Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-05-23 / 41. szám
41. szám. Pest, május 23-án. 1844 Az ifjúság jelenben. Az ifjúság keblében a’ jövendő férfinak ereje áradozó bőségben habzik, forr és ii magával, jellemében tűz és nyugtalanság önti ki magát, czéljai nincsenek, csak reményei, elveket nem követ, csak sejditéseket, gondolatai képzeletekben sülyednek el, képzeleteinek csak kívánság emelvén fáklyát, mértéket, határt ’s lehetetlenséget nem ismer, kezd és csinál több lánggal mint erővel , több szenvedelemmel mint észszel, ’s igy szerencsében, szerencsétlenségben, akaratján és tettein bizonyos regényes szín ömlik el. Ezen gyanúsítgatási korszakban előre látom, hogyha e’kisded elmefuttatásom czímét megolvassa sok fiatal polgártársam , annyival is inkább, ha tudja, hogy ezt egy 60 éves írja, azon előítéletből, mellyel most az ifjúság, az öregek iránt viseltetik, azt gondolandja, hogy ezen czikk egyenesen ifjúság elleni szenvedéllyel lesz írva; illy gyanúban levők felvilágosítására hivatkozni merek azon ifjakra, kik személyesen ismernek, hogy én az ifjak társaságában még most is örömömet találom, azoknak politikai részvétüket ’s a’ magam korabeli ifjúságénál nagyobb értelmi kifejlődését, közhelyeken a’ haza ügyében gyakorlott erőteljes szónoklataikat taéltánylani tudom , mit bebizonyitottam a’ Biharraegye közgyűlésén, egy igen kényes ügyben legelőször felszólalt 21 éves ifjú beszéde alkalmakor, kit is egy öreg ur, — azért hogy a’ törvényes időt még nem érvén felszólamlani bátor volt, megrovólag szólítván meg, ezen érdemes férfiúnak azt feleltem, hogy „tisztelem én az aggkort, kivált, ollyat mint nagyságodé , ki is a’ világgal nőtt és közösit, és óhajtom, hogy minden ifju v igy érje el az aggkort; de mindezen tiszteletem mellett is bennem, sem praejudicium senectatis sem antiquitatis nincs: én azzal tartok , hogy lépjenek fel az ifjak közhelyeken , az idősbeknek az kötelességük , hogy tüzeket mérsékeljék, nem pedig elnyomják. Amit akkor éreztem és mondtam, most is úgy érzek. — Ezeket előre bocsátván a’ jelenkori ifjúságra a’ halhatatlan emlékezetű Kölcsey vezérszavait mennyiben alkalmazhatni, a’ közgyűlésen ’s orsz.gyülésen mostani iránya mi legyen az ifjúságnak melly részszerint adatott, részszerint pedig vett magának, lesz észrevételeim vezérfonala. ... , Hogy a’ jelen ifjúság az átalakulás iránt lelkesedéssel viseltetik ’s részvétét ezen nagy ügy iránt, nemcsak magányos társalgásokban, hanem közhelyekben is kimutatja, ez nemcsak az ifjúságnak magának, de a’ hazának is javára ’s becsületére van, mert idővel is ezen ifjúság fogja az átalakulás eszméjét értelmileg kivíni; de azon rakonczatlan tűz és modor, mellyel az ifjas. ezt most vija, nekem úgy látszik mintha ezen szent ügytől elragadott túlbuzgóságában némi physikai erőt is kezdene használni melly ezen szent ügygyel nem fér öszsze ; mellynek egyik okát abban látom , mert még hazánk nagy hirü publicistái közt is számosan vannak, kik azt hiszik, hogy az ellenvéleményüeket gúny és nevetség tárgyává kell tenni, egy véleményüket változtassák, pedig én ugyancsak egy per sem tudok arra, hogy valamelly maradás emberét illy móddal , haladás emberévé tettek volna , sőt még konokabbá ’s az ügynek még nagyobb ellenségévé tettek , egy más fő okát abban látom az ifjúság némi elragadtassának, mert azt sokkal jelentékesbbé tették az országgyűlésen mint talán maga is kívánta; mert mire a’ közvéleményt is kezdők általa osztogattatni, a’ mennyiben számos azon hiedelmü , hogy kit az ifjúság megéljenez, csak