Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-09-01 / 70. szám
70. szám. Pest, sept. 1jén. 1844. Felbeigi javaslat a' harminczadiak jelen országgyűlésén leendő meghatározása iránt. (Vége.) Ha hazánk kereskedési szabadságában a’ felállított vámrendszer által nem korlátoztatik, kereskedési szerződések vagy szabad külkereskedés útján nyílt és szélesen kiterjedett vásárt lelt volna nyers termékei számára , mind azon nemzeteknél, kiknek kézműaruira vevőnek jelentkezik, sőt a’ vetélyzet, melly e’ nyers termények vevőji közt ezek megvételére , a’ műkészitvények eladóji közt pedig azoknak eladására nézve, ha nem is mindig, legalább gyakran támadna, mind a’két esetben Magyarországra lenne kedvező, ’s azt okozhatná , hogy honunk nyers termékeit a’ számunkra megnyílt piaczon jó áron és biztosan eladhatná , a’ szükséges kézmüzeti czikkekre pedig a’ műiparban leginkább előhaladott nemzetektől legjobb minőségben ’s legolcsóbban vehetné meg, és igy határtalan piacz mellett, határtalan kör nyilván a’ földművelés tökéletesedésre ; a’ közjóllétnek e’ kútfőből eredő általányos elterjedése mellett, a’ nemzet műipara sokkal korábban lett volna éretté. Ezen kedvezésektől a’vámrendszer megfosztotta hazánkat, mert a’ nyers termékek külföldrei kivitelét megakadályoztatván , ezek eladását csak egyedül az ausztriai tartományok piaczára szorította, az auszt. tartományok szükségei korlátozottak, mindenesetre nem képesek felhasználni a’ nyersanyagok azon tömérdek mennyiségét, mellyet Magyarország kifejlettebb földművelés mellett kiállítani képes, de mostani állapotában is kiállíthat; innét következett a’ nyers termékeknek csekély, bizonytalan ’s változó becse, a’ földbirtok jövedelmének megcsökkenése,’s ezért a’ földművelés magasabb tökélyre, bővebb terményzésre, nem tekintve arra, hogy ezek virágzó műipar nélkül különben sem lehetségesek , egyáltalában ki nem fejlődhetett. A’ vámrendszer következésében tehát sem földművelésünk , sem műiparunk kifejlesztve nem lévén, virágzó belkereskedés sem létezhetik; mert az csak a’ honi kézmüveknek nyers anyagokkali felcserélésében áll, ’s hazánkban az alföld lakosinak aránylag csak kevés kézműárura leven szükségük, az éjszaki hegyes vidékek, az ott termő érczet kivéve, ezen kézműárukkal sem bírnak,hogy azokkal az alföld azon terményeit megszerezhetnék, mellyekre gyakran mellőzhetlen szükségök van ugyan, mellyek hiányát azonban elszenvedni szegénységük miatt kénytelenittetnek. De külkereskedésünkre sem lehet jótékony hatású, mi külföldről kézműárukat nem vehetvén, az, egy két különösen keresett czikk bizonytalan telepét kivéve, nem vesz jelenleg tőlünk nyers termékeket , és igy kereskedésünk a’ külfölddel nem uj terményzésre, hanem jobbadán csupán fogyasztásra szánt gyarmati ’s más illynemü czikkeknek most is még csaknem egyedül auszt. kereskedők közbejöttével történő behozatalából áll, ’s folyvást szenvedőleges mérleget mutat; elfojtotta tehát a’ felállított vámrendszer hazánkban a’ műipart, megakadályoztatta tökéletesedésében a’ földművelést, a’ belkereskedés virágzását lehetlenné , a’ külkereskedést az országra nézve szenvedőlegessé téve, ’s miután ezek mind e’ nemzet gazdaságának főforrásai, ezen főforrások kiapadása okozta legnagyobb részben azon szomorú állapotot, amellyben az ország jelenleg sínylődik, ’s mellynek érzetében általányos a’ haza minden polgárainál azon meggyőződés , hogy ez állapot továbbá igy fen nem maradhat; általányos azon óhajtás , hogy e'sulyos bajokon segittessék. Az ország ezen nyomasztó állapotának gyökeres orvosláa véleményünk szerint, azon egyéborvhozási