Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-09-01 / 70. szám

70. szám. Pest, sept. 1jén. 1844. Felb­eigi javasl­at a' harm­inczad­iak jelen országgyű­lésén leendő meghatározása iránt. (Vége.) Ha hazánk keres­kedési szabadságában a’ felállított vámrendszer által nem korlátoztatik, kereskedési szerződések vagy szabad külke­­reskedés útján nyílt és szélesen kiterjedett vásárt lelt volna nyers termékei számára , mind azon nemzeteknél, kiknek kézműaruira vevőnek jelentkezik, sőt a’ vetélyzet, melly e’ nyers termények vevőji közt ezek megvételére , a’ műkészitvények eladóji közt pedig azoknak eladására nézve, ha nem is mindig, legalább gyakran támadna, mind a’két esetben Magyarországra lenne kedvező, ’s azt okoz­hatná , hogy honunk nyers termékeit a’ számunkra meg­nyílt piaczon jó áron és biztosan eladhatná , a’ szüksé­ges kézmüzeti czikkekre pedig a’ műiparban leginkább elő­­haladott nemzetektől legjobb minőségben ’s legolcsóbban vehetné meg, és igy határtalan piacz mellett, határtalan kör nyilván a’ földművelés tökéletesedésre ; a’ közjóllétnek e’ kútfőből eredő általányos elterjedése mellett, a’ nemzet műipara sokkal korábban lett volna éretté. Ezen kedvezésektől a’vámrendszer megfosztotta ha­zánkat, mert a’ nyers termékek külföldrei kivitelét meg­akadályoztatván , ezek eladását csak egyedül az ausztriai tartományok piaczára szorította, az auszt. tartományok szük­ségei korlátozottak, mindenesetre nem képesek felhasználni a’ nyersanyagok azon tömérdek mennyiségét, mellyet Ma­gyarország kifejlettebb földművelés mellett kiállítani képes, de mostani állapotában is kiállíthat; innét következett a’ nyers termékeknek csekély, bizonytalan ’s változó becse, a’ földbirtok jövedelmének megcsökken­ése,’s ezért a’ föld­művelés magasabb tökélyre, bővebb terményzésre, nem te­kintve arra, hogy ezek virágzó műipar nélkül különben sem lehetségesek , egyáltalában ki nem fejlődhetett. A’ vámrendszer következésében tehát sem földműve­lésünk , sem műiparunk kifejlesztve nem lévén, virágzó belkereskedés sem létezhetik; mert az csak a’ honi kézmü­veknek nyers anyagokkali felcserélésében áll, ’s hazánk­ban az alföld lakosinak aránylag csak kevés kézműárura leven szükségük, az éjszaki hegyes vidékek, az ott ter­mő érczet kivéve, ezen kézműárukkal sem bírnak,hogy azok­kal az alföld azon terményeit megszerezhetnék, mellyekre gyakran mellőzhetlen szükségök van ugyan, mellyek hiá­nyát azonban elszenvedni szegénységük miatt kénytele­­nittetnek. De külkereskedésünkre sem lehet jótékony hatású, mi külföldről kézműárukat nem vehetvén, az, egy két külö­nösen keresett czikk bizonytalan telepét kivéve, nem vesz jelenleg tőlünk nyers termékeket , és igy kereskedésünk a’ külfölddel nem uj terményzésre, hanem jobbadán csupán fogyasztásra szánt gyarmati ’s más illynemü czikkeknek most is még csaknem egyedül auszt. kereskedők közbe­jöttével történő behozatalából áll, ’s folyvást szen­­vedőleges mérleget mutat; elfojtotta tehát a’ felállított vám­rendszer hazánkban a’ műipart, megakadályoztatta töké­­letesedésében a’ földművelést, a’ belkereskedés virágzá­sát lehetlenné , a’ külkereskedést az országra nézve szen­vedőlegessé téve, ’s miután ezek mind e’ nemzet gazda­ságának főforrásai, ezen főforrások kiapadása okozta leg­nagyobb részben azon szomorú állapotot, amellyben az ország jelenleg sínylődik, ’s mellynek érzetében általányos a’ haza minden polgárainál azon meggyőződés , hogy ez állapot továbbá igy fen nem maradhat; általányos azon óhaj­tás , hogy e'sulyos bajokon segittessék. Az ország ezen nyomasztó állapotának gyökeres or­­vosláa véleményünk szerint, azon egyéb­­orv­hozási