az a’ közvélemény embere , a’ kit pedig kipiszszeget, az azt, ha bírta is , elvesztette , minek következése az lett, hogy a’ piszszegetést már ollyanok ellen is használták , kik számos országgyűlésen az országgyűlés díszei voltak. Illy modorral magának a’ közvéleménynek is csökken ma holnap becse, így majd nem mondhatják el, hogy bírják ezen jelesletei hazánknak a’ közvéleményt, hanem a’ közvélemény bírja oket, mert hogy azt megnyerjék kénytelenek lesznek, az ifjúság tetszése szerint nyilatkozni, minek gyakran a’ lelki szabadság lesz áldozatja. Fő okául az ifjúság ezen túlbuzgóságból származó, ’s a’ szerénységgel öszsze sem férhető viseletének tartom az angol ’s főkép a’ franczia kamra és parliament utánozását. Mi az angolt illeti igaz ugyan, hogy ott zúgnak is kukorikálnak is a’ követek, a’ vendéglő a’parliament mellett lévén ki- ’s be járkálnak belé, de az illyenek ott mindennapiak lévén mintegy megszokottak nem is tetszenek úgy viszsza, mint nálunk, hol a’ miveltség még nem jutott ollyan fokra, hogy az illyenek botrányoknak ne tartassanak ’s ha a’ miveltségi felső foka illyen,ugy ámbár haladás embere vagyok, de mégis illy magasra haladva látni hazámat nem óhajtanám. A’ publicistákat veszik mintául mint számos ifjú polgártársimtól hallottam nyilványittatni, igen csekély publicista vagyok, de ki merem mondani, hogy franczia publicisták e’ törvényhozói tekintete nem óriási hitelű előttem , mert már az én érésemre is 14 alkotványt készítettek, és 14szer esküdtek meg reá,’s mégis csak ollyat csináltak, hogy a’ mostani király, mindent a’ mit akar a’ kamrák által kiviszen , pedig a’ júliusi forradalom után teljes szabadsággal ollyan alkotványt készíthettek 13 rendű próba után, millyet akartak. A’ magyarnak 800 év alatt csak egy volt és most akarván javítani, sót átalakítani, ha a’ francziákat venné mintául ugyan megjárnák utódink, de mind ezek mellett is ne gondolja az ifjúság hogy Horatius azon szavait : aetas parentum peror avis etc. reá kívánnám alkalmazni, sőt öreg létemre ellenkező véleményű vagyok, mert ha a’ mostani ifjúságot öszszehasonlitom a’ magam korabelivel majd olly meszsze látom egymástól, mint Váradot Jeruzsálemtől v. Romától , egyedül csak annyiban van némi hasonlat, hogy az is illy szerfelett tüzes volt mint a’ mostani, csakhogy a’mi korunkbeli tüzet inkább physicumokban mutatta , mint értelmileg. Mert a’ mi neveltetésünk csak abból állott, hogy engedelmeskedni tanuljunk, de mikor Pestre mentünk másik extremumba f. i. a’ függetlenségbe esvén , a’ betyár nemzetiség volt a’ divat, az tartatott derék jurátusnak , ki minél több németet döngetett meg ; a’ mostani ifjúságnak liberális nevelést adtak , és ha physicumra tör ki, sokkal nagyobb hiba mint mikor mi tettük. Engedjen meg az ifjúság, ha az ország teremeiben a’ piszszegetést, úgy azokon kívül, a’ macskazenéket, a’ csengeri ólmos botokhoz hasonlítom , mert a’ szólásszabadságra nézve ez is egy új neme a’ terrorismusnak , mert véleményét szabadon szintúgy nem meri kimondani a’ követ, ha tudja hogy kipisszegetik , vagy ablakát beverik, vagy macskazenével tisztelik meg, mintha ólmos bottal támadnák meg; sőt küldőji is sértve vannak, mert a’ követ nem magát, hanem megyéjét képviselvén , a’ megye salvus conductusa van illyenekkel megsértve. Végre ezen tulnév okának azt is tartom , hogy az ifjúság tán azt adja viszsza a’ régibb kornak, mellyben az ifjakkal túlzó szigorúsággal bántak az öregek, chinai kőfalt vonván maguk és az ifjak között , és ezért rohant az ifjúság egyik végsőségbül a másikba át.