Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-10-10 / 81. szám

336 rencsétlenségem kezdete, a’ korcsmázás, éjszakai kóbor­lás ezt hozáügyefogyott fejemre , mellynek életét iskocz­­káztattam ,­ szüleimet is egyetlen gyermekük miatti bána­tukban elvesztém.................Nem okozhatom őket semmivel is mert mihelyest észrevették a’ roszat, gátolni siettek; de bár mint akarták is a’ már erős fát másfelé venni , csak visszahajlott ismét kényére. Már most vigasztalhatlan szív­vel várom a’még hátra levő 3 év ’s 2 hónap eljöttét, miután 10 év ’s 8 hónap óta borong illy homály napom egén, és sem­minek többé nem vagyok olly barátja, mint ha újabb és újabb tudományos könyveket kaphatnék egy vagy kétszeri elolva­sásra, mi végett kérem’stb. nemes V. M. — A’ gondviselés úgy rendelé, hogy elutazási tervem változók. E’ változott itthonmaradásra, nem ugyan Szombat­helyen, de Vasmegyében egy nagylelkű grófnak, kinek rám árasztott kegyeiért méltó hálát én soha nem adhatok, de legalább azt, hogy nem adhatok, mindig hirdetendőm , védszárnyai alatt. Innen is több ízben meglátogatám a’ neve­zett börtönt, jelesen egy évelőtt egy magyar származatu franczia gróffal, kinek a’ benne honosított rendszer iránti véleményét, valamint itt gyűjtött tapasztalati adatimat is elő­fordulandó alkalommal a’ vidéki rajzolatokba beszövendem. E’ közt az idő eljárt ’s a’ börtön 14 évi lakosának az idézett levél írójának , szabadulás órája üte. ’S gondolja k. olvasóm , ennyi idő, oktatás ’szeif, olly üdvösen hata rá, hogy erköltsi jellemét megjobbitandja ? Csalatkoznék , mert V. két hónap múlva ismét a’ börtönbe visszakerüle, minek okát­— barátom imigy beszélé el. Midőn V. a’ börtönbül kiszabadult, Szombathelyen valók. Intém, hogy a’ kiállott 14 évi keserves leczkét használná ovó-tanulságul. ,,Uram! ▼álaszolá, hol összegyűlt embereket fogok látni vagy ká­romlást hallani, még onnan is távozandom.“ ’Sima’marka­­pókó csakhamar gazezimborák közé keveredék , ’s tova kel­vén Fejérmegyében kocsit és lovakat lopának ekép , mi si­került is némelly helyütt,rablásra indulandók. Hihető,hogy a’ sebes haladás megrozzantá kerekeiket, mert Kemenes­alján Kő­faluban egy gazdától kerekeket orzanak el, mik­re az éj leple alatt hamar szert tőnek. Ámde a’ színben egy suhanczhált, ki felébredvén siete fölkelteni atyját’s mind­ketten a’ rablók sarkába esének. Ezek ugyan, hogy annál biztosabban kimenekülhessenek tágitni nem akaró üldözőik körmei közül, mellék-utra csapának le, melly évek előtt járható volt, de mellyet jelenleg mély árok szege keresztül és veve körül. Itt fenakadván, kezdődik az ütközet, kettő víván három ellen. A’ fiú megragadá a’ lovak gyeplőit, osz­­ta és vén vágásokat, ’s még mikor leveretett, akkor sem valának képesek merevedett kezeiből a’ gyeplőt kicsikarni. Az atya lőtt’s Vét házban találván elgyöngité. Most a’ más 2 rabló még dühösben neki esék a’fiú ütlegezésének , ki kiáltozá: „Ne hagyjon apám ! mert mindjárt meghalok.“ És ez odaugorván puskája agyával kezdé a’ rablókat döngetni magát föltalálva mondván: ,,Ne félj fiam! már a’ faluból is sietnek segítségünkre.“ Erre a’ gonosztévők megdöbben­vén , mindeneket ott hagyván, lábaikra bizák szabadsá­gukat. V— egyik társával elszaladt, de a’harmadik elfo­gatott, ’s a’ kocsival együtt az illető törvényhatóságnak át­adatott. A’ fiú éltéhez nincs remény. A’küzdhelyen egy tár­­czát találtak , ezt V— ejté el, ’s benne trónnal felvalának jegyezve azon számos urnák nevei, kiket kirabolni terv sze­rint szándékoztak, s«s) V— Vasmegyéből elillant ’s napokig Komárommegyében bódorgott, de sebe nem gyógyulván, az elcsipetéstől és statáriumtól, önvallomása szerint, félvén, Vasba titkon