intéz­kedéseken kívül , mellyeket feljebb eraliténk , mellyek bő­vebb kifejtése mindazonáltal e’ helyre nem tartozik, csak abban találtathatik fel , hogy helyreállittassék, a’ mit az vámrendszer elrontott hazánkban,'s egyrészről külkereske­­déseink súlyos akadályai alól felszabadittatván , nyers ter­mékeinkkel szabad külkereskedést folytathassunk, más rész­ről pedig, a’ honban benn szilárd, és virágzó műipar fej­­lesztessék ki. Hogy nyers terményeinket a’ külföldre szabadon vihes­­sük régi ’s álllandó óhajtása a’ nemzetnek ’s ha tekin­tetbe vétetik , hogy hazánk műipara zsenge, ’s fejlesz­tésére mindenesetre idő kívántatik, műiparunkra tehát nyers terményeinknek nagyobbszerű emésztését illetőleg, rögtön nem számíthatunk, másrészről pedig a’ vásár, mellyet az auszt. tartományok piacza nyers terményeinknek nyújt, sző­kébb és korlátoltabb, mintsem, hogy azok keretét, hazánk­nak e’ részbeni beterményzését tekintve, kellőkép bizto­síthatná, teljesen meg kell győződnünk, hogy csak terménye­inkkel folytatandó külkereskedés az , melly leghamarább nyújthat i­t azon sebek orvoslására, mellyeket a’ vámrend­szer ejtett hazánkon, ’s azon anyagi erőt öntheti nemze­tünk testébe, amellyre szüksége van, hogy addig is, mig műipara megerősödhetik, jóllétének előmozdítására a’ folyto­nosan megkivántató újabb beruházásokat megtehesse. El kell ugyan ismernünk, hogy a­ külkiviteli vám mos­tani mennyisége, mint az i. i. az újabb időkben több pont­jaiban leszállittatott, külkereskedésünket nyers terményeink több czikkeire nézve nem akadályoztatja, de külföldre ve­zető közlekedési eszközeink tökéletlensége mellett súlyo­san nyomja azt , sőt nagyobbszerű kiterjedését lehetlenné teszi , a’ vámdijaknak a’ kormány önkényétől függő bi­zonytalan és változékony állapota, ’s azon körülményt miszerint külkereskedésünk a’ vámrendszer által megszün­tetvén , miután a’ világkereskedés időközben más utakra elágazott, azt ezektől elvonni m­ár magában is tetemes’s reánk nézve annyival nagyobb nehézséggel jár, mivel kül­­kereskedésünk ismét a’ vámrendszer általán­os tilalma miatt külföldről behozandó kérmőáruknak nyers term­ékeinkérti becserélésével nem folytattathatván,felvirágoztatásának ezen egyik leghatályosabb , ’s a’ szükséges m­egszoritásokkal hazánk érdekében is sikeresen használható eszközét nél­külözni kénytelenittetünk. Mi külkereskedésünk azon aka­dályainak megszüntetését , mellyek külföldre vezető köz­lekedési eszközeink tökéletlenségéből erednek, a’ jelen országgyűlés legfőbb feladatai egyikének tekintjük, ’s e’ részben már meg is kezdett tanácskozásaink eredményét Felséged kir. jóváhagyása alá terjeszteni el nem mulasz­­tandjuk. El nem titkolhatjuk továbbá azt is, hogy a’külföld­ről bejövő árukra nézve megállapított behozatali vámoknak annak idejébeni bővebb át nézetét , ’s törvényhozás utjáni r megigazitását mellőzhetlenül szükségesnek tartjuk, mert minden oldalróli tökéletes megfontolást kíván azon kérdés, váljon a’ magas vám , sőt tilalom, melly a’ külföldi kéz­művek és gyártványok csaknem minden nemeire nézve elvül van felállítva, midőn egyrészről a’ haza műiparát a’ külföldinek vetélyzete ellen sikeresen védi, másrészről azonban külkereskedésünket a’ múltra nézve csaknem sem­mivé tette , jövendőre is , a’ mennyiben t. i. más idegen országokkal nyitandó kereskedési öszszeköttetésünket nem­csak nehezíteni fogja, hanem több tekintetben talán lehe­­tetleniten­i is , hazánkra nézve — azon általányosságban főkében a’ mellyben felállitva van , nem káros , ’s habár elvileg nem is megváltoztatandó, de némelly részeiben nem módosítandó­­ ? Azt mindazonáltal nyíltan meg kell vallanunk, hogy

Next