Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1848-05-05 / 18. szám

1848. ez . TÁRSALKODÓ. szám Pest május 5-én. Egy pár szó a’ magyar tudós társaság ügyében. *) Inter arma silent musae, mondja a’ közpéldabeszéd. Du­rante diaeta silent musse, mondhatnék mi magyarok. Mióta az országgyűlés a’ reform jelszava mellett megnyitá fényes re­ményeket nyújtó üléseit, mindenki figyelme a’ honatyák’ vi­tatkozásain függ, határozataikban keresi hona üdvét ’s várja szerencsésb jövendője megalapítását. A’ múzsák, mellyeknek nemzetünk mindeddig nem vala buzgó barátja ’s ápolója, most még homályosabb háttérbe szorulának, ’s arczaik mennyei malasztó sugárai, még kevésbbé képesek irántuk lelkesedést gerjeszteni az el nem fásult keblekben Ha ki irodalmunk je­len állására nézve magát tájékozni, vagy a’ magyar tudomá­nyos élet képét látni óhajtaná, hiában tekintene most körül a’ széles magyar földön fölvilágositás végett, mert nem ta­lálna lapot, melly neki e­ tekintetben kellő útmutatásul szol­gálhatna. Egy tizennégy millióból álló nemzet ugyanis nem ké­pes csak egyetlenegy tudományos folyóirat fentartására sem, a­mig jóval kisebb nemzetek számos komoly tartalm­ fo­lyóiratokat éltetnek, — ’s hírlapjaink, mellyek eddig — ha szinte gyéren is, közlöttek ottan ottan némi ismertetéseket és criticákat tudományos életünk mezejéről, most mindnyájan országgyűlési vitatkozások közlésével töltik el hasábjaikat És ha Pozsony felé fordítjuk szemeinket, mindeddig nem sok örvendetest hallánk onnan honatyáink ajkairól a’ tudomá­nyok érdekében. Az esztergomi káptalan érdemes követe azt mondá, hogy „mint az ipar és kereskedés, úgy a’ tudomány sem leszen az, mely jóllétet gerjeszt a’föld népe közt, mert ez az ő gőgös magányában, csak hideg és halavány fény, melly fénylik ugyan, de nem melegít.“ — Beregmegye egyik érdemes követe azt állitá, hogy „arra, hogy valaki a’bűntény fölött ítélhessen, nem kell nagy tudomány, elég az igazság­szeretet.“ Szathmár egyik érdemes követe a’philosophiát fosztá meg magasztos igényeitől, igy szólván: ,,A’ világon minden ember philosophus, és nem volt még philosophus, ki önma­gát értette volna. Minél nagyobb benne az isteni szikra, an­nál magasabban repkednek eszméi, miket a’ világgal meg­értetni nem képes.“ — Kinél repkedett magasbra az isteni szikra, mint a’ régi világ nagy bölcsénél Plátónál, ki több mint két ezer év előtt igy szólott: „Ha a’ státusok kormányzására nem philosophu­­sok jutnak, vagy a’ most úgynevezett királyok és hatalmasok őszintén és alaposan nem gyakorolják a’ philosophiát, ha a’ hatalom és philosophia nem olvadnak egygyé a’ státusban , akkor a’ státusokra nézve nincs vége a’ szenvedéseknek, sőt úgy hiszem az emberiségre nézve sem.“ Vájjon ez is érthe­tetlen­é? Egyébiránt ezen nyilatkozatok megczáfolására itt sem hely, sem idő, de mindenesetre bús érzettel töltik el a­­zok a’ tudományszerető keblet, mert látj­a: mi távol vagyunk még mi a’ tudományok illő méltatásától, ’s mi távol vagyunk a’ nagy franczia nemzettől, melly vérpatakokkal és a forra­dalom minden szörnyűségei közt sem felejthető el a’ tudomá­nyokat, ’s alapitá aug. 22-én 1793. az Institut national-t, a franczia nemzet legdicsőbb intézetét, a’ tudományok és mes­terségek tökélesitésére. (charge de récueillir les découver­­tes, de perfectionner les arts & les sciences.) Mikor fog a­ magyar törvényhozás illy nagyszerűen intézkedni, a’ mester­ségek és tudományokról, a’haladás ezen fontos tényezőiről — ’s emberi méltóságunk legfenségesb bélyegeiről! Az országgyűlés minden figyelmet magának igénylő termé­szetét , a’ magyar academia is érezé. Közelebbi naggyüléseit is többek közt csak az év végén tartható helyettes elnökség