Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-10-10 / 81. szám

336 rencsétlenségem kezdete, a’ korcsmázás, éjszakai kóborlás ezt hozáügyefogyott fejemre , mellynek életét iskoczkáztattam , szüleimet is egyetlen gyermekük miatti bánatukban elvesztém.................Nem okozhatom őket semmivel is mert mihelyest észrevették a’ roszat, gátolni siettek; de bár mint akarták is a’ már erős fát másfelé venni , csak visszahajlott ismét kényére. Már most vigasztalhatlan szívvel várom a’még hátra levő 3 év ’s 2 hónap eljöttét, miután 10 év ’s 8 hónap óta borong illy homály napom egén, és semminek többé nem vagyok olly barátja, mint ha újabb és újabb tudományos könyveket kaphatnék egy vagy kétszeri elolvasásra, mi végett kérem’stb. nemes V. M. — A’ gondviselés úgy rendelé, hogy elutazási tervem változók. E’ változott itthonmaradásra, nem ugyan Szombathelyen, de Vasmegyében egy nagylelkű grófnak, kinek rám árasztott kegyeiért méltó hálát én soha nem adhatok, de legalább azt, hogy nem adhatok, mindig hirdetendőm , védszárnyai alatt. Innen is több ízben meglátogatám a’ nevezett börtönt, jelesen egy évelőtt egy magyar származatu franczia gróffal, kinek a’ benne honosított rendszer iránti véleményét, valamint itt gyűjtött tapasztalati adatimat is előfordulandó alkalommal a’ vidéki rajzolatokba beszövendem. E’ közt az idő eljárt ’s a’ börtön 14 évi lakosának az idézett levél írójának , szabadulás órája üte. ’S gondolja k. olvasóm , ennyi idő, oktatás ’szeif, olly üdvösen hata rá, hogy erköltsi jellemét megjobbitandja ? Csalatkoznék , mert V. két hónap múlva ismét a’ börtönbe visszakerüle, minek okát— barátom imigy beszélé el. Midőn V. a’ börtönbül kiszabadult, Szombathelyen valók. Intém, hogy a’ kiállott 14 évi keserves leczkét használná ovó-tanulságul. ,,Uram! ▼álaszolá, hol összegyűlt embereket fogok látni vagy káromlást hallani, még onnan is távozandom.“ ’Sima’markapókó csakhamar gazezimborák közé keveredék , ’s tova kelvén Fejérmegyében kocsit és lovakat lopának ekép , mi sikerült is némelly helyütt,rablásra indulandók. Hihető,hogy a’ sebes haladás megrozzantá kerekeiket, mert Kemenesalján Kőfaluban egy gazdától kerekeket orzanak el, mikre az éj leple alatt hamar szert tőnek. Ámde a’ színben egy suhanczhált, ki felébredvén siete fölkelteni atyját’s mindketten a’ rablók sarkába esének. Ezek ugyan, hogy annál biztosabban kimenekülhessenek tágitni nem akaró üldözőik körmei közül, mellék-utra csapának le, melly évek előtt járható volt, de mellyet jelenleg mély árok szege keresztül és veve körül. Itt fenakadván, kezdődik az ütközet, kettő víván három ellen. A’ fiú megragadá a’ lovak gyeplőit, oszta és vén vágásokat, ’s még mikor leveretett, akkor sem valának képesek merevedett kezeiből a’ gyeplőt kicsikarni. Az atya lőtt’s Vét házban találván elgyöngité. Most a’ más 2 rabló még dühösben neki esék a’fiú ütlegezésének , ki kiáltozá: „Ne hagyjon apám ! mert mindjárt meghalok.“ És ez odaugorván puskája agyával kezdé a’ rablókat döngetni magát föltalálva mondván: ,,Ne félj fiam! már a’ faluból is sietnek segítségünkre.“ Erre a’ gonosztévők megdöbbenvén , mindeneket ott hagyván, lábaikra bizák szabadságukat. V— egyik társával elszaladt, de a’harmadik elfogatott, ’s a’ kocsival együtt az illető törvényhatóságnak átadatott. A’ fiú éltéhez nincs remény. A’küzdhelyen egy tárczát találtak , ezt V— ejté el, ’s benne trónnal felvalának jegyezve azon számos urnák nevei, kiket kirabolni terv szerint szándékoztak, s«s) V— Vasmegyéből elillant ’s napokig Komárommegyében bódorgott, de sebe nem gyógyulván, az elcsipetéstől és statáriumtól, önvallomása szerint, félvén, Vasba