Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-03-23 / 24. szám

24 szám. Pest, martzius 23-án. 1844. Bod megye követének az adóügy iránt lö­dik kerül, ülésben mondott beszéde­t Felszólalásommal a’ végzet kimondatását tegnap nem kés­leltettem volna , minthogy azonban a’ tanácskozás e’ mai napra áthaladt ; ’s minthogy azok közül, kiknek utasítá­suk a’ rendes adó ellen szól , többen azt jelentették ki, hogy az i­lyen utasítással nem férne össze országos vá­lasztmány kiküldetése , azt vélem , renden van legalább igazolásunkképen is kimutatni, miképen azok, kik hasonló utasításokkal bírván, országos választmányra szavazunk, utasításunk ellen nem cselekszünk. Gyönyörködve halott­­tam valóban az adó mellett szóló követek beszédeit, mert bár az okok és hangok nem lesznek is most győzelmesek, de előhangjai a’ nem sokára bekövetkező diadalnak ; és azt hiszem, gyönyörködve hallgatták mind azok , kik a’ rendes adó el nem vállalására utasítás, ennek pedig meg­tartására eskü által köteleztetvén , bennök a’ jót elismer­hetjük, de azt követnünk nem szabad, miután a’ megbízó ’s megbízott közt azon nagy különbség van, hogy amaz mindenek előtt az igazsághoz , imez mindenek előtt a’ kö­telességhez tartozik hű lenni. A’ közadó mint pénz, mi te­remtő erővel, mint elv mi érdekegyesitő erővel bir, azt én nem fejtegetem; mert mások bőven bebocsátkoztak, ré­szint mert nem egészen illenék azon térbe, mellyen én u­­tasitásommal állok. Hiszen mi engem illet, én , hála Is­tennek , saját szemeimmel csodálhatom azon nagyságot, fényt, hatalmat, mire emelkednek azon nemzetek, mellyek­­nél az adó mindennek közterhe; láttam az angol föld vi­rágzását, roppant gyárait, óriás vállalatait, intézeteit’s világhódító tengeri hatalmát; láttam a’ franczia sebes e­­lőhaladását ’s nagyszerű műveit úgy a’ szellem­ mint az anyagvilágban; ott fekszik előttünk Hollandia ezer csa­tornáival mint egy kies kert’s az ifjú Belgium, melly ma­holnap egészen behálózza területeit vaspályákkal; és csak az illyen nemzetek tehetik aztán azt is, hogy megholt je­les embereiknek emléket állítanak, az élőket gazdagon ju­talmazzák,’s a’ hazát nemcsak boldoggá teszik de széppé is varázsolják;igy fordíthatott a’ franczia nemzet egy diadalka­pura?—8 millió frankot; az angol igy jutalmazza Marlbo­­roughait és Wellingtonait milliókkal,’s egy város mint pél­dául Edinburgh igy költhető 120,000 pftot kilencz darab oszlopra , melly a’ város fölötti halomnak regényes tekin­tetet adjon , mert ezek gazdag népeknél szintúgy termé­szetes kedvtelések, mint a’ millyenekkel az életben gaz­dag embereknél találkozunk. És én ez alkalommal őszinte vallomást teszek, hogy mint magyar nemzet tagja, a’ kül­föld ném­elly nemzeteire néha irigyen tekinték , sőt néha megszállt ama vétkes vágy és bánkodás, miért is nem szü­lettem ama nemzetek fiává, és még most is, ha azok nagy­ságára ’s világintéző hatalmára pillantok, emlékeztetgetni kell magamat, hogy én más nev­zetanyát tartozom sze­retni. Virágzó népek tekintete illy hatást gyakorol az el­maradottakra, ’s ha akarjuk, hogy e’ haza ellen ne for­duljon saját gyermekeinek szerelme ’s tisztelete, szükséges, hogy e’ hon virágozni induljon, kell hogy nemzetünk ne­­csak szabad legyen , de hatalmas is , és mint illyen he­lyet foglalhasson Európa első nemzetei sorában. És ha már most azt kérdik a’ t. KK. és RR.: vájjon küldőim mind erre megemlékeztek , midőn utasításaikat irák? én korán­­sem felelek nemmel, mind a’ mellett is hogy a’ rendes adót el nem vállalták ; mert ők a’ fizetéstől nem annyira maga a’ fizetés miatt vonakodtak , mint azon rendezetlen állapot miatt, amellyben nálunk vannak a’ pénzügy minden­féle viszonyai. Hogy