Tátravidék, 1910 (3. évfolyam, 1-85. szám)
1910-01-01 / 1. szám
111. évfolyam Poprád, It >tO 1 »11 ii fir* 1. TÁTRAVIDÉK Politikai hetilap. IN Vo* 3 / I 8 8 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ■*4fírt\ ■* rí ■ fir pí r w /i/fi/i Előfizetési ár: egész évre.............................12 kor. fél évre....................................6 kor. negyed évre...............................3 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetésnél rendes garmond sor 30 fill. Fősze Kovács István Poprád, kesztők : Dr. Léderer Miksa Lőcse. Felelős szerk.,ztő és laptulajdonos Dr. Banczik Samu Késmárk. iEMI Szerkesztőség: Késmárk, Vár utca 42. Hirdetési osztály: ( Lőcse, Körtér 59. Kiadóhivatal, Poprád, Fő-utca 98. Olvasóinkhoz. Lapunk a mai számmal immár harmadik évfolyamába lép. Akik még visszaemlékeznek a szabadságharcunk hatvanadik évfordulóján megjelent egyszerű, szerény Poprádi Újságra, melynek fennállását, életképességét s életrevalóságát oly sokan kétkedve fogadták, bizonyára készséggel elismerik, hogy a Poprádi Újság, illetve a belőle fejlesztett Tátravidék mai nívója a lap további fejlődésének s életképességének legbiztosabb záloga. Őszintén bevalljuk, hogy a lap gyermekkora sok fáradtságot, önzetlen munkát s nem csekély anyagi áldozatot igényelt. De nem csüggedtünk, mert vállalkozásunknak nem anyagi, hanem erkölcsi haszon volt a célja s az a nemes e**me hr . yit T I. " ~ iff •• ^ iff. » , dósunk minden lelkesedésével legyünk munkásai „ fekete kenyérrel, de jenei becsülettel" a közügynek s a hazafiság szent eszméjének. A hazaszeretet azo a Vesta-tüz, melynek élesítése, ápolása nem erény, de kötelesség. S mi csak kötelességünket akarjuk teljesíteni, midőn a lap természetes fejlődésének azon pontjához érkeztünk, hogy a hányt-vetett magyar politikában részt kérjünk magunknak s hazánk gazdasági önállóságának, függetlenségének, az igazi magyar nemzeti állam kiépítésének nagy horderejű munkájában mint szerény, de önzetlen, hazafias lelkesedéstől áthatott munkások dolgozzunk, minden erőnket neki szenteljük. A hazaszeretetnek ez a nem üres frázisokban, de tettekben és erkölcsi bátorságban nyilatkozó módja késztet minket arra, hogy a magyar függetlenség szeplőtlen zászlaja aláMutkozzunk s mint egyszerű katonák előmozdítsák. faluink mint társadalmi lap sem bántott soha senkit, mert a közügy szolgálatában állottunk, mint politikai lap sem fog erőszakos politikát űznianem azt, mely erejét ősi magyar erényéből, a meggyőződésből meríti s az u. n. tisztességes hangban felleli. S ezért örömret s hazafias lelkesedéssel állottunk a „ Szepes megyei függetlenségi és 48-as párt“ zászlaja alá s minden reményünk megvalósul, vállalkozásunknak minden gyümölcse az lesz, ha politikai életünk romlott levegőjének tisztulásához, hazánk gazdasági önállóságának s függetlenségének megvalósulásához, a szepes megyei politikai élet iránti érdeklődés fölébresztéséhez csak parányilag is hozzájárulhatunk. Ilyen eszméktől áthatva küldjük aljára lapunk első politikai számát, melynek útja legyen termékenyítő, politikai életünkre boldogító, mert „megnehezült az idők járása felettünk !* fizuj ti küszöbén. Amint mindez? ember.^^2-4« :iuvn egy elmúlt észtélő a* öröm kelyhét Tívelíti~i<ezén? '„"‘is, akinek az üröm serlegét kel k fenékig ürítenie, örül az évnek elmúlásán, mert reméli, hogy a jövőben még teljesebb lesz öröme, illetve bűnélküliek napjai, úgy egy egész nemzet is örömmel üdvözölheti létének egy új esztendejét, amelyben elérni reméli vágyainak teljesedését, bajainak sikeres legyőzését! Amíg azonban egy örök kérdés marad az elmúlás feletti öröm, az, hogy miért örvend a szív annak, hogy elmúlt egy év, amely közelebb hozza az élet örömeiben boldognak érző testet a megsemmisülés határához, addig édes hazánk örömteljes reménye, a minthogy mindig, úgy most is indokolt! A bécsi kamarilla, jó öreg királyunk Litegerei, Aehrenthaljai s ahogy az ádáz sors nevezi „önzetlen“ barátait a magyar nemzetnek, elég okot adtak nekünk az 1909. év elmúlása felett érzett örömünkhöz és egy jobb remény jogosultságához. Az 1909-iki év nemzeti munkálkodásunk műhelyében a semmittevés egész esztenra volt. Mit tettek képviselőink? Semmit! Az üdvös törvényhozás csak maszlaga volt az örökös személyeskedések háborúinak. Fölvetett jogos kívánságokat fojtogattak tehetetlen dühhel a kifogyhatatlan, de célra sohasem vezető interpellációk bűzös mocsarába. Pártkérdések eldöntésében, folyosók politikájában merült ki a honatyák munkakedve. Munkabírásuk belebotlott a Wien-ből hazajövő Wekerlekabinet üres semmijébe! Jól számítanak odafönn, ha ezzel raknak a magyar nemzet fejlődésének szekerére féket! Tőlük ezt nem csodáljuk. Hűek maradtak elveikhez és a konzekvencia erény még nemes társaság keze .1 is, a mely Ausztria kétfejű sárga-tekefe ... sán isméri a nagyravagyu ws madárka meséjét, de hogy az inkonzekvencia lépfenéje mért fertőzted meg magyar honatyáinknak azon részét, amely verte már mellét, hogy „igy, meg amúgy, vagy lesz nemzeti vívmány, vagy pedig ellenzék; vagy megadják követeléseinket, vagy véget vetünk az örökös biztatásnak“, ezen már csodálkozhatunk akkor, amidőn a nemzeti önérzet nagy ágyúival vonultak ki a sas ellen és nem bántották, mert udvariasságukkal a kis madárkát nem merik lelőni. Egy ily szomorú történetekben gazdag esztendő elmúlásán, hogy ne örülnénk még akkor is, ha tudjuk, hogy Ausztriával való életünk közeledik az elmúláshoz, hogy ne reménykednénk és hinnők azt, hogy a jövő meghozza, amit 1848 óta vár nemzetünk: önállóságot minden téren! Hála Istennek, de talán elmúlt a maszlagolás, az ígérgetés, a félrevezetés, fölfelé a talpnyalás, lefelé a jelszavakkal való dobálódzás, a tétlenség, a gyá-Sirofín CsuU u ngxi 4* • miniHrt, éüiááab.« A**AAi*t Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza eUnn számtalan tanár ét arvon áHal naponta ajánlva. Minthogy áléktelen utánzatokat ia kínálnak, leírván »«Paffkor hAm*•“ rrmd*HW» Hafmaan-La ltocke A. C*. fiatal ffoija) Kiflit. „Roehe" tatkt+ 4.— iuf*M.