intézkedéseken kívül , mellyeket feljebb eraliténk , mellyek bővebb kifejtése mindazonáltal e’ helyre nem tartozik, csak abban találtathatik fel , hogy helyreállittassék, a’ mit az vámrendszer elrontott hazánkban,'s egyrészről külkereskedéseink súlyos akadályai alól felszabadittatván , nyers termékeinkkel szabad külkereskedést folytathassunk, más részről pedig, a’ honban benn szilárd, és virágzó műipar fejlesztessék ki. Hogy nyers terményeinket a’ külföldre szabadon vihessük régi ’s álllandó óhajtása a’ nemzetnek ’s ha tekintetbe vétetik , hogy hazánk műipara zsenge, ’s fejlesztésére mindenesetre idő kívántatik, műiparunkra tehát nyers terményeinknek nagyobbszerű emésztését illetőleg, rögtön nem számíthatunk, másrészről pedig a’ vásár, mellyet az auszt. tartományok piacza nyers terményeinknek nyújt, szőkébb és korlátoltabb, mintsem, hogy azok keretét, hazánknak e’ részbeni beterményzését tekintve, kellőkép biztosíthatná, teljesen meg kell győződnünk, hogy csak terményeinkkel folytatandó külkereskedés az , melly leghamarább nyújthat it azon sebek orvoslására, mellyeket a’ vámrendszer ejtett hazánkon, ’s azon anyagi erőt öntheti nemzetünk testébe, amellyre szüksége van, hogy addig is, mig műipara megerősödhetik, jóllétének előmozdítására a’ folytonosan megkivántató újabb beruházásokat megtehesse. El kell ugyan ismernünk, hogy a külkiviteli vám mostani mennyisége, mint az i. i. az újabb időkben több pontjaiban leszállittatott, külkereskedésünket nyers terményeink több czikkeire nézve nem akadályoztatja, de külföldre vezető közlekedési eszközeink tökéletlensége mellett súlyosan nyomja azt , sőt nagyobbszerű kiterjedését lehetlenné teszi , a’ vámdijaknak a’ kormány önkényétől függő bizonytalan és változékony állapota, ’s azon körülményt miszerint külkereskedésünk a’ vámrendszer által megszüntetvén , miután a’ világkereskedés időközben más utakra elágazott, azt ezektől elvonni már magában is tetemes’s reánk nézve annyival nagyobb nehézséggel jár, mivel külkereskedésünk ismét a’ vámrendszer általános tilalma miatt külföldről behozandó kérmőáruknak nyers termékeinkérti becserélésével nem folytattathatván,felvirágoztatásának ezen egyik leghatályosabb , ’s a’ szükséges megszoritásokkal hazánk érdekében is sikeresen használható eszközét nélkülözni kénytelenittetünk. Mi külkereskedésünk azon akadályainak megszüntetését , mellyek külföldre vezető közlekedési eszközeink tökéletlenségéből erednek, a’ jelen országgyűlés legfőbb feladatai egyikének tekintjük, ’s e’ részben már meg is kezdett tanácskozásaink eredményét Felséged kir. jóváhagyása alá terjeszteni el nem mulasztandjuk. El nem titkolhatjuk továbbá azt is, hogy a’külföldről bejövő árukra nézve megállapított behozatali vámoknak annak idejébeni bővebb át nézetét , ’s törvényhozás utjáni r megigazitását mellőzhetlenül szükségesnek tartjuk, mert minden oldalróli tökéletes megfontolást kíván azon kérdés, váljon a’ magas vám , sőt tilalom, melly a’ külföldi kézművek és gyártványok csaknem minden nemeire nézve elvül van felállítva, midőn egyrészről a’ haza műiparát a’ külföldinek vetélyzete ellen sikeresen védi, másrészről azonban külkereskedésünket a’ múltra nézve csaknem semmivé tette , jövendőre is , a’ mennyiben t. i. más idegen országokkal nyitandó kereskedési öszszeköttetésünket nemcsak nehezíteni fogja, hanem több tekintetben talán lehetetleniteni is , hazánkra nézve — azon általányosságban főkében a’ mellyben felállitva van , nem káros , ’s habár elvileg nem is megváltoztatandó, de némelly részeiben nem módosítandó ? Azt mindazonáltal nyíltan meg kell vallanunk, hogy