mellett, (mi még eddig nem történt)’s ezen nagygyűlések — csak két vidéki tag lévén jelen — nem sokat különbözének ez­úttal a’ rendszerinti heti ülésektől. A’ magyar tudós társaság állapotja valóban komoly fi­gyelmet érdemel. Néhány nagylelkű mágnás, kiknek neve a’ magyar tudományosság évkönyveiben örök fénynyel ragyog, megalapitá azt ezelőtt huszonegy esztendővel. És a’ nemzet beigtatá azt törvényezikkeinek soraiba, de itt megállapodott ’s noha az academia évenkinti munkássága eredményeiről hiven számot adott, mind a’ mellett is nem vala szerencsés a’ nem­zet teljes figyelmét magára vonni ’s kivívni azt, hogy a’ nem­zeti dicsőség egyik termékeny fénysugara egy jól organi­zált academiából ered, ’s hogy a' tudományokat képviselő je­­lesb fél fiak egyesülete, és folytonos munkálkodása nagy és jóltevő hatást gyakorol egy egész nemzetre. És ez az, mit más mivelt nemzetek átlátnak ’s méltatni tudnak. Legyen e’ te­kintetben elég a’ franczia academiáról, mint minden academiák prototypuszáról egy pár szót szólani. A’ franczia academia egy független ’s magát tulajdon tör­vényei által igazgató testület, mellyet a’ franczia kormány mint illyet tekint és tisztel. A’ ministerium sokszor kér fontos tár­gyakban tanácsot az academiától, ’s az viszont tudósítja a’ ministeriumot minden olly eseményekről, mellyek a’ tudomá­nyokra vagy közjóra nagy hatást ígérnek,’s pártolást igényel­nek; tanácsokat és utasításokat ad ott, hol valami teendő van, különösen a’ távol földekre czélozott ’s föld körüli uta­zásoknál, és más fontos tudományos vállalatoknál. A’ franczia academia e’ szerint lényeges befolyást gyakorol a’ franczia nemzet tudományos miveltségére ’s anyagi jóllétére, sőt kö­vetkezőleg po­iticai állására is, mivel kitűnő férfiainak sorá­ból többen léptek a’ státustanácsba és ministeriumba, mint Tal­leyrand, Carnot, Cuvier, Chaptal, Villemain, Guizot, Thiers, Cousin ’s több mások. Hányan vannak ezekenkivül a’ pairek és követek kamrájában az academia tag­jai közül! A’ kormány, mint a’ nemzet különös tekintettel van az academia tagjai iránt’s azokat kitüntetésekben részelteti. És ez rendiben is van. Mert illő, hogy azok, kik értelmi tehet­ségűk ’s tudományos miveltségök által egy nemzet soraiból kitűnnek, hálás elismerésben részesüljenek. Az értelmesség­­ben kitűnő emberek, az istenség képviselői valamelly nem­zetben ; forrásai és vezérei azon eszméknek, mellyek az em­bert olly fényes polezra állítják a’ teremtettség sorában, mely­­lyek nélkül nem tehetett volna semmi nagyot, semmi szépet, semmi nemest, ’s mellyek nélkül nem tett volna olly nagyszerű lépéseket a’ civilisátó pályáján. Olly nemzet, melly eszes és tudós férfiait nem becsüli, nem becsüli önmagát, nem érti ön javát, ’s nem emelkedett még rendeltetése öntudatára. Nem akarom vádolni nemzetemet. Sok nagyszerű csirái rejlenek annak kebvében a' ha'adásnak, mellyeknek kifejlését fájdalom mindeddig ellenséges elemek akadályozák. Már ta­nítói intézeteink nyomom’s tespedő állása is elég minden tu­dományos hajlam kioltására ’s minden értelmi magasb kifejtés megakadályoztatására; mennyivel inkább a fölött­ünk uralkodó rendszerek azon sok más intézkedései, mellyek értelmi ki­fejlődésünket ’s tudományos haladásunkat olly sokképen aka­dályoztatják. — Ez nem maradhat már tovább igy , ennek *) Ezen czikk megjelenése a’ világesemények rohanó árja miatt né­mileg elkésett Azonban ha vannak is abban németly dolgok, mely­­lyek most már inkább a Magyarország történet­éhez tartoznak, ’s mellyeknek orvoslása — hála az égnek — részint alaposan reményl­­hető, nem veszték el azok mintlazáltal érdekeket, akár hisztériai tekintetben, akár a’ statusquo bővebb ismeretére nézve

Next