Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1848-05-05 / 18. szám
1848. ez . TÁRSALKODÓ. szám Pest május 5-én. Egy pár szó a’ magyar tudós társaság ügyében. *) Inter arma silent musae, mondja a’ közpéldabeszéd. Durante diaeta silent musse, mondhatnék mi magyarok. Mióta az országgyűlés a’ reform jelszava mellett megnyitá fényes reményeket nyújtó üléseit, mindenki figyelme a’ honatyák’ vitatkozásain függ, határozataikban keresi hona üdvét ’s várja szerencsésb jövendője megalapítását. A’ múzsák, mellyeknek nemzetünk mindeddig nem vala buzgó barátja ’s ápolója, most még homályosabb háttérbe szorulának, ’s arczaik mennyei malasztó sugárai, még kevésbbé képesek irántuk lelkesedést gerjeszteni az el nem fásult keblekben Ha ki irodalmunk jelen állására nézve magát tájékozni, vagy a’ magyar tudományos élet képét látni óhajtaná, hiában tekintene most körül a’ széles magyar földön fölvilágositás végett, mert nem találna lapot, melly neki e tekintetben kellő útmutatásul szolgálhatna. Egy tizennégy millióból álló nemzet ugyanis nem képes csak egyetlenegy tudományos folyóirat fentartására sem, amig jóval kisebb nemzetek számos komoly tartalm folyóiratokat éltetnek, — ’s hírlapjaink, mellyek eddig — ha szinte gyéren is, közlöttek ottan ottan némi ismertetéseket és criticákat tudományos életünk mezejéről, most mindnyájan országgyűlési vitatkozások közlésével töltik el hasábjaikat És ha Pozsony felé fordítjuk szemeinket, mindeddig nem sok örvendetest hallánk onnan honatyáink ajkairól a’ tudományok érdekében. Az esztergomi káptalan érdemes követe azt mondá, hogy „mint az ipar és kereskedés, úgy a’ tudomány sem leszen az, mely jóllétet gerjeszt a’föld népe közt, mert ez az ő gőgös magányában, csak hideg és halavány fény, melly fénylik ugyan, de nem melegít.“ — Beregmegye egyik érdemes követe azt állitá, hogy „arra, hogy valaki a’bűntény fölött ítélhessen, nem kell nagy tudomány, elég az igazságszeretet.“ Szathmár egyik érdemes követe a’philosophiát fosztá meg magasztos igényeitől, igy szólván: ,,A’ világon minden ember philosophus, és nem volt még philosophus, ki önmagát értette volna. Minél nagyobb benne az isteni szikra, annál magasabban repkednek eszméi, miket a’ világgal megértetni nem képes.“ — Kinél repkedett magasbra az isteni szikra, mint a’ régi világ nagy bölcsénél Plátónál, ki több mint két ezer év előtt igy szólott: „Ha a’ státusok kormányzására nem philosophusok jutnak, vagy a’ most úgynevezett királyok és hatalmasok őszintén és alaposan nem gyakorolják a’ philosophiát, ha a’ hatalom és philosophia nem olvadnak egygyé a’ státusban , akkor a’ státusokra nézve nincs vége a’ szenvedéseknek, sőt úgy hiszem az emberiségre nézve sem.“ Vájjon ez is érthetetlené? Egyébiránt ezen nyilatkozatok megczáfolására itt sem hely, sem idő, de mindenesetre bús érzettel töltik el azok a’ tudományszerető keblet, mert látja: mi távol vagyunk még mi a’ tudományok illő méltatásától, ’s mi távol vagyunk a’ nagy franczia nemzettől, melly vérpatakokkal és a forradalom minden szörnyűségei közt sem felejthető el a’ tudományokat, ’s alapitá aug. 22-én 1793. az Institut national-t, a franczia nemzet legdicsőbb intézetét, a’ tudományok és mesterségek tökélesitésére. (charge de récueillir les découvertes, de perfectionner les arts & les sciences.) Mikor fog a magyar törvényhozás illy nagyszerűen intézkedni, a’ mesterségek és tudományokról, a’haladás ezen fontos tényezőiről — ’s emberi méltóságunk legfenségesb bélyegeiről! Az országgyűlés minden figyelmet magának igénylő természetét , a’ magyar academia is érezé. Közelebbi naggyüléseit is többek közt csak az év végén tartható helyettes