a’ vonakodás oka nem maga a’ fize­tés volt, bizonyossága az , hogy az országgyűlés és az uj börtönök költségein felül a’ műegyetem költségeit is megajánlák, hogy megegyeztek abban, mikép a’ fiumei rév, a’ fiume-pesti, a’ pest-debreczeni vasutak országos se­gedelemmel építtessenek föl,’s a’ Fiume felé készen levő utak, ha szükségesek, országos pénzzel váltassanak meg; ’s mind ezek nem haladják é négyszeresen azon 5 millió­nyi háziadót, melly más megyék által elvállaltaték ? pe­dig népnevelés ’s más effélék még mind olly tárgyak,a mellyekre küldőink kétségen kívül szintén örömmel áldoz­nak. Mi volt tehát az oka , hogy a’ rendes és folytonos adót nem vállalták el? Felelek reá, nem mentségeket hor­dok föl; a’ tényeket magokat nevezem meg, mellyek az or­szágban mindenütt ugyanazok, ’s mellyeket nem lehet el­felejtenünk, ha a’ kérdést meg akarjuk oldani. Feleletem ez: különbséget teszek az utasitásadók közt és azok közt kik a’ műveltség alacsonyabb és kik annak rangasb fokán állanak. Amazok nem vállalták el, mert ebben helyezik a’ nemesi szabadságot; ’s hol ez meggyőződés , — pedig hogy tiszta meggyőződés lehet, arra bizonyság M. ősz követének tegnapi nyilatkozata, ott nem használ semmi é­­kesszólás ; ezek pedig nem vállalták el , mert az adóügy­kérdések eddigi megoldatásában nem láttak sem bizonyos hatást, sem elég biztosítékot. Ezek azt kérdik: vájjon be van , már bizonyítva , hogy a’ házi ’s nem a’ hadi adó együttviselése szül érdekegységet, ’s nem inkább ez fog enyhíteni a’ népen? vájjon ismerve van e az alap, melly szerint a’ törvényhatóságok illetéke közötti arány megha­­tároztathatik? és ha ez meg van határozva, mik lesznek a’ megrovás tárgyai? és ezek ismét mi arányban fognak egymáshoz állani? továbbá a’ czél kitűzésében ’s a’ keze­lés vitelében fog , majd az eddigieknél több biztosíték sze­reztetni? Mivel mindezek és ezeknek százféle ágai bizony­talanok, adózni azért nem valának hajlandók sokan a’ mű­veltebbek közül is; mert látják, hogy a’jobbágyság szá­zadon túl és folyton a’ legigazságtalanabb aránytalanságban viseli a’ közterheket, mert attól tartanak, hogy mindennek tekintetvén az adó elvállalása, szabályoztatása pedig sem­minek sem tekintetvén , ez évtizedekre fogna kihaladni ; pedig nincs olly könnyű adó, melly aránytalan felosztás­sal egy vagy más néposztályt pusztulásra nem juttatna.’S én kijelentem egyenesen , hogy ha az igazság kívánja is a’ nemesség részvételét a’ közterhekben, viszont midőn a’ nemesség azt előző szabályozás föltételéhez köti, cse­lekszik nemcsak saját, de a’ nép és a’ rend érdekében is. E’ kétféle elemből alakult nálunk: a’ többség, melly a’ren­des adót el nem vállalta, és azt hiszem a’ többség ország­szerte e’ két elemből állt össze. De ép azért, mivel a’több­­ség utóbbi alkatrésze az adót nem elve miatt , hanem az adó-ügy mostani rendezetlen léte miatt nem fogadta el, én azt tartom, hogy a’ követ akkor, midőn ezek aggodal­mának megszüntetésén munkálkodik, a’ nélkül, hogy aka­­ratjok ellen az elvet elfogadná, senki ellen nem vet, sőt kötelességét teljesíti küldőinek egy része iránt. —— Hogy a’ háziadóra nincs többség a’ KK. és RR. közt, jól tud­juk. Azt is tudjuk , hogy két akadálya van ; az alsóbb rendűek ellene vannak, mivel a’szabadsággal egynek vé­lik, ’s a’ szegény, mig a’ világ fenáll, soha nem fog sem örömest sem önként fizetni; a’ felsőbb rendűek pedig el­lenei , mivel az adóügyet sokkal sikamlósz­­telnek hiszik, semhogy előleges biztosíték ’s rendezés nélkül reá kilép­ni mernének. Már most azoknak, kik a’ haza felvirágzá­sát a’ rendes adó közösségétől reményük,’s kiknek uta­sításaik is igy szólanak , az a’ föladat: elhárítani a két

Next