visszatért ’s egy éjjel az illető főbírónak ma­gát önkéntesen átadá. Ennyit hallomásból. Meglehet, hogy az előadás hibás, no de ez majd kijavítható; lehet, hogy kijavítható; lehet, hogy hi­ányos , de ezt is annak idején kiegészíthetni. An­nyi bizonyos, hogy V. 14 évi emberséges vele-bánás — hisz hála a’megye áldozó fiainak ! a’ sokszor nevezett bör­tön nem embertelen kislyuk — hetenkint háromszori, ’s ha ünnepek jöttek közbe, többszöri erkölcsi oktatás, olvasni tudás és olvasáskedvelés után is szomorú példája jön annak, hogy kit a’ romlottság az erkölcs gyakorlati lábáról levert, azt nehezen állítjuk talpra ’s romlott jellemét bajosan ala­kíthatni jóra. Gege. EGYESÜLETEK. Irodalom. (Felszólítás Petőfi versei ü­­gyébe­n.) Azon t. ez. egyesületek ’s egyesek, kik a’ Pe­tőfi verseire gyűjtés végett nálok levő aláírási iveket eddig­­elé be nem küldék, — azon aláírási íveknek, a’ begyült pénzzel együtt, Antal Mihály úrhoz , a’nemzeti kör pénz­tárnokához — ki naponkint d. e. 9 órától , d. u. 1 óráig a’ nemzeti casino könyvtárában, — d. u. Sorától pedig 6 ó­­ráig az aláírási ivén is megnevezett saját szállásán (Borz­­utcza 219. sz.) található, — minél előbbi beküldésére tisz­telettel kéretnek Beküldési záridőül jövő novemb. vásár ha­­tároztatott. Pesten 1844. Oct. 5d. Vörösmarty Mihály, m.k. alválasztmányi elnök. Várady Antal , m. k. kör­jegyző. — Magyar kereskedelmi társaság. Kérdés in­­téztetvén az igazgató választmányhoz az iránt: vájjon kész volna­­ a’társaság hazai finomítottezukorra előlegezni? a választmány reméllvén , hogy ha e’módon a’ honi finomítók segedelmire leend, ez által még saját érdekeit is előmozditandja , ’s az országos ezukorügynek szinte te­temes szolgálatot teend , ennél fogva azon jelentés foly­tában , mellyet első évi munkálata körének kitűzéséről leg­közelebb tön, ezennel is kinyilatkoztatja, hogy a’ ma­gyar keres­k. társaság részéről a’ hazai fi­nomított czukorra egész készséggel fog­nak előlegezések tétetni, miknek föltételeiről szó­val vagy levélben a’ társasági irodában (városháztéri Al­­másy házban) bővebb tudósítást nyerhetni. A’ ra. keresk. társaság igazg. választm. üléséből, Nemzeti színház. Szombaton, oct. főkén E­g­­ressy Gábor javára bérszünetben , Szigligetinek „Szökött katonája”­ fog adatni; a szabó szerepében Egressy Gábor, a’nótáriuséban pedig Petőfi műkedvelő, a’ jutalmazandó i­­ránti szívességből fog föllépni. T­ár c­za. (C u r i o s u ra.) Midőn az oldenburgi nagys­g Birken­­feldet meglátogató, a’ legelébbkelő polgárok közül igen ké­relmet nyújtanak hozzá , mellyben képviseleti alkotvány be­­hozatalával együtt az igazság gyorsabb és nyilványos ki­szolgáltatásáért esedeznek. ’S midőn a’ ahg e’ tárgy felől körülményesen akarna értekezni velők, nyíltan megvallák , hogy azt biz ők magok sem tudják mi van tulajdonképen ké­relmükben, ’s hogy egy ügyvéd fogalmazó nekik , kinek ál­­litása szerint — azon hiedelemben irák alá nevüket, misze­rint ez igen fontos mindennapi dolgot foglal magában. (Külföldi szivarok.) Egy elmés ’s hiteles szem­tanú , Mulin gr.nő , ki Cuba szigetén született, ’s most Pa­risban tartózkodik, állítja, hogy a’piszkos négernők mez­telen ’s fertelmes czombjaikon göngyölgetik a’szivarokat, ’s ezt adja okául: miért támad néha a’ szivarozók száján és szájában olly sok undorító fekély. *] Bűnös társa vérpadon múlt ki. *) E' terv aligha a' börtönben nem főzetett ki; hiszen miért nem tervezhetnének ott illyesmiket, hol finom tapintatnak tartalék az , midőn csendőri biztos a’ szabad lábon levő gonosz­tevőket nyomozandó a'legrégibb rabosk­odóhoz szállt le útmutatásért! Szerkeszti Helmeczy Mihály. — Nyomtatja Trattner­ Károlyi úri-utcza 453.

Next