Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1848-01-28 / 4. szám

odik szám 1848. TÁRSALKODÓ. Pest január 28-án. Kossuth Lajosnak a’ közös teherviselés ügyében dec. S ki kerül, üléshez mondott beszéde. (Kiegészítésül a’ kir. és rr. e’ tárgybeli tanácskozásihoz.) „El lévén elvben fogadva, hogy a’ nemesség a’ házi adó­ban részt vegyen, ’s az ország szükségeinek födözésére, szintúgy a’nemesség hozzájárultával, országos pénztár alkottassák; leg­közelebb föladatunknak azt vélem tenni, hogy gyakorlati kivi­tel tekintetében olly irányt vegyünk ’s olly módokat állapítsunk meg, miszerint a’ dolgot lehetségig acceptabilissá tegyük, az aggodalmakat lecsilapitsuk, ’s minél nagyobb megnyugtatást eszközöljünk. E’ szempontból indulva, mindenek előtt megjegyzem, hogy ha minden ember, ki mindenek fölött az országos pénztár esz­méjét kedveli, olly őszintén ’s minden tartalék-gondolat nél­kül segédkezet nyújt a’ házi adó közös viselésének életbelépte­tésére, mint a’ minő szives készséggel nyújtok én, ki a’ nép ren­des közterheiben megosztozást vallom a’dolog alphájának, — segédkezet az országos pénztárnak lehető legkevésbbé terhes ’s legczélszerűbb módom­ létrehozására, úgy a’ sikerre sok va­lószínűséggel számíthatunk. —Ellenben ha valaki a’házi adónak részletekbeni megbuktatásán iparkodnék, azon kinézésből, hogy a’ házi adóbani részesüléstől megmentvén a’ nemességet, ez ál­tal majd az országos pénztár keresztülvitelét megkönnyíti, szám­vetésében mondhatlanul megcsalatkoznék, ’s épen ellenkező e­­redményt idézne elő, mint a’ mellyre számított, és nagyon sú­lyos felelősséget venne magára; mert compromittálná Magyar­­ország békés átalakulását, compromittálná különösen a’ ne­messég politikai jelentőségének fentarthatását, mivel ennek föl­tétele nem puszta ephemer fizetés, hanem az adómentesség­­rőli lemondás, ez pedig soha többé egyedül a’ nemesség ke­zében nem lesz annyira, mint most még van, mert most még a’ nemesség úgyszólván az egyedüli tényező; de az többé illy egyedüliségben sohasem leend, miután vannak tényezők a’ kü­szöbön zörgetők, mellyeknek bebocsátását többé nem lehet föl­tartóztatni. Szükségesnek tartom megmutatni, hogy a’ házi adóbank részvétnek akadályozása nem könnyítené az országos pénztár keresztülvitelét, hanem nehezítené, sőt alkalmasint meg is buk­tatná. — A’ kik ellenkezőn gondolkoznak, arra építik reményűket, hogy az országos pénztárra 43 megye szavazott, mig a’ házi a­­dóra csak 29. —Ne hagyjuk magunkat ez által csalódásba ve­zettetni , hanem elemezzük egy kissé a’ dolgok állását. Az adó kérdése az utóbbi időben kétségtelenül sokat fejlett, ’s ez olly dicsősége a’ magyar nemességnek, minővel más nemzet alig dicsekedhetik. A’ szabad Brittanniában a’ közszabadság, a’ kifejlett népszellem, a’ szabad sajtó, a’ népgyűlések, az es­­küttszékek által védett személyes bátorlét ’s a’ népnek politikai jogokban osztályossága, minélfogva minden reformnál milliók erkölcsi erejére lehet támaszkodni, a’ békés izgatás kezeibe nem olly tompa fegyvereket nyújtanak , mint minőkkel mi bírunk; és mégis, tekintsük bár a’ rabszolgaság eltörlését, a’ katholiku­­sok emancipatioját, a’ parlamenti reformot, a’ gabnatörvények megdöntését’s más hasonlókat, mindenütt azt látjuk, hogy 25— 30 év kellett egy-egy nagy kérdés keresztülvitelére ; pedig ott e’ kérdések eldöntésében szavok volt azoknak is, kiknek érde­kei a’ rabszolgatartó gyarmatbirtokosakéval, a’ korhadt váro­sok befolyásával ’s a’ gabnatörvények védelmezőivel ellentétben állottak,O’Connel szavába pedig a’népgyűlések millióinak menny­dörgése vegyült. Nálunk