalmi intézet ész- és korszerű büntető törvénykönyv nélkül teljesen bevégezettnek nem tekinthető,• mind a’ mellett is hogy e’ nélkül az ártatlan életű polgárok,magokat sem a’ hatalom önkénye, sem a’ gonoszak merényei ellen biztosítva nem érezhetik.De épen mivel a’ bűnt. törvénykönyv úgy polgári, mint önálló fontossága a’nemzetben mindinkább mély meggyőződéssé válik, épen mivel újabb időkben a’ nemzet a’külföldi előhaladás megismerése után ebbeli saját hátramaradását szörnyű világításban szemléli, általa erős hittel remélhetik, kivált az orsz. választmány olly jeles előmunkálata után, mikép az ország népe elvégre részesülni fog egy régóta várt jó bűnt. t.könyv aldalaiban; ’s miután a’ KR. és RR. a’ nemzet e’ nagy reményét nemcsak ismerik, de osztják ’s ki is fejezik,— nem vonakodnak megvallani, hogy a’ közerkölcsiség ’s vagyonbiztosság veszélyeztetése nélkül bűnt. t.könyv behozatala tovább nem halogattathatik; és hogy épen azért nem kis aggodalommal töltettek volna el a’ mélt. fő-Rt.’első válaszüzenete által is, mellyben előterjesztett három rendbeli javaslatukkal a’ bűnt. 1.könyv börtönrendszerről szóló Illik része igen messze időre fogna elhalasztatni, ha biztosan nem reméllenék , mikép a’ nemzet óhajtásaira , ’s az állodalom és kor igen kifejlett, magokat naponkint elevenebben éreztető szükségeire figyelendő m. főRR. azon javaslataiktól el fognak állani. Nem tagadják a’ RR , hogy új rendszer behozatalakor mindenütt és mindenben nagy nehézségekkel kell küzdeni, következőleg a’ magányrendszer behozatalakor is; de azokat a’ mélt. főRRkel ellenkezőleg, jelen esetben, nem tartják meggyőzhetleneknek; mielőtt azonban ezekre felelnének , a’ mélt. fő RR. azon ellenvetése folytában, melly a’magányrendszer sükerének általában is ugyan, főkép körülményeink közötti bizonytalan voltából merittetett, a’ RR.és RR. azt kérdik: vájjon lehet é a’ magányrendszert még most is annyi nép és évek tapasztalása után épen úgy meg nem oldott feladatul tekinteni, mint tekintetett azon bor ’s népek által, mellyek minden kísérlet és tapasztalás nélkül a’ legelső javító fogházat tervezték? vájjon azon magányrendszert , mellyet a’ bűnt. t.könyv alapjául a’ mélt. főRB. magok is elfogadának, ha csak a’ külföld hivatalos utakon is közzé tett minden tapasztalása meg nem vettetik, lehet , olly fejletlennek ’s foganatában olly határzatlannak állítani, mikép hazánk határain belül ’s nemzetünk körében teendett kísérletek nélkül azt sem lehetne megmondani, hogy e’ büntetés olly kegyetlen lesz, mellyet alkalmazni tilt az emberiség tisztelete , vagy olly enyhe , melly által a’ közbiztosság veszélyeztetnék; vájjon általjában a’ javító rendszer jótékony sikere mellett nem leghathatósb tanúbizonyságot tesz e azon körülmény , miszerint támadatától fogva az mindig tökéletesedik, mindig terjed; és mig egy részről évenkint uj meg uj törvényhozás által látjuk elfogadtatni, másrészről nem mutathatnak példát, hogy valamelly törvényhozás által, melly azt egyszer elfogadta, tapasztalt czélszerűtlenség miatt elvettetett volna ? és várjon : azon egyes tapasztalok, kik szerint ez intézeteknek nem volt azon hatása, amelly tőlük váratott, ollyant vártak ezektől, melly józan számítással és észszerűen várható volna? Igaz, ez intézetekben a’ rab nem javult meg mindig gyökeresen, a’ gonosztevő nem jön mindig egészen uj emberré; de ez erkölcsi tökéletes átváltoztatást a’ KK. és RR. túlfeszített követelésnek is tartják. Ellenben általányosan a’javitórendszer, különösebben pedig a’ magányrendszer szabályszerű eredményeinek tudják és hiszik azt, hogy itt a’ rab nem romolhatik el, mi ennek roppant elsősége mostani tömlöczeink felett; azt, hogy a’ kiszökés szinte lehetetlen lévén, a’ büntetés annál bizonyosabb és elrettentőbb ; azt, hogy a’ rab rendezett munkája által a’ fogházköltségek megtéríttetnek ; továbbá azt, hogy a’ henye dologhoz szokván, a’ makacs engedelmességhez szokván, a’ tudatlan írást, olvasást és mesterséget tanulván , a’ rab, ha nem tette is magáévá a’ jók erkölcsét meggyőződésből, de magáévá tette azok külső szó