elnökség mellett, (mi még eddig nem történt)’s ezen nagygyűlések — csak két vidéki tag lévén jelen — nem sokat különbözének ezúttal a’ rendszerinti heti ülésektől. A’ magyar tudós társaság állapotja valóban komoly figyelmet érdemel. Néhány nagylelkű mágnás, kiknek neve a’ magyar tudományosság évkönyveiben örök fénynyel ragyog, megalapitá azt ezelőtt huszonegy esztendővel. És a’ nemzet beigtatá azt törvényezikkeinek soraiba, de itt megállapodott ’s noha az academia évenkinti munkássága eredményeiről hiven számot adott, mind a’ mellett is nem vala szerencsés a’ nemzet teljes figyelmét magára vonni ’s kivívni azt, hogy a’ nemzeti dicsőség egyik termékeny fénysugara egy jól organizált academiából ered, ’s hogy a' tudományokat képviselő jelesb fél fiak egyesülete, és folytonos munkálkodása nagy és jóltevő hatást gyakorol egy egész nemzetre. És ez az, mit más mivelt nemzetek átlátnak ’s méltatni tudnak. Legyen e’ tekintetben elég a’ franczia academiáról, mint minden academiák prototypuszáról egy pár szót szólani. A’ franczia academia egy független ’s magát tulajdon törvényei által igazgató testület, mellyet a’ franczia kormány mint illyet tekint és tisztel. A’ ministerium sokszor kér fontos tárgyakban tanácsot az academiától, ’s az viszont tudósítja a’ ministeriumot minden olly eseményekről, mellyek a’ tudományokra vagy közjóra nagy hatást ígérnek,’s pártolást igényelnek; tanácsokat és utasításokat ad ott, hol valami teendő van, különösen a’ távol földekre czélozott ’s föld körüli utazásoknál, és más fontos tudományos vállalatoknál. A’ franczia academia e’ szerint lényeges befolyást gyakorol a’ franczia nemzet tudományos miveltségére ’s anyagi jóllétére, sőt következőleg poiticai állására is, mivel kitűnő férfiainak sorából többen léptek a’ státustanácsba és ministeriumba, mint Talleyrand, Carnot, Cuvier, Chaptal, Villemain, Guizot, Thiers, Cousin ’s több mások. Hányan vannak ezekenkivül a’ pairek és követek kamrájában az academia tagjai közül! A’ kormány, mint a’ nemzet különös tekintettel van az academia tagjai iránt’s azokat kitüntetésekben részelteti. És ez rendiben is van. Mert illő, hogy azok, kik értelmi tehetségűk ’s tudományos miveltségök által egy nemzet soraiból kitűnnek, hálás elismerésben részesüljenek. Az értelmességben kitűnő emberek, az istenség képviselői valamelly nemzetben ; forrásai és vezérei azon eszméknek, mellyek az embert olly fényes polezra állítják a’ teremtettség sorában, melylyek nélkül nem tehetett volna semmi nagyot, semmi szépet, semmi nemest, ’s mellyek nélkül nem tett volna olly nagyszerű lépéseket a’ civilisátó pályáján. Olly nemzet, melly eszes és tudós férfiait nem becsüli, nem becsüli önmagát, nem érti ön javát, ’s nem emelkedett még rendeltetése öntudatára. Nem akarom vádolni nemzetemet. Sok nagyszerű csirái rejlenek annak kebvében a' ha'adásnak, mellyeknek kifejlését fájdalom mindeddig ellenséges elemek akadályozák. Már tanítói intézeteink nyomom’s tespedő állása is elég minden tudományos hajlam kioltására ’s minden értelmi magasb kifejtés megakadályoztatására; mennyivel inkább a fölöttünk uralkodó rendszerek azon sok más intézkedései, mellyek értelmi kifejlődésünket ’s tudományos haladásunkat olly sokképen akadályoztatják. — Ez nem maradhat már tovább igy , ennek *) Ezen czikk megjelenése a’ világesemények rohanó árja miatt némileg elkésett Azonban ha vannak is abban németly dolgok, melylyek most már inkább a Magyarország történetéhez tartoznak, ’s mellyeknek orvoslása — hála az égnek — részint alaposan reménylhető, nem veszték el azok mintlazáltal érdekeket, akár hisztériai tekintetben, akár a’ statusquo bővebb ismeretére nézve