az adómentesség megbuktatásában csak az adómentes nemesség volt az egyedüli tényező, ’s mégis egy pár év alatt annyira jutánk, hogy a’ legközelebbi időkben , a’ kérdés már nem az volt a’ pártok között: fizessünk é vagy nem? hanem csak az: mikép és mire fizessünk ? Az úgynevezett conservativ párt azt mondá: ne osztozzunk a’ nép terheiben, hanem teremtsünk országos pénztárt, misze­rint a’ közvagyonosság előmozdittatván, a’ nép könnyebben bírja közterheit. Az ellenzék pedig — mellyhez tartozni dicsőségemnek val­lom — azt mondá: három nagy akadálya van hazánk jövendő biztosságának, nyugalmának ’s boldogságának : 1) Hogy a’ közterhekben a’nemesség a’ néppel nem osz­tozik; 2) Hogy a’ népnek legnagyobb része a’ nemesség robo­­tozó jobbágya. 3) Hogy a’ nép semmi politikai jogokkal nem bir. Mig ez igy marad, addig Magyarország békés átalakulása ne mondjam veszélyeztetve van, de legalább veszélyeztetve le­het, ’s minden esetre bizonytalan’s ingatag állapotban van, a’ kérdés sarka tehát nemcsak a’ körül forog, hogy fizessünk, ha­nem a’ körül, hogy közös teherviselés alapján fizessünk, ’s or­szágos financziánknak állandó szilárd talapot rakjunk. Meg kell tehát osztoznunk a’nép fennlevő terheiben; mert ha ezt nem teszszük, az országos investitionalis pénztárt sem alkothatjuk a’ közös teherviselés bázisán; miután azt csakugyan senki sem tagadhatja, hogy új terhet a’népre nem róhatunk, hacsak fen­­levő terheiből le nem veszünk. Ez volt a’ pártok állása. És már most tájékozhatjuk ma­gunkat a’ 43 és 19 voksnak valódi értéke iránt. Miért volt a’ házi adóra csak 29 megyei szavazat? Azért, mert a’ conser­vativ párt, kevés dicső kivétellel — hova például Baranyame­­gye ’s követe tartozik, — az országos pénztár eszméjét a’házi adó eszméjével ellentétbe helyezé, ’s ennek megbuktatásával gondolá az országos pénztár keresztülvitelét biztosítani. Ellenben miért van országos pénztárra 43 szavazat? Azért, mert azon ellenzéki megyék közül, mellyek az adó eszméjét ál­talában el nem vetették, az országos pénztár eszméjét a’ házi adóval ellentétbe sokan nem helyezék. Mi akarunk országos pénz­tárt , de közös teherviselés alapján; ez pedig lehetlen, ha a’ nép fenlevő terheiben vagy egészen — a’ mint megyém óhajtja — vagy legalább a’ házi adóban — mint a’ többség akaró — nem osztozunk. Azon többséget tehát a’ mi szavazatunk teszik olly nagy­­gyá, nélkülünk nemcsak olly nagy nem volna, sőt alkalmasint kevesebbségben maradna. Igen, de közöttünk sokaknak föltétele a’ közös teherviselés, ennek pedig mulhatlan alapja leg­alább is a’ házi adóbani részvét; különben a’ közös tehervi­selés lehetlen; nekünk pedig más alapon országos pénztár nem kell; mert mi nem akarjuk, hogy az országos pénztár terhét egyedül a’ nemesség viselje; mi az istentől megátkozott sub­­sidium rendszerére nem szavazunk. Vigyázzanak tehát, kik a’43 voksba vetik számvetésüket; meg ne támadják a’ mi hozzájárulásunk alapját, melly a’ közös teherviselésben ’s ez,viszont a’ házi adóbani részvétben áll; mert ha alólunk ezen alapot kirántják, az országos pénztár eszméje is öszszerogyik. Ollyan dolog ezt. Rz.­ hogy itt kondinált erőkre van szük­ség , itt miden párt elég erős buktatni, de egyik sem elég e­­rős valamit keresztülvinni. Vigyázzanak tehát!­el ne dobják segéderőnket a lapunk meg­támadásával , mert alkalmasint magukat buktatnák meg, és sze­gény hazánknak véletlen kárt okoznának. De meg kell mondanom: miért nem vagyunk mi az isten­től megátkozott subsidiaris rendszer barátai. — Nemcsak az­ért­, mivel ez a’ nemesség ’s nép érdekeit ki nem egyenlíti.

Next