titkon visszatért ’s egy éjjel az illető főbírónak magát önkéntesen átadá. Ennyit hallomásból. Meglehet, hogy az előadás hibás, no de ez majd kijavítható; lehet, hogy kijavítható; lehet, hogy hiányos , de ezt is annak idején kiegészíthetni. Annyi bizonyos, hogy V. 14 évi emberséges vele-bánás — hisz hála a’megye áldozó fiainak ! a’ sokszor nevezett börtön nem embertelen kislyuk — hetenkint háromszori, ’s ha ünnepek jöttek közbe, többszöri erkölcsi oktatás, olvasni tudás és olvasáskedvelés után is szomorú példája jön annak, hogy kit a’ romlottság az erkölcs gyakorlati lábáról levert, azt nehezen állítjuk talpra ’s romlott jellemét bajosan alakíthatni jóra. Gege. EGYESÜLETEK. Irodalom. (Felszólítás Petőfi versei ügyében.) Azon t. ez. egyesületek ’s egyesek, kik a’ Petőfi verseire gyűjtés végett nálok levő aláírási iveket eddigelé be nem küldék, — azon aláírási íveknek, a’ begyült pénzzel együtt, Antal Mihály úrhoz , a’nemzeti kör pénztárnokához — ki naponkint d. e. 9 órától , d. u. 1 óráig a’ nemzeti casino könyvtárában, — d. u. Sorától pedig 6 óráig az aláírási ivén is megnevezett saját szállásán (Borzutcza 219. sz.) található, — minél előbbi beküldésére tisztelettel kéretnek Beküldési záridőül jövő novemb. vásár határoztatott. Pesten 1844. Oct. 5d. Vörösmarty Mihály, m.k. alválasztmányi elnök. Várady Antal , m. k. körjegyző. — Magyar kereskedelmi társaság. Kérdés intéztetvén az igazgató választmányhoz az iránt: vájjon kész volna a’társaság hazai finomítottezukorra előlegezni? a választmány reméllvén , hogy ha e’módon a’ honi finomítók segedelmire leend, ez által még saját érdekeit is előmozditandja , ’s az országos ezukorügynek szinte tetemes szolgálatot teend , ennél fogva azon jelentés folytában , mellyet első évi munkálata körének kitűzéséről legközelebb tön, ezennel is kinyilatkoztatja, hogy a’ magyar keresk. társaság részéről a’ hazai finomított czukorra egész készséggel fognak előlegezések tétetni, miknek föltételeiről szóval vagy levélben a’ társasági irodában (városháztéri Almásy házban) bővebb tudósítást nyerhetni. A’ ra. keresk. társaság igazg. választm. üléséből, Nemzeti színház. Szombaton, oct. főkén Egressy Gábor javára bérszünetben , Szigligetinek „Szökött katonája” fog adatni; a szabó szerepében Egressy Gábor, a’nótáriuséban pedig Petőfi műkedvelő, a’ jutalmazandó iránti szívességből fog föllépni. Tár cza. (C u r i o s u ra.) Midőn az oldenburgi nagysg Birkenfeldet meglátogató, a’ legelébbkelő polgárok közül igen kérelmet nyújtanak hozzá , mellyben képviseleti alkotvány behozatalával együtt az igazság gyorsabb és nyilványos kiszolgáltatásáért esedeznek. ’S midőn a’ ahg e’ tárgy felől körülményesen akarna értekezni velők, nyíltan megvallák , hogy azt biz ők magok sem tudják mi van tulajdonképen kérelmükben, ’s hogy egy ügyvéd fogalmazó nekik , kinek állitása szerint — azon hiedelemben irák alá nevüket, miszerint ez igen fontos mindennapi dolgot foglal magában. (Külföldi szivarok.) Egy elmés ’s hiteles szemtanú , Mulin gr.nő , ki Cuba szigetén született, ’s most Parisban tartózkodik, állítja, hogy a’piszkos négernők meztelen ’s fertelmes czombjaikon göngyölgetik a’szivarokat, ’s ezt adja okául: miért támad néha a’ szivarozók száján és szájában olly sok undorító fekély. *] Bűnös társa vérpadon múlt ki. *) E' terv aligha a' börtönben nem főzetett ki; hiszen miért nem tervezhetnének ott illyesmiket, hol finom tapintatnak tartalék az , midőn csendőri biztos a’ szabad lábon levő gonosztevőket nyomozandó a'legrégibb raboskodóhoz szállt le útmutatásért! Szerkeszti Helmeczy Mihály. — Nyomtatja Trattner Károlyi úri-utcza 453.